Észak-Magyarország, 1971. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

1 alálkozásokútközben A csemeték olyanok, mint. a halottak. Élettelenéit. Ott fek- £ zenek a műút mellett, s vár­ják sorsukat. Tölgy, juhar, hars. Vajon hol élnek azok a fáik, amelyről a .szél leszakí­totta magjukat? Vajon ki ül­tette, gondozta őket? Vajon ki ásta ki a csemetékertből fészküket? Kik rakták sze­kérre, gépkocsira? A csemeték olyanok, mint a halottak. Élettelenek. Ott fekszenek a műút mellett, s várják sorsukat. A nagy for­galmú Budapest—Miskolc kö­zötti műút szalagját ékesítik majd. A mocsolyási erdészet dolgozói ültetik őket végső helyükre. Ásóval ássák meg fészküket, amelybe egyenként beleállítják ökel, mint a kis­gyerekeiket; az állókéiba. S a fiatal csemeték fiatal gyökér- Zete, amelyet néhány napig nap sütött, most ismét föld­be kerülnek, oda, ahová vágytak, ahova szüiLettek, ahol dolguk van. Az erős északi szél meglengeti őket. Most még csak annyira tud­nak dacolni a széllel, aho­gyan a föld fogja őket. De később, később, amikor meg­ragadnak a gyökerek, amikor önmagában is megáll a fa, amikor a gyökérnél és a kö­rülötte .levő föld egy' test lesz, amikor új életre sarjad a cse­mete, akkor a fa é.s a gyökere markolja a földet, s a föld fogja a fát. az aszfalton. A 17 esztendős Szikszai Tibor, harmadéves műszerész ipari tanuló, az MVSC sportolója, szokásos, heti alapozó edzései tartja. Hatvan kilométert kerekezik ilyenkor a miskolci Városház térről indulva, a budapesti műúton. Előtte haladunk a gépkocsin, a hátsó ablakon át, figyelem. Az embert meg­ragadja az ilyen közeli lát­vány. Egyenletesen dolgozik a két láb, tapossa a pedált, a pedál forgatja a fogaskereket, a fogaskerék láncon keresztül fordítja a hátsó kereket. Ke­ze erősen markolja a kor­mányt, teste két oldalt kissé imbölyog, fejét konokul le­hajtja. Beledől a munkába.. vesszőből font kosár,' benne ül a hároméves unoka, Szabó Erika. A talicskát Szabó Jó­zsef N. tolja. Szabó József 56 esztendős, a Tiszai Vegyi- kombinátban dolgozik, s itt dolgozik fia is. Nyomában lépked a 74 esztendős édes­anyja. Korán reggel indultak el a mezönagymdhályi határba, ahol a háztályiba krumplit ültetlek. A háztáiyi a mamáé. Szabó József N. most éjsza­kás. Ezért tudott segíteni a tavaszi munkában. — Nagyon hideg volt. ma — mondja. — Nagyon fújt a szél. S ha az ember álmos, mint én is, még jobban fázik. Hiá­ba volt ott a kapa, a kapához a munka, mégis borzongtam. Közel a hatvanhoz elég mar a gyári munka is nyolc órán keresztül, különösen éjszaka. De hát segíteni kell a mamá­nak, és a menyemnek. Ok a miezókeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezetben dol­goznak. Így hót elültettem a burgonyát. Megcsináltam a fészket kapával, s minden fészekbe került egy csírázta­tott krumpli. Egy fészek, egy burgonya. S míg ültettem, azon gondolkoztam, hogy' nemsokára elérkezik az az idő is, amikor majd ki kell ásni a termést. Néha az uno­kára néztem, aki ott játszott nem messze tőlem, s arra gondoltam, milyen gyorsan Harminchárom csemetéi kell ^ültetni Égy erdészeti dolgozónak 33 csemetét kell elültetnie na­ponta. Ennyit csinál a 73 éves ÉUpala Józseínéés ennyit, a 16 eves Nagy Ilona. Naponta 33 csemete további élete függ 'ölük. Évtizedekre előre do.l- Soziiak, Vajon lál.iák-e majd {^Unkájuk eredményét, atni- ezek a tölgy-, juhar- es hátscsemeték fává erősöd­nek? , A műúton százas tempóban !?n?nak el a gépkocsik. A fa- ültetők lépéssel mérik ki a ínyetek helyét. Egyenletesen surrognak a ersenykerékpar gumikerekei Egyedül az országúton Homloka, szeme azonban az országúton van. Nincs ver­seny-partnere, magát hajtja, lehajtott léjében, egyenlete­sen mozgó lábaiban az aka­rat dolgozik. Három éve sportol. A bará­tai szerettették meg vele a versenykerékpárt:. Országúti versenyző. Azt mondja, azért kedveli ezt a sportágat, mert nehéz munkával jár. Szinte minden testrészét igénybe ve­szi. Nemcsak lábát és kezét, ami így a gépkocsi hátsó ab­lakán is jól látszik, hanem a tüdőt is. Az alapozó edzéseknél, ami­kor nincs versenytárs es 40 kilométeres átlaggal 60 kilo­méter távolságot tesz meg, arra a sportág iránti alázatra van szükség, amelyet a fiatal versenyző munkája mutat, s testhelyzete is a nyeregben, lehajtott feje és erősen íigy'e- lö szeme. Aki képes arra, hogy így, egyedül az országúton, ilyen akarással és kitartással dol­gozzék, az minden valószínű­ség szerint eléri nemcsak úti- eélját, hanem a válogatottsá­got is, amelyre Szikszai Tibor pályázik. ó Nyikorog a talicska kereke. Talicskán ott van a füzáa­Hazafclé telt el az a három esztendő, amióta megszületett... Ballagnak hazafelé. Nyiko­rog a talicska kereke. A ta­licskán obi van a fűzfavessző­ből font kosár, benne ül a hároméves unoka. A talicskát Szabó József N. tolja. Ny'O- mában lépked édesanyja. Mennek hazafelé. Otthon vár­ja őket az ebéd, Szabó Józse­fet a délutáni pihenés, meri. este ny'olckor el kell indulnia a gyárba. Ahol fények szá­zai, munkatársai,- a munka várja. Szöveg: Oravec Janos Kcp: Szabados György Milyen a női divat Algírban? hónapos otí-tartózkodá- Sorn idején sikerüli ellesnem c£‘yet, s mást -az algíri női di- ad'.61. Női szemmel bizonyára hlljb mindenről lehelne fellib- l'at en* n lcPlelt hí.üz. a fáty­t. ^'sírban a fehér Contan- ' ®-ben a fekete szín az M-kodó. Burnuszl viselnek 1(1 üök és fátylat — nehogy ®gcn szem férkőzzék arcuk- 3,A Persze az arab férjek job- 8terelik, ha nejeik lefá- je01°tett arcát sem látja ide­ije' éz természetesen bizo- ;{!& kötelezet tséget jeleni i búkra: maguk vásárolnak. üg®uk intézik a család fsyes-bajos dolgait, hogy a *eságnek ne kelljen elhagy­ok lakást. ^Érclei^gj. volt megfigyelnem, t, yik arab családfő szigorú, j“ .’felyik engedékeny. A 1 D'Essai-ben sétál­gatta találkoztam egy szigo­rú férj családjával. Ä szakál­las úr mögött két fehér „gú­la” lépdelt. A két; feleség. Félszemükkel szemlélték a világot. A kevésbé zord fér­jek nejei mindkét szemüket használhatják az utcán. Szerintem, egyébként igen előnyös viselet a „maxi” le­pel. Az arab nők lába ugyan­is vastagabb a kelleténél, sze­mük pedig szebb a szokásos­nál. A női lábak vonalairól onnan van tudomásom, hogy' egy alkalommal nylonburnu- szos növel találkoztam. A fe­hér nylon áttetsző y'olt, hát megláttam, hogy alatta piros miniszoknyát viselt a hölgy. Erős végtagjaira pedig a tű- sarkú cipő hívta fel a figyel­memet. Érdekes a fiatalok öltözködő se, viselkedése is. A fiatal feleség nem három lépés tá­volságban követi ifjú férjét, hanem — igen is karon fog­va sétálnak. Az egyetemista lányok pedig mintha egyene­sen Párizsból érkeztek volna: miniszoknya maxikabáttal, maxiszoknya a leggyakoribb viselet. Vajon mi lesz velük, ha férjhez mennek? Hallot­tam egy' esetei.. Férjhez ment egy' igen divatosan öltözködő egyetemista lány, s azon nyomban fátylat öltött, mi több, állást sem vállalt. Per­sze, ez csak nekünk, európai­aknak furcsa, Algírban saj­nos, még természetes. Mindezek ellenére igen biz- iatóak az arab nők követelé­sei, törekvései. Egyrre többen harcolnak a fátylak ellen, s ami mé£*biztatóbb: részt kér­nek a közéletből is. Tompa László geológus A Polönia étterem előcsar­nokában sötét öltönyös férfi fogadja az érkezőket. Lesegi- ti a vendégek kabátját, aztán az ajtóig kíséri őket. — Igen, itt van már ő is — válaszol az érdeklődőknek. — Igen, meggyógyuilt már. Jó színben van, vidám — nyugtatja meg az aggódókat. ■jkr A köszöntők, a régi, jo ba­rátok gyűrűjében ősz hajú, kedves mosolyai, törékeny asszony'. A virágok, a sok száz piros, rózsaszín és fehér szeg­fű már nem fér el az asztalon. Óriás vázák telnek meg a csokrokkal, de marad meg a selyempapírban is. — Ennyi csodaszép Virág! Kedvesek vagytok, barátaim — refoegi Berta néni. ★ — Molinári Costáne, a mi Berta nénink születésének 85., és munkásmozgalmi tevé­kenységének félévszázados évfordulóját ünnepeljük — emelkedik szólásra Budai Jó­zsef, a József Attila területi pártszervezet titkára. Az éljenzés és a taps szünte után folytatja: — Fiatalosan dolgozik ma is az alapszervezetben. Neve­li a fiatal párttagokat, segíti az öregeket. Rendezvényeket, szervez, árúsitja a Családi Lapot, sokat, dolgozik. Azt kívánjuk, hogy' 5—10 é\r múlva is ily'en vidáman ün­nepelhessük Bertuska néni évfordulói!. Friss, örömteli zene vegyül a taps közé. Majd úttörőkis­lány áll az ünnepelt elé: — A 8. számú Általános Iskola nevelői, tanulói, úttörői nevében köszöntőm Berta né­nit. Az úttörölany köszöntését baráti kézfogások követik. Idős emberele, miskolci vete­ránok, régi harcostársak gra­tulálnak. A szomszédok, a se­lyemréti bérház lakói rózsa­szín virágú hortenzia lövök kel köszöntik a szomszéd nénit. Az ünnepi vacsora után va­laki táncra kéri Berta nénit. Mozdulatait 130 aggódó, örülő ember figyeli. — Jobban kell vigy áznunk rá. Kórházban volt. — Nem kellene már ennyit vállalnia. — Soha nem tudott volna amerikaivá lenni. Pedig mennyire szerették ott is. Ün­nepelték a kommunisták, amikor látogatóba érkezett' New Yorkba. — Sokat, széniedet' sze­gényeké. Emlékszel, amikor el­fogták a gyár kapujában? Népszavát terjesztett... Minden asztaltársasag Mo- linári Costánéról beszél. Ö, az ősz hajú, törékeny asszony fel­áll az asztal mellől. Körbejár a teremben, itt is, ott is meg­áll. Beszélget. Mindenkihez szól. örül: — Milyen sok ba­rátom van, mennyi kedy'es ember. — lévay — Ahogy kilépünk az autó­buszból. vidáman szuszogunk a friss levegőn. Balra a Szentpéter kapui bérházak magasodnak feliéren. Min­denki a piac félé siet, az út két oldalán járművek: motor, kerékpárok, autók, biciklik. A tömeg hullámzik, mozog. Már látni a földön az árut, újságpapíroson, nylonon Egy ember igyekszik kifelé, kezében vekker, azt csavar­gatja, rázogatja. Morajlik, hangoskodik a tömeg, mintha mindenki egyszerre beszélne. Kosztól barna gyerekko­csiból számolnak. Nézzük a leltárt: ingek, ballonkabát, nadrág, szoknyáik, mellettük viharkábát, táskák, egy' háti­zsák, pulóverek, és még félig sem ürült ki a gyerekkocsi. Néhány lépésnyire meg szinte cipőkiállítás van. Könnyű gyerekcipője az első sorbán, a másodikban durva bakan­csok, mögülük fekete gumi­csizmák nyújtogatják nyaku­kat. Tovább gázolok. Egy öreg­asszony' gyermekruliákat árul. Rózsaszín kombinát tart a kezében. Előtte házaspár, az asszony karján gyerek. Kézbe '•eszi a kombinát. — Adja ötért. Az öregasszony a fejét csó­válja. — Csak ki kell mosni, oszt új. — Ad.ia Ötért. — Nem. — Így aztán nem sikerül a vásár. A házaspár továbbáll, az öregasszony pe­dig fehér ingecskét szed elő. Leteríti. Valaki egy' szok- nyácskáért nyúl, rátapos — íio, ez tényleg ócska lett. Ifjabb vey'ő nézelődik. — Vegyen, aranyos. — A kislányomnak vennék valamit. — Ö. én nagyon szeretem a gyermekeket. De most nem kell semmi A piac szokása szerint so­rok alakulnak ki. A földön majd’ összeérnek a lerakott holmik. ..Rózsi, idefigyeli! Hé, Rózsi!!! Meg vagy te szé­dülve.” Rózsi rohan, hiszen a vevő kezében a kabát. Eladó és vevő összekevere- dig itt. Vannak,, akik apró összecsukható széken ülnek áruik felett. árgus szemekkel fi ívelve cuccaik sorsát. Leg­többen állva árulnak, akad - nak, akik köveken ülnek, mások a puszta földön. — He, asszony'ok, ki tud felváltani egy ötvenest? Egy' nő karján' kabát lóg, mellette férje esernyőt lobog­tat, kinyitja, becsukja, ám nem kell senkinek, es esőre sincsen kilátás, a felhőkön átsüt a nap. „Kürtös pogácsa, füstölt szalonna, Itt van rakasra, díszük halomba. Minden kopasznak jut hajnövesztő. Minden ravasznak egy nyírfavessző.” A lacipecsenyéshez érek, mert. az is van itt. Tepsiben párolognak a bordák, főit kolbász vörösük aranyló mus­tárral. A közelben egy csomó bársonynadrág, selyemkendö. kupacnyi sapka között hatal­mas üveg kölni: a királynő és birodalma. De akad itt horpadt bukósisaktól, rugó­tól köszörűkéig minden. És pillanatra sem szűnik az alku. Bajuszos öregasszony' meny­asszonya ruhát árul. van hoz­zá fáty'ol is, lekonyult mű­virág is. — Itt van ez a gyereking — a férfi kezébe veszi. — 25 — 15. — Jó. — No látja, hogy enge­dett. — Igen. de tudja, mit mondok én magának, a múlt­kor harmincat kínáltak érié és nem adtam. — Az a múltkor volt. Más helyen gyerekjátékok; parasztmenyecske, nyuszi út- törőnyakkendöben, foltos mackók, apró babák. Még könyveket is látni. Legfelül Németh Lászlótól a „Bűn”. Alatta? Megnézem. A Bánk bán. Van ponyva is: „Akiket az Isten .is egymásnak terem­lett”. kötése már nincsen, valaki piros ceruzával írta rá a címet. A könyv melleit nyitott dugóhúzós bicska, pár csipke és egy' ételhordó. Arrébb szentképek. Csillog nak az aranyozástól. ,.Kis trombitát vegyenek. Pirosai, fehérei ...” Az utón. kinn, rendőrségi kocsi. Ha valaki új külföldi árut hoz. előállítják. Lopás­ból, betörésből származó áruk is előkerülnek itt. Sokszor a panaszos is kijön. Most is találnak néhány kerékpárt papír nélkül. így aztán ala­pos a gyanú.. Lassan lépdelek a sorok között Néhány' érdekesebb lom, a fantázia szegényes hozzá: fém-sámfa, palota ala­kúra épített madárkalitka lé­cekből, fél zsák tarkabab, mellette Svejk második kö­tete, «apadtra fakult gumilab­da. Valaki sípot árul, fújja lankadatlan. Ifjabb eladók érkeznek, há­tukon batyu, csak úgy' vilá- gol vörös lepedője. — Háztartási kötények, tás- • kák! Csak tíz forint. Olcsóbb, mint a televízió. Nem kell mosni, nem kell vasalni. Hét­szerre lehet kifizetni! Nem baj. ha nincs pénzük. Kifi­zetik kétezerre. Az első részt most, a másodikat a csoma­golásnál. Szu per ny'lon-terítő asszonvok! Jöjjenek köze­lebb! Nézzék meg. mit hoz­tam Óbudáról?! Mondják el a szomszédoknak mit vettek itt olcsón! Ezt mutatja a tv minden héten! Hétfőn ... Jöj­jenek közelebb asszonyok! ..Sátor alól kikiáltó szétnéz: Itt látható a nagy hírű bűvész! A lábával karika zik. a közevei citerázik. . . Az utcáról kültelki vagá- n.vok jönnek fekete ingben, széles, amerikai nyakkendők, némelyiken tü is lánccal. Egy bácsi képet árul. Havas erdő­ben barna szarvas. Rongyszőnyegek, csuprok, extra motorbiciklizsir. De a csúcs, a piac fejedelme: egy fehér köpőcsésze, amelynek szomszédságában egy' srác bo­rotvapengéket, árul. Már hátam mögött a piac, az alkuk. Az emberek az autóbusz leié sietnek. Hatal­mas sor áll. Egyre távolabb a zaj. Valahonnan a gyerek- vers ötlik az eszembe: Érkezik a vándorcirkusz. Hoznak elefántot. Tarka bohóc vezeti, füsti Pisti követi, Ilyet sose látott — mert minden van itt. ami ócska. Ezzel hagyom itt a piacot, amely minden szerdán és pénteken előhozza a város ócskaságait. hogy eladják, megvegyék és újra túladja­nak rajta Nyitray rétéi „Ha kimegyek az ócskapiacra..,” Berta néni barátai

Next

/
Thumbnails
Contents