Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1971. június 10., csütörtök Tudományos-e a népművelés? Mától vetítik címben föltett kérdés szélsőséges válaszra ösztönöz: igen, vagy nem? Amihez — Karinthy szavával élve — tüstént hozzá keltene tenni: s- ha igen. miért nem? Mindkét véglet igaza mellett ugyanis alapos erveket lehet felsorakoztatni. Az érvek csatája azonban túlmutat a „kinek van igaza ?” kérdésen: a népművelés minőségi átalakulására utal. Idestova alig álcád olyan művelődési ház, amelynek népművelői meg ne próbálkoztak volna saját területükön számba venni az igényeket, körvonalazni tevékenységük hatósugarát. Igaz ugyan, hogy a javarészt kérdőívek segítségével végzett vizsgálatok hasznosítása egyelőre ritkán arányos a beléjük fektetett munkával, s tudományos értékük is vitatható. Ámbár azt sem árt megjegyezni: épp a közelmúltban fejeződött be a Népművelési Intézet és a Könyvtártudományi és Módszertani Központ három járási központ — Dombóvár’, Encas, Törökszent- miklós — művelődési intézményeinek hatókörét kutató fölmérése, amelynek az, a célja, hogy kidolgozza a hasonló típusú vizsgálatok módszereit. Mindenekelőtt azért, hogy alkalmazásuk révén másutt már önerőből föl tudják mérni: meddig terjed a művelődési ház, a könyvtár, a klub hatása? Kiket vonz, küket hagy érintetlenül a népművelők tevékenysége? Azért'fontos ez, mertszin'x te lépten-nyomon tapasztalható a hagyományos — mondjuk így: konzervatív ? — népművelés emberformáló hatásának csökkenése. A modern hírközlő eszközök korszakában a konvencionális értelemben vett népművelés egyre kevésbé versenyképes. Egyik legfontosabb funkcióját, az információ-közvetítést például, úgyszólván teljesen elvesztette. Hiszen a rádió, a televízió, s a százezres példányszámú sajtó ismeretterjesztésével alig vetekedhet. Az emberi szellem szenzációi immár elsősorban nem a népművelés hajszálerein keresztül találnak utat a tömegekhez. A művelődés terjesztésének közkatonái kevésbé látványos — ám nem kevésbé fontos! — szereppel kénytelenek beérni: az információk értelmezését, földolgozását, elrendezését segíthetik. Művelődési rendszerünk kialakítása és fejlesztése az elmúlt két és fél évtized alatt tulajdonképpen különböző fehér foltok fölszámolásából állt. Az utóbbi években jutottunk el addig, hogy a továbbfejlődés nem új művelődési intézmények — iskolák, művelődési házak stb. — létrehozásától függ, hanem a meglévők hatósugarának növelésétől. Azaz népművelési tevékenységünk minőségileg magasabb szintre emelésétől. A tudomány — a (különböző tánstudományágak felől közelítve — egyre mélyebbre hatol a népművelés kérdéseinek tanulmányozásában. Érettségi Véget ért a tanév, \üresek a gimnázium termei, folyosói. Csak a másodSk emelet sarkában szorong egy kis csoport diák: most kezdődik nekik az érettségi. Az első vizsgázók ábécé-rendben, sápadtan már beléptek a terembe, a többiek idegesen várnak rájuk, milyen hírrel jönnek majd ki. Elsősorban az érdekli valamennyinket, hogy „viselkedik” az elnök, belekér- dez-e a tételbe, vagy hagyja: mondjanak el mindent, amit csak tudnak. A kintlevők találgatni kezdik, mit húzhattak a bentiek magyarból, történelemből. Egyszerre öten mentek be, tizenegy felé készen vannak a matetickal is, így hát már csak. a szabadon választott tárgy van hátra. Az idő halad, aztán déltájban nyílik az ajtó, megjelenik, az első delikvens. Hosszú, nyurga legény, az „érett’’ ifjú boldogságával lép ki a pedellus Utal hivatalosan őrzött „tilos övezetből". Társai körülfogják, faggatják. Egy darabig áll, áll közöttük, meg se tud szóíalni a nagy örömtől. Aztán mintha misem történt volna, csak úgy, foghegyről odamondja nekik: semmi izgulás, smafu az egész. A diri szőröz ugyan egy kicsit, de egyáltalán nem veszélyes, mert az elnök egy klassz pacák. Szóval fel a fejjel, krapekok.~ . (hej) Minisztérium Miskolcra kihelyezett szervezete pályázatot hirdet REVIZORI. FŐREVIZORI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE Pályázhatnak pénzügyi és számviteli gyakorlattal, számviteli főiskolai, illetve közgazdaságtudományi egyetemi, vagy okleveles könyvvizsgálói képesítéssel rendelkező dolgozók. Állami gazdasági és termelő- íjzövetkezeti gyakorlattal rendelkezők előnyben részesülnek. A pályázatokat Miskolc, Fazekas u. 2. sz., I. emelet 19. sz. alá, a titkárságra kérjük. A Magyar Hűtőipar Miskolci Gyára most beinduló új üzemébe állandó alkalmazással / FELVESZ 16 ÉVEN FELÜLI LÁNYOKAT, ASSZONYOKAT. Kedvező kereseti lehetőségek (150(1—1800 Ft között). Utazási költségtérítés. Kedvezményes üzemi étkeztetés, 44 órá6 munkahét. Évente kedvező nyereségrészesedés. Asszonyok, lányok! Jelentkezzenek a Magyar I-Iűtőipar Miskolci Gyárának munkaügyi osztályán, Miskolc, Fonoda u. (8-as busszal közelíthető meg. Indulási helye: Búza tér.) Sajátos folyamatról van szó, amelynek eredményeként — pontosabban: összegeződéseként! — a tudomány új ága, a népműveléstudománv jön létre. Mindez, persze, nem spontán zajlik le. Holott nem ritkán úgy teszünk, mintha a népművelésnek csupán ’fokozottabban kellene kihasználnia a különböző tudományos kutatóintézetek megtestesítette lehetőségeket. Magyarán: mintha csakis több pénzre volna szükség, hogy a népművelés problémáit — tudományos „bérmunkaként'’ — föl lehessen dolgoztatni a társtudományágak • szakértőivel. Vitathatatlan ugyan, hogy ez is előrelépés volna. Különösen a pillanatnyi helyzethez képest: rendkívül nagy a távolság a népművelést kutatók és gyakorlók között. Olyannyira, hogy a kutatások eredményei, következtetései nemigen jutnak el azokhoz, akik a tapasztalatokat a napi munka próbájának vethetnék alá. Másrészt az is tagadhatatlan, hogy a kutatási témák kiválasztásának esetlegességein,ugyancsak érződik a föntebb említett távolság a köznapok aktuális kérdőjeleitől. A legjobban azonban azoic a tudományos műhelyek hiányoznak, ahol a részkutatás! eredmények szintézise végbe mehetne. Erre különösen alkalmasak a szellemi élet örvendetesen fejlődő vidéki központjai. Debrecen, Szeged, Győr, Veszprém, s a többi város kialakítandó közművelődési fórumai nélkül ugyanis elképzelhetetlen a népműveléstudomány kifejlődése. A népműveléstu dóm án y műhelyeinek létrehozása azonban aligha kép- i zelhető el parancsszóra, rendeletek útján; De a jelenlegi- j nél kedvezőbb helyzetet két- 1 ségkívül lehetne — sőt kel- I lene! — teremteni. A többi \ között az egymásról nemigen tudó kutatók elszigetelt- ! sógének megszüntetésével, i Okos ösztönzők alkalmazásával: a népművelők anyagi és erkölcsi érdekeivel összhangba keltene hozni a tudomány 1 eredményeinek alkalmazását. I Reménykedők Két marakodó reménykedő: Bárdy György és Garas Dezső REMÉNYKEDŐKNEK tarthatjuk azokat a mozilátogatókat, akik jó magyar film- vígjátékra vágyva, jegyet váltanak és beülnek a mozikba a Müller Péter írta és Rényl Tamás rendezte, a premiermozikban mától műsoron levő, Reménykedők című új magyar filmhez. Néhány perc kell csak a filmből, s máris kitűnik, hiába reménykedtek. Jó filmvígjátékkal most nem találkoznak. Kik hát a címben emlegetett reménykedők? A film utolsó kockáján egy feliratot olvashatunk, aimely arról tudósít, hogy bizonyos Néveri Kálmán, meg özvegy Endrényink, annak lánya, veje, lányának szeretője é$ annak nője, Endrényiné két unokája, közülük egyilcnek férje és csecsemője is — tehát összesen tíz személy — úgy jutott lakáshoz, olyan fordulatos és fondorlatos módon, mint ahogyan azt előzőleg a szórakoztató szándékú képsorokban láttuk. Mentsen isten tőle, hogy ennek a filmvígjátéknak görbe tükörben felmutatott tanulságát valaki direktben komolyan vegye. A népes család ugyanis úgy menekült meg kényelmetlen és korszerűtlen lakásától, és kapott féltucatnyi újat, hogy a régit a karácsonyi gyertya- gyújtás idején tudatosan felgyújtotta és leégni hagyta. Ez nem jó tanács még szatirikus töltésű vígjátékban sem. A FILM NAGYON valóságos alapokra épült. Nevezetesen a lakáshiányra. Meg arra a sok machinációra, amj a lakások megszerzése körül folyik. A filmben együtt él a már említett özvegy Endrényiné a lányával Lukács György Ml A RIPORT?* A riport a publicisztika abszolút jogosult, nélkülözhetetlen formája. Valódi csúcsain az általánost és a különöst, a szükségszerűt és a véletlent — speciális céljainak megfelelően — helyesen kapcsolja össze. Hiszen a jó riport nem éri be a tények egyszerű közlésével; fejtegetései mindig összefüggéseket eredményeznek, okokat tárnak fel, következtetéseket váltanak ki (ezért nyújt a materialista dialektika mint világnézeti alap a riport számára is olyan lehetőségeket, amilyenekkel polgári alapon állva nem rendelkezhet). De a tényeket és összefüggéseiket, tehát a különöst és az általánost, az egyénit és a tipikust, a véletlent és a szükségszerűt is elvileg másként kapcsolja össze, mint az ábrázoló művészet. A tényt, az egyéni esetet a jó riport teljesen érzékletesen és átélhetően, konkrétan és individuálisan fejti ki, sőt, olykor ábrázolja is. Ez a kifejtett, esetleg ábrázolt egyedi eset azonban csak példázza, illusztrálja a többé-kevésbé tudományosan, de mindenképpen fogalmilag kifejtett, bizonyított (statisz- . tikailag alátámasztott), értelmi okokkal motivált, általános összefüggést. A riport ugyanis csak arról sskarja ésszerűen meggyőzni olvasóit, hogy helyes következtetéseket. vont le a tényekből. A riport érzéseinkre apellál, amikor a tényeket ábrázolja, és akkor is, amikor következtetéseiben cselekvésre szólít fel. De ezt intenzív, ésszerű meggyőző érvek segítségével teszi. Ebben a tekintetben tehát, mint a publicisztika általában túlnyomórészt a tudomány módszereivel dolgozik. A tudományos és művészi módszerek ilyen megkülönböztetésének semmi köze sincs az értelem és érzelem (és élmény stb.) mai modern (dekadens-polgári) mechanikus szétválasztásához. Mindkettő egyaránt apellál az értelemre és az él velem re; így hát mindkettő cselekvésre szólít fel. De a különböző céloknak és feladatoknak megfelelően különböző módszerekkel teszik ezt, és nekünk éppen az eszközöknek ezt a különbözőségét kell megvizsgálnunk. Minél jobb egy riport, vagyis minél alaposabb és átfogóbb tanulmányokon nyugszik,, minél nagyobb és jobban megmunkált tény- komplexumot fog át, minél szemléletesebben ábrázolja „példáit” annál nyilvánvalóbb, hogy a felhozott példák kizárólag csak példázzák, csak illusztrálják a megismert és kifejtett összefüggéseket; annál inkább ki lehet cserélni őket más példákkal, amelyeket a riport sierzője a tények, példák és illusztrációs esetek nagy arzenáljában megfigyelt, ösz- szeSyűjtött és rendszerezett. Teimészetesen tipikus eseteknek kell lenniük, hogy az összefüggéseket, a belőlük levont következtetéseket helyesen támasszák alá és világítsák meg. De ez a tipi- kusság elvileg különbözik az ábrázolt, a költői tipikusság- tól. Az ábrázolásban az egyénnek, az egyéni sorsnak mint olyannak kell tipikusnak látszania, vagyis az ábrázolásnak az osztályszerű vonásokat mint egyénieket kell tartalmaznia. A költői ábrázolás konkrét összessége csak olyan egyéneket és egyéni sorsokat visel el, amelyek eleven kölcsönhatásukban megvilágítják, kiegészítik, beteljesítik, érthetővé teszik egymást, amelyek egyéni összekapcsolódása tipikussá teszi az egészet. A riportban viszont az egyéni eset csak azoknak az összefüggéseknek a fogalmi összegezésében és magyarázatában lesz .valóban és tökéletesen tipikus, amelyek illusztrációjára hivatott, legyen bár ez a fogalmi összegezés mégoly szűkszavú, vagy tudatosan takarékos. A riportnak mint a valóság minden fogalmi (tudományos) reprodukciójának és konkrétságát csak az okok és összegezések fogalmi feltárása és kifejtése teljesítheti be. A riportra (és általában a publicisztikára) is érvényes, amit Engels a tudományom módszerről mond: „A mozgás alakváltozásának általános törvén;*? sokkal konkrétabb, mint n'inden egyes .konkrét’ példája” * A nagy marxista filozófus elhunyta alkalmával közöljük a „Riport vagy ábrázolás” c. ta- I nulmányának részletét. Életműve — mint a közölt írásból kitűnik ! —. a hírlapi műfajok problematikájának is melyére hatolt. i és két unokájával. Öreg, el- avult lakás, ami várhatólag lebontásra kerül a közel' időkben. A közeli, és terjeszkedni akaró gyárüzem gond' noka úgy tudja, le is bont' jak a házal. Endrényinénex tehát ú.. korszerű lakást ad' nak. Meg azoknak is. aki" ebben a lakásban laknak. de nem egészen egy családot alkotnak. így aztán, h írtéit* megszaporodik a családtagok száma, odaveszik a felnő1.1 unoka szeretőjét, és sürgőseit összeházasítják őket. Odaköltözik az asszonylánv szeretője, majd előbukkan az éve-' óta nem látott törvényes leije is. végül a gondnok sen] akar kimaradni a buliból. 0 az özvegyet veszi feleségű- Persze csak névlegesen, hogf ő is bejelentkezhessen ugyanabba a lakásba, s nemsoká"*1 elhagyott menyasszonya "1 az asszonylány felesleges«6 vált szeretőjével magát kárpótolva — ugyancsak odaköltözzön. Végül, a nagy kavarodásban jelentkezik a család legfrissebb sarja. lányunoka anyának érzi magát. ami ebben a nagy fel' fordulásban nem is csoda. s így eggyel több a reménykedők száma. Ez a sokféle családi kapcsolat kicsit, bonyolultnak látszik, de még mindig áttekinthetőbb, mint <* film jó néhány fordulata, logikai bukfence, a történet szereplői némelyikének funkciója. Például nehéz rá feleletet találni, miért folyamodik egy nagyüzem gondnok0 ehhez a lakásszerzési módhoz, a névházasságkölésheZ’ miért pont ez az amúgy a gyón zsúfolt lakás nyerte meg tetszését, miért nem a* ingatlankezelő, vagy a tanács hivatalnokai intézkednek ebben az ügyben, és ‘Sf tovább. Ez a külső-józsefvárosi környezetet tükröző udvar és a benne levő lakás, valószínűtlen nagyságával egy olyan mikrolársadálmat mutat bei* nézőnek, amely az adott szatirikus történetben is teljesen valószínűtlen, rendkívül mesterkéltnek, művinek, helyenként olasz és francia: neorea- lista filmek utánérzésének hat, A filmben kis számban adódnak jól megoldott jelenetek, s mert a lebontásra ítélt települések lakásaiba" valóban meg szoktak szaporodni a bejelentett lakók. tehát helyenként igazság01 tükröz a film, más jelenetek megoldása igen kevés művészi gondosságról, kevés mértéktartó ízlésről tanúskodik. A valós állapotokra épülő* valószínűtlen történet feldolgozása egyenetlen, humora alacsony színvonalú, végsó kicsengése vitatható. Az 11 poén pedig, hogy hiába volt a sok machináció, a bontásra éveken belül nem kerül sor, tehát fölösleges volt ;1 sok névházasság, nemcsak nem új, de tulajdonképpen végleg fel is oldódik a filmet záró gyújtogatással. A REMÉNYKEDŐK egyes szerepeiben kiváló színészeket látunk. Tolnay Klári, aki egyes reklámiratok szerint jubilál is ebben a filmben, Kállay Ferenc, Pásztor Erzsi. Bárdy György, Garas Dezsó és mások keveset tudnak kezdeni rossz szerepeikkel, legfeljebb egy-egy jelenetel tehetnek életszerűvé, de a film egészét nem. Jó fWNTt* vígjátékokra igen nagy szükségünk van. Nagy kár. ha egy jó ötlet a megvalósulásnál ennyire félrecsúszik. Benedek Miklós
