Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-21 / 93. szám

ESZAK-MAGYARORSZÄG 2

1971. április 21., szerda

Kádár János beszéde Kőbányán

(Folytatás az 1. oldalról)

— Tisztelt nagygyűlés!

Kedves elvtársnők!

Elvtársak!

— őszintén köszönöm az elvtársi fogadtatást, s szívből üdvözlöm a nagygyűlés részvevőit, az Északi Járműjavító, Kőbánya dolgozóit, a Ganz-MÁVAG gyár dolgozóit, Budapest dolgozóinak képviselőit. Köszöntőm az önök személyében a magyar munkásosztály, a parasztság és az értelmiség, a magyar nép fiait, minden honfitársunkat, s egyben átadom önöknél; a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szívből jövő, forró elvtársi

— A jelöltek foglalkozás szerint is különbözőek; munkások, parasztok, értelmiségiek; köztisztviselők és tudósok, írók és művészek, vasutasok, pedagógusok és katonatisztek, lelkészek, háztartásbeliek; pártállásukat illetően pedig kommunisták és pártonkívüliek. Eltérő a természetük is. Vannak közöttük ékesszólóak és kevéssza- vúak — a munkában azonban helytállnak önmagukért. Ez közös bennük. S közös az, hogy valamennyien a Hazafias Népfront programját vallják és szolgálják.

— A választásoknál nagyon fontosak a személyek, a jelöltek. A legfontosabb, a döntő azonban a politika, a program. Jelöltjeink politikája és programja a párt és a Hazafias Népfront politikája és programja. Ez a politika szocialista politika, a munkásosztály, a nép politikája; a magyarság nemzeti programja. A választási felhívás arra szólít mindnyájunkat, hogy április 25-én, a választás napján népünk szavazatával is támogassa e politikát, a szocializmus építésének programját!

— Most természetesen a párt is, s maga a Hazafias Népfront is számot ad a népnek a végzett munkáról. Tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, hogy a nép által négy évvel

— Kedves elvtársak! Elvtársnők! Tisztelt nagygyűlés! Számon kell tartanunk, meg kell jegyeznünk a munka mérhető eredméüdvözletét, legjobb kívánságait.

— Kedves elvtársak! Azért jöttünk össze, hogy szót ejtsünk közös dolgainkról, hiszen április 25-én választ az ország. Ami az előkészületeket illeti: a választások eddigi menetében a 352 képviselői helyre 402, a mintegy 60 000 tanácstagi helyre pedig csaknem 72 000 embert jelölt két és fél millió választópolgár, azaz a szavazásra jogosultak több mint egyharmada. A jelöltek — a nép jelöltjei. Vannak közöttük idősek, középkorúak és fiatalok, férfiak és nők. Öröm számunkra, hogy növekvő közéleti szerepüknek megfelelően a képviselőjelöltek 25 százaléka nő.

ezelőtt megválasztott emberek és testületek, az ország- gyűlés, a kormány, a tanácsok és e testületek tagjai a legutóbbi választás alkalmával tett ígéretükhöz híven, az akkor eghirdetett politika alapjait dolgoztak négy esztendőn át.

— Egyszer sem mondtuk, s úgy lehet, még egy ideig nem is mondhatjuk Petőfi szavaival, hogy „... megálljunk, mert itt van már a ká- naánl”, gondok, problémák, feladatok bőven vannak. Most, ez alkalommal azonban azt kell hangsúlyoznunk — hiszen tudnunk kell, hogy a nép harcának, munkájának van-e értelme —, hogy a politika; az irányvonal jó; hogy az elmúlt négy esztendőben nagy utat tettünk meg, munkánknak szép eredményei vannak. Nagyot változott az ország! Ha körültekintünk, láthatjuk, hogy szerte az országban mindenütt szinte szemünk láttára születnek, növekednek az új alkotások. Űj, hatalmas erőművek, gyárai;, mezőgazdasági üzemek, kutató laboratóriumok, kulturális intézmények, gátak, utak, vasutak, vasúti főműhelyek épültek; elkészült a földalatti első szakasza, új lakótelepek, városrészek nőttek ki a földből. Nyugodtan elmondhatjuk, hogy szebb lett az ország és jobb lett az élet hazánkban.

cának legfontosabb eredményét abban látjuk, hogy erősödött a párt és a tömegek összeforrottsága; létrejött, erősödik a szocialista nemzeti egység; megszilárdult a munkáshatalom, munkás-paraszt államunk, a Magyar Népköztársaság. Ezek legnagyobb eredményeink, mert az az erő és egység, amelyet a szocialista eszme körüli tömörülés, rendszerünk és államunk ereje jelent, mindent létre tud hozni, mindent meg tud teremteni. Ha erre az erőre vigyázunk, ha ezt növeljük, mindazt az építkezést, termelési beruházást, kulturális vívmányt, amit tervezünk, meg tudjuk valósítani, s meg is tudjuk védeni bárkivel szemben.

— Mostanában a sajtóban, a rádióban, a televízióban és az emberek egymás közötti beszélgetésében gyakran szó esik arról, hogy sokakban erősödött az önzés, a pénzsóvárság, és a többiek rovására menő élősködési hajlam. Nagyon nehéz ezt számszerűleg mérni, de lehetséges, sőt bizonyos, hogy így van, hiszen tízmillió ember nem lehet vak, ha valamit észlelnek, akkor valaminek lennie is kell. Én azonban azit hiszem, inkább az érzékenység erősödött közgondolkodásunkban az önző emberek magatartásával és tetteivel szemben. A negatív jelenAki a közügyek iránt érdeklődik, és azokkal foglalkozik, tanúsíthatja, hogy aktivisták százezrei dolgoznak a Hazafias Népfrontmozgalomban önzetlenül, egy fillér jutalom vagy térítés nélkül a közösség, a nép javára; százezernyi aktivista dolgozik minden nagy tömegszervezetünkben — a szakszervezetekben, az ifjúsági szövetségben, a nőbizottságok hálózatában, a vöröskeresztes mozgalomban — önzetlenül, odaadóan és ingyenesen a nép, a közösség érdekében. A milliós létszámot is meghaladta már a szocialista brigádmozgalom ; a munkásőrök tízezrei önzetlenül, térítés nélkül látják el feladatukat, azt a munkát, amelyet magukra vállaltak a munkáshatalom és vívmányai védelmében. Ilyen önkéntes segítők ezrével és tízezrével tevékenykednek számos más szervezet keretében is.

A szocialista munkaverseny szelleme erősödött, mélyült, kiszélesedett a hatása. A párt X. kongresszusának tiszteletére született ezernyi szocialista felajánlást szinte nem lehet szavakban eléggé méltatni, olyan nagyszerű megnyilvánulása ez a szocialista öntudatnak, közgondolkodásnak. A szocialista brigádmozgalomba, a szocialista

ségeket meg kell látnunk, s mindennap harcolnunk kell ellenük, mert az önzés, az egyes emberek anyagiassága, a nép számára nem hoz boldogságot és fejlődést. Mi azt valljuk és hirdetjük, hogy az emberek joggal gondolhatnak önmagukra!, családjukra, hozzátartozóikra; s a természet törvénye az, hogy keressék a boldogságot önmaguk, családjuk számára, de ennek igazi útja csak a néppel, a közösséggel, az összes dolgozóval való együttes felemelkedés lehet, s nem történhet a közösség rovására.

— Engedjék meg, hogy egy kissé rendhagyóan most azt mondjam: ezekben a napokban tegyük félre ezt a gondot és vegyünk észre mást is, ami ennél sokkal jelentősebb és fontosabb számunkra, lássuk meg azt is, amivel ezt a negatívumot le tudjuk és végső fokon le is fogjuk küzdeni: teljes bizonysággal állíthatjuk — és ez nem szemfényvesztés, nem is téves helyzetmegítélés —, hogy az utóbbi esztendőkben éppen a jó munkának, a helyes politikának, a közerkölcs megfelelő alakulásának

eredményeképpen hazánkban határozottan erősödött a dolgozó emberek öntudata, a szocialista közgondolkodás. Ezt bizonyítani lehet. .

Bizottsága nevében, és természetesen a magam személyében is szeretnék őszinte köszönetét mondani mindazoknak a dolgozóknak, akik a X. pártkongresszus tiszteletére indított szocialista munkaversenyben részt vettek: tehát gratulálunk a győzteseknek, ugyanakkor elismerésünket, kö- szönetünket fejezzük ki mindazoknak, akik ennek a szocialista munkaversenynek részesei voltak.

Amikor a számokkal nem mérhető. de életbevágóan fontos eredményekről szólunk, az ember gondolatában felvillan pártunk, munkásosztályunk története, népünk újabbkori története is.

És ha mindezt végiggondoljuk, kiderül, hogy harcunknak van egy olyan vívmánya, amely talán minden másnál fontosabb. Éspedig az, hogy annyi vihar, s hosszú évtizedek után a szocializmus eszméje mély és kitéphetetlen gyökeret vert a magyar népben; megvalósult és erőteljesen fejlődik a magyar földön. Szocialista valóságunk becsületet szerzett a magyar népnek a nagyvilágban.

Egymillió ember költözött új otthonba

— öt év alatt a nemzeti jövedelem 31 százalékkal, az ipari termelés 35, a mező- gazdasági termelés 16 százalékkal növekedett. Az egy főre jutó reálbér 18, az össz- dolgozók reáljövedelme 34 százalékkal emelkedett. A parasztság jövedelemszintje országos átlagban elérte a munkásosztályét. 327 000 lakás épült, egymillió ember költözött hazánkban új otthonba. Javult a közegészség- ügy, a művelődés, a kultúra helyzete. A lakosságnak több mint 96 százaléka — gyakorlatilag tehát az egész lakosság — biztosított. Az orvosok száma tíz esztendő alatt — tízezer lakosra számítva — 15-ről 23-ra növekedett, az ápoló- és az egyéb egészség- ügyi személyzet száma — ugyancsak tízezer lakosra számítva —. 45-ről 68-ra nőtt. A harmadik ötéves terv idején az országban nyolc új kórház épült, s a kórházi ágyai; száma — ugyancsak lakosra vetítve — 71- ről 84-re nőtt. Nagy lépést tettünk előre a műveltség, az iskolázottság növelése terén is. Ma az országban a nyolc általánost végzettek száma ötszöröse, az érettségizetteké négyszerese, a diplomával rendelkezőké pedig háromszorosa annak, amennyi a kapitalizmus ■ idején volt. Mindez azt jelenti, hogy a közegészségügy és a műveltség. a képzettség terén népünk felemelkedett; felzárkózott a világ élenjáró nemzeteinek sorába.

nyeit, a fejlődésnek azokat a mutatóit, amelyeket a statisztika méterben, kilóban, százalékban, az épületek számában vagy egyéb formában ki tud fejezni. Én azonban azt mondom, hogy mindezeken túl vannak fontosabb eredményeink, amelyeket statisztikailag ugyan nem tudunk kimutatni, de amefyek bizonyíthatóan ott soi'akoznak munkánk, harcunk sikerei között.

— Miket tekintünk ilyen eredményeknek? Az elmúlt négy-öt év vagy hosszabb időszak munkájának, harisé« van

a magyar népnek

K isse Hetedeit a szocialista munkaverseny hatása

versenybe olyan emberek is bekapcsolódnak, akiknek talán eszükbe sem jut, hogy pártszempontból ezt hogyan is kell megítélni, de értik és tudják, hogy ez a szocializmus és a haza javát szolgálja. Tudjuk azt is, hogy a szocialista munkaverseny eredményeinek elbírálásában is változás történt a régebbi gyakorlathoz képest: most a szocialista munkaverseny helyezéseit nem „sorshúzás”, nem „ismeretség” alapján, nem „gondolom-formán” és nem „testületi képviselet” szerint osztogatják. Most ennek olyan pontos normái és szabályai vannak, hogy sokszor tizedszázalékokon múlik az eredmény, az, hogy például a X. kongresszus kapcsán felajánlott kongresszusi

zászlókat, vagy okleveleket mely üzemek fogják kapni, és bizonyára lesznek üzemek, amelyek nem kapnak, pedig nagyszerűen dolgoztak a szocialista munkaversenyben. Nem all módomban itt most eredményt hirdetni, mert az elbírálás most folyik, de azt tudom, hogy a kőbányai üzemek is jeleskedtek, és egyik-másik elöl jár ebben a versenyben, úgy hogy már előre gratulálhatok az illetőknek.

Egyben a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi

Most becsülete van a magyar népnek. A világ most más, mint régen volt. Modern korban élünk, a hírközlő eszközök gyorsak, ha valami történik bárhol a világon, másnap reggel már mindenki tud róla. A magyar népet most szerte a világon, mint szocializmust építő, s jelentős eredményeket elérő népet ismerik. Nemzetünk lélekszáma kicsiny, hazánk sem nagy, s talán éppen ezért, még inkább becsületünkre válik, hogy most a haladás élen járó országai közé számítanak bennünket. A különböző nemzetközi összejövetelek alkalmával, amikor szinte a világ minden tájáról érkezett emberekkel találkozunk, ismételten bebizonyosodik, hogy tőlünk igen távol eső országokban is vannak őszinte barátaink, akik újabb sikereket kívánva buzdítanak : csak így tovább, elvtársak!

Jól felfogott érdekünk, s egyben a világ haladó emberei iránti becsületbeli kötelességünk is, hogy minél jobban, minél nagyobb hatásfokkal dolgozzunk, hogy a szocializmus világméretű — .szükségszerű és elkerülhetetlen _— győzelmét tőlünk telhetőén segítsük, meggyorsít-' suk.

Természetesen nemcsak itthon vannak tennivalóink. Napjainkban a nemzetközi élet elevenen zajlik, s nekünk magunknak is — ez természetes és szükségszerű — részt kell vennünk a nemzetközi tevékenységben. Ezzel kapcsolatban magától értetődő, hogy szocialista belpolitikánknak megfelelő a külpolitikánk is. A kettőnél; szükségszerűen összhangban kell lennie. Pártunk, kormányunk külpolitikája szocialista külpolitika, egyben egész népünk külpolitikája. Külpolitikai irányvonalunkat, népünk egységesen és teljes mértékben támogatja.

— Hazánk, népünk támogatta és támogatja Vietnam, Indokína népeinek igazságos harcát az amerikai imperialisták és csatlósaik ellen. Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság egyértelműen támogatja a Közel-Kelet arab népeinek igazságos harcát.

— Lehetőségeinkhez képest, és nem kevés munkát végezve dolgozunk az európai biztonság ügyéért;

— Ismeretes, hogy a Magyar Népköztársaság minden állammal — beleértve a z Amerikai Egyesült Államokat, Nyugat-Európa fejlett tőkés országait, a Német Szövetségi Köztársaságot is —' rendezett viszonyra, békés egymás mellett élésre törekszik, ami egyben a kölcsönösen előnyös kapcsolatok építését is jelenti. Ez a szándékunk változatlan, következetes, és a jövőben is ez vezet bennünket külpolitikai lépéseinknél.

— Köztudott, hogy még a római katolikus egyház világi államával, a Vatikánnal is kapcsolatot tartunk. Szeretnénk előmozdítani bizonyos kérdések rendezését.

— Nemzetközi tevékenységünk legfőbb jellemzője, hogy állhatatosan dolgozunk a magyar—szovjet barátság és együttműködés állandó erősítéséért, a Varsói Szerződés Szervezetének, a világbéke legfőbb biztosítékának politikai és katonai szilárdításáért, a KGST keretében megvalósuló szocialista gazdasági együttműködés bővítéséért és elmélyítéséért, a szocialista gazdasági integráció fejlesztéséért. Kitartóan munkálkodunk valamennyi szocialista ország egységének, együttműködésének erősítésén. Pártunk, mint a nemzetközi kommunista mozgalom osztaga, szüntelenül dolgozik a mozgalom egységéért.

Kőbányán, a MÁV Északi Járműjavító üzemében kedden délután választási nagygyűlést rendeztek, amelyen Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott beszédet

— Amint tudják, a Magyar Szocialista Munkáspártot küldöttség képviselte a Szovjetunió Kommunista Pártjának a közelmúltban lezajlott kongresszusán. Így küldöttségünk tagjai felszabadulásunk 26. évfordulóját szovjet földön ünnepelték. Részt vettünk egy moszkvai barátsági nagygyűlésen, amit a mi felszabadulási évfordulónknak szenteltek; jártunk örmény országban, majd a csillagvárosban, az űrhajósok között. Ahogy általában minden érzés, az öröm is a hazai földön szokott az igazi lenni. Mégis, küldöttségünk tagjai, és köztük természetesen jómagam is. mindezeken a helyeken olyan módon emlékezhettünk meg felszabadulásunk évfordulójáról, mintha sajátjaink között lettünk volna. Úgy is mondhatnám: ha nem is vér szerinti rokonok, de az elvek és az eszmék szerinti igazi testvérek között voltunk. Megragadom az alkalmat, hogy önöknek, e gyűlés részvevőinek, és hazánk közvéleményének továbbítsam a szovjet emberek forró, testA szovjet és a magyar népet a sí eszmék azonossága köti össze

veri üdvözletét és jókívánságait nemzeti ünnepünk alkalmából. Ezek őszinte, testvéri jókívánságok, amelyeket csak köszönet lel fogadhatunk.

— Elvtársak! A Szovjetunióhoz fűződő viszonyunk meghatározója hazánk felszabadítása. Az, hogy mi —• amint. ezt a X. kongresszusunk is megállapította — a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozunk, s hogy most itt, ezen a gyűlésen is szocialista eredményeinkről és reményeinkről beszélhetünk, elválaszthatatlan 9 Szovjetunió leiszabadító szerepétől. Nehéz voina megmondani. közülünk ki és mikor látta volna meg a szabadság napját, ha a szovjet nép, a Szovjetunió Vörös Hadserege nem ontotta volna vérét a mi népünk szabadságáért. S az azóta eltelt 26 év alatt is a nemzetközi élet porondján, a gazdasági épí" tőmunkában, a tudományban, a kultúrában és az élet minden más területén élveztük és élvezzük ma is a Szovjetunió testvéri támogatását es

(Folytatás a 3. oldalon)

A munkában helytállnak