Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-10 / 34. szám

5 hészül a Ilern házási Vállalat 1970. évi mérlege Valamennyi vállalatnál ké­szülnek — vagy mar el is készülték — az elmúlt év munkájának mérlegei, össze­sítései. Ezekkel egyidöben — általában — ismertek már az idei feladatok is; elkészültek, vagy készülnek a tervek. Ilyen összegező és tervező munkákat végeznek most a Borsod megyei Beruházási Vállalat osztályai és vezetői is. íj állattenyésztési telepek A vállalat mezőgazdasági építési osztálya, például. 107 százalékra teljesítette 1970. évi tervéi. A megye terüle­tén 60 millió 500 ezer forint értékű, a mezőgazdasági ter­melés fejlesztését és korsze­rűsítését szolgáló építést vé­geztek el, főleg termelőszö­vetkezetek részére. 1970-ben összesen 83 egészen kész me­zőgazdasági létesítményt ad­uik át a termelésnek, köztük két komplex, szakosított te­henészeti telepet is; egyiket a mezőkeresztest Aranyka­lászban, másikat a bodrog- halmi Szabad Föld Termelő- szövetkezetben. összesítve, 1500 szarvasmarha-férőhelyet építettek, s ebből 650 a te­hénférőhely. Szarvasmarha- tenyésztést szolgáló építkezés volt még a gönci, boldogkő- váraljai, kenézlői és a tisza- ladónyi termelőszövetkeze­tekben is. Ezekben a gazda­ságokban az idén folytatják a szakosított tehenészeti te­lepek építését. Elkészült a monoki Kossuth Termelőszö­vetkezet 460 férőhelyes tehe­nészeti telepiének villamosí­tása is. Ai aranyérmes „Hunnia” Nemesbikken, az Új Baráz­da Tsz-ben 2000 férőhelyes, szakosított sertéstenyésztő-te- lep építését fejezték be 1970- ben, s a telep nagyobb ré­szét a tervezett határidőnél hat hónappal korábban adták át a gazdaságnak. Befejezték a vattai Szemere Bertalan Termelőszövetkezet baromfi- telepének építését is. Kenéz- lön elkészült az 1008 négy­zetméter alapterületű gyü­mölcsmanipuláló üzem épü­lete. Ez különösen érdekes építkezés volt. A vállalat ugyanis már 1969-ben hasz­nálni kezdte Borsod megyé­ben a ,,Hunnia” elnevezésű könnyű épületelemeket és szerkezeteket. A ■ kenézlői gyümölcsmanipuláló üzem ilyen elemekből és szerkeze­tekből készült. A Borsod me­gyei Beruházási Vállalat így másfél millió forintot takarí­tott meg a tsz-nek és egy év­vel megrövidítette az építési időt. Most ugyanilyen ele­mekből építik a vizsolyi Le­nin Termelőszövetkezet vízi- szárnyas-tenyésztő telepét. A „Hunnia” épületelemek és szerkezetek felhasználása a Borsod megyei Beruházási Vállalat kizárólagos joga. Ezt az épületelem-típust más vál­lalatok nem használhatják. A „Hunnia” épületelem és szer­kezet az 1970. évi Országos Mezőgazdasági Kiállításon aranyérmet nyert. Jelenleg ez a legolcsóbb és leggyor­sabban összeszerelhető előre­gyártóit könnyű- épületszer­kezet. A Borsod megyei Be­ruházási Vállalat eddigi ki­vitelezési gyakorlata szerint a „Hunnia” épületelemek al­kalmazásával épület-négyzet­méterenként 1000 forint költ­séget lehet megtakarítani. Az árvizek és belvizek mi­att 1970-ben a Borsod me­gyei Beruházási Vállalat sem volt könnyű helyzetben. Né­ha anyaghiány hátráltatta a munkákat, mégis sikerült az éves tervet túlteljesíteni. Ezt úgy tudták biztosítani, hogy az építőanyagok nagy részéi még az árvizek előtt, a téli hónapokban beszerezték. Nyáron inkább már az oko­zott gondot, hogy több ter­melőszövetkezet anyagi hely­zete megromlott, és pénzhi­ány miatt kivitelezési módo­sításokat kértek a vállalat­tól. Figyelembe véve a nehéz helyzetet — a vállalat négy termelőszövetkezetnek a le­bonyolítási költségből 100 000 forintot elengedett. Viszont minden eddiginél jobb volt az együttműködés a termelő­szövetkezeti építőbrigádok­kal, közös vállalkozásokkal, különösen a sárospataki és az encsi TÖVÁLL-1 okkal. Jelzi ezt az is, hogy a legnagyobb értékű építkezéseket a sátor­aljaújhelyi és az encsi járá­sokban végezték el. Megrendelések az 1971-es évben Az 1971. évi feladatok még nem véglegesek. A vállalat­nak eddig több mént 100 millió forint értékű mezőgaz­dasági építési megrendelése van. fele részben már az 1972-es évre is. Az idei épít­kezésekhez mór tavaly augusztusban elkezdték a tervek készítését. Szakkife­jezéssel szólva: a „tervellá- toltság” jó, s ez a vállalat tervezési osztályának is érde­me. A kivitelezési kapacitás is megfelelő. Az anyagok megrendeléséről, beszerzésé­ről időben és folyamatosan Tovább épül a dél-borsodi vízműrendszer «crinevczeléke Az elmúlt évben kezdték meg megyénk második leg­nagyobb vízműrendszerének építését. A 130 millió forin­tos beruházás felhasználásá­val készülő dél-borsodi re­gionális vízmű kilenc telepü­lésen — többek között Bükk- ábrónyban. Mezőkövesden. T'bolddarócon, Mezőnyárá- don és Szentistvánban — 50 ezer ember ivóvízellátását oldja meg. A kiváló minőségű vizet a Bükk két bő hozamú karszt- forrásából, a sályi és a kácsl Patakból nyerik, és a maga­sabban levő hegyi víznye­lőkből gravitációs úton veze­tik el a falvakba. A vízmű elkészítését az ér­dekelt települések társulásba tömörült tagjai családonként f? több mint 3 ezer forint hoz­zájárulással segítik. A mun­kák során Bükkábrány térsé­gében eddig nyolc kilométer hosszú. 400 milliméter átmé­rőjű gerincvezetéket fektet­tek le, amelyet az idén Me­zőkövesdig vezetnek el. Ez­zel egyidöben befejezik a na­pi 10 ezer köbméter, kris­tálytiszta vizet adó két for­rás foglalását és műtárgyai­nak felépítését. Így jövőre egyes községekben megkezd­hetik a vízszolgáltatást. Az új regionális vízmüvet a tervek szerint 1973-ban ad­ják át rendeltetésének. Ad­dig az érdekelt települése­ken 45 kilométer hosszú ge rincvezeték és 120 kilomé­ternyi elosztóhálózat készül el. gondoskodnak. így az 1971. évi feladatok teljesítésének egyelőre nincs akadálya. S bár a termelőszövetkezetek 1971. évi tervei még nem ké­szek — a Borsod megyei Be­ruházási Vállalat máris egész sor nagyobb mezőgazdasági építési beruházás kivitelezé­sén dolgozik az eddigi meg­rendelések alapján. Hét termelőszövetkezetben folytatják a szakosított szarvasmarha-tenyésztő tele­pek építését. Az idén építe­nek egy újabb 2000 férőhe­lyes sertéshizlaldát is. Olasz- liszkán szőlőfeldolgozó üzem épül. Ráfckán folytatják a szőlőfeldolgozó üzem és a borpincészet építését. És még vagy száz mezőgazdasági lé­tesítményt lehetne felsorolni, amelyek ebben az évben na­gyobbrészt el is készülnek. (sz; j.) Az önismeret igéim Ha az ország, s annak te­rületi egységei elérkeznek egy-egy fejlődési szakasz vé­gére, s egy új küszöbére, szükségszerű és természetes a számvetés. Most, napjaink­ban mi is e számvetések idő­szakát éljük. Befejeztünk, teljesítettünk egy ötéves ter­vet, s kezdünk egy újat. Ám amikor meghatározzuk a jö­vő feladatait és céljait, tud­nunk" kell mink van, mire építhetünk, milyen erőkkel számolhatunk a valóra vál­tás dolgos napjaiban. Az ön­ismeret, az önvizsgólódás igénye nálunk, a mi me­gyénkben talán követelőbb, mint az ország más tájegysé­gein. Miért? Mert — ahogy mondani szokás — szűkebb pátriánk a végletek földje. A végletek e földön a múlt, történelmünk nehez századainak ránk hagyott örökségét jelentik. A felsza­badulás után egyesített, há­rom nagy — Borsod, Abaúj, Zemplén —, s több kisebb, töredék megyerészek — Gö- mör, Kishont, Torna stb. — külön-külön is más arcúak voltak, de nem egy esetben önmagukban önmaguk ellen­tétei is. Mert például Borsod, a legnagyobb megyerész, már a felszabadulás előtt is az ország egyik legiparosodot- tabb területéinek számított. Ugyanakkor a mezőgazdaság­ban foglalkoztatott lakosok száma messze meghaladta a nehéziparban kenyérre tála­lókét. S a mezőkövesdi járás nemcsak föld nélküli sum- másairól volt híres, de a több ezer barlanglakásról és az 52 százalékos csecsemőha­landóságról is. S hogy mi­lyen lehetett a századeleji Borsoddal szomszédos abaúji és zempléni tájak lakóinak élete, arról beszédesen vall az a tény, hogy e vidékről az első világháború előtt több százezer ember vándorolt ki Amerikába. Ilyen örökséggel indultak el e tájak húsz év­vel ezelőtt az egységes fej­lődés útján. E húsz év természetesen nem lehetett elég ahhoz, hogy kialakítsa hazánk északkeleti csücskének való­ban egységes, de legalábbis A friss kenyér illata Üzemel az edelényi új kenyérgyár- ' ■ ,.PorciÓ7.7.ák" a kenyeret. Előtérben a keíleéőtwdönök Új gyárkémény füstölög Edelényben, az Egressy lakó­telepen. Üzemel az új ke­nyérgyár — mondják az em­berek. Közelébe érve a friss testékszagon át is érezni a kenyér illatát. A kenyérgyár építéséről, az itt készíteti termékek előállításáról és szállításáról Purczel József­fel, a Sütőipari Vállalat tech­nokigusáwal beszélgettünk. — Iliikor kezdték el építe­ni a gyárat? — Két éve. Pontosabban 1969 tavaszán. A meghirde­tett sütőipart fejlesztési kor­mányprogram alapján ez az első modern létesítmény, amely mór termel. 8 és fél millió forint volt a beruhá­zás. — Miért pont ide, Ede- lénybe építették? — A kazincbarcikai ke­nyérgyár sajnos nem tudta kielégíteni az igényeket. Edelény és környékének már nagyon kellett egy ilyen ke­nyérgyár. Sokat panaszkod­tak az itt élő emberek, nem­csak az ellátásra, hanem a kenyér minőségére is, hiszen a távoleső falvakba sokszor még szikkadt kenyér sem ju­tott. — Milyen a gyár kapaci­tása? ­— Naponta 10 tonna házi kerek kenyeret és 36 ezer kü­lönféle péksüteményt készí­tünk két műszakban. A dol­gozók száma csaknem 50 fő. Saját szállítási eszközeink­kel, mintegy 40 kilométeres körzetben mi látjuk el a bol­tokat kenyérrel és péksüte­ménnyel. A délelőtti órákba,, elégítjük ki a helyi és dél­után a környékbeli igénye­ket:. Eddig még panasz nem volt a termékeinkre. A tágas sütödében nagy a hőség. Árad a meleg, az íny­csiklandozó illat a hatalmas kemencékből. A gyár ünne­pélyes átadására holnap, február 11-én kerül sor. Ugyanezen a napon nyitják meg a gyár szakboltját is, amelyben az üzem terméke­it árusítják. T. A. A tsz öregjei Lapunkban rtK mólunk a mezőgazdasági dolgozók nagy eseményéről, a tsz-ek zárszámadó köz­gyűléséről. A napokban tar­totta év végi közgyűlését a hídvégardói Sasvölgye Ter­melőszövetkezet is. mely bi­zonyára hosszú ideig emlé­kezetes marad a részvevők­nek, különösen pedig azok­nak az idős embereknek, tsz-gazdáknak. akik most mentek nyugdíjba. A közgyűlés itt is a .szo­kásos módon kezdődött. Kiss Mórion tsz-elnök az elmúlt, nehéz gazdasági év munkás­ságáról beszélt. Elmondta hogy a növénytermesztés 30 vagon mínusszal zárt, viszont a kiesést az állattenyésztés és a melléküzemágak ki­egyenlítették. így a tsz az egy-egy napi tízórás mun­káért 72 forintot tud fizet­ni. A most éppen tízéves Sasvölgye tehát nem zárt rosszul, sikerült előbbre lep­ni most is, mint már any- nyiszor az elmúlt évtized­ben. Érdemes megemlíteni, hogy 1961-ben. a megalaku­láskor a tsz közös vagyona 500 ezer forint volt, most pedig, tíz év után a közös vagyon értéke 11 millió fo­rint. A beszámoló után kissé szomorú, ünnepélyes aktus kezdődött' 24, alapító tsz-tag búcsúztatása. Huszonnégy ember. 05, vagy ennél idő­sebb tsz-gazda ment nyug­díjba. Valamennyien dolgos, szorgalmas emberek, akii; szinte egész életüket a föl­deken töltötték. akiknek munkája ugyancsak benne van a szép eredményekben A tagság, a közösségbe tö­mörült emberek sokasága nem engedte el őket üres kézzel. Először is valameny- nyien 500 forint jutalmai és díszoklevelet kaptak, majd a közgyűlés egyhangú határo­zatot hozott a következőkről: 1, Valamennyi nyugdíjas tsz-tag egy hold földet kap 2. Ezt a földet a tsz saját gépeivel, dolgozóival min­den évben ingyen megmű­veli. 3. Bármennyi nyugdi­jat is kapnak a most elbú­csúzott társaik, ezt a nyug­díjat a tsz’ minden hónap­ban 100 forinttal kiegészíti. In»ri üzemekben. gyá­l|lall j-gkban, vállalatok­nál nem új dolog a nyugdí­jasok búcsúztatása, a sok év­tizedes munka utáni tisztes­séges elköszönés, de. a fal­vakban még kissé szokatlan ez. Érthető hát, hogy nem­csak az öregek, hanem az i egész tagság meghatódva fo­gadta az eseményeket, s J hallgatta meg Papp László bácsi*szavait, aki a nyugdí- i jasok nevében megköszönte a gondoskodást. Igen, a Sasvölgye tizedik zárszámadása bizonyára so- | káig emlékezetes marad mindenkinek. <pt) harmonikus képet. Nem tűnt el máig sem a különb­ség az egyes részek között sem az azonos gazdasági ága­zat — például mezőgazdaság — fejlettségi szintje, sem pe­dig az ipar és mezőgazdasag aránya között. A megye ipari centruma még mindig Bor­sod, sőt annak is Sajó-völgvi része. 0 A meglevő ellentétek ter­mészetesen nem azt jelentik, hogy még meg sem indult a kiegyenlítődés. Hiszen eleg csak Zemplén, nevezetesen Sátoraljaújhely egyre fokozó­dó iparosodására gondol­nunk. Meg arra. az utóbbi években ismét nagy lendü­letet kapott urbanizációs fej­lődésre, amelyet Sárospata­kon, s az imént már példa­ként említett Sátoraljaújhe­lyen tapasztalhatunk. Ám a megindult egységessé válás folyamatát gyorsíthatjuk és kötelességünk is gyorsítani. Ebben igen nagy szerepe le­het és lesz Miskolcnak, mint a megye központjának, fővá­rosának. S hogy ez a város valóban e nagy tájegység szíve, annak a jövőben még jobban érvényre kell jutnia. Dialektikus kölcsönhatásban természetesen. Vagyis kell, hogy e táj minden lakója magáénak érezze Miskolcot, s kell, hogy Miskolc kultu­rális, szellemi életének fénye eljusson e táj minden lakú­jához. Ez persze azt is je­lenti, hogy a megyeszékhely kulturális, szellemi életet még pezsgőbbé, még tartal­masabbá kell tenni. © A mi szűkebb hazánk ar­culatúnak egységessé, harmo­nikussá formálása természe­tesen még hosszú évek fel­adata. De hogy a célhoz mi­nél közelebb kerüljünk, mind szélesebb körben kell elhin­tenünk az önismeret, az ön­vizsgálódás igényét. A meg­kezdett munkát minél széle­sebb körben, és egyre foko­zódó aktivitással kelt foly­tatnunk. S ezt a munkát tu­dományos alapossággal és részletességgel kell elvégez­ni. Kutatnunk kell múltún­kat, tradícióinkat, s jele­nünket. S ehhez szükség van megyénk minden szellemi erejére. Történészek, közgaz­dászok mérnökök, orvosok jogászok és művészek áldo­zatos munkájára. Így látták ezt megyénk értelmiségi ve­zetői is, amikor legutóbb a TIT Kazinczy Ferenc Klub­jában e kérdésekről beszél­gettek Varga Gábornéval, országgyűlési képviselőnkkel, a megyei tanács vb-elnökhe- lyettesével. Bíró Péter A vegyipar feladata Hogyan segítse elő a mun­kaverseny a vegyipar fejlesz­tési programjában ez évre kitűzött feladatokat, s ho­gyan mozgósítsa erre a dol­gozókat a szakszervezel — első napirendi pontként ezt a témát tárgyalta keddi ülé­sén a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A vegyipar termelését eb­ben az évben 10.9 százalékkal kell növelni, s ezen belül a dolgozókra az a feladat vár, hogy a tavalyinál 10.6 száza­lékkal több nitrogén és 6.6 százalékkal több foszfor mű­trágyát bocsássanak a mező- gazdaság rendelkezésére. Mivel 1971-ben a vegy­iparban is aligha számolhat­nak létszámnövekedéssel, a feladatok megvalósításához a gazdálkodás hatékonyságának fokozására belső szervezési intézkedésekre van szükség. ^ 83 Éj mezőgazdasági

Next

/
Thumbnails
Contents