Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
1971. márc. 14., vasárnap É SZ AK - M AGV AfcOKSZ AG 3 Az élet követelte r A tszerrezes Mezőkeresztesen A mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet any- nyira nagy gazdaság, hogy Kialakíthatók benne az ágazati üzemek teljes önálló egységenként. A gazdaság területe 10 855 katasztrális hold, fejlett az állattenyésztés, teljes a gépesítés, az elmúlt évben 15 millió forint bevételt biztosítottak a kiegészítő és feldolgozó üzemek, s a termelőszövetkezet közös vagyona több mint 87 millió forint. Ebből tehermentes tiszta vagyon 70 millió forint. A beruházott vagyon 62 millió forint. A fel nem osztható szövetkezeti alap több mint 32 millió forint. A szövetkezet összes bevétele 1970-ben 77 millió 506 ezer forint volt, öt és fél millió forinttal több a tervezettnél, pedig a növénytermesztés a rossz időjárás és a belvizek miatt nem tudta teljesíteni tervét, sőt, 13 millió 450 ezer forint kieséssel zárta az évet. A holnap gondja A növénytermesztés kiesését azonban nemcsak hogy nótolni tudták, de a segédüzemági és. szolgáltatási tevékenységet fokozva a tervezetthez viszonyítva ót és fél millió forint többletbevételt is biztosítottak. Mindez lehetővé telte, hogy az 1971. évi gazdálkodáshoz megfelelő alapokat képezzenek. Nincs szüleség hitelekre, saját forgóalapjukból fedezni tudják az 1971-re meghatározott termelési feladatok teljesítését. Igaz, hogy 1970-ben egy 10 órás munkanapra csak 102 forint 10 fillért fizettek, 6 forint 50 fillérrel kevesebbet a tervezettnél. — Csaik azért fizettünk kevesebbet, mert 1970 igen rossz esztendő volt és éppen arra tanította meg szövetkezetünk tagjait és vezetőit, hogy az óvatosság sose árt, a holnapot nem szabad ma megenni — mondta Kiss Bertalan elnök. — Ezért biztosítottuk a gazdálkodás ösz- szes anyagi feltételét azon az áron is, hogy csökkent a kiosztott jövedelem. Tagjaink ezt megértették és belenyugvással fogadták. Persze, még így is 23 124 forint volt szövetkezetünkben az egy tagra jutó részesedés. A mezőkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezetnek 800 dolgozó tagja van, s 90 az alkalmazottak száma. Az immár 75—80 millió forint körül alakuló évi termelési bevételt 890 emberrel biztosítják. Az állattenyésztés viszont annyira fejlett, hogy az egyes tenyésztési ágazatok már külön üzemágakként működnek. A szarvasmarha-tenyésztés 1970. évi bevétele 12 millió 377 ezer forint volt. A baromfitenyésztés 11 millió 103 ezer forintot bevételezett. A sertéstenyésztés több mint 4 millió forintot, a juhászat 3 millió 469 ezer forintot. S minden állattenyésztő ágazat túlteljesítette termelési és bevételi tervét. *• Usemesítés De éppen az egyes ágazatok nagysága, felszereltsége és nem utolsósorban: magasabb szintű irányítása követelte meg. hogy ez a nagy, jól gazdálkodó termelőszövetkezet megváltoztassa termelésének szervezeti formáit, kereteit, az irányítás módját és módszerét — általában a gazdaság és a gazdálkodás egész belső mechanizmusát Az út belső mechanizmus lényege az egyes termelési ágazatok üzemesitése és önállósítása. A szarvasmarha- tenyésztés. vagy a baromfitenyésztés az, út belső mechanizmusban a termelőszövetkezeten belül önállóan működő és termelő ágazati üzem éppen úgy. mint a gépészet, vagy mint az egyes körzetek növénytermesztő üzemei. Valamennyi ágazati üzemnek jól képzett, nagy .szalunai gyakorlattal és hozzáértéssel rendelkező vezetője van. Hatásköre behatárolt, azon belül teljesen önállóan gazdálkodik, egészen természetesen : önálló tervezés alapján. így az ágazati üzemek vezetői egyben az eddiginél sokkal fokozottabban felelősek is az általuk irányított termelésért és annak eredményességéért. Egyben : érdekeltek is az eredményesség fokozásában, hiszen az ágazatok önelszámolók és ezután a tiszta nyereséget, valamint a kiegészítő részesedéseket nem termelőszövetkezeti szinten, hanem az önálló ágazatokon belül osztják el. Így — természetesen — az egyes ágazatokban dolgozó tsz-tagok is érdekeltek, hogy jobban dolgozzanak, többet termeljenek. több nyereséget biztosítsanak, hiszen az elért eredmények arányában részesednek a nyereségből — a többi ágazati üzem eredményeitől függetlenül. A gazdálkodás és termelés belső mechanizmusának átszervezése megkövetelte a könyvelési, számviteli, általában az adminisztrációs munka átszervezését is. A szövetkezet vezető testületének alárendelve most osztályok működnek, s ezek koordinálják a termelést, valamint az ágazati üzemek tevékenységét. Történtek változtatások a pártéletben, a pártszervezet irányításában, a pártmunkában — általában a politikai tevékenységben is. A mező- keresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet pártszervezete ugyanis az elmúlt években, a tavaly őszi vezetőség- választásig nem volt egységes. Nem volt egységes a pártszervezet vezetősége sem. A vezetőség tagjai gyakran kerültek szembe egymással, nem is kettő, hanem több álláspontot képviselve. Hasonlóan szétbomlott a pártszervezet egysége is. Érthető, hogy az ilyen — egységében megbomlott — pártszervezet nem tudta elvégezni feladatait. Nem segített a gazdasági vezetőknek, nem mozgósított a termelési feladatok teljesítésére; politikai feladatait se tudta maradéktalanul teljesíteni. Mindennek azonban elsősorban személyi — szubjektív — okai voltak, amelyeket a mezőkeresztesi kommunisták az elmúlt év során felismertek és 1970 őszén elemző vita után teljes egységben új vezetőséget és új párbtitkárt választottak. Azóta a pártszervezet és a pártvezetőség maradéktalanul és teljes egységben végzi munkáját, teljesíti gazdasági és politikai feladatait. Osfsshann Megyénk egyik legnagyobb és legrégibb — egyben legeredményesebben gazdálkodó — termelőszövetkezete, a mezőkeresztesi Aranykalász tehát újított: megváltoztatta gazdálkodásának és termelésének belső szerkezetét, belső mechanizmusát. Szükséges és törvényszerű volt-e az átszervezés. a ’ső mechanizmus megújítása? A kérdésre Kiss Bertalan elnök felelt. — Maga az élet követelte a változtatást — mondotta az elnök. — Körülöttünk, ugyanis megváltozott minden, az egész környező gazdasági, irányítási és termelési mechanizmus. Ügy vélem: nem tettünk mást, csak azt, hogy igazodtunk a népgazdaság, tehát a minket is érintő külső mechanizmus elveihez és gyakorlati változásaihoz. Mégpedig: szükségszerűen, tehát törvényszerűen igazodtunk, mert egy megváltozott nagy gazdasági mechanizmusban az egyes gazdaságok belső mechanizmusa sem maradhat változatlanul. Szendrci József Befejeződött a nyomdászszakszervezet kongresszusa Szombaton a SZOT központi iskolájának épületében folytatta tanácskozását a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének 39. kongresszusa. A vitában 23 küldött mondotta el véleményét, javaslatait. A kongresszus küldöttei újjáválasztották a szakszervezet vezető szerveit, tisztség- viselőit. A Központi Vezetőség elnökévé Pavlovszky Ferencet, főtitkárává ismét Kimmel Emilt, titkárává Gerlach Ferencet, alelnökök- ké Halasi Józsefet és Szöllősi Érnőt választotta. Osztják a pénzt nyereség növelésére, a belső tartalékok feltárására ösztönző évközi kifizetéseket. Az év végi nyereségrészesedés az egész kollektíva éves munkájának jutalma. Tükröződik benne az évközben kellően nem látható és honorálható tevékenység: az anyagtakarékosság, a gondos minőség, a többi dolgozó és más részlegek munkájáért, az egész vállalatért érzett tulajdonosi felelősség. Szükséges erre is gondolni, a mostani számvetésnél. Ha dolgozók felelősségét külön-kü- lön és kollektíván mérlegeljük, nyilvánvalóvá válik, hogy csak differenciált mércét alkalmazhatunk. Vannak például kulcshelyzetben lévő munkások és részlegek, tőlük több függ, mint másoktól. A vezetők szerepe általában kiemelkedő. A különböző szinten és eredménnyel végzett munka évvégi anyagi elismerése is különböző méreteket kell, hogy öltsön. A vezetés lényege az előrelátás, amely legtöbbször nem egyetlen évben érleli be gyümölcsét. A nyereségrészesedés pillanatnyi összegszerűségében sem kizárólag csak a tavalyi eredmények tükröződnek, hanem az azt megelőző évek erőfeszítései, vagy mulasztásai, sőt, a jövő kedvező vagy kedvezőtlen lehetőségei is. A vállalati gazdálkodás minden határköve egyben a múlt, a jelen, a jövő sűrűsödési pontja. Az elemzés feladata feltárni ezeket a sokrétű belső összefüggéseket. Az esetleges mostani elégedettség nem feledtetheti a múltbeli erőfeszítéseket, botlásokat és a jövő nagy feladatait. S egyáltalán nem biztos, hogy az a kollektíva dolgozott rosszul, amely jelenleg az alacsony nyereségrészesedés miatt kesereg. A vállalatok új ötéves tervük kialakításán dolgoznak, s közben megkezdték annak végrehajtását is. Közismert, hogy a gazdálkodás feltételei, a személyi jövedelmek növelésének lehetőségei 1971-től módosultak. Tovább fokozódtak a hatékonyság követelményei. Mind az évközi bérfejlesztésekre, mind az év végi nyereségrészesedés növelésére ott nyílik nagyobb lehetőség a jövőben, ahol jobban hasznosítják a meglévő munkaerőt, emelik a munka termelékenységét, mozgósítják a belső tartalékokat, s egyben változtatlanul nagy figyelmet szentelnek a korszerű, jóminőségű termékek gyártására, álló- és forgóeszközeik célszerű kihasználására, a társadalmilag hasznos nyereség növelésére. Olyan középtávú vállalati tervek, tervszerű bér- és jövedelempolitikai elképzelések kialakítására van tehát szükség, amelyek kockázatot, erőfeszítést, népszerűtlen feladatokat is vállalva hosszabb időszakra biztosítják a hatékonyság és a személyi jövedelem növelésének feltételeit. Ha a lelkesítő célok a közérthető és mozgósító feladatok hatékony ösztönzésével párosulnak, akkor a dolgozók jövedelme év közben és év végén egyaránt tartósan növekedhet, népgazdaságunk negyedik ötéves tervének megfelelően. Kováes József M árcius második felében fizetik a vállalatok az előző esztendő gazdálkodási eredményeiről is valló nyereségrészesedést. Irjdokolt a magas hőfokú kíváncsiság: többet, vagy kevesebbet fizetnek, mint egy évvel ezelőtt? A dolgozók a nagyobb összeget örömmel, a kisebbet csalódottan veszik tudomásul. Az eseménnyel járó érzelmi hatások átmenetileg kedvezően, vagy kedvezőtlenül befolyásolják a munkakedvet, a munkahelyi közérzetet. A kedélyállapot hullámzása természetes, hiszen senki számára sem közömbös, hogy mennyi pénzt kap még a szokásos 12 havi fizetésén felül. A spontán érzelmi hatásokat célszerű azonban tudatos gazdasági elemzéssel párosítani, választ keresve a „miértekre” és a „hogyan továbbra”. A tavalyi eredmények alapján összesen 5,4 milliárd forintot fizetnek ki ezekben a napokban országszerte. Több ágazatnál — így például a vegyiparban, a köny- nyűiparban, a hírközlésben, a kereskedelemben — a tavalyihoz képest növekedett a most kifizetésre kerülő összegek nagysága. Másutt viszont esetleg kénytelenek kevesebbel beérni. Különösen sok félreértésre és mendemondára ad okot ilyen helyen a szükséges elemzés, a kérdések megválaszolásának hiánya. Ahány iparág és vállalat, annyiféle tényező befolyásolta az eredményeket. A jó vagy rossz gazdálkodás mellett a leglényegesebb: az 1970. év során végrehajtott bérfejlesztés. A vállalatok saját hatáskörükben döntötték el, hogy helyileg a személyi jövedelem növelésének melyik formáját tartják hatékonyabbnak: a nagyobb béremelést, illetve az év végi nyereségrészesedést. Mindkettőnek közös forrása a vállalati nyereségből kihasított részesedési alap. Ahol tavaly nagyobb arányú béremeléseket hajtottak végre, illetve a létszámhiányt túlórázással pótolták, ott eleve csökkentették a részesedési alap egyéb célokra fordítható részét. Nyíltan szükséges elmondani, ha ilyenkor kellemellen is. hogy a teljesítmények növelésére ösztönző béremelést, a konkrét feladatok elvégzésére serkentő évközi nyereségjutalom, általában a részesedési alap jobb kamatoztatását teszi lehetővé, mint a minden áron márciusi kifizetésre való tartalékolás. A személyi jövedelem növelésének az a formája igazán hatékony, amely leginkább elősegíti a vállalati feladatok teljesítését, a nyereség növelését. Így a feladatok ösztönző teljesítéséhez kapcsolódó év közi kifizetéseknél is kívánatos követelmény, hogy azok végeredményben ne csökkentsék, sőt kihatásukban növeljék a vállalati kollektíva egészének részesedési alapját. A bér- korrekciók, a túlórák gyakran nagyobb ösz- szeggel csökkentik a részesedési alapot, mint amennyivel növelik azt. Mégis néha elkerülhetetlenek a munkaerő megtartásáért, illetve a kialakult létszámhiány pótlásáért folyó kiélezett versenyben. Ezek a kényszerű intézkedések azonban nem korlátozhatják a A Minisztertanács elfogadta Nyolc borsodi település jövőjéről Legutóbbi ülésén a Minisztertanács az építési és város- fejlesztési miniszternek, valamint az Országos Tervhiényi Hűtőgépgyárba n 15 éve gyártanak autoszifonokat. Jelenleg 4 típusból ősz- ezer készül évente, s márciusban elérik a négymilliomodik darabot. Képünkön: A Jászberé szcsen 600 Polírozzák a szifonokat. vatal elnökénél': előterjesztése alapján elfogadta hazánk településhálózat-fejlesztési tervét, amely egészen a kétezredik évig meghatározza Magyarország gazdaságának és településhálózatának a fejlődését. Hazánkban a tervgazdálkodással egyidős a tervszerű településfejlesztés, s ugyanakkor alakult ki az a gyakorlat is, hogy a központi helyet elfoglaló gazdasági, közigazgatási, kulturális és egészségügyi centrumokkal együtt fejlődik a vonzásterület is. A Minisztertanács mostani határozata nyolc, Borsod megyei települést sorolt a kiemelten fejlesztendő vonzás- központok közé. Első helyen a nyolc település közül Miskolcot kell említeni. mivel felsőfokú vonzásközpontként kívánja fejleszteni a kormány. Felsőfokú vonzásközpontnak határozat szerint az a település tekinthető, amelynek lakosságszáma 150—300 ezer között. van — illetve ezt az évszázad végére eléri, és magas szinten képes ellátni egymásfél millió lakosú vonzás- körzetének kereskedelmi, kulturális, egészségügyi igényeit, ugyanakkor kiemelt gazdasági funkciót tölt be. Miskolc. amely most is a legfej- lődőképesebb magyar városok egyike, még nagyobb, tervszerűbb fejlődés elé néz. Hat borsodi települést sorolt a Minisztertanács a középfokú vonzásközpontok csoportjába. Hogy Miskolc kiemelten fejlesztendő település, az nem keltett meglepetést. Annál inkább, hogy a hat érintett település között olyan rangos, nagy múltú városokkal együtt, mint Gyöngyös, Cegléd, Pápa, Esztergom, Jászberény, ott találjuk Encset, Mezőkövesdet, Sátoraljaújhelyt. E három vegyes funkciót ellátó településünk mellett három, kifejezetten ipari jellegű borsodi város került a középfokú centrumok közé: Kazincbarcika, Leninváros és Ózd. A középfokú centrumok a század végére 20—40 ezer lakosú városokká fejlesztendők, s vonzáskörzetüket úgy kell kialakítani, hogy 50—120 ezer ember igényeit elégítsék ki. Megyénk egyik legfiatalabb városa, Sárospatak a másodrendű középfokú vonzásközpontokhoz tartozik. Ez azt jelenti, hogy az előzőekhez hasonló funkciókat lát el kisebb vonzásterületre támaszkodva. Az új településfejlesztési koncepció — amely harmadik a magyar területi tervezés történetében — igen gondos előkészítő munka után született meg. Gazdasági életünk kiegyensúlyozottsága arra mutat, hogy a megvalósításnak nem lesz akadálya.
