Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-22 / 145. szám

«sä »■ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 2 1971. június 22., kedd A szovjet * Szovjetunió elleni fasiszta támadás napján — emléke­zik meg a hitleri Németor­szág és szövetségesei ellen vívott Nagy Honvédő Há­ború 30. évfordulójáról. Kár a második világháború óta teljesen új nemzedék nőtt fel és foglalta el helyét az életben, a haladó embe­riség azonban nem feledke­zett meg arról, hogy a negy­venes évek elején szinte a katasztrófa szélén állt. A német fasiszták nem titkol­ták, hogy nemcsak egész népek leigázására töreked­tek, hanem egyes népeket ki akartak irtani. A Hitler-cllenes koalíció, élén a Szovjetunióval, amely magára vállalta a főcsapást ebben a korszakalkotó harc­ban, számos ország haladó erőit egyesítette az önvéde­lemre. A második világháború történelme arról tanúskodik, hogy ha a Szovjetunió és hadserege nem tudta volna visszaverni a szövetségesei és szinte az egész Nyugat- és ltözép-Európa gazdasága ál­tal támogatott nácik hitsze­gő és váratlan támadását, ha nem tudta volna megszer­vezni a történelmi ellentá­madást Moszkvától és Sztá­lingrádtól Berlinig, Európa, sőt az egész világ a vissza­fejlődés, a barbarizmus mar­talékává lett volna. A Szovjetunió már jóval a hitleri támadás előtt jól lát­ta, hogy a világ népeit a fa­sizmus fenyegeti. A szovjet kommunisták a kongresszu­sokon és a sajtóban az egész világ előtt leleplezték a pél­da nélküli háborús rablások­ra kész hitleri rendszer va­ló arculatát. 1333-tól a Szovjetunió többször is megkísérelte, hogy meggyőzze a nyugat­európai államokat: célszerű lenne egy olyan kollektív biztonsági rendszer megte­remtése, amely garantálná az európai határok sérthetetlen­ségét. Nyugati vezető impe­rialista köröknek azonban más elképzeléseik voltak. A szégyenietes S£'i egyezmény, amelyet Fran­ciaország, Anglia, Olaszor­szág és Németország írt alá 1938. szeptember 29-én, sza­bad kezet adott Németor­szágnak és Csehszlovákia, va­lamint az európai béke ha­lálos ítéletét jelentette. A nyugati hatalmak ezzel azt akarták elérni, hogy Német­ország támadja meg a Szov­jetuniót, maguk pedig kívül maradnának az egész küz­delmen, hogy azután mind­két léinek ők diktálhassák a békefeltételeket. A szovjet kormány a mün­cheni összeesküvéstől egé­szen a háború kitöréséig folytatta erőfeszítéseit és mindent elkövetett, hogy rá­vegye Angliát és Franciaor­szágot a Szovjetunióval való kölcsönös katonai segély­nyújtás szerződésének aláírá­sára. Ez a szerződés garan­tálta volna a kelet-európai részvevők, így Lengyelország biztonságát is. De minden erőfeszítés hiábavalónak bi­zonyult. Ha a nyugati hatal­mak egyetértettek volna a harmincas években felvetett szovjet javaslatokkal, cl le­hetett volna kerülni a máso­dik világháború minden szörnyűségét. A Szovjetunió a győzelem érdekében többet áldozott, mint a második világháború minden más részvevője. Húszmillió embert vesztett, ennek majdnem a fele pol­gári áldozat és elpusztult hadifogoly volt. Miután Európában rövid idő alatt két világháború tört ki, a Szovjetunió rendkíviiJ fontos és halaszthatatlan fel­adatnak tekinti a hatékony kollektív biztonsági rendszer megteremtését Európában. A szovjet kormány minden erejét az európai feszültség enyhítésére és a leszerelés kérdéseire fordítja. Az SZKP XXIV. kong­resszusa előterjesztette és javasolta az azóta már ismert hatpontos békeprogramot. A javaslatok egyike, mint tud­juk, az európai fegyveres erők és fegyverzetek csök­kentésére vonatkoznak. E javaslat megvalósítása je­lentősen enyhítené az euró­pai feszültséget, s megte­remtené a feltételeket a tar­tós európai békéhez. A XXIV. pártkongresszus meg­ismételte az európai bizton­sági értekezlet összehívásá­nak javaslatát. A Szovjetuniói nemzetközi helyzet értéke­lésében az vezeti, hogy nem elég ismerni a második vi- i lágháború tényeit és a nuk- j leáris veszély lehetőségeit, I hanem le kell vonni a he­lyes következtetéseket a tör­ténelem könyörtelen leckéi­nek józan tanulmányozása j alapján. Észak-írországban újra feszült a helyzet. Képünkön: Bel­fastban brit katonák szögesdrót mögül néznek farkasszemet a tüntető katolikusok tömegével A Szaljut. szovjet, órbitális űrállomáson megkezdődött a harmadik munkahét. Hétfőn folytatták a csilla­gászati megfigyeléseket a Szaljuton elhelyezett ,,Orion” asztrofizikai , obszervatórium segítségével. Miután elvégez­ték az űrállomás tájolásához szükséges műveleteket, az Oriont ráállították a Kígyó csillagkép egyik csillagára. Ezt követően elvégezték az asztrofizikai obszervatórium A TEA ÉS riRÍTÓS MELLÉ A szerdai reggelihez a tea és a pirííós mellé már fel­szolgálhatják Nagy-Britan- nia közös piaci belépésének fő feltételeit — jelentették ki Luxemburgban a csatlakozási tárgyalások hétfőn kezdődő fordulójára oda érkezett an­gol küldöttség tagjai. VÁD SARTRE ELLEN Jean-Paul Sartre francia író és filozófus ellen eljárást indítottak a rendőrség és . a büntetés-végrehajtási szervek rágalmazása címén á Cause du Peuple című ultra balos lapban — amelynek Sartre a főszerkesztője — megjelent cikkek miatt. A vádpontok alapján börtönbüntetést és súlyos pénzbírságot róhatnak ki a francia filozófusra. ROA MOSZKVÁBAN Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára hétfőn fogad­ta Raul Roa-t, a Kubai Kom­munista Párt Központi Bi­zottságának tagját, külügy­minisztert, aki hivatalos ba­ráti látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban. KGST-ÜLÉS KESZTHELYEN A KGST mezőgazdasági ál­landó bizottsága június 22— 2íi között Keszthelyen, a Mezőgazdasági Egyetemen programjában szereplő kí­sérleteket. Viktor Pacajev kutatómérnök egyidejűleg két teleszkóp munkáját irá­nyította. Mindkét teleszkó­pot az Alfa-Líra csillagra irányította, azzal a céllal, hogy egyidejűleg két telesz­kópon kapjanak spektro- grammot a csillag ibolyán­túli kisugárzásáról. A kísér­let sikeresen ment végbe. . Az űrállomás rendszerei szabályszerűen működnek, az űrhajósok közérzete jó. tartja a 31. üléséi. A küldött­ségek hétfőn megérkeztek Budapestre. OKINAWA A Pravda tokiói tudósítója az Okinawa szigetének visz- szaadására vonatkozólag jú­nius 17-én aláírt amerikai— japán egyezménnyel foglal­kozva megállapítja, hogy a sziget Japánhoz váló vissza­csatolásával amerikai tá­maszponttá válik Japán terü­lete az ország kormánykörei­nek beleegyezésével fontos katonai bázis az amerikai imperialistáknak a szocialista államokkal szentben folyta­tott aknamunkájában. AZ TJTOLSÖ IS MEGHALT Geraldine Brodrick asz- szony június 12-én Sydney-. ben világra hozott kilenc ik­re közül a vasárnapra virra­dó éjszaka az utolsó is meg­halt. A legutóbbi órák különböző földrajzi pontokról kel­tezett jelentései ismét érzékletesen illusztrálják azt a tételt, hogy az amerikaiak vietnami agresz- sziójával szemben újra gyorsan növekszik a morális el­lenállás. Ez az ellenállás természetesen soha, egyetlen pillanatra nem szűnt meg. Volt azonban egy olyan idő­szak Nixon megválasztása után, amikor mind Ameriká­ban, mind a nagyvilágban mintegy helyt adlak az akkor új elnök kérésének, hogy adjanak neki időt választási jelszavai, ígéretei teljesítésére. Ez az időszak immár véglegesen és visszavonhatatla­nul a múlté. Nixon nemcsak, hogy nem teljesítette Indo- kínávai kapcsolatos ígéreteit, hanem a sokat szenvedett délkelet-ázsiai térségben éppen az ellenkezője történt an­nak, mint amit kortes kőrútjain „trükkös Dick” megfo­gadott. Az emiatti felháborodást jól tükrözik a legutóbbi órák hírei. Oslóban, tehát egy NATO-ország fővárosában ülé­sezik — méghozzá széles körű nemzetközi érdeklődés középpontjában — az amerikaiak indokínai háborús bű­neit kivizsgáló bizottság. Pham Van Bach, a VDK-dele- gáció vezetője ezen a világfórumon nagy beszédben lep­lezte le, mit is jelent a valóságban a „vietnamizálás”: a háború folytatását és kiterjesztését. A demokratikus Vietnam fődelegátusa az elemi logika jegyében bizonyította be, milyen tarthatatlan az ameri­kai álláspont az általuk egyik leginkább feszegetett hadi­fogolyprobléma ügyében. Nixon demagóg módon arról á pillanatról beszél, amikor „az utolsó amerikai katona is szabad lesz”. De amíg folyik a háború, addig elkerülhe­tetlenül újabb amerikaiak esnek fogságba — hangsú­lyozta a vietnami küldött. Magában az Egyesült Államokban is ugrásszerűen meg­nőtt a vietnami háború elleni tiltakozások száma. A Kentucky állambeli Fort Knoxban kalonaorvosok tilta-' koztak Washington indokínai politikája ellen, egy Doug­las Smith nevű tiszteletes felment a hóborította, kalifor­niai Shasta hegycsúcsra, és megfogadta, addig nem jön le, amíg hazája ki nem vonul Vietnamból. Michigan ál­lamban pedig az amerikai nömozgalom aktivistái olyan határozatot hoztak, hogy az esztendő csillagászatilag leg­hosszabb napján — vagyis hétfőn — egyetlen centet sem adnak ki, és ezzel tiltakoznak a háborúra épített kon­junktúra ellen. Nixon számára sem közömbös a tiltakozások száma, hiszen közelegnek a választások. Biztos, hogy a megmoz­dulásokat olvasva, a hétfő az -elnök számára nemcsak csillagászati értelemben 'volt az' esztendő • leghosszabb,- vagy legalábbis egyik leghosszabb napja. - ■ A tábor vezetői 7. KEVESEN mondhatják el magukról, hogy 27 éves ko­rukban expedíciót vezetlek. Szenthe István geológus, az Eötvös Lóránt Tudomány- egyetem földrajz tanszéké­nek tudományos munkatár­sa, alpinista, minden szem­pontból kiválóan alkalmas ilyen nehéz, bonyolult, tudo­mányos, egyben nagyon is gyakorlati feladat megoldá­sára. Tudását, tapasztalatát, rátermettségét a kutatótábor minden lakója osztatlanul tiszteli. Ez a tisztelet azon­ban nem hogy elválasztaná társaitól, hanem a közös mun­kában szövődő barátságok­kal ötvöződve még közelebb hozza az expedíció tagjai­hoz. Szenthe István olyan fia­tal tudós, aki — képletesen szólva — nemcsak képlete­ket tud megoldani, hanem százféle csomót tud a köte­leken megkötni, s ugyanak­kor ért az emberekhez is. ami lehetővé teszi, hogy jó szervező is legyen. Legna­gyobb értéke mégis az, hogy a munkát — legyen az tudo­mányos, vagy gyakorlati — egyaránt tiszteli és megszál­lottként dolgozik. Személyes példamutatása az expedíció munkájának egyik hajtó­ereje. Nem egyszer tapasz­taltam, hogy húsz órát is képes eltölteni, dolgozni a barlang sötétjében, sarában, hidegében, szinte étlen-szom- jan, pihenés nélkül. ról vallatják. Ilyenkor több napos szakáiktól borostás, sápadt arca elkedvtelenedik, kicserepesedeifct szájaszéiét összeszorítja, s fáradtságtól vörös szemével kezét néze­geti, rajta a már hegedő, vagy éppen frissen kapott sebeket. — A hegymászás a szak­mámhoz, szorosan a geoló­giához tartozik — szokta mondani. — Tíz esztendeje csinálom, s örömömet lelem benne. A barlangkutatás ta­lán még izgalmasabb, mint a hegymászás, csak valami­vel nehezebb. És nemcsak amiatt, mert a föld alatt sö­tét van ... A fiatalokból álló expedí­ció fiatal vezetője több éven át volt hegymászó-oktató Ausztriában, sokat túrázott az Alpokban. Tapasztalatait, tudását, mint a Barlangi Mentőszolgálat technikai ve­zetője is kamatoztatja. Két éve például ő vezette a Bód­fél évtizede űzi a hegymá­szó sportot. Most megtiszte­lő feladatot kapott; ő a ku­tatótábor vezetője, egyben az expedíció vezetőjének he­lyettese. A felszínen az ösz- szes munkákat ő irányítja. Az Országos Villamos Táv­vezeték Vállalat szerszámla­katosa sokoldalú ember. A táborvezetésen kívül ő keze­li a felszíni csörlőgépat. Ez igen felelősségteljes, állandó megfeszített figyelést, jó ref­lexeket igénylő munka. A csörlőáílás ott van a zsomboly szájánál, egy nagy, két; oldalról nyitott sátor alatt, hogy Kányási József jól lássa a hét milliméter vastagságú drótkötélen le-, illetve felszállókat. Ott ül, szinte a gépben, a csörlődob és a villanymotor között, egyik kesztyűs keze az ék­szíj tárcsán, a másik a motor kapcsolóin, szeme, figyelme az ácsolatra akasztott csigán, illetve a drótkötélen. Itt tűn­Szenthe István Az alacsony, erős testal­katú, élénk tekintetű fiatal­ember készségesen áll az új­ságíró rendelkezésére, ha az expedíció munkájáról van szó. Annál szerényebb, ha életéről, eddigi munlcásságá­Kányásí József vaszilas melletti Meteor cseppkőbarlangban a menté­si munkálatokat 150 méter mélységből. * A harmincesztendős Ká­nyási József több mint más­Holler Hubáné (Kunkovács László felv). nek el előtte bajtársai, akik a barlang mélyébe indulnak, és itt tűnnek fel munka vé­geztével a vasoxidos agyag­tól vörösre színeződött-plsz- kolódott védősisakjukban, overálljukban, csizmájuk­ban. Amikor a csörlöálláson dolgozik, Kányási Józseffel nem lehet beszélni. — Tudod — mondja ké­sőbb mentegetőzve —, szin­te magam előtt látom a srá­cokat, amint az általam ve­zényelt drótkötélen haladnak le, vagy fel, a függőleges mészkőíalhoz súrlódva. Ilyenkor nem szabad a fi­gyelmet megosztani. * A kutatótábor egyik ked­vence Holler Hubáné, aki az expedíció élelmezéséről, el­látásáról gondoskodik. Az ő „birodalma” a ládákkal, do­bozokkal, víztárolásra szol­gáló, hatalmas műanyag bal­lonokkal, konzervekkel, gáz- főzőkkel, edényekkel zsúfolt szer- és konyhasátor, amely a közelében levő, kövekkel koszorúzott, állandóan égő tűzzel egyben a tábor köz­pontja is. — A fiúknak farkasétvá- gyuk van — mondja a Vö­rös Meteor SK fiatal hegy­mászónője. — Nagyon sokat esznek. Nem is ez a baj, ha­nem az, hogy messze van a falu, nehéz az élelmiszerek, a kenyér felszállítása. Kon- zervünk van ugyan, de ez nem nagyon megy. Problé­ma, hogy nem jutunk hoz­zá zöldséghez és gyümölcs­höz. Az egyoldalú táplálko­zás ellensúlyozására, vala­mint a hideg, párás, barlan­gi levegőben dolgozók ellen­állóképességének biztosításá­ra különféle vitaminok ada­golását vezettük be. A TÖRÉKENYNEK'látszó fiatalasszony a nehézségek ellenére közmegelégedésre latja el feladatát. Ha rajta múlná azonban — vérbeli hegymászóként — legszíve­sebben ő is a barlangban dolgozna, mint férje, aki az ország egyik legjobb hegy­mászója. Oravce Janó« T e® 1 •• | \ | rukkos ilick leghosszabb napja A Szál jut útjáról E SÍIMÉN ¥ Etiltől,

Next

/
Thumbnails
Contents