Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-05 / 131. szám

VILÁG PROLETARjWWSyESOLJETEKI A [Vi AGY A K SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT BORSOD MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XXVII. évfolyam, 131, szám Ara: 80 filiér Szombat, 1971. június 5, 26 ezer helyzetéről tárgyallak Több mint 26 ezer no helyzetéről tárgyalt pénte­ken a vasutas-szakszervezet elnöksége, a szakszervezet Benczúr utcai székhazában. •Megállapították, hogy a múlt hónapban megkötött kollek­tív szerződés több pontja is ípglalkozik a vasutas nők érdekeivel. Csupán saját beleegye­zésükkel szabad túlórá­ban foglalkoztatni pél­dául a hatévesnél fiata­labb gyermeket nevelő anyákat. Ugyancsak a kollektív szer­ződés mondja ki, hogy á gyermekgondozási szabad­ságról visszatérő anyáit bé­rét 30 napon belül rendezni kell az időközben végre­hajtott béremeléseknek meg­felelően, Évente 100 ezer fo­rintot tesz ki az az új tá­mogatás, amelyet július 1-től kapnak a szülőanyák, mert a kórházi ápolás ideje alatt ugyanis naponta 20 forint segélyben része­sülnek az önkéntes tá­mogatási alapból. Közelítés és időhúzás HATO-válasz a szBvtet tavasaira Tájékoztató megbeszéléseket javasolnak érdemi tárgyalások helyett A NATO miniszteri tanács kétnapos lisszaboni üléssza­kának befejeztével pénteken délután elfogadott és nyilvá­nosságra hozott záróközle­mény a kelet—nyugati tár­gyalások kérdésében némi haladást mutat az Atlanti Tanács legutóbbi, tavaly de­cemberben Brüsszelben elfo­gadott határozatához képest, bár most is időnyerésre való törekvés tapasztalható. A szocialista országok­nak az európai biztonsági és együttműködési érte­kezlet megtartására tett javaslatával kapcsolat­ban a NATO-miniszterek továbbra is a Nyugat- Berlinről folyó négyha­talmi tárgyalások ered­ményes kimenetelétől te­szik fiiggöv'é, hogy a konferencia előkészí­tésében a kétoldalú akciókról megtörténjék az áttérés az előkészítés többoldalú szaka­szára. Az Atlanti Tanács lissza­boni ülése pozitívan fogadta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának tbi­liszi beszédében elhangzott kijelentéseit a Közép-Európá- ban elhelyezett fegyveres erők és fegyverzetek kölcsö­nös csökkentésére vonatkozó­an és elhatározta, hogy tájékozódni kell ebben a kérdésben a Szovjetunió­nál és a Varsói Szerződés többi tagállamánál. E tájékozódó megbeszéléseket a NATO miniszteri tanácsá­nak egy vagy több megbí­zottja végezheti. Hangsúlyoz­ták, hogy ebben a témában, minél előbb át kívánnak tér­ni a konkrét tárgyalásokra. A NATO miniszteri taná­csa pénteken megválasztot­ta Joseph Luns holland kül­ügyminisztert a szervezet fő­titkárának, és hivatalosan felkérte öt, hogy vegye át a tisztséget. A NATO miniszteri taná­csának júniusi ülését kom­mentálva a TASZSZ szovjet hírügynökség megjegyzi: Abból, ami az Ajuda-palo- ta folyosóira kiszivárgott, ar­ra lehet következtetni, hogy a NATO-tagállamok többsé­ge továbbra is szilárdan ra­gaszkodik azokhoz a régi formulákhoz, amelyeknek semmi közük sincs a feszült­ség enyhüléséhez, és a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok között együttmű- _ ködösre való tényleges törek- j véshez. Ezek az országok to- ’ vábbra is ,,az erő helyzeté­ből” akarnak tárgyalni. Mai számunkból: Huszonnégy óra (2. oldal) Meg mindig kicsi a cipő (3. oldali Miskolc érdekessége n CS. oldal) Van-e magáníolyosó ?! (5. oldalt Lyukóbánya—Bereute Foto: Laczó József Középkáderek iiaifif ülése a megyei kSílázto Kiosztották a pátyadíjakot TEGNAP, június 4-én rendezték meg szokásos évi nagygyűlésüket a megye egészségügyi középkáderei. Dr. Kardos Kálmán, az Or­vos-egészségügyi Szakszerve­zet Borsod megyei Bizottsá­gának elnöke köszöntötte a nagygyűlés részvevőit, majd a március 10-én meghirde­tett pályázatok eredményeit, összegezte. Örömmel jelen­tette be, hogy az idén töb­ben készítettek pályamun­kát, mint az elmúlt évek so­rán. Öt követően Czirják Já­nosáé, az ózdi kórház gyer­mekosztályának főnővére, a kórházi szakszervezeti bi­zottság titkára, a nagygyű­lés elnöke üdvözölte a meg­hívott vendégeket. Dr. Pavlyák