Észak-Magyarország, 1971. május (27. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-16 / 114. szám

fcgaswMy?»-1 197*1. fTiCfJUS ló., fOSOfflOp fflpr SSZAK-MAGYARORSZA<3 7 H*5tj ekettyésnek mindmáig mW'. nem tudom a rendes nevét, azt sem, hogy ág miért éppen ezt a É B fura gúnynevet kap­ta. Valójában nem esúnj'a megszólítás ez, igazi névnek is elvállalhatná sok ember. Tahó nevű is dolgo­zott velünk egy műszakon, s o is megfelelőnek tartot­ta a nevét. Rekettyés nem. És ebben kiadós része volt Jónás Ferinek, aki örökösen kitalált valami tréfát Re­kettyés kárára. EgysZer pat­kányt fogott és milszekund- ra kötötte. Rekettyés, ami­kor meglátta a szerencsét­len állatot a sínpár köze­pén tehetetlenkedni, vigyo- ri képpel indult feléje. — Gyere csak, szentecs- kóm, gyere! — sziszegte.— Te e! d meg a finom .kis Megy a patkányhoz, mar­kában egy széndarabbal. Jónás meg ott les a sarok- stompnál, a drót másik vé­gét szorongatva. Amint meglendült Rekettyés keze, elrántotta a már-már alig mozgó párát. —■ Ugrálsz, bitang? — káromkodott Rekettyés, és új széndarabot keresett. Mert sorhoz nem volt bá­torsága, hogy a markával megfogja az állatot. Talán éppen az undorító kinézése . miatt. Meg nem is jó a meg­vadult. patkányhoz csupasz I kézzel nyúlni. Mikor már harmadszor tévesztett célt Rekettyés do­bása, előbújt Jónás; cigány­képén ördögi vigyor, és csak miután megállt a nagyda­rab ember előtt, kezdett el hahotázni. Visszhangzott a nevetése a vágatban. l —■ Még egy döglött pat­t káranyai se bírsz? t— kér- ! dezte, s ujjaival a megbá- j vult ember szeme közé mu­tatott — Bolondos vagy, Rekettyés! Hát ez, ez a „Bolondos vagy, Rekettyés” fájt a leg­jobban a kuplisnak. — Egyszer elvihetné a sá­tán! — morogta a kuplis; behemót termetét egy ot­rombán nagy fej tetézte be. Olyan durbincs orra volt, és olyan hatalmas és kerek, ugyanakkor bamba tékinte- j tű szempórja, hogy szinte ’ az ábrázatára, a mozdula­taira — egyszóval az egész emberi lényre volt írva a j' háromkerekűség. Jónás: pedig nevetett, ne­vetett és bakugrásokkal jött a gépház elé, ahol a füstre- | várók szalonnáztak. Csukló­> tára rá tekerve* a milsze- kund, a végén a patkány már mozdulni sem tudott, ■ csak pislogott még olykor a gonoszkodó emberekre. > — Láttátok? Láttátok? . Rekettyés egy döglött pat­kánnyal .se bírt. Megijedt tőle, bizonyisten, megijedt! j Rekettyés, meg, hogy a rosszat még rosszabbat ne tetézze, szótlanul kullogott Jónás után. ! — Ki á zisten látta, hogy drótra fűzték? — kérdezte íyámoltalanul. — Setét ván, oszt nem lát á zember... Mert így beszélt ez a Re­kettyés. „Á zember!” „Oszt!” meg hasonlóan. Hiába ok- Ríttuk, magyaráztuk neki; 1 lyenkor elszégyellte magát , és visszahúzódott. Nem 1 akart? Vagy nem is tudott tanulni a szóból ez az em­ber? Ki tudja! Annyit tudtunk róla csak, hogy az ötvenes évek ele­ién jött fel a városba, a bá­nyához. Már akkor sem Volt egészséges a szelleme, de azért munkát talált ma­gának. Később meg, hogy a bolondsága nyilvánvalóvá vált, az akna magáénak vallotta. Meg nem váltak volna tőle semmi pénzért, mégha eav keresztbe-szal­mát nem tesz, akkor sem. De hát Rekettyés szorgal­mas ember volt. A bánya­mester, vagy az aknászok nem mondhattak neki olyant, amit meg ne tett volna, és hogy tisztességes szenelőcsapathoz nem ke­rült, az azért volt, mert a vájárok tartózkodtak tőle: „Három kerékkel a csille is csak biceg. Ki tudja, hogy mikor borul fel? Én vállal­jam a felelősséget?” — így aztán senki nem fogadta párjául Rekettyési — Egyszer megjárod. — intette Novak, a körzeti ak­nász. — összecsomagol té­ged ez a Rekettyés és ak­kor világcsúfja leszel! — Engem? — hetvenke- dett nevető-komolyán Jó­nás. — Ilyen embereket szoktam reggelizni. — No! Csak vigyázz! Ha egyszer ez az ember elvesz­ti a béketűrését, akkor ... Isten oltalmazzon téged. Én emlékszem ilyen esetre. Nekem szomszédfalubelim... — Mit csinált ez a Re­kettyés? — kérdezte fél­vállról Jónás. — Egyszer egy gúnyol ó- jái — talán az adta neld a Rekettyés nevet — találás­tól, szamarastól beborította az árokba. Úgy bizony. De Jónásnak nem hass- nált a figyelmeztetés. Egy fizetési napon (éj­szakások voltunk) az üzemi iroda előtt várakoztunk. Vicceket meséltek, meg számolgattak az emberek, Rekettyés elhúzódva várt a sorára. Soha nem szeretett tolakodni. Kivárta, amíg mindenki a pénzéhez jut, ő csak azután állt az ablak elé és nyújtotta a tenyerét. A pénztárosnő szép lány volt, mindenkinek meg­akadt a szeme rajta. Re­kettyés is szívesen nézeget­te. Ki tudja, hogy ilyenkor a belsejében milyen húrok pendítitek meg? Ki tudja, hogy a szép nő láttán nem sajdult-e bele egy-egy iga­zi gondolat a valóságos életéről: a szerencsétlen ke- lekótyaságáról, a kitaszí­tottságáról, a magányossá­gáról? Mert ha igaz, akkor a féleszűeknek is akad jó­zan, tiszta percük. Amikor felmérik önnön szerencsét­lenségüket, és talán ebbe zavarodnak bele. így zu­hannak vissza abba a fene­ketlen zsákba, melyből új­ra csak nagyon hosszú idő múltán bukkannak elő a végzetes tisztaságba. Bo­nyolult dolog ez, nem le­het tudni bizonyosat. Mint ahogyan dehogy tudta ez a Rekettyés, hogy a pénztá­roslány, aki fizette a bérét, csak emberi részvétből mond neld szépeket? — Maga aztán helyre fiú! — mondta neld oly­kor. — Ha este meghívna egy vacsorára, valamelyik előkelő vendéglőbe, bizony örömmel elmennék magá­val. Rekettyésnek azonban a boldogságánál csak a fél- szegsége volt nagyobb. így erre a kudarcára soha nem került sor. Amikor szépe­ket hallott magáról, akkor vigyorgott, dünnyögött, be­le is pirult, de nem hitt. Megszámolta a pénzét és már indult is haza. a szál­lására. — Te, Rekettyés! Fogad­ni mernék, hogy te szerel­mes vagy ebbe a lányba! — állt eléje egy ilyen alka­lommal Jónás. Rekettyés vigyorgott. — Nem mered bevallani? — Békén hagyhatnál már — mondta a másik reked­tes hangon. — Akkor minek hordod maga rínál a fényképét? — Én? Méghogy én? — lAWlWrif — Megvetted a sas-ki fényképésztől. Fizettél érte vagy egy százast. Csakhogy hozzájuss! Mert a fénykép valóban ott lapult már Rekettyés zsebében. Hogy ott volt, amról Jónás gondoskodott. — Nem igaz? — kacagott Jónás. — Hát ez mi? Mikor előkerült a fény­kép, a pénztároslány kia­bált és veszekedett. — Nem szógyelli magát? Az én fényképemmel di­csekszik? Mindenki nevetett. Re­kettyés pedig dühödt pil­lantással méregette Jónást és a pénztároslányt. Még tiltakozni, mentegetőzni sem mert. A helyzetét már nem lehetett tisztázni. — Te szamár! Te pat- kányvadász! — kacagott gúnyosan Jónás. — Hát ilyesmire vetemedsz? Tisz­tességes lányok fényképével dicsekszel? Rekettyés tűrte, tűrte a sértegetést nagy busa feje égett a szégyentől, körmét piszkálta s talán arra várt, hogy menten összeomlik. Aztán elpattant benne va­lami. Egy hirtelen mozdu­lattal átnyalábolta Jónást és megindult vele a műhely- udvar irányába, oda. ahol a rossz, bicegős csilléiket ja­vítják. Jónás tehetetlenül csapkodott; őkRvel, ám az erős kar vasabroncsként fogta össze testét a lábával, kezével, mellkasával. — Megöllek! — kiabálta Jónás milvkamérgesen. — Megöllek! — Belefojtja a vízbe ez a kelekótya! — morogták többen. Rekettyés pedig, mint akit egy bosszúálló szeltem szál­lott meg, vitte, vitte és be­leejtette egy vízzel teli csil­lébe. Kétszer, háromszor a víz alá nyomta. Jónás, amikor kiszaba­dult, újra meg újra neki akart rontani Rekettyésnek. Mór a képét is kivette, meg­törölte nadrágja szárában. .Egyszerre fázott és égett a szégyenletes dühtől. Ügy vi­csorgott, mint egy megté­pázott farkaskölyök. — Megölöm! Ketté hasí­tom! — Mondtam neked, hogy a végén megjárod! — fi­gyelmeztette Kovák. — De te nem hallgattál a jó szóra. Most aztán nyughass! A pénztáros kislány be­zárta az elfüggönyözött ab­lakot, s talán egy keskeny kis résen át lesett ki a tü- lekedőkre. Semmi más ezen a napon nem történt. Más­nap is csak annyi, hogy Jó­nás nem jött műszakba. Ne­gyedik napon tudtuk meg, hogy kikérte a munkaköny­vét és elutazott. A követ­kező két fizetésen Rekettyés még türelmesebben várt a sorára. Mintha megfogyat­kozott volna hatalmas feje, és sápadt volt Sokan úgy mondják, a biztató szót les­te annak a lánynak az ál­ltáról. A bolonditó, biztató szavakat. Csak a szeme pa­rázslóit, amint reszkető ke­zét kinyújtotta a bérért. Nehézkes betűkkel leírta nevét a bérjegyzékre. Több ezután nem történt vele. Még annyi, hogy az egyik fizetés után véle sem talál­koztunk. Mondják, haza­ment a falujába, ahol egy portát és egy kicsiny házat örökölt. Találkoztak is vele a nagy árvíz idején. Meg­öregedett, megroppant. Hív­ták vissza a bányába. — Ott dolgozik még az a lány... ? — kérdezte. — Az, aki az ablaknál állt, a”"'vor pénzt osztottak... S amikor megtudta, hogy annak a lány­nak már híre-nyo- ma sincs, akkor azt felelte a hívó szóra: — Ugyan bizony minek mennék én oda ... V S ha pontosan fi gyei fék meg ennek az embernek az arcát a hírhozók, akkor ugyanúgy égett a szeme, mint amikor türelmesen várt a sorára. S talán egy pillanatra egészségesen lép­kedett; a gondolata is. Hogy aztán újra belezuhanjon a bicegő végtelenbe, az 5 igazi xr?l 6 CfjS'Kr; szalonnámat? Ma és egész évbem Hívé szó — a virágos városért Aki egyszer végigsétál a Tardona parti város utcáin, megcsodálja a lépfcen-nyo- mon előbukkanó zöld lige­teket, látja az ezer színben pompázó virágszőnyegeket — az az ember megérti, miért emlegetik a parkok városaként Kazincbarcikát. És ilyenkor, májusban nemcsak a kertek, a fák borulnak virágba, hanem a házak is. Friss földdel töl­tik meg gondos kezek az ablakokban, erkélyeken el­helyezett cserepeket, ládi- kókat, s mire a nap kisüt, csupa szín, illat teszi szép­pé, hangulatossá a hatal­mas házakat... A város szépítése, felvi- rágozása — nem túlzás, ha azt mondjuk —, minden kazincbarcikai lakos szív­ügye. És nemcsak mostaná­ban az, hanem e nemes célú, társadalmi méreteket öltő mozgalom jóformán egyidős az ifjú várossal. Nem véletlen, hogy Kazinc­barcikán alakult meg a népfront és a városi tanács által életre hívott városszé- pítési bizottság — a me­gyében elsőként. Évről évre minden nagyobb vállalat, intézmény is kötelességének érzi, hogy valamilyen mó­don hozzájáruljon környe­zete, és a város csinosításá­hoz, otthonossá tételéhez. A megye települései kö­zött minden esztendőben nemes versengés dönti el: melyik város, nagyközség és 'kis falu a legtisztább és a legvirágosftbb. A verseny­ben Kazincbarcika — tra­dícióihoz hiven — mindig előkelő helyen szerepel. 1969 óta a város bélyegző­jén e felirat szerepel: Tisz­ta, virágos város. Nem vé­letlen, hogy akkor megadta e cím használatának jogát a bíráló bizottság. Az el­múlt évben első helyen végzett a Borsod-Abaúj- Zemplén megyei városok közötti tisztasági verseny­ben. A jutalmat, negyed­millió forintot — ez termé­szetes! — ugyancsak Ka­zincbarcika szépítésére köl­tik. És most, ezen a májusi vasárnapon ismét elhangzik a hívó szó, kezdődik a vá­rosszépítés. A mai lapokkal együtt egy-egy cédulát is talál postaládájában sok kazincbarcikai lakos. A Hazafias Népfront városi Bizottsága, a tanács végre­hajtó bizottsága, valamint a már említett társadalmi bi­zottság együttesen arra kér minden lakót, minden csa­ládot: egész évben vegye­nek részt a parkok, játszó­terek. a pihenőhelyek gon­dozásában, telepítésében. Díszítsék újabb virágokkal erkélyüket, portájukat. ­A felhívás azt is kéri: le­gyen május 16-a, a mai nap délelőttié a város szépítésé­nek ideje, serénykedjen, te­vékenykedjen ki-id a közős célért: a virágos városért A hívó szó bizonyára visszhangra talál ma is — és egész éven át. KimüÉka Minden arra mutat, hogy Lengyelország rövidesen kimonó-exportör lesz... A Lódzi Sportruhagyárban ugyanis különleges pamut­anyagot állítottak elő, amely rendkívül puha és finom tapintású, esztétikus, egyben nagy szakításálló­ság jellemzi. Az anyagból készült kimonók elsőrangú­an vizsgáztak a gyakorlat­ban: Japánban, amely meg­vásárolt egy tétel lengyel kimonót. A japán szakér­tők véleménye szerint a lengn/cl kimonók elsőrangú­an beváltak s képesek ki­elégíteni a legigényesebb vásárlót is. Természetesen nem a ki­monók gyártása az egyet­len, ahol a Lódzi Sportru- hagyár eredményeként mu­tathat fel. A speciális sport- öltözékkel szemben támasz­tott kívánalmakat elégíti ki a sapporói olimpiára készü­lő sportolók ruhakollekció­ja is. Ez mindenekelőtt a kezeslábasokra vonatkozik, amelyek biztosítják a test tökéletes hőszigetelését, s villámgyors levételüket közvetlenül a rajt előtt A sportolók nyilván elisme­réssel üdvözlik majd azt az újítást is, hogy a tréning­ruha nadrágja a külső var­rás mentén „válik szét” a bokától egészen derékig. Az említett kollekción kí­vül figyelmet érden- 'l az elsőrendű vitorlásdressz, amely kanosukkal össze­ragasztott két vékony se­lyemrétegből készült, s ez még hosszan tartó ázás ese­tén 4» teljes vízhaüanságot biztosit. A dressz kStmyű és kényelmes, s ’ szép szí­nekben készül. B. P. Hét és léi hold civilizáció és érintetlen * A camping egyik érdekessége, az „alpesi ház” Vadgesztenye és tölgyfák alatt piros, sárga és kék sátrak, nyers színű fa és színes dekorit-lemez házacs­kák, emeletes kőépület, kis tisztások, sportpálya, sza­lonnasütőhelyek. A körbe futó tekintet, „leltározza” így részenként az első per­cekben látottakat, az Ide­genforgalmi Hivatal Cam- pingjében, Miskolc-Tapol­cán. Egy hétköznap délelőttjén jártunk ott. Csend és nyu­galom áradt minden felől. Jó itt. Az ember percek alatt megnyugszik. Kien­gednek feszülő idegei. (Foto: Szabados György) A tábor, hét és fél hold civilizáció és érintetlen ter­mészet. A civilizációt a hi­deg-meleg folyóvíz és a villanyáram jelenti. Az érintetlen természetet a maguk kedve szerint növő bokrok, cserjék, fák, az er­dei fű és a campinget de­rékba szelő méteres mély vízmosás, amely hegyre és völgyre osztja ezt a fenn­síkot. lyenkor, napközben, csak a személyzet tagjai tapos­sák a kis gyalogösvényeket. A hazai és a külföldi ven­dégek a környéket járják, vágj” fürdenek. Esténként azonban magasra csapnak a, tábortüzek lángjai, s egy­mással keveredve hangos orosz, szlovák, lengyel, ro­mán, német és magyar szó, ének veri fel a hegyek csendjét, — Csúcsszezonban bizony, nem egyszer ötszáz vendég­nek adunk helyet — mond­ja Tóth Lajos campingve- zető, amikor a forgalomról esik szó. Egy-egy nyáron pedig, ti­zennégy—tizenötezren for­dulnak meg itt. Événként ennyien viszik szerte a vi­lágba. a tapolcai camping hírét. Jó hírét. Hiszen bár­mit megkap itt a vendég, amit kíván. Udvariasságot, camping-felszerelést ha ne­tán anélkül érkezne, sport és játékfelszerel est a szóra­kozáshoz. S amit csak itt találhat meg, az Tapolcánk egyedülálló szépsége. A bar­langfürdő. az új tavifürdő s a vadregényes hegyek. E hegyek között, másfél kilométerre a buszvégállo­mástól hét és fél hold ci­vilizáció és érintetlen ter­mészet, egv egész életre szó­ló élményt ígér. Nem a luxusfürdőhelyek .mestersé­ges csillogásával s nagyvá­rosi nj-üzsRésével. Nem. Itt a lombok hűs árnyékában pihenve, kakukkszót halla­ni, s a fák törzsét, leveleit ellepő millió apró kis élő­lény percegését. A szépség és a nyugalom az, amiért évről évre ezren és ezren visszatérnek Ta­polcára. a campingbe. B. P. Baráth Lajos: ^ ßiCE

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents