Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-21 / 68. szám
1971. morc. 21., vasárnap ESZÄK-WÄGYRTOKS7ÄG 9 Egésxségtédelnt! tanácsok Szcdjen-e gyógyszer! a terhes? írtai ár. Szendéi Ádám A Német Szövetségi Köztársaságban lassan végéhez közeledik a hírhedt Conter- gan-per. Évekkel ezelőtt német orvosok figyeltek fel rá, hogy ugrásszerűen növekedett a végtaghiánnyal született csecsemők száma. Egyhamar -kiderült, hogy a Contergán nevű gyógyszer az okozója. Azok a terhes anyák szülték a végtag nélküli csecsemőket, akik a terhesség első hónapjaiban szedték ezt az egyébként igen hatásos és gyakorlatilag minden más mellékhatás nélküli nyugtalószert. A Contergént kivonták a forgalomból, a sajtó, az egészségügyi hatóságok sóidat foglalkoztak a Contergan-üggyel, hosszú per lett belőle. A per kimenetele azonban, hármint hangoz, zék is a bírói ítélet, nem adja vissza a hiányzó kezet, vagy lábat a napjainkban már iskolába járó kicsinyeknek. A Contergán-tragédiának azonban — bármily furcsán hangzik — volt egy hasznos következ- kezménye is: felhívta az or. vosak és az anyák figyelmét, hogy a terhesség alatt nem szabad feleslegesen és meggondolatlanul szedni gyógyszert, mert a tragédia megismétlődhet. A fejlődési rendellenes- ségsál született csecsemők száma 1—5 százalék között mozog. Az elváltozások hol szabad szemmel láthatók, hol pedig csak bonyolult vizsgáló módszerrel állapíthatók meg. Varrnak bizonyos fejlődési remdelleneeségok — és jegyezzük meg mindjárt, hogy ezek a ritkábbak —, a melyek örökletes eredetűek. A gyakoribb ok mégis a méihen belül elszenvedett különböző ártalom. Ilyen ártalmak a Röntgen-sugár, a bárányhiműő, más vírus- fertőzések és minden olyan tényező, amely átmenetileg vagy tartósan gátolja a fejlődő magzat vér-, illetve oxigénellátását. Magzatkárosodást akozhat — a bevezetőben említett Contergán mintájára — a gyógyszer is. A felsorolt okok ■— állat- kísérletek és emberen szerzett tapasztalatok szerint — egy meghatározott, kritikus szakban okozzák a fejlődési zavart az óramű-szerű pontossággal fejlődő magzatban. Van tehát a fejlődő magzatnak néhány kritikus napja, amikor egyes gyógyszerekkel, vagy más, káros behatásokkal szemben különlegesen érzékeny. Az emberi magzat a magzati élet kezdetétől számított 20. és 40. nap között a legsérülékenyebb. Megfigyelték, hogy például az anya bá- rányhimlöje és a nyúlajk, vagy farkastorok és a magzat életkora között milyen összefüggés áll fenn. Határozottan megállapították, hogy a nyülajk akkor keletkezett, ha az anya bárány- himlője a magzatfejlődés 30. napján érte a magzatot. Ha ennél 1—2 nappal később tört ki a bárányhimlő, már csak kisebb ajaksérülés következett be. A gyógyszerek közül a mellé'kvesekéreg-hormonok (pl. Cortizon, Prednizolon), pajzsmirigyműködést csökkentő gyógyszerek okozhatnak fejlődési rendellenességet a magzatfejlődés kritikus időpontjában. A terhesség különböző laboratóriumi módszerekkel akár néhány napos korban megállapítható, a terhes asszony azonban elsősorban a menstruáció elmaradásából következtet valószínű terhességére. Ilyen esetben szigorúan tilos feleslegesen, orvosi utasítás nélkül gyógyszert szedni. Mivel pedig a nóarvost leszámítva, a többi szakorvos általában nem szerez tudomást a terhességről, a terhessége tudatában levő anya kötelessége — éspedig születendő magzata érdekében — felhívni a vizsgálatot vagy a gyógyszert elrendelő orvos figyelmét a terhességre. Sok esetben szednek az asszonyok olyan ártalmatlan gyógyszert, amelyet valamikor régen frt fel az orvos, vagy olyat, amely patikában, recept nélkül is kapható. Elsősorban fejfájás-csillapítókra és hashajtókra gondolunk. A terhes számára még ezek sem teljesen közömbösek. Például a hashajtók legtöbbje biztosan nem okoz magzatkárosodást a terhesség alatt, de eredményezhet nagyfokú alhasi vérbőséget, sőt, görcsöket is. Ez viszont végső fokon akár még ter- hességmegszakndáshoz is vezet. I^or Ja r«fliífnwr; Olga rettaszü net — Az igazgató lenyomta a gombot. Bejött a tikárnő. — Szolovjevct küldje be hozzám! — Igenis. Arkagyij Mat- i'ejevics. A titkárnő már tárcsázta is a 149-est. — Szolovjev, elvtárs, jöjjön ez igazgató elvtárshoz! — Szobán kiviil tartózkodik — válaszolt egy női hang. A titkárnő visszament, és jelentette az igazgatónak: — Szolovjev szobán kívül tartózkodik, Arkagyij Me.í- vcjcvics. — Ha. visszamegy, azonnal jöjjön be hozzám! — Igenis, Arkagyij Mat- vejevics. A titkárnő újból hívta a 149-est: — Ha Szolovjev vissza- magi/ a szobájába, azonnal küldje be az igazgatóhoz! — Jó — jelelte a női hang. Eltelt egy hát. de Szolor- jev nem jelentkezett. Kedden reggel az igazgató ismét lenyomta a gombot. Bejött a titkárnő. — Szolovjevct küldje hozzám ! — Igenis, Arkagyij Mat- vcjevics! A titkárnő a telefonkönyv - böl kikereste Szolovjev száméi, a 149-est, és tárcsázta. — Szolovjev azonnal az igazgatóhoz! — Nem tartózkodik a szobában — jelelte a női hang. — Nem tartózkodik a szobájában, Arkagyij Matvcjevics. — Mikor ment ki onnan? — Azonnal megtudom, igazgató elvtársi A titkárnő hívta a 149est: — Mikor ment ki a szobából Szolovjev? — Szolovjev az elmúlt év június tizenötödikén, kedden ment ki a szobából. A titkárnő pontosan jelentett: — Szolovjev az elmúlt év június tizenötödikén, kedden ment ki a szobájából. — Tudja meg, hová távozott. — Igenis, Arkagyij Maive jc vies. A titkárnő újból rácsa ligeteit a. 149-esrc: — Hová távozott a szobából Szolovjev? — Szolovjev kiment rágyújtani — jelelte a nőt hang. — Szolovjev kiment rágyújtani — közölte a titkárnő az igazgatóval. Az igazgató felemelte tekintetét. megkeményitetle ajkait, és mondta: — Azóta nyolc hónap telt el. — És ki lene nap — egészítette ki a titkárnő. — Kerítsék elő Szolovje- vet! — Igenis, Arkagyij Mat- vejcvics — felelte a titkárnő, és elindult osztályról osztályra. Az egyik szobában rá is akadt Szolovjevre, aki újságot olvasott. — önt látni akarja az igazgató! — Megyek — jelelte Szolovjev. és összehajtotta az újságot. — Ön a Szolovjev? — kérdezte az igazgató. — Igen. Én vagyok — felelte Szolovjev. — ön az elmúlt év június tizenötödikén kiment a szobájából, hogy elszívjon egy cigarettát!? — Igen, valahogy úgy tűnik, hogy akkor lehetett, — felelte Szolovjev. V áratlanul A jóságból is megárt a sok A rosszindulatú daganatok sejtjeit legfőképpen osztódásuk roppant gyors mértéke különbözteti meg a szervezet normális, funkciójuknak megfelelően működő sejtjeitől. Erre vezethető vissza a daganatsejlek burjánzó, az életet veszélyeztető növekedése. Vajon milyen mechanizmus idézi elő ezt a kóros változást ’ — ez. a kérdés régóta izgatja a rákkutatókat. •; rejtélyes mechanizmus uj megközelítésének távlatait csillantják fel cgv amerikai kutatócsoport kísérletei. Ezek a kísérletek voltaképpen 1962-re nyúlnál: vissza. Sej ttenyészetek kel kísérletezve, az amerikai kutatók meghökkentő felfedezésre jutottak. A hajszálnál is vékonyabb elektródokat helyezve egyes sejtekre a megcélzott setjeket villamos Impulzusokkal ingerelték. Nagy meglepetésükre, ■ azt tapasztalták, hogy nemcsak az ingerelt sejt, hanem a vele közvetlenül érintkező szomszédos sejt is „gerjesztett” állapotba került. Ennek az volt a feltétele, hogy a szomszédos sejtek membránja, sejthártyája közvetlenül érintkezzék egymással. A kísérletekből egyértelműen kiderült, hogy az eddig viszonylag áthatolh ártatlannak tartott sejthártyán villamos töltésű részecskéi:, ionok jutnak át. A sejthártyán való áthatolás körülményeit vizsgálva. az amerikai kutatók érdekes megállapításokra jutottak. Kiderült, hogy a sejthártya átbocsátó képessége vagy a sejt tökéletes elzárkózása nagyrészt a kalcium-ionoktól függ. Az injekció formájában a sejt belsejébe jutott kalcium- ionok gyakorlatilag azonnal áthatolhatatlanná teszik a membránt. A tudósokat természetesen nagyon érdekelte az a kérdés: mi az értelme annak, hogy a szomszédos sejtek között kommunikációs lehetőség van — némi túlzással : „társaloghatnak” egymással. Gyorsan növekvő embrionális (tehát fejlődésük kezdeti szakaszában levő) rendszerek sejtjeit vizsgálva kiderítették, hogy az ilyen sejtek különösen jól együttműködnek egymással. Nyilvánvaló tehát, hogy a funkciónak megfelelő sejtnövekedést jelzőanyagok váltják ki és ellenőrzik. Bebizonyosodott, hogy még jelentős jelzőanyag-mennyiségek is áthatolhatnak a sejthártyá- kon. A sejtek információ- cseréjével lehetőség nyílik rá, hogy növekedésükkel alkalmazkodhassanak a szerv funkciójához és követelményeihez. Ha ettől a lehetőségtől meyfosztódnak, tehát „magukba zárkóznak”, ellenőrizetlen, önös életmódra kényszerülnek. Az ameri Icai tudóscsoportnak legújabban sikerült bebizonyítania, hogy csaknem valamennyi daganatsejt esetében hiányzik a szomszédos sejtek közötti kommunikációs képesség. Az egymással érintkező da- ganatsejtek membránja áthatolhatatlan, semmiféle információcserére nincs lehetőség közöttük. Az eleflct- ronmikroszikópos vizsgálatokkal megszerezték az első bizonyítékokat is arra vonatkozóan, hogy a normális és a korlátlanul burjánzó ráksejtek membránjainak szerkezeti felépítése eltér egymástól. A sejt-membrán áteresztési tényezője természetesen nem tölt be valamennyi daganattípus sejtjeinek esetében egyformán kiemelkedő szerepet. Ezek a kutatások és megállapítások a rák keletkezésének új megközelítésére nyitották meg a lehetőséget. Amikor a kórházban a nagyvizit alatt a főorvos a fejét csóválta az ágyam mellett, nagyon megijedtem. Ilyen eótyos as állapotom? Ijedtemben efbetérortam. hogy ha feígyágyixtafc. megváltozom. Nem leszek türelmetlen, ingerült, önző, hanem mindig a jóság fogja cselekedeteiméit irányítani. Türelmes, jó leszek aktkor is, ha felbőszítenek. Meggyógyultam és arra gondoltam, hogy most már nem is kellene betartanom könnyelmű fogadalmamat, de azután újra a kórházi ágy jutot t eszembe, és már az első napon új oldalamról mutatkoztam be. Társbéri ómnak, aki miatt mindig várni kellett a fürdőszoba előtt, tíz szál rózsát és egy üveg pezsgőt vittem ajándékba. — Nagyon köszönöm — csodálkozott. — Hallom, hogy vendégei lesznek. Ma későn jövünk haza. A herendi porcelán edényeimet használhatják. — Köszönöm. Igazán kedvesek. Ha arra gondolok, hogy az előző társbérlőmmel állandóan veszekednem kellett... — Az már régen volt, most a társbérlőknek szeretniük kell egymást. Nem akarja, hogy friss disznóhúst hozzak magának? — Köszönöm, kaptunk csirkéket vidékről — válaszolta, és az arca csupa csodálkozás volt Kinéztem a folyosóra. A szomszédom meglátott és ijedten szólott: — Jaj, az én Imrém! Fel- rúg'n a muskátlijukat. — Annyi baj legyen. Ügy- is hervadozott már — válaszoltam. — És betörte labdával az ablakukat — No és? Biztosítva van. Csak játsszon vígan a fiú. — Most látom, hogy Évi- ke is csintalankodott. Kivette a levélszekrényükből a levelet, és összetépte. — Ne sajnálja. Évikénél; mindent szabad. Az a levél — Ez nyolc hónap és kilenc nap... | — Tíz — javította ki a számot a titkárnő. — Tehát nyolc hónap és tiz nap óla üldögél ön egy másik osztályon? — Akkor én valószínűleg eltévesztettem az irodám ajtaját — feltételezte Szolovjev. — Világos. És most miért is van itt nálam? — ön hívatott. — Mikor? — Most. — önt én tegnap hivattam — mondta szigorúan az igazgató —, mára nekem más van beütemezve! — s lapozni kezdett naptárjában. — Szkorcov. Igen, küldje be hozzám Szkorco- vot! — kérte az igazgató o titkárnőt. — Igenis. Arkagyij Maivejevics. A titkárnő lapozgat a házi telefonkönyvben, és tárcsázza a 278-as számot: — Szkorcov elvtárs fáradjon be az igazgatóhoz! — Kiment rágyújtani — felelte egy álmos férfihang... (Fordította: Sigér Imre) amúgy se érdekes, biztosan az öcsém írt Párizsból. Valószínűleg felesége operációjáról és fia esküvőjéről. Nem érdekes, majd ír újra a jövő hónapban. Amíg anyásom a ■vacsorával bajlódott, feleségemmel lementem az eszpresszóba. Nejem halkan odasúgta: — Te, az a bamanihás férfi tofafaodóan bántod en— Ügy? Átmegyek ««asztalához! ( — Ne csinálj botrányt — j ijedt meg a feleségein. — Ne félj! Odaértem a bamaruhás- hoz, aki lótítafóan elsápadt. — Bocsásson meg, hogy zára rom — szóltam hozzá —, de látom, hogy érdeklődéssel nézi feleségemet. Meghívhatnám az aszta- hmichoz? — Szívesen. Már azt hittem, provokálni akar. — Ugyan kérem! Ha egyszer szívesen beszélgetne velünk, miért ne üljünk össze? Beszélgettünk, később ha. zafelé indultunk. A villamoson letaposták a lábamat, leszakították a gombokat a kabátomról, feleségem ernyőjét összetörték, egy beliemót alak le- marházott, egy cingár kis emberke pedig megfenyegetett, hogy kitapossa a belemet. Erre nekimentem a be- hemótnak, és a cingámak Én is elsősegélyre szőrűi tani, de a behemótot a mentők vitték cl. A cingár megúszta néhány karcolással. Mialatt sérülésemet csípős jóddal kenték be, és ta paszt ragasztottak rám, ú.i fogadalmat tettem: „Ha lehet, jó ember leszek, de i csúcsforgalom kísértéseit el kerülöm.” Palásti László 1 / \ A Deli ti legújabb »sántából ,,Magukba zárkózott’’ ráksejtek
