Észak-Magyarország, 1971. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-16 / 140. szám

1971. június 16., szerda ESZAK-MAGYARORSZÁG ■> Az ember és a természet Világkiállítás Budapesten Százezer tojás naponta Hazánkban először — A vadász és kutyája Ott lesznek a sport horgászok is.. . MÉG FRISSEN ÖÍUZZÜiv a közelmúltban zárult Buda­pesti Nemzetközi Vásár szí-1 ne.s élményét, de fővárosunk máris újabb, nagy készülő­dés lázában ég. Augusztus végétől harmincöt napon át vadászati világkiállítás lesz Pesten. Ez a nagyszabású rendezvény azonban csak a nevében vadászati, a való­ságban sokkal több lesz an­nál. Alapgondolata az ember és a természet kapcsolata lesz, éppen ezért nemcsak a vadászat történetét, a vad­gazdálkodási, a vadvédelmet, a művészet és a vadászat kapcsolatát, mutatja be, de helyt ad a sporthorgászat­nak, a turizmusnak, külön­féle lovasrendezvényeknek, a kutya szépségversenynek és általában mindannak, ami az embert valamiféle módon összekapcsolja a természet­tel. A ma emberének rohamos élettempója, a városok za­ja. korma, füstje egyre job­ban veszélyezteli egészsé­günket. Ezért fordul manap­ság mind több ember a ter­mészethez, hogy akár mint vadász, vagy természetjáró, de ha másként nem, leg­alább mint rendszeres stran­doló. felüdülést, megújulást nyerjen a természetben, me­lyet gyáraival, vegyszereivel legjobban éppen az ember veszélyeztet. A felszabadulás után ha­zánkban a vadászatban és a vadgazdálkodásban jelentős eredményeket értünk el. Olyan eredményeket, me­lyekre Európa-szerté felfi­gyeltek a szakemberek. Elég, ha csak arra utalunk, hogy nálunk került puskavégre a világrekord trófeát hordozó gímszarvas, dámvad és őz. Az első vadászati világkiállí- lás rendezését is hazánk in­dítványozta és a gondolat minden nemzetközi szerve­zetnél helyeslésre talált. EGY ORSZÁG, MÉGHOZ­ZÁ ilyen kis ország életében, mint hazánk, nagy dolog egy javaslat Miskolc rendezési tervének módosítására Érdekes és figyelemremél­tó javaslatot terjesztett leg­utóbb Miskolc város Taná­csának Végrehajtó Bizottsága elé Rózsa Kálmán tanács­elnök-helyettes. A fejlődés, a jelenlegi építőipari kapaci­tás és azok a lehetőségek, melyek menet közben adód­tak, követelik: vizsgálják fe­lül, s némi módosításokra tegyenek javaslatot Miskolc város általános rendezési ter­vében. Lehetőség van például rá, hog}r a korábbi tervektől elté­rően a perecest kisvasút jelen­legi nyomvonalán egy zöldsá­vok valamint 050—700 lakást létesítsen r. város. A tervek szerint idén már megkezde­nék a terület közművesítését. Hasonló tervmódosításra van mód a Kilián-déli lakótelep­től délre eső területen. A végrehajtó bizottság a javaslattal egyetértett. Ezek végleges jóváhagyására az építésügyi és városfejlesztési miniszter által kerülhet sor. Viiápépeseiési év lesz 1974 Milos Macura, az ENSZ népesedési főosztályának igazgatója .kedden tájékoz­tatta a sajtó képviselőit a fejlődő országok termékeny­ségi adatainak elemzési módszereivel foglalkozó bu­dapesti értekezletről, amely­re 25 országból érkeztek ENSZ-szakértők. Milos Macura elmondotta, hogy az 1970-es statisztikai adatok szerint a világon összesen 3632 millió ember él, 70 százalékuk a fejlődő országokban, melyekben a népszaporulat több mint kétszerese a fejlett orszá­gokénak. Az évenkénti 2,4 százalékos lakosságnöveke­dés ezekben az országokban az életszínvonal-növekedés gátjává válhat. Érmek ki­egyensúlyozására az ENSZ segítséget nyújt a családter­vezéshez. Tanácsadással, ok­tató és kutató munkáival. Az ENSZ e célra anyagi alap­pal is rendelkezik. A ta­nácsadó és kutatómunka serkentésére, gyorsítására az ENSZ határozata alapján 1974-et világnépesedési év­nek nyilvánítják. Frultiadagolás és -csomagolás a Szerencsi Csokoládcgyár- ban Föle: Csuti László. világkiállítás megrendezése és még nagyobb dolog, örö­münkre szolgál, de lelclős- ségünket is növeli az a rend­kívül nagy érdeklődés, amely világszerte máris megnyil­vánult. Erdőinkkel, mezőink­kel, az itt zsákmányolt kü­lönleges trófeákkal átvitt ér­telemben, de a valóságban is mi, borsodiak is ott le­szünk ezen a világkiállítá­son. Minden bizonnyal el is látogatnak majd hozzánk a vendégek, nagy hírű szakem­berek. Halászó, vadászó nép volt... — tanultuk őseinkről az is­kolában. Ami akkor a lét- fenntartást jelentette, ma a legszebb, legnemesebb sport: az ember és a természet örök kapcsolatát jelenti. Mind a vadászat, mind a sporthor­gászat nagy tömegeket vonz, s a kettő közül a horgászat talán még jobban fellendü­lőben van. A világkiállítás sporthorgászati bemutatója a horgászsport szervezetét, a horgászkultúra fejlődését, a magyar horgászok eredmé­nyeit szemlélteti majd. Ké­pet ad a magyar horgászok haltenyésztési, halgazdálko­dási tevékenységéről, a vi­zek szennyezése elleni küz­delemről. A vadásznak két segítőtár­sa van: megbízható, jó fegy­vere és hűséges barátja, a kutyája. A magyar vadász­kutya világhírű. A kiállítás : bemutatói szemléltetik majd azt a bensőséges kapcsola­tot is, ami a vadász és ku­tyája közt létre jön. De be­mutatkoznak majd a ko­mondorok, kuvaszok, pulik, pumik, mudik, vizslák, aga- j rak és az erdélyi köpök ele­ven példányai is. FELNŐTTNEK és gyér- j meknek, nemre és korra va­ló tekintet nélkül nagyon sok szépet, maradandó él- j ményt nyújt majd a kiálii- j tás, melynek előkészületei éjjel-nappal folynak a Vá­rosligetben. Önöd vári Miklós A Baromfifeldolgozó Vállalat Békéscsabai Gyárában i'ij üzemet létesítettek pasztőrözött vegyes tojáslé előállítására. Naponta százezer tojásból öteeer kg, pasztőrözéssel csírátla- nítoft — vegyes — együtt a sárgája és fehérje — tojáslevet készítenek. Az exportra ké­szülő termék megfelelő körülmények között tárolva, évekig eláll „Angyalok” az országúton HÁROM „angyal” és két citromsárga Steyr-Puch 500: ez a Magyar Autóklub me­gyei segélyszolgálata. A három angyal: Tóth La­jos, Tóth János — testvérek — és Felföldi Sándor. Autó­szerelők. A Magyar Autó­klub megyei szervezeténél külön munkaként vállalták a hétvégi szolgálatot, az or­szágúti cirkálást: segítenek a bajba jutott autósoknak, mo­torosoknak. Pénteken 17—22. szombaton 14—22 és vasár­nap 7—22 óráig járják a me­gye onszágútjait, Lillafüred, Tapolca, Szikszó, Szerencs, Forró, Kazincbarcika, Me­zőkövesd vonalán. Borsod megye mintegy 2500 klubtag­ja és a Casco-val rendelke­zők — mint bárhol az ország­ban — ingyenesen részesül­nek az „angyali” szolgálta­tásban. A sárga angyal fel­adatai közé tartozik a mű­szaki felülvizsgálat is, me­lyet június 13-án Rudabá­nyán, június 20-án Miskol­con tartanait — Egy-egy szolgálat al­kalmával hány autóson se­gítenek? — öt-hat, az útpadkán veszteglő autóssal szoktam találkozni — válaszolt Tóth János —, de ha jó az idő, zsúfolt hét végén 17—20-ra is felmegy a segélykérőit szá­ma. Tóth Lajos elmondta, hogy a rohamosan növekedő autó­park egyelőre nem okoz kü­lönösebb gondot az angya­loknak, mert újak a kocsik. Mégis, a legtöbb baj a kez­dő autósokkal van. Az alap­vető műszaki felkészültségük is hiányzik. Felföldi Sándor elevenített fel egy nemrég történt tanulságos esetet: Lillafüreden állította meg annak a Moszkvicsnak a gazdája, aki hiába önindító- zott, kocsija makacsul né­ma maradt, pedig tartalék kannájából nemrég töltötte fel a tankot. Néhány pere múlva aztán észrevették, hogy nem benzinnel, hanem fagyálló folyadékkal... — Hogyan végzik szolgála­tukat az „angyalok”? Az országúton, a bajban kötött ismeretség után sok­szor újra felkeresik őket az autósok tanácsért, javítás­ért. Szívesebben, mint a szervizállomásokat. Baumgartner László, a me­gyei szervezet titkára öröm­mel újságolta, hogy július­ban, a turista csúcsforga­lom idejére egy műszaki mikrobusz érkezik a helyi sárga angyal munkájának segítésére. Szinte egy moz­gó szervizként működik majd. PÉNTEK, délután 5 óra.- Szemere u. 16. Magyar Autó­klub megyei szervezete. A citromsárga Steyr-Puch elin­dul hétvégi útjára. Simányi József Diósgyőriek Olaszországban kora reggel »*££ lánói pályaudvart. A geno­vai gyorsvonat; még sokáig száguld a termékeny Pó-sík- ságon. A kocsi ablakánál is­merősök, az LKM több ve­zetője, s a DVTK birkózói álldogálnak, gyönyörködnek a vidékben. — Kíváncsi vagyok rá, hogyan fogadnak. — Berdó László birkózó mondja, aki „civilben” lakatosként dol­gozik. — Tavaly a fiúk igen elégedettek voltak nálunk, s gondolom. ho©r nem feled­keztek meg i-ólunk — véle­kedik Piricz György. Magyarázatként el kell mondani, hogy tavaly — a gyár 200 éves jubileumán — Diósgyőrben járt a genovai ITALSIDER küldöttsége. Eu­rópa egyik nagy acélgyárá­nak vezetői, sportolói a di­ósgyőri kohászat vendégei voltak. A .140 kilométerrel szágul­dó gyorsvonat ablakát most alagút sötétíti el. Ebben most bőven van részünk. Alagút alagút után következik. Vég­re, előttünk van Genova. Na­gyon érdekes a kilátás. Az egyik ablakon Genovát a mélyben, a Ligur-tenger partján látjuk. A kocsi má­sik oldalán, ha kinézünk, Genova a hegyoldal tera­szain, a magasban van. Még néhány perc, s a jól ismert pályaudvari zsivalyból han­gos üdvözlések hallatszanak. — Bruno!... — Gyuri!... Dario! ... Mi már kinn állunk a fő­pályaudvar előtti téren. Ko­lumbusz hatalmas szobrán akad meg pillantásunk, s a szenvedélyes fotoamatőrök, Virág Antal és Baumann Gáspár már kattogtatják is fényképezőgépüket. — Nézzétek csak! — hív­ja fel egy érdekes látványra Budai Lajos, a csapat vete­ránja a diósgyőriek figyel­mét. Az egyik autóbusz ol­dalán hatalmas, piros betűk­kel ez áll: „DVTK-birkózók, Miskolc”. Ezzel a kocsival indulunk állandó szálláshe­lyünkre, Chiavariba, a Ge­nova centrumától 40 kilomé­terre fekvő tengerparti üdü­lővárosba. ___/’c/in/ín 50 perc az M O SUflHít— magyarázza Dario Ferrin, az ITALSIDER egyik vezető embere. A két évvel ezelőtt elkészült új autóút a világ legdrágább útja: minden métere 1 mil­lió lírába került. Hatalmas viaduktok, s a sűrűn egy­mást követő kétkilométeres, nagyszerűen kivilágított alagutak teszik érdekessé utazásunkat. Chiavariban is­mét szemünkbe tűnik a DVTK-felirat, hatalmas pla­kátok jelzik a két nap múl­va sorra kerülő nemzetközi birkózóverseny helyét és ide­jét. Már az első órában ven­dégek: újságírók, fotóripor­terek érkeznek. Gácsi Fe­renc, az LKM szakszerveze­ti titkára és Dúrbák György, a szakosztály elnöke nyilat­kozik, s egy sor napilap köz­li az ITALSIDER és a diós­győri kohászat nagyszerűen alakuló kapcsolatát. A terje­delmes, fényképes cikkek a sportolók találkozását prak- , tikus közeledési formának tekintik a két kohász válla­lat, a két ország között. Bár a fürdőidény itt is csak épp. hogy elkezdődött, de a sós tengervízben való úszás, s az utána következő napozás igen jólesik. A DVTK sportolóinak egy- re több barátja akad. Az egyik tengerparti bár tulaj­donosa délelőtti fogadásra hívja meg a diósgyőrieket. Miután a nem mindennapi kedvesség, a vendéglátás ép­pen az első mérkőzés napjá­ra esik, a fiúk kissé sava­nyú arccal nézik a világhí­rű Cinzanót és a pezsgőt. — De kár, hogy' most nem szívhatunk belőle — mond­ják többen. A kedves olasz meghökkenve és derűsen ve­szi tudomásul a visszautasí­tást. Megígéri, hogy a mér­kőzés után mindenkinek egy üveg, jó olasz bort küld a szállodába. És ígéretét — az eredménytől teljesen füg­getlenül — be is tartotta. Ezen a napon meglátogat­ja a diósgyőrieket a város poigármestere. Az LKM szakszervezeti titkára egy aranykoszorús szocialista brigádjelvényt nyújt át az­zal, hogy ezt a gyár legjobb dolgozói kapják. A polgár- mester úr meghatódik. Dió­héjban elmondja, hogy volt tengerész, felvitte a tábor- nokságig, hosszú évek óta polgármester. Sok mindent megért, de ez az első eset, amikor munkával kapcsola­tos kitüntetést kap. Kellemesen “ A polgármeáter láthatólag tökéletesen elfeledkezik ró­la, hogy a DVTK 10:0-as győzelmet arat a Chiavari-i sportolók ellen. Ügy érezzük, nem is ez volt a győzelem. Gutman József (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents