Észak-Magyarország, 1971. július (27. évfolyam, 154-179. szám)

1971-07-18 / 168. szám

1971. július 18., vcisamciti ÉSZAK-M#GV«RORSZ*G 6 A ,SZIKLA messzire ki­nyúlik a síkra, del leié. Csúcsa, mint egy szigorú emberi arc. néz a faluhoz vivő országúira. A szél. az eső. a fagy és a tűző nap fény formálta horgas sas- orr mögött mély ránc hú­zódik. Az idő munkája. Megrepedt a hatalmas lomb. melynek tetején mint egy korona, még ma is ott ill a kis, alacsonyTalú, bás t.yaszerü őrhely. Innen vi­gyázták B rank ovi,te György, Hunyadi János, Zápolya, Thököly és Rákóczi katonai a kassai utat. Innen figyel­ték, közeledik-e várt. vagy hívatlan vend cg. barát, vagy ellenség Boldogkő várához. Az északi oldalon, a vár lábánál hűvös alagút. Fa­lán látni még a simító vé­sők hátrahagyott apró göd- röcskéit. Sajátos, különös része tv, az erősségnek. Kot fasor között emelkedő út köti össze a külvilággal. Ezen az úton jöttek fel an nak idején az élelmet, s minden mást, a mindennapi eleihez szükséges dolgokat szállító szekerek. S itt. az alagútban várták meg a ki­rakodást, De ide kötötték a lovakat, is, s itt hagyták a hintókat. szintén. Kocsiszín és istálló volt tehát. ENNEK A MÁSIK olda­lán, a vastag sziklafal mö­gött egy rpásik vájt üreg. Az egykori gabonaraktár. Valaha fáklyával, méccsel járhatott le ide a kulcsár, ivla az ajtón s a másik ol­dali kis ablakon beszűrődő, derengő fényt keli megszok­nia a szemnek. Bár látnivaló nem sok aíkad. Inkább a hangulat élményt adó. Az ilyen kazamatákat kitöltő mély csend. A csend, amelyben elkalandozik a képzelet megelevenítve a múlt idők életét, A déli torony belső fala leomlott. Vajon mi rontotta le? Az idő, a rombolva épü­lő ember vagy a véletlen? Mert a puskapormalom kö­vei jártak ott reges-régen a méteres falak oltalma alatt, liehet, hogy felrobbant, hogy felrobbantották? Nem, nem valószínű. Hisz akkor beszakadt volna a mély várbörtön is. Ez az ablak nélküli, nehéz levegőjű, fel­tehetően természet alkotta akna. Kelet felől a lakószárny határolja a szűk udvart. Magasan túlnőve a szem­közti falat, amelynek ár­nyékában még kivehetők az egykori lőallvány lábainak nyughelye. A LAKÓSZOBÁK üresek A földszinti kisebbik is, meg az. emeleti nagyobb is, amely a lovagterem, mert innen nyílik az ívelt, oldalú, háromszög alakú helyiség, aminek képe már az első látásra is várkápolna emlé­két: idézi. Igen. Ma mér. csak emlékeket idéznek Boldogkő várának falai. A köbe karcolt százados ne­vek, a valaha élt ismeret ­len. arcnélküli látogatókét, s még régebbi időkből Ba­lassiét és Dévai Bíró Má­tyásét, akiket látott ez a komor szépségű erősség. B.P. Csendélet s Rakacai-tó partján (Fotó: Szabados György) Vállfa A villany rendőrnél tevő vas- es edenyboltban egy falusi vév,i. vállfát akar vásárolni ... Nehéz a válasz- tág. Ugyanis kétféle — sötét és világos — fából ké­szültek. A néni úgy hiszi, a, sötetebb szélesebb ■ . . Még­sem t? A világosabb, az a szélesebb __ Nem azt, a m ásikát kerem. A kiszolgálónál türelme elfogyott. — Nem. szélesebb az egyik sem.. Mind. egyforma. Vegye mar meg valamelyiket! Odaszólt egy másik kiszolgálónö. — Ha a néni úgy látja, hogy mégis a másik a szé­lesebb, miért nem adod azt. ' Ki bírja ezt mar idegekkel?! Ezt a. vakartok is keretezhetnék . .. Kérdezik is, hi­szen nem ingyen, peneémt-akeuria a vásárló azt. venni, ami. -neki-megfbleßöibäi­— takács — Oravec János N yár volt. Vasarmap. Túl a kórház magas, rozs­dás vaskerítésén, el­hízott vadgesztenyefák hűl - látták fehér virágszirmai kát. Ünneplőbe öltözve, kettes sorokban, szótlanul álltunk a kórház cifra kovácsolt, vas kapuja előtt Egy rin­gó fiákerröl Jánossyné, a telepi bíró felesége csórna gokat osztott ki nekünk. A barna papirzsacskókban ajándék volt a sebesültek r eszére. Láng tanító úrral az élen. elvonultunk ;> virágot, árusító kofák sorfala előtt, keresztülmentünk a szépen gondozott parkon, aztán egymás után benyornakod- tunk a magától záródó aj­tón át egy hosszú folyosó- 1 ra. Szomorú mosolya apa rák suhoglak el mellettünk. Egy kopasz k'.lonaorvn. kezet csókolt a hírónénak, súgott neki valamit, mire Jánossyné hangosan felne­vetett. Aztán hozzánk for­dult, s hervad* mosolyával az arcán így szólt: — Na, gyerekek, most szépén bemegyünk a körte- rémbe. Illedelmesen kö­szöntök. és azt mondjátok: imádkozni fogok a katona bácsi gvog.vulá'áért.- Meg értettétek'.’ . ' Nem "mertünk válaszolni, csak bólintottunk. A hatalmas kórterem te le volt fehérre festett vas­ágyakkal, A teher falón nagy kereszt teketéllett. Bátortalanul elengedtük egymás kezet, és szétoszlot tunk Nekem is u:tott cg­vaságy. A rajta fekvő, altig letakar*., mozdulatlan em­bert néztem. Vajon hol se­besült meg? Feje belesüp­pedt a fehér Várnába, ame­lyen. nem messze a fülétől, piros pecsét .éktelenkedett. mint egy vérfolt. Arca so­vány volt, frissen borotvált arcbőre fényiéit a csontok telett. A zavart csendet a katona­orvos recsegő hangja törte meg: — Hat bátran, gyerekek! Miért is jöttetek? Morgásszerű zaj hullám­zott. végig a termen. Piruló arccal daráltuk a mondó- kát es nyújtottuk a csoma­got. Papírzörgés hallatszott es halk beszélgetés. Az én katonám azonban meg sem moccant. Előre­nyújtott kezemben még mindig ott volt, a barna staniclí. Megismételtem a mondókát, a Icaion a azon­ban csak a szemével nyúlt, a csomag felé. Harmad­szorra már szinte kiáltot­tam : — Csomagot hoztunk a katona bácsinak, és imád­kozni . — elsírtam ma­gam. Mindenki ránk figyeli. Egy apáca vette el tőlem a zacskói, és a fehérre festett é * íeliszekrényre helyezte. Könnveimen keresztül lat­iam, hogy a katona elmo­solyodik. — • Na. ne sírjai, kisoreg. Hallom es latom ,iól. hogs' nut mondtál es mit. hoz tat Köszönöm igen szépen Csák tudod — <-, előhúzta a takaró alól fehér kötés ben végződő karcsonkjai! én nem tudom elvenni tőled a. csomagot. Lefagy­lak a kezeim. Lám0 Na. ne ijedj meg. Inkább mutasd, mit hoztál? Megkönnyebbülve for­dultam el és remegő kézzel raktam ki a cigarettát, gyu­fát. kekszet, nápolyit, cu­korkát, szentképet és egy pár kötött érmelegítot. A katona hirtelen han­gos kaoagásra fakadt. Ijedten néztem rá, és mindenki a kórteremben. Csonka karjaira támaszko­dott és nevetett, bog*/ köny- n.ye csordult. Könnyes ne­vetése köhögésbe fulladt. Hátraléptem és segélykérő­én a tanító úrra néztem. — No, ezt: jól összehoz­ták — mondta a köhögés­től akadozva a katona. — Érmelegítőt hoztak. Most hozták . .. Elhallgatott. Kínlódva fel­ült. Könnyét letörölte a karcsonk,ja it. borító fehér kötésseléakiabálni kezdett: — A Donnál kellett vol­na! — s hosszan káromko­dott. — A Donnál... A' Donnál ... Az apáca vállamnál fog­va elfordított az ágytól. A katona azonban közbeszólt: — Maradj csak, kisöreg. Nem te vagy a hibás. Fogd a cukrot, az a tied. A szent­képet add az apácának. Az érmelegítőt meg dobd abba a fehér ládába — és cson­ka karjaival a fai felé bö­kött. Koppanö léptekkel merí­tem n ládához Felnyitot­tam súlyos fedelét A fer­tőtlenítő nehéz, szívdobog-' lato szaga csapott meg A láda tele volt gyűrött, ki­fakuft ka-tonaruhőíékal, amelyek úgy feküdtek egy­máson. mint a hullák a. tö­megsírban. Barna, ráncos papírköltés terült el rajtuk, mint valami közös szemfe- dő. Ráejtettem az érmele­gítőt. Mikorra megfordultam, iskolatársaimat már kiin­tették a kórteremből, a ka­tonaorvos pedig az injekci­óstűt húzta ki az „én se­besültem” testéből. Nyu­godt volt mar, mozdulatla­nul feküdt. — Gyere, hadd simogas­salak meg — szóit csende­sen. Az orvos bátorítólag bó­lintott. Az ágyhoz léptem, és hozzáhajtottam a fejem. Kar csonkjait: fejemre he­lyezte, mintha megáldana. Súlyos volt az érintése. Az apáca kísért; ki. Isko­latársaim sorba állítva vár­tak az udvaron. Láng taní­tó úr intett. Elindultunk, Sokat, kelt még menni. Messze van a mi bányate­lepünk a várostól. Reggel indultunk és délre értünk ide. Este lesz, mire haza ■ ju­tánk. Hiába, messze van. Vajon a. Don ... a Don, az milyen messze van? Nyár volt. Vasárnap. Túl a kórház magas, rozsdás vaskerítésén elhízott vad­gesztenyefák hullatták fe­hér virágszirmaikat. A plébánia felett lusta, fehér galambok kö­röztek. Sötét árnyé­kuk néha elsuhant, poros cipóink előtt. A fehér ga­lamb is fekete árnyékot vet. ha rásüt, a nap . . „Kétes értékű” kéke a „győzelem” ára A kulturáltabb európai zsidóság beáramlásával hát­térbe szorult, elégedetlen­né vált afro-ázsiai zsidók Fekete párduc-mozgalmá­val már többször foglalko­zott, a magyar sajtó is. Ez a szefárd többség elégedet­ten az európai askenáz-ki- sebbség diktatúrájával és — mint vezetőjük legutóbb mondotta: „amikor majd rége lesz az ellenségeske­désnek a határokon, n.kkor polgá háború tesz Izrael­ben.’ Vagy ahogy a Pano­rama című olasz lap mun­katársának egy jeruzsálemi egyetemi hallgató mondta: „a. zsidó nép üdvössége el- választhalatlanul összef ügg a kapitalizmus bukásával.’’ Ugyanez a Panoráma cí­mű lap azonban egy másik jelenségre is felhívja a fi­gyelmet, amely, — szerinte •— szintén a „győzelem ára” Izraelben, ahol — mint az angol Guardian cikkének címe mondja, „kétes érté­kű”a béke. A Földközi-ten­geren az arab—izraeli konf­liktus megoldatlansága kö­vetkeztében áldatlan hely­zet, a veszélyes nagyhatal­mi ellentétek rmartt egyaránt aggódó olaszok és angolok — saját jól felfogott érde­kükben — kénytelenek be­hatóan vizsgálni a konflik­tust felidéző Izrael helyze­tet, amelyet a jugoszláv Vjesnik mór „az USA 51. tagállama” névvel illet az amerikai növekvő segély miatt. (Elvégre Jugoszlávia is ezen a területen fekszik, neki sem közömbös a hely­zet.) Nos, a Panorama című olasz lap a háíbortí és az azóta is feszült fegyverszü­neti állapot egyik legjelen­tősebb izraeli belső követ­kezményének tekinti, hogy ,-egesz Izraelben tflátJ es 1970 között a bűnözés 20 százalékkal emelkedett és az öngyilkosság százaléka is jóval magasabb ma, mint arertaik idején”. A bűnö­zésbe autólopás, rablás egyaránt beleértendő és a k á b i tos zer -fogy aszta s nö­vekedése is. Sót! „Az a Ham polgárai, akik 1967 tavaszán—nyarán a nyilvánosság előtt zokogtak, ha kiszuperálták őket soro­láskor, ma kezdenek dezer­tálni a hadseregből”— álla­pítja rneg a lap. Vagyis va­lóban „az USA tagállama" ebből a szempontból az or­szág, a jelenségek nagyon is hasonlóak. Ugyanekkor az angol The Guardian szerint az izraeli konjunktúra egyik fő titka, hogy gazdasági élete „erő­sen függ az olcsóbb arab munkaerőtől”, vagyis nem­csak a megszállt területek arabjainak kell az izraeli munkáltatóik ..jóindulata”, hanem azoknak „legalább olyan szükségük van a meg­szállt területeken élő ara­bokra, mint. amennyire azoknak a munkalehetősé­gekre.” Ez azonban a „ké­tes értékű” békét eredmé­nyezi a megszállt területe­ken és felmerül a kérdés, amit a L Espresso című má­sik olasz lap vet fel, vajon gyarmatosító-e Izrael ? A lap szerint Izrael ugyan nem gyarmatos!lotta a Paleszti­nái arabokat „de jelenléte Palesztina területen nagy­szabású történelmi, drámát robbantott: ki, amelynek másfél millió hazátlan áldo­zata van.” Ezért természete- lesen legalább olyan fele­lősek — a lap szerint — az angolok és az amerikaiak, mint az izraeliek, „azt azon­ban nem mondhatjuk, hogy Tel-A ví v sokat tett vol na, hogy lehetővé tegye a me­nekültek hazatérését, A Herzl-féle messianizmus tö­rődött a, zsidókkal, de nem vett tudomást a palesztinai. arabokról.” Pedig ezeknek száma már másfél millió. Mindez „a győzelem” ára a lapok szerint, és — mi­után ezt ott: mondják, nem itt — az ö tudósításaikat még csak elfogultaiénak sem nevezheti senki. Máté Iván Az érmelegítő Boldogkő vára

Next

/
Thumbnails
Contents