Pálnak, a kö­zépkáderek szakképzettségé­vel és munkájával foglalko­zó előadása nagy érdeklődést; váltott ki. Az előadó a. szü­lésznők, védőnők, ápolónők és asszisztensek képzésének régi formáit elevenítette fel bevezetőjében, arra a kor­Az automatikus leszedőgépről Tudományos tanácskozás a Miskolci Pamytfonében A Textilipari Műszaki es Tudományos Egyesület teg­nap, június 4-én, pénteken országos tanácskozást rende­zett az automatikus gyűrűs- fonodái leszedőgépről a Mis­kolci .Pamutfonóban, Mint már korábban beszámoltunk fóia, ez az újítás, amelynek találmányként való elismer­tetése folyamatban van, a Miskolci Pamutfonó újító kollektívájának konstrukci ó- ja, Csep'reghy Győző, a Pa­mutfonóipari Vállalat vezér- i gazga tó-helyettese nyitotta meg a tanácskozást, üdvö­zölte a megjelenteket, akik az ország textiliparát képvi­selték. Ezután Hegyi Géza. a Pamutfonóipari Vállalat miskolci gyárának főmérnö­ke tartott előadást a témá­val kapcsolatban. Ismertette a leszedés problémáját, a gépesítés történetét, a mis­kolci konstrukciót. össze­hasonlítást tett a nyugati tí­pusú automata leszedőgépek­kel, és ennek nyomán kide­rült, hogy a miskolci . újítás nagyon sok előnnyel rendel­kezik az előbbiekkel szem­ben. A tanácskozás részvevői ezt követően megtekintették a leszedögépet működés köz­ben. Elismeréssel adóztak az újítóiknak, mert a magyar- országi textilipari üzemek gyűrüsfonodáiban gépesíteni lehet a leszedés eddigi, ne­héz fizikai munkáját. Egyút­tal munkaerő-problémát is megold, mert a gép munka­erőket szabadít fel, ami eb­ben a kritikus" időben na­gyon jelentős tényező. Vala­mennyi textilipari üzem munkaerőhiánnyal küzd. Ebéd után folytatódott a tanácskozás, Szendrődi Jó­zsef mérnök korreferátumá­ban foglalkozott az újítás­sal, majd hozzászólások kö­vetkeztek. Az országos tanácskozás örömmel nyugtázta a Mis­kolci Pamutfonó újító kot- ■ lektívájának sikeres munká­ját, az automatikus leszedő­gép megszületését. szakra utalva, amikor még hiányzott, a középkáderek munkájából a tudatosság, feladatukat érzelmi, jőszívü- ségi tevékenységnek tekin­tették. Részletesen szólt, a jelenlegi képzés formáiról, előnyeiről, hibáiról. Hangsú­lyozta a szervezett formá­ban történő továbbképzések fontosságát. Beszélt a 3 mű­szakban dolgozó egészség­ügyiéül nehézségeiről, s en­nek következményeiről: a külső és belső fluktuációról. A következő téma előadó­ja Koszó Jözsefné, az Or­vos-egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének országos munkásvédelmi felügyelője volt. Ebéd után folytatódott a nagygyűlés. Elsőként Zérczy Katalin, az edelényi tbc- kórház vezető főnővérének, a középkáder szakcsoport me­gyei titkárának beszámolója következett, majd megvá­lasztották az új vezetőséget. Ezután értékelték a pálya­munkákat és kiosztották a díjakat. A „Munkaterületem munkásvédelmi helyzete” té­mában első díjat es 1500 fo­rint pénzjutalmat kapott dr. Szánthó Rezsöné röntgenasz­szísztens, második dijat, va­lamint 800 forint pénzjutal­mat Porkoláb Irma és Ár~ vay Magdolna ápolónők, har­madik díjai és 500 forint pénzjutalmat Csépányi Zol­tánná főnővér és dr. Leho- tay Arpádnó vezető asszisz­tens kapott. A „Szakmai ké­pesítésem — ahogyan a szakiskolában tanultam, és ahogyan munkaköröm meg­követeli” témakör első díját és a vele járó pénzjutalmat Szederkényi Tiborné ápoló­nő kapta. Második díjas lett Reiss Zoltánná védőnő, He­gedűs Mária és Matyi Anna ápolónők, valamint Mándy Pálné asszisztens munkája. Harmadik díjjal jutalmazták Parcel Ilona ápolónő. Hava- - si Károly né és Kocsis Lás z- lóné védőnők pályázatait, ötveníorintos könyvsorsjegy- gyei jutalmazták a többi pá­lyamunka szerzőit is. A legsikeresebb pályázato­kat a szerzők a nagygyűlé­sen ismertették. A RENDEZVÉNY a késő délutáni órákban ért véget. Zárszót Roncséit Aranka, az Orvos-egészségügyi Szakszer­vezet országos titkára mon­dott. Művelődés és iffúságpolitfka Az edelényi járásban szá­mos fontos témát vitattak meg az utóbbi napokban. Ennek szerves része volt az az előadás is, amelyet dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottság első tit­kára, megyénk országgyűlé­si képviselője tartott Aggte­leken. A szépszámú hallgatóság előtt dr. Horváth István vá­zolta a közművelődés jelen­legi helyzetét, ennek szere­pét, a társadalmi tudat for­málásában, beszélt az idősze­rű művészeti, kulturális, iro­dalmi és tömegkommuniká­ciós témákról. Külön foglalkozott a peda­gógusok rangos szerepével az ifjúság nevelését illetően. Hangsúlyozta, hogy az isko­lának és a családnak mily fontos szerepe van napjaink­ban is a fiatalok nevelésé­ben. Különösen a szülők fe­lelősségére apellált. Tette ezt azért, mert ma is hallani olyan megjegyzéseket, hogy nem a szülő felelős a gyer­mekért. hanem az iskola. Az előadást követően töb­ben is felszólaltak. így ér­tékes alkotó vita bontako­zott ki az imént erAlített té­ma kapcsán. Dr. Horváth István Bor­sod megyei tartózkodásét felhasználta rá, hogy talál­kozzék az edelényi járás ve­zetőivel és választópolgárai­val is. Üt iára elkísért'- Duci­in József, a KISZ Borson megyei Bizottságának első titkára is. Pedagőgusnap Újra a pedagógusnaphöz érkeztünk. Ahhoz a naphoz, ame­lyen a közfigyelem ünnepi momentumokkal lordul a pedagógusok felé, ily mó­don is kifejezésre juttatva a tiszteletadást, a megbe­csülést. Mindahányunk előtt közismert az • a rendkívül felelősségteljes munka, amely a különböző iskolák, oktatási, nevelési intézetek dolgozóira hárul, az a. mun­ka, amelynek következmé­nyeit így, vagy úgy, de va­lamennyien érezzük, ta­pasztaljuk. Kimerítő, fárasztó mun­ka. A legnehezebb „anya­got” választották: az em­bert. Az ember tanítását, formálását, jóra, szépre, ne­mesre nevelését. Ez teszi nehézzé, ez teszi széppé is. Elkeseredés, öröm, meg­torpanás, lendület, bánat, vidámság — mindennapos velejárói ennek a munká­nak. Pedagógus. Otthoni gondjai t, maga-emberi problémáit soha nem vihe­ti a gyerekek közé. A ka­tedrán mindig „A Pedagó­gus” állhat, akinek minden mozdulatát, hangulatát ér­zékeny szemek, fülek vi­gyázzák. nagy baj, talán helyre sem hozható baj származhatna belőle, ha ezek az érzékeny vigyázok valami kiábrándítót, vala­mi nem igazat, valami ne­vetségeset tapasztalnának. Igen, mindebből a napra­kész feszítettségből mi, kí­vülállók is érzékelünk va­lamit. Nemcsak szülői ér­tekezletek, gyerekek elbe­szélései révén, hanem ta­lán abból a „másik” mun­kából adódóan is, amelyet a pedagógusok az iskolán kívül végeznek. Hiszen nap mint nap találkozhatunk velük művelődési otthonok­ban, ismeretterjesztő elő­adásokon, cgy-cgy ünnepi esemény megszervezésénél, különböző bizottságok ülé­sein, tájmúzeum-anyagnak gyűjtésénél, a község, a vá­ros ügyes-bajos dolgainak vitájánál, vagy éppen az országgyűlésen. Mert az is­kolán kívüli tevékenység ugyancsak sokrétű. Tisztelettel köszöntjük mindazokat a, pedagóguso­kat, akik becsülettel, lelki­ismeretesen vállalják mind ­ezt a nagy munkát. És bi­zalommal is köszöntjük őket. Azzal a bizalommal, amely az elkövetkező évek még nagyobb munkájának "5 r * z«váz hitet. Mert természetes, .... .. „óvcikezo evek­ben sem lesznek kisebbek a feladatok. A párt X. kongresszusának határozata a társadalom szocialista fejlődésének egyik fő köve­telményeként éppen okta­tási rendszerünk magasabb színvonalra emelését tűzte ki célul. Az oktatás rend­szerének továbbfejlesztése szorosan összefonódik a világnézeti, erkölcsi és hon­védelmi neveléssel, meg­követeli a közoktatás, a kommunista szakemberkép zés, a közművelődés rend­szerének további tökélete­sítését. Nem véletlen, hogy éppen e nagy feladatokat figyelembe véve a párt­kongresszus határozata ki­mondja: „A pedagógusok anyagi és erkölcsi megbe­csülését minden területen jobban összhangba kell hozni tevékenységük társa- dalmi fontosságával”. Ami a megbecsülést ille­ti, hadd utaljunk a közis­mert tényre, a pedagógu­sok fizetésének húszszáza­lékos emelésére. Szívesen, örömmel utalunk rá több­ször is, időszerű volt, meg­érdemlik. És hadd utal­junk a niai napon átadás­ra kerülő kitüntetések so­kaságára is, amelyek ugyan­csak jelzik azt a tisztele­tet, amelyet valamennyien érzünk pedagógusaink iránt. Priska Tibor

Next

/
Thumbnails
Contents