Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

a ESZAK-MAGYARORSZAG <5 1971. more. 7., vasárnap Tűnődések rövid páráson E. Kovács Kálmán aforizmáiból Ha már élünk, állást fog­lalunk: mennyivel szebb, ha ezt szóval és tettel vé­gezzük, mintha szótlanul, meghunyászkodva, lapítva. * Csak az irigy nem dicsér, s a hízelgő nem ítél. * A szerelem : játék, szen­vedély, fajfermtarás, tudo­mány és művészet A kezdő galambász röp- tetéskor összetévesztette a postagalambot a pecsenye- galambbal. Aki befogta, nem tévesztette össze. * Ha nem hiszed, hogy át tudod ugrani, a Bodrogot nem is fogod átugrani. * A bátorság diploma a cselekvésre. Olyan a regényed, mint az izzó láva: senki sem veszi kezébe. * Azok a gondolatok rezo- nálnak az emberekben, amelyeknek igazságát ők is érezték. * Nem sokra becsülöm azok józanságát akik nem sze­retik a bort Hispánia, Hispánia Spanyolórán a Herman Ottó Gimnáziumban A Radnóti-verscím arra az érzelmi kötődésre utal, mely főként a polgárhábo­rú óta fűz bennünket a spanyol néphez. És utal ar­ra a lelkesedésre, melyet a Herman Ottó Gimnázium spanyolóráin tapasztaltam. Csodálkozással és némi kétkedéssel ültem be az el­ső, majd a harmadik osz­tály órájára. Kik azok, akik Miskolcon spanyol nyelvet tanulnak, miért tanulják, mit várnak tőle? Heti 6 órában Spanyol tagozatú osztá­lyok. Ez azt jelenti, hogy hetente 6 órájuk van, és kötelező spanyolból az érettségi. Az osztály fele ezt, fele más nyelvet tanul. A napos spanyolul jelent, majd megkezdődik az óra. Az elsősök, akik csak szep­tember óta tanulják a nyel­vet, fordítanak, önállóan mondatokat szerkesztenek a megadott témából. A gyere­kek aktívak, egy-két kivé­tellel mindenki többször is szóhoz jut. A harmadikosok már lényegesen nehezebb feladatokat oldanak meg. Magyar szó csak elvétve akad az órán. Ök már az irodalommal is foglalkoz­nak, az órát egy szép Lor- ca-versrészlettel fejezik be. Az oktatásban fontos sze­repet játszik a magnetofon. A helyes kiejtés elsajátítá­sában jelent nagy segítsé­get. S ha néhánvan még magyarosan is ejtik a spa­nyolt, bizonyos, hogy mire az érettségire sor kerül, jobban megy majd. Hübner Katalin tanárnő négy éve végezte el az egyetemet. Négy éve tanít a Herman Gimnáziumban. Érdekes módon, csak Mis­kolc és Veszprém jelentette be igényét, míg a „humán városokban”, Szegeden, Deb­recenben, Pécsett nincs spa­nyol nyelvoktatás. Miskol­con az idén érettségizik az első tízegynéhány gyerek spanyolból. Bővülő kapcsolataink Bár földrajzi fekvése, tár­sadalmi formája egyaránt távoli és idegen számunkra, nem szabad elfelejtenünk, hogy Spanyolország évszá­zadokon át nagyhatalom volt, a spanyol kultúra pe­dig világszerte döntően befolyásolta a civilizáció alakulását. A spanyol 150— 180 millió ember anyanyel­ve, világnyelv. Ami pedig napjainkban igen aktuális­sá teszi tanulását, az a Kö­zép- és Latin-Amerilcába/n végbemenő változások. Ä Kubával kialakult két­oldalú gazdasági kapcsola­tok közismertek, de a dél­amerikai országokkal is fejlődnek kapcsolataink, sok műszaki-gazdasági szak­ember járt ezekben az or­szágokban. Tehát egy ilyen ipari, jelentős külkereske­delmet lebonyolító vállala­tokkal rendelkező városban csak üdvözölhetjük a gon­dos előrelátást, a spanyol nyelv tanítását. Igaz, hogy pillanatnyilag nincs e vál­lalatoknak olyan nagy igé­nyük spanyolul tudó mun­katársakra. Bizonyos, hogy az érettségizők közül, most még kevesen tudják a gyakorlatban is hasznosíta­ni nyelvtudásukat. Murillo és fii Stefano Az órák után a gyerekek­kel beszélgetek. Kiderül, hogy alig egy-kettő jött kö­zülük spanyol nyelvtanu­lási szándékkal a gimnázi­umba. Irányították őket, de most már nagyon örülnek, hogy így történt. Korábban nem sokat tudtak Spanyol- országról. A bikaviadalokat említik, a zenekedvelők a gitárzenét, néhányan hal­lottak a Don Quijote-ról, mások festőművészekről tudtak, Murillóról, Picassó- róL A fiúk a futballsztá- rokról beszélnek, a Real Madrid aranycsapatáról. Ma viszont a spanyol iro­dalom nagyjait olvassák* Lope de Vegát, Calderónt, Lorcát. Nagy lelkesedéssel beszélnek tanárnőjükről* aki könyveket ad nekik, és a nyelv oktatásán kívül, fontos feladatának tartja a spanyol és a spanyol nyelv- területek kultúrájának meg­ismertetését is. Csak akkor bizonytala­nodnak el, mikor a jövőről kérdezem őket. Szeretik a spanyolt, sokan szeretnék tolmácsként, idegenvezető­ként, tanárként kamatoz­tatni nyelvtudásukat. Van olyan diák, aki biológusként Dél-Amerikába vágyik. Még­is, legtöbben még nem tud­ják, lesz-e módjuk rá, hogy a gimnáziumból kike­rülve, tovább folytassák a nyelvtanulást, hogy a négy év lelkes munkája ne men­jen feledésbe. Természete­sen, így is megvan a hasz­na, a gyerekek a nyelvvel idegen népeket, tájakat, kultúrákat ismernek meg. A gimnáziumban szeret­nék, ha egyre többen je­lentkeznének a spanyol ta­gozatú osztályokba. Ma még többen szeretnének németül tanulni, a spanyolnak, mint kuriózumnak van vonzere­je. Pedig a világesemények alakulása azt bizonyítja, hogy érdemes spanyolul ta­nulni. „Kétfilléres asztaltársaság Már csak az idősebbek emlékeznek rá, hogy a haj­dani munkásművelődésnek voltak olyan közösségei, amelyeket asztaltársaságok­nak neveztek. Alapításúit visszanyúlik egészen a ki­egyezés utáni évekbe, ami­kor a céh-rendszer megszű­nésével a szervezkedő mun­kások megalapítják külön­féle szociális és kulturális egyleteiket, s elkezdik ki­alakítani politikai szerveze­teiket is, amelyeknek többek között — az asztaltársasá­gok biztosítottak legális zötl — az asztaltársaságok társaságokból alakultak ki a későbbi olvasókörök, ön­képzőkörök^ dal- és műked­velő egyletek. Harmincnál több társasa"... Az elsőt Borsodban — amelynek működését hiva­talosan is engedélyezték — még 1893. december 23-án Rőczey Dániel alapította Borsodnádasdon, az akkori Liplich-koesma helyiségé­ben, és „magyaros asztal- társaságinak nevezte el. A két világháború között számuk harminc fölé emel­kedett, a legutóbbit 192^- ben Ormospusztán Szemán István hozta létre „iparos asztaltársaság” néven. (Sze­mán István villanyszerelő, az ormosbányai üzemben végzett kiváló munkájáért 1951-ben Kossuth-díjat ka­pott) Valamennyi között azonban leghosszabb életű a diósgyőri munkások „két- fmérés asztaltársasága” volt, amely a két világhá­ború között belügyminiszte­ri engedéllyel működött Az együvé tartozás gon­dolata hívta életre ezeket a rövid életű közösségeket. Jelentőségük abban az idő­ben igen nagy volt, hiszen magjai voltak a későbbi egyleteknek. Programjuk szerint, a művelődésen kí­vül, elsősorban szociális, se­gélyező tevékenységet foly­tattak. A jó szándék azon­ban már kezdetben sem volt elegendő, kevésnek bi­zonyult a zavartalan műkö­déshez, így csakhamar át­alakultak valamilyen teg.v- letté, vagy pedig beolvad­tak az olvasókörökbe. Kivétel csak a diósgyőri­ek „kétfilléres asztaltársa­sága” volt. Valószínű, hogy ez is csak azért maradha­tott fenn viszonylag hosz- szú ideig, mert Diós­győrben akkor már több hasonló jellegű szervezet működött; amelyek jó ta­pasztalaitokkal szolgáltak, és segítették az 1905-ben alakult asztaltársaság mű­ködését. Teljesen azonban a „kétfilléres asztaltársa­ság” sem önállósíthatta ma­gát, mivel az új közösség­nek sem vagyona, sem pe­dig helyisége nem volt. Így tevékenysége elsősorban a „Jószerencse” támogatásá­tól függött. De nem hagy­ható figyelmen kívül az sem, hogy az asztaltársaság első elnöke Metzl Antal, a Vas­es Fémipari Dolgozók Szak- szervezete diósgyőri cso­portjának vezetőségi tagja volt, s ez sok vonatkozás­ban kedvezően befolyásol­ta az asztaltársaság műkö­dését. Mi volt a ccl? De miit is akartak valójá­ban ezek a gomba módjára szaporodó egyesületek? Az asztaltársaságokat munká­sok alapították. Nőtagjai nem voltak. Rendszerint valamelyik vendéglőben, kávéházban, esetleg üzemi italmérésben asztalokat bő­reitek, vagy az üzem veze­tőjét kérték meg* biztosít­son lehetőséget rá, hogy egy asztalon folyóiratokat, könyveket helyezhessenek el. Itt a vezetőség tagjai ügyeletet tartottak. Kezdetben a művelődési célkitűzéseken kívül elsőd­leges tevékenységüknek te­kintették az italozás és a hazárd kártyajátékok meg­szüntetését. Határozatot hoztak arra is. hogy példá­ul italt mindenki csak saját részére rendelhet, köröket kérni nem lehet. Kártya­játékoknál a vezetőség tag­jai elkobozhatták a „ban­kot”. Hle"\állozolt (7 tevékenység Az első világháború ki­törésével lényegesen meg. változott az asztaltársaság tevékenysége. Módosultak a célkitűzések is. Most már elsődleges feladatuknak a tagok özvegyeinek, árvái­nak és a hadbavonultak családtagjainak a segélye­zése. Az anyagi lehetősége­ik biztosítására megnövek­szik az asztaltáraság külön­böző rendezvényeinek szá­ma. A vasgyár igazgatóságá­tól e célra megkapják a munkáséttermet, a „Jósze­rencse” pedig egy-egy elő­adásra bérbe adja a „Moz­gó Színházat”. Ezen túlme­nően több jótékony célú táncmulatságot rendeznek, úgynevezett „fillérbálokat”. „Jelentős ebben az időben a „Jószerencse” anyagi tá­mogatása. Például lÍ920-tól a mozi bevételeinek 50 száza­lékát a helyi egyesületek támogatására fordítja. Az asztaltársaság 1920. szep­tember 19-én ünnepli fenn­állásának 15 éves évfordu­lóját a munkásétteremben. Részt vettek az ünnepségen a diósgyőri és a miskolci nevesül etek dalárdái és ze­nekara. Ezzel az ünnepség­gel az asztaltársaság felfelé ívelő szakasza tulajdonkép­pen le is zárult. 1920 és 1930 között már csak tánc­mulatságokat és műsoros esteket rendeznek. A célki­tűzésekből pedig csupán se­gélyező szerepük maradt meg. Magyar András SZERENCSÉRE GONDOLT RT l/ogyjegyet kale- SON, KÜLÖNBEN MEG A KALAUZZAL /S MEG­GYŰLT VOLNA Yl BAJA. Gyorséin eoyaBb... yJ , ■ F/G/El MAR ELTELT A MM KU/fíTA BOJCMJK jozser £8 IMR* »AB OK RRGENVÍ pry OMAN IRTA ( cs. TIBOR RAJZOLT# f*BÖ* ntRK SKAROS MAR AGSZRUAS- 'JLOD/K; MÉM SZÁSÁD w. Top MÉM/SNy löP/sr Ti mi WZ'Ml yAZTAlV, MEGTORPAN ( A/ ÖRDÖGBE, NEM EC/DOM EszRE- V VETLEK MEGKÖZEL/EENLZ mnm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents