Észak-Magyarország, 1971. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-19 / 66. szám
1971. márc. 19., péntek ESZAK-MAGYARORSZAG 5 Egy asszony a tsz-ből Felső/,snlcán. a napokban lezajlott országgyűlési képviselő,jelölés során Kiss Lászlónét javasolták. Riportunk öt mutatja be. Az öregember nehezen fordult meg a kórházi ágyon, amikor a nővér szólította. — Ki keres, nővérke? — Egy asszony a tsz.-bő). — Ó, Erzsiké! — derült fel a beteg. — Ju.i. de kedves. hogy eljött. . lát ja az a rusnya ló, hogy elintézett ' Erzsiké, Kiss Lászlóné, a felsözsolcai Lenin Tsz be- leggondozója kis csomagot nyújt át az idős embernek. — A tsz ajándéka, s mindenki azt kívánja, mielőbb gyógyuljon meg. * Kiss Lászlónkról úgy tartják a községben, hogy nagyon talpraesett, ügyes asszony. Ég a munka a keze alatt, s szeret mindenben első lenni. Van is becsülete a községben, s különösen sokat köszönhetnek neki a tsz nődolgozói, akiknek érdekében bizony manapság is sokat kell hadakozni. Erzsiké azonban olyan asszony, aki nemcsak a munkában, hanem a közéleti tevékenységben is igyekszik a nőknek tekintélyt szerezni. Hogyan csinálja? Mi fért eddigi életébe? Erről beszélgettünk egy reggel, mielőtt beteglátogató kőrútjára indult. * Meg nincs kilenc óra. de már friss, meleg pogácsával kínál. — Ilyenkor lálom el a családot, mert napközben már nincs halára munkaidőmnek. Néhány évvel ezelőtt már kerestem Kissnét, akkor arról volt híres, hogy rengeteg libát szerződött a háztájiba. Akkor hiába kerestem. — Elhiszem — emlékszik vissza —, akkor szinte soha sem voltam' itthon. Kétszáz liba. Gondolja meg s azonkívül a tsz-ben is helytállni. Nehéz volt. , — Az eredmény? — Kinn van az udvaron, a garázsban. Egy Wartburg. Magam is vezetek. azzal járok a tsz-hez tartozó szomszédos községekbe a betegekhez. * Belemelegszünk a beszélgetésbe, s felvázolódik egy sikeres élet. Elsők között volt, aki belépett a termelőszövetkezetbe 11 holdjával. Ö volt az. aki elsőnek szervezte brigádba az asszonj'okat, aki munkaversenyre buzdított. — L'gy tudjuk, munkájáért hivatalosan is többször kapott elismerést. — Igen. Nagyon jólesett. Miniszteri dicséretben részesültem 1964-ben, 1965- ben kiváló tsz-tag lettem, s rá két évre megkaptam a munkaérdemrend bronz fokozatát. Elmondotta még, hogy tagja a megyei népfrontbi- zottságnak, a községi tanács végrehajtó bizottságának. Tudjuk róla azt is, hogy mint a területi tsz- szövetség nőbizottságának titkára igen aktivan dolgozik a tavaly februári párthatározat megvalósításáért. Amikor arról kérdezzük, hogyan tud ennyi mindenben helytállni, szerényen válaszol: — A termelőszövetkezet elnökén is múlik, hogy az ember aktivitása mennyi eredménnyel jár. Tudja, azt tartom, hogy egy nyakas elnök mellett én sem sokra jutottam volna. (A. I.) Szocialista brigádok a Tiszáin (Tudósítónktól) A miskolci Tiszai pályaudvaron 192 brigád 1216 tagja tűzte ki célul tavaly a szocialista cím elnyerését. A cím odaítéléséről — a vállalások értékelése után — az év első negyedévi termelési tanácskozásán döntöttek. A tanácskozáson 87 brigád — 682 tag — kapta meg a kitüntető címet. E termelési tanácskozáson — az előző évi gyakorlatiól eltérően — tárgyilagosan értékelték e kollektívák munkáját, s bátran bírálták a brigádok, a brigádok tagjainak fogyatékosságait. Fel- aiUhl-ént szabták meg. hogy mind a tervek teljesítésében, mind a tudatformálásban előbbre kell lépniük. Nem tehet elnézni egyetlen bri- ..-iában sem. hogy valaki ne a közösség ügyét szolgálja. Voltak brigádok, amelyeknek egyes tagjui — ígéretüket megszegve — nem igyekeztek beilleszkedni a közösségbe. nem hajtották végre minden feladatukat. Emiatt több tagot kizártak a brigádból. A termelési tanácskozáson pedig több brigádot a vállalások nem teljesítése. valamint fegyelmezetlenség miatt zárlak ki a versenyből. Az említett 87 szocialista brigádból öt kis kollektívát az aranyfokozatú szocialista brigád kitüntetésben részesítették, s tagonként 800 forint pénzjutalmat adtak át. Ezüst fokozattal 10. bronzío- kozattal 17 brigádot tüntettek ki. Arany brigádéremre javasolják Tímár István, Kiss Árpád, Zbiskó Gábor, Héjj Károly és Kovács Sándor brigádját. Az értékelésnél a termelési értéken kívül figyelembe vették a mozgalomban elért eredményeket. a brigád' közösségi életét. Érdemes megjegyezni, hogy a brigádok között több ifjúsági és női kollektíva is van. Az. állomás politikai, társadalmi és gazdasági vezetői minden segítséget megadnak a vállalások teljesítéséhez, minden brigádot egy középvezető patronál. Biztosítottak a szocialista embertípus kialakításának feltételei is. A szakszervezeti tömegpolitikai oktatáson például az állomás dolgozóinak több mint fele, 1100 ember vesz részt. Fiz évben több új szocialista brigád alakult, így a Miskolc Tiszai pályaudvaron a dolgozók 90 százaléka bekapcsolódott a mozgalomba. Kovács Gyula Ä korong mi^észe Moszkvai találkozások I. Személyes ügy T1Tszabade^vcteiii l! fliehen Tegnap, március 18-án Sátoraljaújhelyen nagy érdeklődés kísérte a TIT szabad- egyetemének első előadását. Dr. Lökkös János, az Országos Tervhivatal munkatársa. Eletszinvonal-aolitika, reálbér, reáljövedelem, fogyasztói árak a IV. ötéves tervben címmel tartotta meg vitaindító előadását. A szabadegyetemi foglalkozás nagy érdeme az volt, hogy az előadó nem csupán a különböző mutatószámokat ismertette, hanem azt is indokolta, hogy a tervező szervek hogyan jutottak el a reálbérrel. reáljövedelemmel kapcsolatos dinamikus viszonyszámokhoz. Nemcsak a bérpolitikai, hanem a szociálpolitikai célkitűzéseket is vázolta á vállalatok vezetőinek. Rámutatott, hogy bérpolitikánk a munka szerinti differenciálódásnak, szociál- politikánk viszont a családi I jövedelem kiegyenlítődésé- | nek elősegítése. A Bükk-hegység erdeiben lassabban (avaszodik. Az erdőgazdaság dolgozóinak a kemény télben is helyt kellett állniuk. sok helyütt várják az értékes bükki fái. A fa kitermelése nagy szakértelmet, hozzáértést kíván a favágóktól, erdészektől. A további felhasználástól liiggően darabolják a hatalmas, sudár törzseket. Képünk az Ózdtól mintegy 25 kilométernyire levő arlói erdészet palinai területén készült. A Bükk erdeinek gazdagságát illusztrálja, hogy erről a területről 3500 köbméter fát termelnek ki évente Megtérített károk Az elmúlt év a kárkif'zctés szempontjából is rekord élnek számit az Állami Biztosító Borsod megyei Igaz gatósagánál. Több mint 200 millió forint összegű kártérítést utaltak ki 40 ezernél több káreset után. Amíg például az elmúlt évhez viszonyítva a biztosító díjbevétele 12 százalékkal nőtt. a kárkifizetés 45 százalékkal emelkedett. A 200 millió forintos kárösszegen belül zömmel mezőgazdasági vonatkozású karokat térítettek meg. Csupán a tsz-ek kártérítése 117 millió forint volt, amelyet jégverés, (éli kipusztulás, árvíz, belvíz és állatelhuliási károk címén kaptak a biztositól ól. De jelentős, mintegy 25 millió forintos kártérítésben részesültek az állami gazdaságok is. A lakossági biztosítások alapján kifizetett, kártérítési összeg is magas, meghaladja az 53 millió forintot. Ennek legnagyobb része temetkezési éis baleseti segély, de jelentősek voltak az úgynevezett vagyonbiztosítási kárkifizetések is. Mind a kötelező felelősségbiztosítási, mind az önkéntes Casco-biztosítási kötvények alapján kifizetett kárösszegek emelkedtek. A statisztika adatai szerint a károk sajnálatosan nagyobb mértékben növekedtek, mint azt a gépjárműpark számszerű emelkedése indokolná. A biztosítási és önsegélyező csoportok intéző bizottságai által felhasznált összeg, melyet betegségi segélyekre. illetve utaztatásokra és üdültetésekre fordítottak, 7 millió Ft-ot tett ki. A csoportok taglétszáma megyénkben ma már megközelíti a 180 ezret, s e biztosítási forma népszerűségére jellemző, hogy több mint 40 ezren választották a 40—50 forintos havi összegű módozatot. A lakásbiztosítások száma az előző évhez viszonyítva mintegy 6 százalékkal növekedett, megyénkben meghaladja a 100 ezret. Falun és városon a lakosok számos esetben maguk keresik fel a biztosító fiókjait. Ötvon éve dolgozik a korong mellett Steig István szekszárdi fazekas népművész. Családi hagyomány náluk a fazekas mesterség. Közel százéves múltra tekint vissza a korong szerepe otthonukban. Ma már nyugdíjas. de mindennap ott található műhelyében. Mellette dolgozik leánya es veje. ók ketten veszik ál a mesterség stafétabotját. Tányérokat. kanosokat készítenek a Budapesti Háziipari és Népművész Ktsz-nek. /Ír idei Dortmundi Nemzetközi Kiállításra meghívást kapott. ahol bemutatja a sárközi mintákkal díszített kan- csók, tányérok készítését a külföldi emberek részére. — Igen. Személyes ügyünknek — ismételte meg. — Aztán megkérdezte: — A job- bágymúzeumot nézi meg? Bóhntottam. Láttam, akar még mondani valamit. Lassan nyitottam a kocsi ajtaját, már kinn álltam, amikor áthajolt a volán mellől a másik ülésre, és ezt mondta hangosan, lassan, tagoltan, hogy jól értsem: — Az én nagyapám még jobbágy volt... Háromszázharminc méter magasságban, a lassan körbeforduló. Hetedik mennyország nevű étteremben ültem, és bámultam a lábam előtt elterülő várost. Az óriásira nőtt tv-torony hónaljában van ez a szórakozóhely. Láttam a múltat, a neves Se- remetyev grófok egykori kastélyát, ahol az egykori ismeretlen jobbágyok remekbe szabott népművészeti, iparművészeti munkáit — gobelineket, porcelánokat, kályhákat. függönyöket faragva - nyokat. intarziás bútorokat és padlózatokat — csodáltam meg. Láttam a jelent, a népgazdasági kiállítás 80 csarnokát, ahol a sikeresen befejezett nyolcadik ötéves terv gigantikus eredményeinek bemutatója várja a látogatókat. És láttam a jövőt, a világűr meghódítóinak tiszteletére égbetörő, kilencven méter magas obeliszket. Hétmilliós város fölött fordult velünk az étterem. Az öreg Volga-taxi öreg „pilótája” járt az eszemben, akinek a nagyapja még jobbágy volt, de a fia már mérnök, és: akinek a családja úgy emelkedik, életük úgy lesz jobb és egyre teljesebb, ahogy pagv hazájuk gazdagodik. Amikor az Ukrajna-szálló 34 emeletes, százhetven méter magas tornyának tövében beültem a kissé kopott, és megviselt taxiba, azt mondtam a gépkocsivezetőnek, hogy messzebbre mennék, Osztankinoba. — Lehet — válaszolta. — De miért lenne az messze? — kérdezte, és rámnézett. — Azt tapasztaltam — mondtam meg őszintén —. hogy u város külső területére nem szívesen vállalnak utat. vagy csak akkor, ha az utas ráígér egv kis „csajevi- jét”, teáravalót, ahogy itt a borravalót nevezik. — Tudom — bólintott, es elindította a kocsit. — Ilyen is van. De az ilyenfajta ember nem sokáig marad meg közöttünk. A mi munkánk nemcsak a nagy forgalom miatt nehéz, hanem mert morálisan is helyt kell állni. Ne felejtse cl, mi sok embe" rel, pénzzel találkozunk naponta. És egyáltalán nem közömbös. hogy a velünk való találkozás alapján is az utazó. vagy az utas milyen képet alkot rólunk, moszkvaiak rój. A Kulinyin sugárúton robogtunk már, amikor jobban megnéztem a gépkocsivezetőt. A fekete szőrmesapka és a bunda gallérja között csak ősz haját, feszülten figyelő, csontos arcát láttam profilból. Rámpillantott. A szokásos idegenforgalmi kérdés következett : — Honnan jött ? — Magyarországról. Több mint 10 000 taxi dolgozik Moszkvában Bólintott, aztán ahogy a vezetés munkája engedte, váratlan és kis szünetekkel ezt mondotta: — Én jól megvagyok ügyeskedés nélkül is. Több mint tízezer taxi szaladgál a városban, de mivel viszonylag olcsó, így hát nem elég. Ezért egyesek kihasználják ezt az állapotot. Sajnos, ez a helyzet a szállodáknál és a szórakozóhelyeknél is. Ezekből is keves van. és itt is előfordul ügyeskedés. De mondhatom, nem ez a jellemző. Amikor néhány éve előtérbe került az anyagi ösztönzés, voltak, akik ígv tették fel a kérdést: ..Rubel, vagy öntudat?" Mi, kommunisták így válaszoltunk: ..Rubel és öntudat!” A jövőben pedig, mint ahogy az az új ötéves terv direktíváiból is kiderül az anyagi ösztönzés mellett fokozott hangsúly esik a morális ösztönzőkre is. Mielőtt a Béke sugárútra értünk volna, pirosat jelzett a lámpa. Cigarettával kínáltam, de csak intett: — Akkor dobtam el az utolsót, amikor a háborúban tüdőlövést kaptam. Addig nem szólt, amíg' meg nem indultunk mi is az autóáradatban. Aztán így folytatta: — Nem. Az on hazájában nem jártam. Lengyelországon át vezetett a mi hadiutunk. Tehergépkocsit vezettem végig a háború alatt. Egy évvel utána lettem ismét civil. Azóta szolgálok a moszkvai taxinál. Elégedett vágyóit a munkámmal, a keresetemmel. az életeimmel. Két fiam van. A nagyobbik mérnök, a kisebbik főiskolás, pedagógusnak készül. Csajt az a ltár, hogy gyorsan megy az idő, és én már megöregedtem. Most mosolyodott el először és felém fordította az arcát: — A kilencedik ötéves tervre vonatkozó direktívák pedig azt mondják, hogy öt év múlva jobban fogunk élni. Ehhez azonban dolgozni kell. Személyes ügyünknek kell tekintenünk ezt a tervet. Az oszlankinoi Kastély-múzeum előtt állítottam meg a kocsit. Oravec János iilinapló ja
