Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-04 / 80. szám
1971. áprlíis 4L; vasárnap) eszAK-RAövARORszAG 7 $ Szobor Tokaji Ferencnek A tokaji gimnázium jövőre ünnepli fennállásának iáéi évtizedes jubileumát. Ilyen fiatal intézetnek az első, végzett diákjai sem számítanak még — életkorukat tekintve — idősnek. Rájuk az „öregdiák” jelző csak azzal a sajátos jelen- tésmódosuiILással illik, ahogyan a diák „öreg”-nek titulálja az egyetemről frissiben érkezett tanárját is. így válik az iskola padjából éppen [kikerült ifjú is — a hagyomány jogán — nyomban öregdiákká. Fiatal iskoláról lóvén szó, a hagyomány alapozása is most kezdődik s a tokaji gimnáziumban. ' As iskola ®W5g végzett diákjai maradandó módon akarják igazán emlékezetesé tenni a 20. évfordulót. Elhatározták: .szobrot állítanak a gimnázium névadója, a hegyaljai kurucfelkelés legendás hírű kapitánya, Tokaji Ferenc emlékére. Az iskola vezetői, s a most már ott tanító egykori tanítványok ezért baráti levéllel keresték meg valamennyi öregdiákot. Ismerve a lií ven megőrzött tokaji lokálpatriotizmust, az innét kirajzott diákok — bárhová kerültek is el — bizonyára példásan vállalják a rájuk jutó arányos részt a Tokajhoz méltó közös ügyből. A szólótól a kórusig 1960-ban történi. Akikor szervezték újra a termelőszövetkezeteket. A kétezer lelkes Kesznyétenben Kiss Zoltán sehogysem akart kőiéinek állni. — Eljött a három agitáló — meséli Kiss 'Zoltán. '— Nem állok be, mondtam. A feleségem hozzákezdett sírni. Előtte főztünk pálin- kái, megittunk egy fél litert. — Itt a papír, írja alá! —• Nem, csak hivatalos; helyiségben —- No, ezután ment Imiiben, mint a karikacsapás. Ki&s Zoltán közölte mégj hogy csalt kocsival megy. Került kocsi, elmentek a. hivatalos helyiségbe. Itt az- ten már csak annyi feltételt szabott, hogy előtte elénekelhesse a nótát. így eset!,, hogy mielőtt alákanyaritöt- te a nevét, nagy nevetés közben felhangzott a nóta: Arofc, árok, de mély árok, Nem gondoltam, hogy így járok, ^leestem, benne vagyok, A tszcs rabja vagyok. Állunk a napon, friss betonszag terjeng, a kesznyé- teni Szabadság Tsz épülő tehénistállójában. Ez a negyedik istálló jegyzi meg Kiss Zoltán. Hány éves? Ötvenegy. ~~ Egészség ? — Jó. Család? — kurtán kezdődik a beszélgetés, csalánnak a szavak a még üres Mállóban. Rágyújtunk. ~~ Van e^y lányom, már 'tejhez ment — mondja —, bsunoka, és a feleségem. ^eje is itt, a közös gazdaságban dolgozik. Kiss Zol- J1> két, két és fél ezret keI es havonta. Már három éve °lgozik a tsz építőbrigád■teban, azelőtt traktoron volt. _ esztendeje házat épített, II r®git összedöntötte a te- aivíz, fundamentum sem Vt>It alatta. Igen. Kölcsönt is vet- ^únk fel — aztán megoidó- dik nyelve az új otthon tekintésének történetében. Két szoba, spájz, fürdőszoba, — Ügy, ahogy SO, 125 ezer forintban van, 88 ezer forint a kölcsön benne. Fizetek havonta 315 forintot, de kibírom, kamatmentes, amúgy többe lenne. Igaz — torpan meg —, még nincs kívülről „be- pucoiva”, vártunk is, hadd ülepedjen, de majd megless, —■ Mit csinált azelőtt?-. —• Egyéni voltam, a réttel, legelővel 14 katasatráBs holdam voK a felső földeken. — Jobb. most? •— Megmondom őszintén, igen. Gondtalanul élek. Idáig Mncsess Wba. — Hototap este énekkar — jön egy szemüveges ember. •— Holnap este? — Igen. — Jól érzi magát a közösben? •*— Igen. Hárman keresünk, & öten vagyunk a kis- unokával. — Nem anyagiakra értem ... —- Hanem? — Van itt egy énekkar... — Huszonnégy tagú férfikórus, a tsz-é, én is benne vagyok. Tanultunk már egy Pár nótát Vasárnap Berneken szerepeltünk, és elsők lettünk. — Járnak el. a faluból dolgozni ? — Alig. Tavaly sokan hazajöttek újvárosból is. Egyébként a kórus csak kesznyéteniekből áll, de a tsz már egyesült, Kesznyé- tenhez tartozik Girincs és Kiscsécs is. — Nemcsak éneklünk, hanem beszélgetünk is. Néha össze is pótolunk, kerül két-három liter bor, kell is az énekléshez, nem sok, de kell... Ök is mind benne vannak — mutat körbe az istállóépítők között. A helyi jelölőgyűlésen fellépett a Szabadság Tsz énekkara is. A dalolok között állott Kiss Zoltán is, aki elmondta, hogy most a Himnuszt szeretnék megtanulni — három szólamban. Csak hát, idő kell hozzá ... Nyitray Péter Találkozások útközben A pásztoreanber órája a nap. Bár a karján ott ketyeg a rugók & fogaskerekek által szabályozott kronométer, Szajkó Gyula 59 éves dédestepolosányi juhász a napjáráshoz igazítja életét, munkáját. Ballagunk az új műút töltésének árnyékában, az állatsereg nyomában. Bagoly a kölyök pulfikwtya nem ügyel a nyájra, még cssak most tanulja a mesterséget. Ezért kell a juhásznak beszélgetés közben is az állatokon tartania a szernél Utánuk is szól: — Te! Hová viszi a lába?! Vissza, ne! Sokáig narfí szól. Rágyújtunk egy cigarettára. A szél elrántja a füstöt közülünk. A juhász ném gumi csizmája mellett a sarjadó, halványzöld fűszálakat és elgondolkozva mondja: — Kevés itt a legelő, a földek szélére szorulunk. A kevés legelő kevés állatot bír eltartani. A nyugdíjat is muszáj pótolni, így hát valami más munka után is kell nézni. Tavaly a bánhorváti taz-ben dolgoztam. Pedig jobban szeretem ezt az elfoglaltságot. Apám is pásztoremtber volt, mi pedig Memsen testvérek, így hát Messe éves koromban már nekesii is el kellett szegődnöm. Megszoktam éss megszerettem az állatokat, értem is őket. Kigombolja mellén a kabátot, fejebúbjára tolja a kucsmát, ás a napfénybe hunyorít. — Tavasz ez már — sóhajt. — Az a kár, hogy megöregedtem. Ha fiatal lennék, nekiindulnék eamek a fényes útszalagnak, megnézném, merre, hová vezet. Tanulnék. Nemcsak a földet, meg az állatetet érte- ném, hanem megásnemém a körülöttünk forgó világot, amiből mi, öregek már nem sokat értünk. Jöhetett volna ez a világ ötven esztendővel hamarább is. Amikor éss még esafc Mesrc esztendős vwítam... * A besizMkwtaknál a kék, a piros és a sárga szín doA juhász, a kölyök puli, a húsvéti bárány és a kampóiból rninál. A benzinkutak az út szélén állnak. A benzinkutaknál a gépkocsik csak néhány percre állnak meg. Javul az idő, egyre több a gépesített vándor az országúton. Az ÄFOR kazincbarcikai 4/5-ös benzinkútjánál ezen a délutánon egy perc megállása sincs Rácz Erzsébet kezelőnek. Egyébként hárman teljesítenek itt szolgálatot. de most csak ó van, egyedül. Egyik kúttól a másikig siet, itatja a szomjas, párolgó járműveket. Figyeli a mérőműszerek kattogását, csengését, pénzt kezel, köszön, válaszol, ha kérdezik. A sok jármű között hol itt, hol ott tűnik fel világoskék munkaruhája. Időnként megtöri! kezét, aztán kezelőjét végighúzza homlokán, mintha a fáradtságot akarná letörölni onnan. Szusz- szanásnyi ideje sincs. A járművek egyre csak jönnek, ás bekanyarodnak a benzinkút deltájába. Ott sorakoznak és várnáik. Rácz Erzsébet pedig nem akarja, hogy sokat várjanak, hogy itt vesztegeljenek. Később, amikor néhány percet szakítunk a beszélgetésre, ezt moadja: — Tudom, hogy az utas, as úton levő ember mindig siet, türelmetlen, amíg célAe úton lévő ember mindig siet, ba nem ér. Nekünk az a kötelességünk, hogy segítsük az útját. Most, sajnos, egyedül vagyok. Ebből azonban senkinek sem lehet hátránya, késedelme. Ez a kút, kedvező helyzeténél és a jó kiszolgálás miatt egyébként is nagy forgalmat bonyolít le. A kéthetes „dekádok” alatt több tízezer liter benzint, gázolajat és fűtőolajat adnak el. Rácz Erzsébet, három éve dolgozik itt, munkájáról így vélekedik: — Szeretem ezt a helyet Igen változatos a munkám, mint ahogy mindig érdekes egy nagy forgalmú út mellet levő benzinkút élete. Ahány kocsi, annyiféle ember. S nemcsak a gépjárművekhez kell érteni, hanem az emberekhez is ..„ Póüékdűlőnek hívják azt a domboldalt a lázbércí víztároló fölött, ahol egy öreg emberpár dolgozik. Elől vezeti az állatokat az asszony, utána ballag a szántásban a két tehénke, a járomra akasztva, nyomukban porhanyítjs « Sídet a borona sok vasa, és az egészet kőtélen tartva, —r" ........ ■ N ehéz ilyen korba«} a ÍKBUSSfati.. végül a férfi halad. Messziről nézem őket, s az egész olyannak tűnik, mintha a napsugár vonná lassan maga után az egész menetet Kicsinek látszik a félreállított szekér, kicsinek a két tehénke és ott, a domboldalon a földdarab is, amit megművelnek. S mikor emberközelbe röpít a gépkocsi, akkor látom, hogy a távolság szinte semmit sem csalt. Alacsony, munkában megtört, megfáradt, megöregedett emberekkel, Kasza Gáborral és feleségével találkozom. — Máma ftt talán befejezzük a munkát — mondja a S4 esztendős Kasza Gábor. — Ögy dolgozunk, ahogy megyen a jószág. De csak ezt bírjuk mink is, öregek vagyunk már. A téliesen-feketébe öltözött, munkában megtört, megfáradt, megöregedett emberpár újra nekiindul. Erőtlen kezek, gyenge tehénkék, rozsdás szerszámok. Nézem őket, ahogy lassanvonulnak a barna földben, és hallom az asz- szony hangját, amint bú- oafeóul sóhajtott: — Nehéz ilyen korban a BSB8» ka. ' Szöveg: Grave* Jáseis • Kép: Szabados György A kékbe mosódó Magos- ka csodáját, a Nagy-Korsós hegy szépségét, a szürke sziklán ívelő vár titokzatosságát, a köveihez, tornyaihoz fűződő regéket, a környékén dúló harcok és portyázások történetét hosszú századokon át mesélte » váraljai nép. Az emberemlékezet, óta létező Boldogkő várának miránk már csak a romjai maradtak. És természetesen a bús-szép legendák — noha lassan azok is a feledés homályába tűnnek. A kövek; nem lettek az elmúlásé, a kegyetlen időé. Amint az ország erőforrásai bírták, hatalmas áldozatok árán restaurálták az Öreg-tornyot és a roskadozó, omladozó kőfalakat. Előttünk áll ma a vár, régi szépségében. Az arra tévedő idegen — ha nem rest és megmássza a várhegyet, felbaktat a kacs- karingós ösvényen — barangolhat a falak között, felidézheti történetét. Ehhez — ha szerényen is — megpróbál némi segítséget adni egy rövid Ids idegen- forgalmi tájékoztató füzeiké. A vár őrzője szívesen kalauzolja a kíváncsi turistát. Egy-kétórás látogatás után azonban a külföldi, vagy a hazai „zarándok” odébb áll. A pompás látványon, a szép időben felejthetetlen panorámán kívül semmi más nem marasztalja. A romantikus táj és a pompásan beleülő vár többet érdemel, szebb jövőjét várja. E gondolatnak sokan és nagyon sokszor adtak már hangot megyénkben különböző hivatalos és társadalmi fórumon. Mindazokat, akik szeretik szőkébb hazájuk szép vidékeit, természeti kincseit és műemlékeit, izgat és érdekel a vár további sorsa. Az Észak-Magyarország hasábjain is több alkalommal megkérdeztük: a vár mikor fogadhatja csodáiéit a jelenleginél méltóbb körülmények között? Legutóbb — még egy esztendő sem múlt el azóta — arról adhattunk hírt, hogy az idegenforgalmi célokat szolgáló fejlesztési. koncepciók között az idegenforgalmi szakemberek vonzó ötleteket, merész elképzeléseket, reális terveket gyűjtöttek össze a vár és a környék hasznosítására. Egy igazi vendégváró hely megteremtéséhez csupán az indok lehet a Jtái és a vár. Az oda vezető út kiépítése,' jó ivóvíz és villanyvilágítás nélkül aligha kezdhetünk hozzá a vendégek hivogatasához, marasztalásához. E gondolatsort fejtettük id a lapban. Most örömmel nyugtázhatjuk az eltelt néhány hónap gyorsan pergő eseményeit, a biztató kilátásokat. Vizet fakasztottak a földből az Országos Földtani Kutató- Fúró Vállalat szakemberei. Vizsgálják a bővizű kút további hasznosításának lehetőségeit. Tudomásunk szerint a megye hétéves ivóvízellátási programjában szerepel a boldogkő- váraljai vízellátás megteremtése. Ehhez azonban már a helyi lakosság ösz- szefogására, a társulás megalakítására is szükség lesz. Hamarosan út kígyózik majd fel a várhoz, olyan út, amelyen feljuthatnak majd a gépjárművek is. Ezt az örvendetes hírt az Északmagyarországi Intéző Bizottság idei első — éppen a napokban megtartott — plenáris ülésén közölték. Az 1200 méteres útszakasz és a várhegy teleién egy parkolóhely kiépítéséhez másfél millió forintos támogatást ad az Országos Idegenforgalmi Tanács. így a beruházáshoz szükséges pénzösszeg most már rendelkezésre áll, A Borsod megvei idegen- forgalmi Hivatal és a KPM Miskolci Közúti Építő Vállalat között megtörtént a megállapodás, amely szerirf adják rendeltetésének. A kivitelező hamarosan „felvonul”. A munka meggyorsítására, a nemrég aláírt. KISZ-védnökségről szóló megállapodás szellemé- ben, július X-től 45 diák segíti majd a kivitelező munkáját. A várhegy7 tövében levő község vezetői, KlSZ-szer- vezete is példamutató érdeklődést tanúsított, valahányszor a vár sorsáról tanácskoztak Boldogkőváral- ján. Legutóbb a helybeli fiatalok megígérték, hogy a nyári építőtábor létrehozásánál segítenek majd. A tanács is megígérte a segítséget az útépítéshez. ’ „A vár ma még csendbe bui'kolózik. Várja jövőjét és várja csodáiéit. S ígéri, hogy a befektetett pénzt, időt és munkát sokszorosan visszatéríti.” — E szavakkal fejeztük be az elmúlt esztendei írásban a várról szóló gondolatsort. Ma pedi" elmondhatjuk: idén már aligha burkolózik csendbe a vár és környéke. Az első lépések legalábbis már megtörténtek mindehhez. És akkor lesz igazán boldog a Boldogkő meg a vár, ha a többi terv és elképzelés is ily gyorsan és szén összefogással mee'várfás Katalin Boldog lesz Boldogkő az utat augusztus 20-ra át
