Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-18 / 142. szám

É5ZAK-MAGYARORSZAG 2 1971. június 18., péntek Kádár János Lipcsében (Folytatás az 1. oldalról) pártjuk, országuk, egyben a nemzetközi kommunista mozgalom fontos eseményén, a Német Szocialista Egység- párt VIII. kongresszusán ve­szünk részt. Erich Honecker elv társ központi bizottsági beszá­molója, a kongresszus egész, eddigi lefolyása, mély benyo­mást tett ránk. Mindebből ezúttal is világosan kitűnik, hogy testvérpártunk, a Német Szocialista Egységpárt szilárdan osztályharcos pozíción áll, a marxiz­mus—leninizmus tanítá­sait követi, a tömegek támogatását élvezi, n biztosan vezeti előre a Né­met Demokratikus Köztársa­ság munkásosztályát, dolgozó népét a szocialista társada­lom építésének útján. Beszéde további részében az MSZMP KB első titkára pártunk politikájáról, ered­ményeiről szólott. Ezután Kádár János a két ország gazdasági együttmű­ködésének tényét ismertette. Kapcsolatainkat — folytat­ta — ma áthatja a magyar népnek, a szocializmust épí­tő német elvtársaink és ba­rátaink iránt kialakult ro- konszenve, bizalma és tiszte­lete. Majd így folytatta — az internacionalista magatar­tásnak fontos fokmérője a szocializmus és a kommu­nizmus úttörőjéhez, a Szov­jetunióhoz való viszony. Az a kommunista párt, amelyik soraiban teret enged a swrvjetcllcnes- ségnek, önmaga alapjait ássa alá, árt saját munkásosztálya, és népe érdekeinek, és akarva­akaratlanul az imperializ­musnak segít. Az imperia­listák saját érdekükben, és természetesen, kapva kapnak mindenféle szovjetellenes megnyilvánuláson, de a világ egyre inkább felismeri: ma a szovjetellenesség minden antikommunista, haladásel­lenes, háborút szító nézet és akció koncentrált kifejezése. Az emberiségért legna­gyobb áldozatot hozó szovjet nép iránti igaz barátság, a Szovjetunió­val való együttműködés a közös ügyet, a szocia­lizmust, a haladást, a bé­ke ügyét szolgálja. Ez a mi alapállásunk, en­nek jegyében folytatunk szi­lárd elvi, internacionalista politikát és fejlesztjük őszin­te barátságunkat, együttmű­ködésünket a Szovjetunióval. A későbbiek során a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi tevékenységéről szólt. Aláhúzta, hogy Európában már több, mint negyed szá­zada véget ért a háború, de még vannak fontos, nyitott, megoldatlan kérdések, s vannak kontinensen belüli és kívüli olyan erők, ame­lyek akadályozni próbálják a helyzet tartós, minden nép számára előnyös rendezését. A Vansói Szerződés országai nyilvánosan és ismételten ki­jelentették, hogy a nyitott kérdések rendezésének leg­főbb útját egy európai kol­lektív biztonsági rendszer megteremtésében látják, és ennek érdekében minél előbb össze kell hívni az érdekelt kormányok konfe­renciáját. Befejezésül az indokínai és a közel-keleti helyzetről szó­lott. Beszéde végén Kádár Já­nos átnyújtotia az üzem | kollektívájának ajándékul Pátzay Pál Kossuth-díjas | szobrász egyik művének ki- j csinyített alkotását. A meleg hangulatú nagy­gyűlés után a küldöttség i megtekintette azt a múzeum- j niá átalakított lipcsei házat, j ahol 1900-ban az Iszkra cí­mű orosz nyelvű forradalmi j lap első számát nyomták. i Vacsora után a magyar vendégek visszautazlak Ber­linbe. Walter Ulbricht betegségéről Walter Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke jú­nius 14-én a késő esti órák­ban heveny vérkeringési za­varokban megbetegedett. Azonnal megkezdték megfe­lelő orvosi kezelését. A be­tegség eddigi lefolyása komp­likációmentes. Ez idő szerint Walter Ulbrichtnak még ágy­ban kel! feküdnie. síi •* < 8« .« :st ■I1 ^ ■ í 3U8LS J Vízműátadás ...................................................... V. >fc. * Csütörtökön Berlinben folytatódott a Német Szocialista Egységpárt VIII. kongresszusa. Képünkön a tanácskozás színhelye, a Werner Scclcnbindcr-csarnok, a kongresszus szünetében Kézfogások L ehet-e párhuzamot húzni múlt és jelen között, es­het-e egybe emlékezés napjaink feladatainak vizs­gálatával? Vegyük példaként a műi napot, június 18-át. Az év­fordulónaptár meg a történelemkönyvek szerint 23 esz­tendővel ezelőtt írták alá a lengyel As a magyar nép el­ső barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtá­si egyezményét. A jelen krónikái az újságok szerint pe­dig ma: 1971. június 18-án egy szocialista ország,azNDIv pártkongresszusa folyik. A lengyel—magyar szerződés ok­mánya két nép szövetségét pecsételte meg. A mostani kongresszus, (amely immár ötödik a szocialista közösség pártkongresszusainak tavaly óla tartó sorozatában) vi­szont a szocializmus útjára elkötelezett államok és pár­tok vezetőinek nagy találkozóhelye is. 1048-ban két, Há­borútól pusztított, lerombolt ország éppen csak elindult a szocialista építés útján. Napjainkban a szocialista kö­zösség — amelynek Magyarország és Lengyelország is tagja — a világpolitika döntő tényezőjévé vált. 23 év óta fordult a világ. Ami az akkori idő (a kétol­dali szerződések, a hősi elhatározások és nehéz újrakez­dések kora), valamint napjaink (a szocialista viszonyok győzelmének, az új típusú, magasabbréndű együttműkö­dés kora) között közös: ez a szükségszerűség. Mint ahogy 23 évvel ezelőtt egyedül nem tudta volna megvédeni de­mokratikus vívmányait egyetlen fiatal kelet-európai ál­lam sem, éppúgy napjainkban elképzelhetetlen a tovább­fejlődés, a szocializmus magasabb szinten való építése, a kooperáció, a gazdasági és politikai együttműködés ma­gasabb formái nélkül. A kétoldalú szerződések, az együttműködés kezdetei megteremtették a szocializmus létrehozásának lehetősé­gét. A háború után felszabadult államok ezzel a lehe­tőséggel éltek is. Korunkban a feladat — mint Leonyid Brezsnyev az NSZEP kongresszusán megfogalmazta — az. „miképpen lehet legjobban egyesíteni a szocialista rend előnyeit a tudományos és műszaki forradalom leg­újabb eredményeivel”. A 23 év előtti kor szegény, lerombolt, de bizakodó ál­lamok kézfogását hozta. Most ezeknek az országoknak legutóbbi pártkongresszusai a dinamikusan fejlődő szo­cialista társadalom meggyőző képét mutatták a világ­nak. Ez a példa pedig a legmeggyőzőbb érv a szocialista országok és pártjaik közötti kapcsolatok további erősíté­se mellett. A Bodrogköz legnagyobb községében, Cigándon e hé­ten megtörtént a regionális víTznű átadása. A község te­rületén 27 kilométernyi víz- vezetékhálózat épült, 6 az utcákon 127 közkutat kötöt­tek rá a vezetékre. Eddig már 50 lakásba is bevezették a vizet. A jelenleg működő hidrofor 'teljesítőképessége ennél többre nem terjed. A vízmű továbbfejleszté­sén is dolgozik azonban már a kivitelező vállalat. Elkez­dődött a 365 köbméter befo­gadóképességű víztorony ala­pozási munkája. A tervek szerint augusztus 20-ra el is készül a torony. Ezután le­hetővé válik, hogy újabb 600 családi házba vezessék be a vizet. A cigándi vízmű beruhá­zási értéke 12 millió forint. Ennek felét a község a ma­ga erejéből teremtette elő: a községfejlesztési alapból, a lakosság készpénz-hozzájáru­lásából, a két termelőszövet­kezet, az általános fogyasz­tási szövetkezet és egyéb gazdasági szervek anyagi tá­mogatásából. A vízvezeték árkainak visszatöltését a la­kosok teljes mértékben tár­Iljúsági delegáció utazott Kelel-Szlovákiába A Kommunista Ifjúsági Szövetség Borsod meg'yei Bizottsága megbízásából if­júsági delegáció utazott Ke­lel-Szlovákiába. Járai Já­nosnak, a megyei bizottság titkárának vezetésével. A küldöttség tagjai a SZISZ Kassa területi bizottságának vendégeként június 18-tól 20-ig részt: vesznek a párt 50. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségsoroza­ton. Az ünnepség kultúr- programjában műsort ad az SZMT Avas táncegyüttese is. sadalmi munkában végezték el. Csupán. e munkák értéke meghaladja az 1 millió fo­rintot. A példamutató áldo­zatkészség elismeréséül a j vízmű építéséhez szükséges j további összeget központi j alapokból, a megyei tanács adta, támogatásként a köz- : ségnek. A csütörtök délelőtti ülé­sen terjesztette elő Erich Mu- eckenberger, a mandátum­vizsgáló bizottság elnöke a bizottság jelentését. Eszerint a kongresszuson 1 909 859 párttag képviseletében ösz- szesen 2047 szavazati joggal rendelkező küldött van jelen. A délutáni ülésen folytató­dott a vita. Majd Erich Ho- necker összefoglalta és le­zárta az első napirendi pont vitáját. Ezután előterjesztet­ték a Központi Bizottság be­számolójával kapcsolatos ha- \ tározati javaslatot. Pénteken a kongresszus} negyedik munkanapján Wil­li Stoph miniszterelnök az i 1971—75. évi gazdasági terv | irányelveit terjeszti a kong- i resszus elé. A Minisztertanács ülése (Folytatás az 1. oldalról) zettség szükséges. Számos tanácsi munkakört a jövő­ben csak kettő, három- vagy négyéves szakmai gyakorlat­tal lehet betölteni. A Mi­nisztertanács mindkét elő­terjesztést elfogadta. A Fővárosi Tanács elnöke az 1970-ben folytatott beru­házási tevékenységről, vala­mint a folyamatban levő nagyberuházások jelenlegi helyzetéről és a további fel­adatokról számolt be. A je­lentés megállapítja, hogy az 1969. évihez képest a Főváro­si Tanács és vállalatai 16 szá­zalékkal nagyobb összeget, 5.9 milliárd forintot fordí­tottak beruházásokra. 4,1 mil­liárd forintot a Fővárosi Ta­nács fejlesztési alapjából fe­deztek. 1970-ben nőtt a lakás­építésre és a közlekedés fej­lesztésére fordított beruházá­sok aránya. A kormány megtárgyalta és elfogadta az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztését a Mátra—Bükk üdülőterület rendezési tervé­ről. A kormányhatározat in­tézkedéseket tartalmaz a te­rület adottságaiban rejlő le­hetőségek jobb kihasználásá­ra. A kormány titkárságának vezetője beterjesztette a Mi­nisztertanács, a KNEB elnö­ke a Központi Népi Ellenőr­zési Bizottság, a művelődés­ügyi miniszter pedig az or­szágos ifjúságpolitikai és ok­tatási tanács 1971. II. félévi munkatervét. A kormány a munkaterveket megvitatta és jóváhagyta, majd egyéb ügye­ket tárgyalt. Egy nap a táborban (Kiküldött munkatársunk jelenti.) Bódvaszilas egyik kis mel­lékutcájából két úton lehet eljutni az Alsóhegy-fennsík több mint 550 méter magas vecsembükki részére. Az egyik utat fára szögeit ke­rek alumíniumlapok, a má­sikat vörösrézlemezek jelzik. A „fehér” út a hosszabb, itt járnak a gépkocsik és a sze­kerek, mint legutóbb a hely­beli Béke Termelőszövetke­zet fogatja, amely vizet szál­lított az expedíciónak. A „barna” út rövidebb, de sok­kal meredekebb, és nagy kövek, sziklák nehezítik az előrejutást. Mindkettő sok fáradságot igényel attól, aki az expedíció táborhelyét akarja megközelíteni. A kelő nap sugarai lcöny- nyebben érik el a fiatal tölgy- és gyertyánfák alatt meghúzódó élénkpiroe, zöld. sárga, barna és kék sátra­kat. Mint ősidők óla, ennek a táborhelynek is közép­pontja a kövekkel koszorú - zott tűz, amely állandóan ég. Hajnalban csak egy kicsit megpiszkálják, fát raknak rá, és már fő is fölötte nagy edényben a tea. Rendszerint reggel 5-kor hangzik el az ébresztő. Töb­ben vallják, hogy ez a nap legundoritóbb része. A tűz közelében, a konyhasátor előtt levő hosszú asztalon már sorakoznak az edények, a poharak. A reggelit — sült szalonna, tea — állva, be­szélgetve fogyasztják el az expedíció tagjai. A munká­ról és azokról esik szó, akik éjszaka is a barlangban dol- goztakr és mit sem tudnak róla, hogy kint zuhogott az eső. Útra készülődnek azok, akiknek a faluból kell íelci- pelniük hátukon a sok ke­nyeret, húst, cukrot, mind­azt, ami a kulatótábor élel­mezéséhez kell. Nehéz út vár rájuk .. . Sokszor megtörté­nik, hogy 'a szükséges élel­mezési cikkeket nem kapják meg a faluban, így Miskolc­ra kell utazniuk. Lassan elnéptelenedik a tábor. Csak az aggregátor fáradhatatlan, szüntelen du- ruzsolása hallatszik. A kony­hasátorban hozzákezdenek az ebéd elkészítéséhez. A csörlöállás, amely az egész kutatás kulcspontja, a zsomboly szájánál van. Ide telepítették a rádióslülkét, amely a barlang különböző munkahelyeivel és a tábor­ral tartja az összeköttetést. De itt van az a kis műhely is, ahol a szükséges javítá­sokat, szereléseket elvégzik. Itt gyülekeznek a leszállók, kötik be magukat különfé­le hevederekbe és akasztják magúiéra a zsákokba bújta­tott szerszámokat, felszere­lési tárgyakat. A le- és ki­szállás elég sok időt vesz igénybe. A csörlő egyenletes zümmögése jelzi, hogy azok közül igyekszik kifelé vala­ki, akik egész éjszaka lent dolgoztak. Fáradtan, sárosán keznek azok, akik a bar­langban a különféle mérése­ket elvégzik. Akik a hosszú éjszakai „meló” után most értele ki a napra, megreggeliznek, for­ró teát isznak, és pihenőre térnek. Lent, ,a föld alatt pedig újra megkezdődik a munka az alig kihűlt .szer­számokkal, hogy feltárják a „nagy lehetőségek barlang­ját” — ahogy ők nevezik. A hosszú asztalt ebédnél sem ülik sokan körül. Rend­szerint ott eszik mindenki, ahová munkája kényszeríti. A délután szinte ugyanolyan, mint a délelőtt. Van, aki pi­hen, van, aki dolgozik, van, aki az esti leszálláshoz ké­szül. Az expedíció táborhelye érkezik meg az első ember, és az álláson átadja helyét pihent társának. Egyesével váltják egymást. S miután a munkacsoport leszállt, kövel­Az este első jele nem a sötétség, hanem a hűvösség. A konyhasátornal meggyújl- ják a nagy villanylámpát, amely lényegében az egész tábort bevilágítja, és felélesz­tik a tüzet. A vacsora is több részletben fogy el. ahogy a hosszú asztal körül cserélődnek az emberek. Ezen az estén nehezen tértek nyugovóra sátruk há­lózsákjában azok, akik te­hették. Tudták, hogy lent, 180 méterre a föld színétől néhány társuk több órája ar­ra -vár. hogy íelszálljon. De a csörlőkötél beleakadt a le- leí’onvezetékbe, azután elsza­kította, úgy, hogy minden összeköttetés megszakadt ve­lük. S míg segítségükre siet­tek. csendes volt a tábor, A hosszú asztalnál, vagy a tűz körül virrasztói Lak az emberek, hallgatták, hogyan eszi a tűz sisteregve a vizes fahasábokat, nézték, hogy a nagy villan.vlámpa körül ho­gyan rajzanak az éjszakai lepkék. Csak az aggregátor dolgozott fáradhatatlanul. Tudták, hogy lent a bar­langban. ahol mindegy, hogy éjjel van, vagy nappal, most több társuk vár rá, hogy a napvilágra kerüljön, és ezer, megfeszítetten dolgoztak az expedíció legjobbjai. Az utolsó ember, aki a 180 méteres mélységből a napvilágra került, Szentbe István volt, az expedíció ve­zetője. Pontosan éjfélt mu­tatott az óra. ö csaknem húsz órát tartózkodott a barlang sötétjében, hidegé­ben. A Vecsem-expedtció fia­talokból áll. Fáradhatatlan, megszállott fiatalokból, akik naponta 14—16 órát képesek a föld mélyében dolgozni, akik kapkodva étkeznek, és keveset alszanak, akik min­dent megtesznek n kutatás sikeréért. üruvcc János FolyíalÉlt az NSZEP konoresszusa

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents