Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-28 / 74. szám

1971, rn<irc, 26., wflsárrKsp

PS/«*-WAOV ftífORS'Z Ä G 7

Jegyzetek a faluból

Elő kapcsolatok

Napjaink nagy esemény- sorozata, a jolöiögyülések sokasága természetesen a községekben is zajlik. Talán nem érti léire senki: a községekben mintha még jobban is zajlana, mint a városokban. Nyilvánva ló,

hogy a városokban is mindenki által tudott:, figyelemmel kísért; esemény, a falvakban azonban mintha még felfokozobtabb lenne mindez. Nemcsak abban nyilvánul ez meg, hogy aki csak teheti, részt vesz a je- lölőgyülésen — több helyen be sem férnek a terembe —, hanem abban is, hogy előtte is, utána is beszélnek a jelöltről, szóba hozzák itt is. ott is, valahogy személyes ügyének tartja mindenki ezeket a gyűléseket, a képviselőválasztás első lépéseit.

Tanulságos beszelge/besek kerekednek ki ezekben e napokban a jelöltekkel, a a leendő képviselőkkel is. Nem a gyűléseken. Olt senki sem tartja illőnek az ígérgetéseket. fogadkozásokat, nincs is erre semmi szükség. A gyűléseken a bizalmat köszönik meg, a bizalmat, mely eleve kötelezi őket a felelősségteljes, lelkiismeretes munkára képviselőkként is, ha a választások így hozzák. A beszélgetések a gyűlések előtt, vagy után kerekednek lei. A legutóbbi például Simaházi Sándorral, az Encsi járási Tanács vb-elnökével, akit Göncön a járás negyvennél több faluja nevében jelöltek a listára. .

A kapcsolatok új formainak megteremtése volt a téma. Azoknak a tormáknak megteremtése, amelyek élőbbé teszik, vagy tehetik a képviselő és a választók közötti kapcsolatot. A közéleti emberek — márpedig a leendő képviselők túlnyomó többsége munkaköréből adódóan is az — különösen érzik, mennyire szükséges

ez. De mit nevezhetünk kapcsolatnak? Ha valamely faluban — mondta az említett jelölt — megnyitunk egy gyűlést, vagy szép beszédet tartunk egy arra alkalmas időben, vagy- kezet fogunk néhány emberrel, megkérdezzük, hogy van, mint van, ez még semmiképpen sem ólő kapcsolat Valahogy jobban ott kell lenni a faluban. A mindennapi apró, vagy kevésbé apró gondok között is. Érdekes például bemenni valamelyik boltba. Az ember kér ezt, vagy azt. Nincs. Nincs? Miért nincs? Az éppen nincs. Csak ilyenben, vagy olyanban. De nekem éppen arra van szükségeim, amilyet leérek. Valaki közben megsúgja, az elárusítónál?, hogy ki a vásárló, és aibban a pillanatban már yian is a keresett áru. Emiatt persze, kicsit összeveszünk. Mármint a pult alóli szemlélet; miatt. A vásárlók figyelnek, bekapcsolód n a k, elmondják észrevételeiket.

És még egy sor példa következik, amelyeknek lényégé: a képviselőnek nemcsak az ünnepségeken kell részt vennie. Meg kell ragadnia minden alkalmat, mely emberközelséget teremt. Megismerni egy-egy falu ügyes-bajos dolgait, részt vállalni belőlük, ha szükséges, vitatkozni, érvelni . es főleg lenni értük, úgy, ahogyan a lehetőségek engedik. Nem mindig csak a nagy ügyekre kell gondol ni. Az apróbbakra is jusson energia.

Sok éve munkálkodnak már ezek az emberek saját terű let ükön i smerőskén I,

otthonlevökként. A hirtelen kialakult beszélgetések is jeleznek valamit abból a bar la lom ból, 1 el k i i s me re tes - ségből, mely a jelölőgyűlések végén elhangzott tömör „köszönöm a bizalmat.” mögött. van.

(pD

Mezőcsáti repertórium

Mint hírben mar közöltük, a Mezőcsáti. járási Kiss József Könyvtár és az Egressy Béni Művelődési Központ. kiadásában megjelent a. Mezőcsáti hely történeti füzetek második száma. Tóboros Sándor szerkesztésében. A mezőcsáti járás 25 éves fejlődése újságcikkek tükrében címmel 155 oldalon adja közre azokat az újságcikkeket. csaknem kizárólagosan lapunkból idézve, amelyek a .táras fejlődését érzékletesen tükrözik. A jól szerkesztett kiadvány az első fejezetben azokat az írásokat tömöríti, amelyek a pártok szervezéséről, az új elet megkezdéséről, a földosztásról, a demokratikus erők harcáról az új társadalomért, a választásokról adnak számol. A második nagyobb fejezet a termelőszövetkezeti mozgalom kialakulását. a pártpolitikai munkál, a pártéletet, általában a, politikai közéletet mutatja be. a harmadik pedig a művelődési helyzetet.

Természetesen egy ilyen gyűjteményben nem szerepelhet minden cikk, amely a járással foglalkozott. Az előszóban sző is esik róla. hogy a közölt anyag válogatás. de azzal nehéz egyetérteni, hogy „az elavult cikkeket’' elhagyták. Az elavultság vitatható fogalom, s bár a kötetben találhatók olyan cikkek is, amelyek nem egyértelmű pozitív megállapítást tartalmaznak, bizonyos, elavultnak ítélt írások még belefértek volna, hiszen éppen az tükrözi a fejlődést, napjaink helyzeté- vek magasabb szintjét, ha van mód összevetni kevésbé kedvező állapotokkal.

Egészében azonban ez a mezőcsáti repertórium. er a: olvasókönyvnek szánt újságcikk-gyűjtemény nagyon érzékletesen mutatja be a járás fejlődését, ha. vagy léptékkel is. átfogó képet ad az elmúlt 25 esztendőről, s ezért elismeréssel kell szólnunk a. kötet szerkesztőiének munkájáról, örömünkre szolgál az is, hogy írásainkat. viszontlátjuk a. kötetben, hogy tudósításaink vagy kritikai Írásaink egy tárás krónikájának megírásához jó adalékul szolgainak.

(hm)

Emlék Szocsibó*

Örök gond a lakásépítés, a családi otthon megteremtése. Államunk évente sok százmillió forintot fordít i nagy társadalmi gond megoldására. Ezen túlmenően sokan építenek I ársasháza 1, I? isla kasokul.

A lakásépítési gondok megoldásából jelentős részi vállalnál« nagyüzemeink, vállalataink is.

— Az utóbbi három évben — mondották az Északmagyarországi Vegyiművekben — a fejlesztési alapból (i millió forinté1 fordítottunk lakásépítésre. Ebből egymillió forintot a d ol gozók kislakásépítési kölcsönként kaptak meg.

A vállalatnál már korábban megkezdték kétszer 1? lakásos, modern ház építését. Az elmúlt évben a 'munka az árvíz, az újjáépítés miatt akadozott A vélemények szerint most az építés kielégítő ölemben halad, s feltételezhetően az év végén az KMV dolgozói már be is költözhetnek a lakásokba. A gyár ötéves terve szerint évenként, .várhatóan 5 mii lió forintot fordítanak ilv módon a lakásgondok megoldására.

Segítik a dolgozókai a részesedési alapból is. Az elmúlt évben 150 ezer ío- i intőt fordítottak e gond megoldására, s várhatóan ez évben is ilyen Össze síi segítségét tudnak nyújtani n kislakások éoítói

•iek

Általában az a tendencia érvényesül, hogy a vállalatok évről évre nagyobb összeget fordítanak lakásépítésre.

— 1970-ben — tájékoztat. Valykó István, a Volán 3. sz. Vállalatának igazgatója — a fejlesztési alapból másfél millió forintot, adtunk lakásépítésre. Ez évben ezt jelentősen fokozni akarjuk, s két és fel milliós összegre számítunk. A részesedési alap terhére > ml az elmúlt éviién 05 000 forinttá] támogattuk a kislakásépítőkel.

A Lenin Kohászati Müveknél a körülmények másol«. A gyárhoz tartozik egy hatalmas lakótelep, '..100 lakással. Ennek fenntartásúra és korszerűsítésére évente 15—20 millió forintot fordítanak. A gyárnak igen nagy gondol okoza régi lakások megszüntetése. szanálása, a dolgozók elhelyezése. A szanálás következtében tavaly például 00 lakást vásároltak. A stadion kezeiében sorra

les munkáslakásokat. Májusra—júniusra is elkészül egy 45 lakásos bérház. Az. Avasnál 10 lakásos bérház építését tervezik.

A gyár ezen túlmenően bontott anyagokkal, szállítóeszközökkel is segíti az építkezni szándékozókat. Szívesen adnak műszaki tanácsokat, s díjtalanok a tervek. A Miskolci Mélyépítő Vállalat dolgozóinak jelentős része vidéken lakik. Ezek az emberek kis családi házakat építenek, amelyhez a vállalat anyagot, fuvareszközöket bizto sít.

Igen érdekes tervvel foglalkoznak az ongai csavarüzem vezetői.

— A fiatal dolgozok letelepítése, a törzsgárda- tagság erősítése céljából olyan tervekkel foglalkozunk — közli Lukács László, az egység vezetője —, hogy a közeli Ongán új lakónegyedet, alakítunk ki. Az ottani tanáccsal sikeres tárgyalásokat folytattunk. Van olyan elképzelésünk. hogyr a BAÉV félkész házakat készítene nekünk házgyári elemekből. Az alapot, s a befejező munkát pedig gyárunk dolgozói végeznék el. A nagy tervet a negyedik ötéves tervidőszak alatt minden körülmények között szeretnénk megvalósítani.

Országosan is egyedülálló kezdeményezést valósított, s valósít meg a Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat. OTP-köl- csönnel. s vállalati hozzájárulással 58 lakásos tár- sasházaf építettek a Gyö- ri kapuban.

— A vállalat — közli Vincze Géza vezérigazgató — a fejlesztési alap terhére <’ millió forintot adott az 58 család gondjainak megoldására. Üj dolog az hogyha ezek az emberek 20 évig vállalatunknál maradnak, a vállalati hozzájárulás 40 százalékát élen gedjtik.

Az elképzelések szeri n* a BAÉV a jövőben is akm- ilyén és hasonló módszerrel segíteni a dolgozók la kásgondjain.

(Csb)

építi a gyár az új, cmeleMonológj

egy Jlaskó bor Jól üti

Igyák? Ne igyák? Nézegetem a poharat.

Milyen szép aranyos színe van a borocskának. Le kéne hörpinteni... de mire igyák? Hamar le. kell húzni, mert még elpárolog. Meg aztán, akkor újra tölt- hetek. Iszom, mondjuk az alkoholizmus elleni harcra. Ez jó!

A harc úgy S—9 évvel, ezelőtt kezdődött meg szervezett formában (lassan jubilálunk). Bizottságok alakultak, ütemtervek készültek. Szóval teljes egészében megkezdődött az alkohol izmus elleni kampány. /V kampány megindult. ment, mendegélt — meg most is megy valahol, csak az alkoholisták nem mennek, makacsul ragaszkodnak a. hagy ama nyos tóntorgáshoz.

Én ugyan nem számolom meg, hogy éjszakánként, hányszor szercnadoznak ablakunk előtt a becsiccsan- tot.t atyafiak (pcehemre két „kocsma” között lakom), atn valahányszor felébresztenek, felébred bennem a

I gyanú, hogy lényegeben semmi sem változott. Harc ide, kampány oda, senki sem zavartatja magot. Aki be akar rúgni, berúg, de nyugodtan berúgnak olyanok is, akik nem akarnak.

Még az év elején hallottam, hogy alkoholfogyasztásban hatodikok vagyunk a világon — persze, lehet, hogy rémhír volt. Mindenesetre volt, aki azt mondta, hogy örvendjünk, mert ebben legalább világszínvonalon állunk. Viszont, üdítőitalok tekintetében eléggé a. végén kullogunk a sorban. Az alkohol ellen ugyanis a gyümölcslével, majd a Colákat küldték a. szoritóba. Azonban nincs módunkban

ezekben úszkálni, de, boldogságban sem, mari egyelőre az alkohol kiütéssel győzőit, (Egy pohár csapolt sima sör olcsóbb, mint egy jó gyümölcslé.)

Mindezek dienere töretlen. optimizmussal figyelem az alkohol elleni harcot, az egy m ás na k c llen t mondó

reklámokat, mert. cl. kell adni. a borokat is slb. Én például csepp cl sem bosz- szankodom, hogy húsbolttol lejcsarnokig mindenütt lehet palackozott borokat kapni. Aki eltökélte, hogy iszik, nem. röstell még kétszáz—háromszáz métert menni, tehát, csak a vásárló dolgai könnyíti meg. hogy mindenütt, kaphat italt; az megint inas lapra tartozik, hogy a kocsmákban miért nem árulnak, tciet is — bár a „kampány" történeté során ilyet is láttam Nyíregyházán.

A minap informálódtam, vajh, mennyit is iszunk? Mit tetszenek gondolni? 1969-ben .),! liter égetett

szeszes ital (a likőrök nincsenek beszámítva), 11.4 liter bor és 52,1 liter sör jutott Borsod megyében minden lakosra, a csecsemőkre is. Nem kell pánikba esni. azok adagját, akik nem itták meg, megitták mások. Ráadásul ezek csak a kereskedelem áltál forgalomba. hozott adatokból valók. Hogy mennyi bort ittak meg, mondjuk', egy tsz borkóstolójában — vem is beszélve a saját termesről —. nem tudni.

De azért töretlenül bízom tovább. Éppen ezért, ürítem poharam a nagy harcra, hogy mindenki lássa, nem csak beszélek, cselekszem is. Ihaj, Csuhaj! Hrjretyutyv- tyu! Sohsc halunk meg.

A gyilkos balta

Ha a bánat, szenvedés nem nyugszik meg, továbbkeseríti a szivét, annak a legtöbb esetben szomorú a következménye.

Nem is olyan regen nem volt ilyen könnyű a tava - gók sorsa. Fejszével, fűrésszel, két kérges tenyérrel kellett dotgozniok látástól fakulásig, a család szűkös kenyeréért. Kéményén fogtak meg minden percet; az erdőben később virrad és hamarább sötétedik.

Hegyeskis Peter es Tot Simon évek óta muzsikáltatta együtt a fűrészt. Munkájuk olyan ritmusban illett össze, mint két fogaskerék pörgése. Ünnepek előtt, gyakrabban pattagott a fejsze, sűrűbben dőltek a fák. kellett a keresel.

Húsvét hetére fordult. Hímestojások szépségét, a gyerekek örömét tervezgették magukban és közösen is, íg.y érték el az irtást.

— Ma a legnagyobbakat v ágjuk Péter.

— Úgy gondoltam én is.

Simon a kiválasztott fa

mellé térdelt, s körülötte két kézzel kaparta a felhalmozódott avart, mikor hirtelen ugrott iratra és fölrántott kezével magasra lendítette az ujjába csimpaszkodó viperái, Nem vesztette el lélekjelenlétét, rátaposott a farkára, kirántotta jobb mutató ujjat a kígyó szájából. Péter tartott a kígyó támadásától, üldözőbe vette a hüllőt. Simon se késlekedett. Ismerte a veszélyt, annak borzalmas végzetét, kapta baltáját, vérző ujját rátétté a tegnap kivágott fa tönkjére és egy csapással tőből levágta.

Mindketten sápadtak voltak, reszkettek a döbbenettől Péter ocsúdott elsőnek.-- Mit csinálhím.— Tépj az ingemből, csa- | várd keményre a csukló mon. Orvoshoz kell mennem.

— Nem addig, veled me gyek.

Az orvos csak azulan kérdezte ki okét, amikor már ellátta a sebesültet.

— Belátom, nem tehetett másképp Tol bácsi. Most már pihenjen. Holnapután jöjjön el kötésre.

Szegény ember bánata, a falu szomorúsága. Mindenki megtudta, mindenki sajnálta. hiszen a veszély gyakran csak egyre leselkedik. egyet ér el, de az lehet bárki.

Tót. Simon nem aludt éjszaka. Forgolódott az ágyában, lüktetett a sebe. Reggel se találta a helyét. Észébe jutott az erdőben hagyott tarisznyája, szerszáma. Nemigen veszne el. de érte megy addig is telik az idő.

Nehéz gondolatok lépkedtek vele. Hogy lesz, hogy lehet tovább. Az ő baja a család vesztesége. Levágott ujjával a munkaereje és a család kenyere is rövidült.. Bizony ennyivel minden rö- videbb lesz meredi a tönkön heverő ujjara, amely háromszorosára puffadt, kék. zöld. fekete volt. Én megmaradtam. s valami / iszonyú keserűség szorította össze, fájdalom. félelem, mely abban a pillanatban haraggá vált. s u fejsze fokaiéi nagyol csapolt a (viskóra.

Másnap találták meg a/ ösvényen halva. Az ujjából szétfreccsenö méreg a szemebe cseppent. Amiért küzdött ahol a legboldogabb volt, sohase ért többet ha

tav Ferenc

Lakásépítés — vállalati segítséggel