Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-06 / 132. szám
1971. Iiioius 6.. vasárnap eSZÄK-MAGYÄRORSZÄG 7 'S Angyal Bandi furulyája 4 / aI ni it fii századokban l\L M Ui Ilii a mi vidé. künknek ugyanúgy megvoltak a Híres betyárjai, mint az Alföldnek, vagy Somogynak. Zöld Marciról, Angyal Bandiról és Vid- róczky Marciról még ma is sok népdal, ballada, történet él. A „selyem betyárról”, Angyal Bandiról is igen sokat írtak, s úgy sejtették, Ónody András dusnoki nemes emberrel volt azonos. Két éve Dömötör Sándor egy alapos tanulmányában tisztázta ezt a kérdést. Megállapította, hogy Angyal Bandi, vagyis Ónody András a XVIII. század közepén született, s valóban itt élt. Többször lólopásba keveredett,' eljárást is indítottak ellene, fiatalabb korában a kassai börtönt is megjárta. 1806. november 13-án halt meg, s már 1807-ből ismerjük a máig is kedvelt, róla szóló balladát: Lám megmondtam Angyal Bandi. Ne menj az Alföldre, Csikósoknak, gulyásoknak közibe,' közibe, Meri megtanulsz csikót lopni ézibe, ézibe, Majd úgy kerülsz a vármegye kézibe, kézibe... 1905-ben jelent meg Mis- kolezy Simon János Történetek című kötete. Ebben A selyem betyár cím alatt foglalkozik Bandival. Ekkor még nagyon sok történet él a híres betyárról, aki igen szép ember volt, s szeretett cifrán járni. Si- heder korában pataki diák volt, majd beleszeretett a Kutyakaparó csárdás szép lányába, Körösi Trézsibe. Mikor azután vizsgái nem sikerültek, otthagyta az iskolát, és felcsapott csikósbojtárnak. A zárni határon legeltette a cifra ménest hat esztendőn keresztül. „Mikor a szájához vette nyalkán vésett furulyáját a libuc madár megállt felette, a nádasban elhallgatott a dobosgém, de még a füstös fecskék is kiültek a négyostoros kút kávájára. Ügy hallgatták”. Meg is jegyzi ehhez a részhez csillag alatt a szerző, hogy a furulya ma is megvan a miskolci múzeumban. A könyv egykori olvasója, Puky József a következőket fűzi ehhez, most előkerüli levelében: Básthy Gábor Abaúj megyében Krasznyik-Vajdán lakott. Az édesatyja Básthy László, az édesanyja Ónody Krisztiim volt. Básthy Gábor Bandi furulyáját édes- atyámnak, Puky Jánosnak, aki akkor Abaúj megyében. Gagy-Bátorban lakott, s akinél Básthy Gábor igen gyakran megfordult. Gyermekkoromban én is gyakran láttam. Édesatyám aztán az Angyal Bandi furulyáját a miskolezi iskola múzeumának ajándékozta, amely iskolának a növendéke volt akkor Andor és Pista bátyám. ök vitték be, és adták át. Ezt Andor bátyámtól tudom, ki most Tomo- ron lakik, Abaúj megyében. Ami már most azon kérdést illeti, hogy a furulya hogy került Básthy Gáborhoz; ezt így gondolom: Angyal Bandi szerepel a betyár romantikában; de tulajdonképpen nem parasztbetyár volt, hanem jómódú úriember, aki a szép lovakat is igen szerette, s lia másképp meg nem szerezhette, ellopatta. Az igazi neve pedig Ónody András volt, s a Kopasz földön (Dusnok) lakott, Sajószent- péter mellett; s így rokona volt Básthy Gábornak, s az úton kerülhetett hozzá. Az Ónody-család leszármazását nem ösmerem — abból kiderülne a rokonság fokozata. Puky József a Básthy- és és Önody-rokonságot említi, pedig a Puky családdal is rokonság lehetett, mert amikor 1798-ban elrendelik, hogy Ónody Kassán le- töltse, fiatalkorában kapott büntetését, Fáy Ágoston és Puky László alispánok járnak közbe. Ami pedig: tuSfg látunk is múzeumunk hely- történeti gyűjteményében egy körülbelül 30 centiméteres, feketére festett, dí- szítetlen darabot. Ez lehet a híres betyár egykori furulyája; egyetlen tárgyi dokumentuma az egykori betyárvilágnak. Bodgál Ferenc Megnőttek a fák PARKBAN SÉTÁLUNK. Nagyszerűen kiképzett függőkertekben, gondozott utakon, ahol minden lépés után megállásra kényszerülünk, hogy gyönyörködjünk a parkban, rátekintsünk a körülöttünk emelkedő hegyekre, a város egy részére. Domboldalt foglal el a park Óz- don, a József Attila Gimnázium mögött. Domboldalt, ahová erősen tűz a nap, jólesik behúzódni a fák árnyékába. Megnőttek a fák. Megnőttek, kellemes árnyékot adnak. A nézelődő azt látja, hogy szépek a fák is, illőek a parkhoz, legfeljebb még annyit vesz észre, hogy sokféle' fa van itt platán, tölgy, fenyő, stb. és sokféle egyéb növény is. Soltész József, a gimnázium biológia tanára persze, több mindent lát. Például, hogy a fenyők között vannak zárt és nyitott tobozú- ak, lombhullatók is, és az egész park — a kellemes időtöltésen kívül — kitűnően alkalmas növényhatározásra, a diákok ismeretkörének ilyen jellegű bővítésére is. Legfeljebb azon csodálkozhatna: áfák már úgy megnőttek, hogy kellemes árnyékot adnak. Mert ő kezdeményezte az egész park létesítését, ö ültette a fákat az akkori diákokkal. Egyrészt, hogy szép legyen az iskola környéke, másrészt, hogy a növények élő példaként szolgáljanak alkalmanként a biológiának, mint ahogyan szolgálnak is a szabadban megtartott órákon. Az ültetés, a park építése persze már régen volt. Húsz évvel ezelőtt. —- A gyerekek nagyon szeretik a kertet. Nem kell külön ügyelnünk a rendre, ök maguk ügyelnek rá. Mindig szívesen töltik itt az idejüket — mondja Soltész József. (Soltész József tanár az idei pedagógusnap alkalmából kiváló tanár kitüntetést kapott.) — És a régiek, az egykori diákok? — Ügy tapasztalom, minél régebbiek, annál szívesebben. Sokukkal levelezek, a legtávolabbi országrészekbe is. Ha szerét ejthetik, felkeresik az iskolát. — A biológiát bizonyára ök is szerették. — Azt hiszem, a biológiát mindenki szereti. Szép tantárgy. Érdekes ezzel foglalkozni... Minket, természettudománnyal foglalkozó tanárokat már csak szertárlakóknak neveznek kollégáink, mert szabad időnkben is valahogy mindig a témánknál maradunk. — És Ózd? — Maga a varos? Tudom, hogy sok ember nem találja szépnek. Hatalmas gyár köré épült város. De mi, akik évtizedek óta itt lakunk.részesei lehettünk egy rendkívül érdekes folyamatnak. Szemünk 'láttára fejlődött ki, mondhatnám ipari tanyából egy modern, szép város. Meri szép. Vallom, hogy szép. A maga sajátos, különös ai- cával, dinamikájával. Nem mindenkinek adatik meg, hogy egy felnövő, újjászülető város minden napjának szemtanúja legyen. Ez mindenképpen olyan élmény, amely bizonyos fokig meghatározza az ember szemléletét, nézőpontját. Sétálgatunk a parkban. Soltész József tíz évig a megyei szakfelügyelő funkcióját is betöltötte. Ismerik szakmai berkekben, azokon túl is. Hívták már sok helyre, többek között Budapestre is. Nem ment. Itt marad, Ózdon. Felesége is itt tanít, a József Attila Gimnáziumban. Feleségének munkáját jelzi többek között a néprajzi gyűjtemény, melynek darabjaival szinte mindenütt találkozhatunk a gimnáziumban, még a biológiai szertárban is. Gondozott, szép parkban sétálgatunk, árnyékoló fák mellett. Megnőttek a fák. HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT kerültek a földbe, a nagy munkával elkészített parkba, amely pihenést is, oktatást is szolgál. A park része a gimnáziumnak. Ózd- nak is. l’riska Tibor Egy esztendővel ezelőtt. 1970. június 6-án lapunk, tíz Észak-Magyarország arról adott hírt, hogy az esőzés újabb árhullámot okozhat. Ez volt az az időszak, amikor túl voltunk már az első nagy árhullámon, s még nem tudtuk pontosan, mi vár ránk. Egy esztendővel ezelőtt a rádió egyik leghallgatottabb műsorszáma volt a vízállás- jelentés. Hallgattuk a bemondó hangját, szemünk előtt ott volt hazánk hegy-vízrajzi térképe, rajta kékkel az áradó folyók, a városok, falvak neve, ahogy a bemondó sorolta. és láttuk, igen, pontosan láttuk azt a sok száz centimétert. is, amit a vízmérce rögzített. Egy esztendővel ezelőtt a folyók felső szakaszán, így szűkebb hazánkban, Borsod megyében is újabb árhullám indult útjára. Az állandó esőzés miatt sártenger nehezítette a munkát a gátakon. Hazánk területének csaknem fele, 45 ezer négyzetkilométer tartozik a Tisza vízgyűjtő, jéhez. 2800 kilométer hosszú töltés védi a nagyobb folyók — a Tisza, Szamos, Bodrog, Sajó. a Kőrösök, a Berettyó és a Maros, valamint a kisebb vízfolyások -árvizeitől. Az árvédelmi töltések által védett területen él hazánk lakosságénak csaknem a fele. Több mint 350 ezer lakóház, 3000 kilométer vasútvonal, és 4500 kilométer közút épült itt. A mentesített területeken levő. népgazdasági vagyon értéke meghaladja a 300 milliárd forintot. * Égy esztendővel ezelőtt a Tisza völgyében még soha nem tapasztalt árvizet okozott az Erdélyben lehullott súlyos károk helyreállítása, a sebelv gyógyítása. Ezt tulajdonképpen akkor látta meg a krónikás, amikor a román és a magyar falvak tragédiáját előidéző gátszakadások tövében töltött álom nélküli, ítéletidő korbácsával hajszolt éjszaka után váratlanul megpattant az ég alja, kisütött a nap. A több mint hat hétig tartó rendkívüli tiszavölgyi árvíz ekkor halt meg. Magára maradt és kihalt az árvízre száll az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság árvízvédelmi készenléti osztaga. Ihász József felv. védekezés sikere érdekében. A rendelkezésre álló technika a nagy teljesítményű gépek és a korszerű védekezési anyagok felhasználása, de elsősorban az árvízvédekezésben részt vevő Ember hősies Igazgatóság árvízvédelmi készenléti osztagával jártam a folyók mentét munkájuk krónikásaként. Mint az orvosnak, végig kellett néznem mások szenvedését, nyomorúságát. A krónikásnak ez a a védelem fáradtságot nem ismerő munkája folyt, vágj' életet, vagyont mentettek ön- íeláldozóan emberek, erről írni egyszerű volt. De amikor vert sereg katonájaként ültek házuk romjai előtt az emberek es fejüket tenyerükbe hajtva hallgattak, nem volt szabad zavarni őket, még ha segíteni is akartunk. Hallgatnunk kellett, amíg ók hallgattak és gyászolták egész eddigi életük munkáját, amíg magukhoz nem tértek a sokkból és erejük lett — panaszkodni. * Egy esztendővel ezelőtt láttam a Tiszát Magyarországon és Csehszlovákiában, láttam a megáradt Bodrogot, Taktát, Hernádot, láttam a Szamost, a Krasznál Romániában és Magyarországon. Láttam ezeket a folyókat helikopterről a levegőben, gyalogosan, gépkocsival a gátak tetejéről, hajókról, uszályokról, kompokról, rocsókról, ladikokról, a víz színéről. Milyen is volt ez a víz? Nagy. A két gát között az óriási — sok helyen fóliával bélelt — teknő- ben ritkán hömpölygőit eny- nyi víz. Mély, kávébarna színű volt, mikor áradt, de amikor apadni kezdett, csendesedett, kifakult, világosabb lett a színe. És mi mindent hordozott a hátán? Sok farönköt, gallyat, ágat, álat- letemet, törmeléket, szalmát, virágszirmot. De láttam rajta cipőt, elhagyott ladikot, kertkaput és rokkant bútort is. Egy öregasszony azt mondta nekem, miközben keresztet. veteti, hogy koporsót is látott úszni a folyón. A folyó medre nemcsak a víz nyughatatlan nyughelye, hanem legendák, balladák, mesék, történetek, népdalok bölcsője is. ■fr Egy esztendővel ezelőtt miközben a második nagy árhullámmal birkózott az ország, már megkezdődött a vízi tábor is, ahol valamikor tehergépkocsik, személygépkocsik, lakókocsik sorakoztak. A nehéz járművek széles gumitalpától megviselt zöld fű már sárgult, mintha ősz lett volna. Gázolajtócsák, csíkok feketélettek, a színes konzervdobozokban megüll az esővíz, a sok papirt a széi kergette. Hárman álltunk ott és hallgattunk. Az járt az eszünkben, hogy árvizek a történelem kezdete óta mi sídig voltak, és még sokáig lesznek. Az ókori mondák világában a Gilgames-eposz- ban, a Bibliában, de később, az írásos emlékekben és a nyomdafesték korában is, de napjainkban is ott él az árvizek fenyegetése. A veszély elhárítása szocialista társadalmi-gazdasági rendünk fölényének és tudományos-műszaki haladásunknak nagy erőpróbája volt. A siker elsősorban az embernek, a védekezés szervezettségének, a korszerű technikának, módszereknek és a nemzetközi összefogásnak köszönhető. Egy esztendővel ezelőtt, az árvíz-védekezés után ismét elhagyatott lett az utolsó árvízi tábor. A megviselt füvek ismét kiegyenesedtek és kizöldültek. Gyerekek kerge- tőztek a réten és fehéy libák sétálója lett. Oravec János Árvízi emlékeztető kötelessége. Nem fordíthatja el a fejét — mint más halandó —, ha .szerencsétlenséggel találkozik. Oda kell kényszeríteni a tekintetéi. Amíg helytállása járult hozzá az árvíz kivédéséhez. ★ Egy esztendővel ezelőtt az Eszakmagyarországi Vízügyi heves és nagy kiterjedésű esőzés. A Tisza összes bal parti mellékfolyóján csaknem egy- idöben lépett fel az áradás. Az egész ország összefogott a
