Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-09 / 33. szám

1971. február 9., kedd ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Tisza virág-életű öröm öztudott, hogy nálunk — kö* vetkezően n demokratizmus alapelvcböl — nyilvánosak a ta­nácsülések. Mégis, Időről időre felmerül a kérdés sok-sok köz­életi emberben, miért találkozik oly kevés érdeklődővel egy-egy megyei, vagy városi tanácsülé­sen, amelyeken pedig mindnyá­junkat érintő gondokról, problé­mákról esik szó. Tehát a kér­dés: miért üres mindig a kiy- ' /at — ahogy legutóbb az egyik városi tanácstag megfogalmazta. Valóban, miért? A közömbös­ség volna az oka? Nem érdek­lik a közösség tagjait mindnyá­junk credménvei. gondlnl. közeli és távoli feladatai, céljai? Nem erről van szó. Az ilyen kérdésfelvetést eleve megcáfolja az élet. Gondoljunk csak a leg­utóbbi években megrendezett városfejlesztés! ankétokra. Mi­lyen sokan, és milyen sok kér­déssel jöttek cl ezekre a mis­kolciak közül. Vagy gondoljunk a sajtóvitákra. Fg.\ -egv nagyobb közös gond megoldását Illetően j hányán és hányán mondták el véleményüket, javaslataikat. Nagy gondoljunk egy-egy na­gyobb vállalkozásunkra — mint legutóbb volt például a sport- csarnok építése —, milyen ag­gódó. bíráló és segítő érdeklő­déssel figyelte a közvélemény az előkészületeket és a megva­lósítást. Tehát nz alapkérdés magyará­zata inkább az lehel, hogy leg­többen nem tudják, vagy leg­alábbis nem gondolnak rá: egy- egy tanácsülésen akárki „civil­ként” is részt vehet. S jó is len­ne. ha részt vennének minél többen, hiszen így jobban is­mernénk és megismernénk sző­kébb hazánkat, azokat az erő­feszítéseket, amelyekből az ered­mények születnek, s azokat, amelyek a gondoknak, mindnyá­junk gondjainak megoldásához szükségesek. S talán így reáli­sabban ítélnénk is meg önma­gunkat eredményeinkkel, hibá­inkkal együtt. B. P. i Az árvíz és a téli zord időjárás okozta nehézségek leküzdése óriási erőfeszítési kívánt a vasútnak szinte va­lamennyi dolgozójától, első­sorban a forgalmi szolgálat- tevőktől, kocsirendezőktől, nem utolsósorban a vonat­kísérő személyzettől. A Tiszai pályaudvar dol­gozói 1970-ben is — a ne­hézségek ellenére — vala­mennyi tényezőnél a kiváló szint felett teljesítették a tervet. A szorgalmas és áldozat­kész munkát év végére si­ker koronázta, mert a kocsi- igényes szállítási tervben előírt mennyiséget 16,7 szá­zalékkal a kiváló szinten fe­lül teljesítették. Hasonlóan kiválóak a teljesítmények az átlagos terhelésben, a kocsi- tartózkodásban és a vona­tok menetrendszerű indítá­sában is. Az állomás több mint 100 szocialista brigádja közül nehéz lenne egyet is kiemel­ni, hiszen valamennyi dere­kasan dolgozott. Az I-es toúr és a vonatkísérők szocialis­ta brigádjai a személy- és te­hervonatok menetrendszerin­ti indításában, a Il-es toúr az átlagos terhelésben, a Ill-as toúr pedig a gurítá- si terv teljesítésében nyúj­tott kiválót. A Tiszai pályaudvar dől- j gozói átlagosan 2,4 százalék­kal teljesítették túl tervü- j két, és úgy érzik, ezzel is nagyban segítették a nem- . zati jövedelem 1 százalékos emelését. Az évről évre elért, egyre iobb eredménvekben döntő szerepet játszik, hogy a dol­gozók szaktudása mindig bő­vül. magasabb szintű, és együtt halad a vasúton be­vezetett. korszerű technika fejlődésével. Ez az állomás oktatói gárdájának lelkűn- | f",ereles munkájának kö szűnhető elsősorban. A Tiszai pályaudvar dol­gozói, bár mindig büszkék fannak emberek, ^ telenek kiejteni szájukon ez', a kis lagadószócskát: nem1 Bármivel fordulsz hozza, bármit kérsz tőle. nem en­ged el üres kézzel, kézszo- ritásához. ha mást nem is. de egy jó, egy megnyugta­tó. egy biztató Ígéretet mel­lékel. Az ilyen emberek úgy Ij szövetkezeti forma Ez évben előreláthatólag S0—60 lakásépítő szövetkeze* kezdi meg működését s 1975 végéig mintegy har­mincezer lakás felépítését tervezik. A lakásépítő szö­vetkezetek szervezése tavalv kezdődött «1 hazánkban, és az első 16 közül négy már meg is kezdte az építkezést A SZÖVOSZ-nál nagy jövőt jósolnak az új szövetkezeti formának, amelynek életre- hivásakor elsősorban a «• későkre, a fiatal házasokra és a nagycsaládosokra gon­doltak. Elsősorban a kiskere­setűek számára jelent ugyan­is sokat, ha előtakarékos- sággal, s a szakmunkákba való „besegítéssel” olcsóbbo­dik a magánerőből történő építkezés. az elért eredményeiére, soha­sem elégedettek vele. Ez az egészséges elégedetlenség szüli évről évre, hogy a kö­vetkező évben még jobb tel­jesítményeket érnek el. Kisvárdai János Miskolc VlZKEUESZTTÖl, ham­vazószerdáig. Üjságok régi- szagú lapjain elevenednek meg a képek. Feldíszített termek, „a leg­újabb párizsi divatok szerint álmodott női estélyi ruhák, halk színekben fényesedő szatének”, elegáns meghaj­lás, bejegyzés a táncrendbe, ropogós csárdás, finom né­gyes. Fekete álarcok mögött pajkos fiatalság. Csipkerózsi­ka keringőzik egy cigányle­génnyel, Iluskát táncba vi­szi János vitéz. Pirospettyes kartonruhák forgatagában fess jogászok sújtásos Öltönye jelenti az eleganciát. Más évek: más lény, más lehetőség, más divat. Magyar Jövő, 1924. január 13. Szerkesztőségi cikk Ma­gyar farsang címmel. „Aki­nek fájó bánata van, sűrű gyászfátyoll borít a fejére. Amelyik nemzet a sors ne­héz kezét érzi magára súlyo- sodni, annak gondoktól rán­colt arcára borút von a kín és összébbhúzódik. ... hason­lítunk a letűnt Karthago fel­kísértő példájához, melyről jegyzi a megbélyegző króni­kás, hogy míg egyik kapu­ján bevonult a diadalittas ellenség, a másik városrészé­ben mulatott és táncát rop­ta a könnyelmű nép. Nem fáj-e minden jó érzésű ma­gyarnak az a keserű tény hogy Budapest főváros né­pe Szilveszter éjszakáján két­vélik, jót tesznek reményre jogosító ígérgetésükkel, örö­met szereznek embertár­saiknak Tiszavirág-életű ez az öröm1 Az ígért, de be nem váltott ígéret rosszabbul esik, mintha nyíltan, egye­nesen szemébe mondanák az embernek: ez nem megy, barátom, ezt nem lehet meg­csinálni, ezt nem ígérhe­tem. nem. mert nem jogos a kérésed! De nemcsak rosz- szul esik a be nem váltott ígéret, hanem nagyon sokat árt az ígérő tekintélyének — még ha „magánember­ként” ígér is —, s ha az ígérő mint „valaminek” a* „valakije” ígér, ráadásul a „valami” tekintélyének is. A X. kongresszus vitájá­ban sok kérelem, igény hangzott el. Hadd idézzek ezzel kapcsolatban Kádár elvtárs zárszavából: „Hosszan sorolhatnám az igényeket. Azt, hogy hol kel­lene még beruházás, fizetés­emelés, méghozzá minél gyorsabban, annál jobb. De azt hiszem, helyes az a gya­korlat, hogy a pártkongresz- szus nem az üzletek feltöl­tésének, nem a beruházások kiosztásának és nem a fize­tésemeléseknek a napja . ha itt, a kongresszuson nincs is döntés, nem kell e kér­désekben a XI. kongresz- szusig várni, mert a Köz­ponti Bizottság és a kor­mány soha egy percig sem várakozott, mindig megadta azt, amit meg lehetett és meg kellett adni.” Hát nem könnyebb, nem népszerűbb lett volna a párt első titkárának ország­világ előtt ígéretet tenni minden gond, minden kérés teljesítésére, mint nemet mondani? Aki komolyan ve­szi és fontosnak tartja az adott szó becsületét, abban fel sem merül ez a kérdés! Régi mondás: sazzépígfg ha megtartják, úgy jó! Ezt csak annyival lehet kiegé­szíteni: mindenki olyat és annyit ígérjen, aminek és amennyinek teljesítését biz­tosítani tudja. Papp János milliárd koronát mulatóit el? S az esetben csak egy lehet vigasztaló, az, hogy Budapest sohasem fejezte ki igazán az ország közhangu­latát.” A példány oldalain vas­tag szedetű címek meditál­nak: ad vagy nem ad hitelt Anglia. S ha egyet fordítunk a farsangolást rosszalló cikk utón, szembeötlik a tudósí­tás: „hagyományosan fényes keretek között zajlott le tegnap az idei farsang leg­előkelőbb báli éjszakája. A külsőségeiben is impozáns báli kereteket keresetiemül meleg, magyaros hangulat töltötte be. Fél 10-kor jelent meg a gyalogsági tábornok és a honvédség főparancsno­ka. A polgári előkelőségek között ott láttuk... A táncot Palócz Kálmán zenekara a Gömörbe, Nógrádba nem iszik a magyar baka magá­ba kezdetű csárdásául nyi­totta meg. A hölgyek névso­ra:.. .” A következő szóm farsan­gi báli naptárában a mis­kolci Evangélikus Nőegylet táncestélyére, a ban kösz! >*i- selők báljára, a Polgári Ka­szinó műsoros leaestélyére. a Katholikus Nőegylet báljá­ra invitálják a miskolcia­kat. Heggeli Hírlap. 1928. Az Asszonyok vasárnapja című rovatban finom élcelődés: — Miért csak a bálterem­ben, egyetlen vidám éjsza­kán tud a mai no egyszc­„Elégedetlen” vasutasok... Farsangok Szúmítógépek sorozathan Az Elektronikus Mérőké­szülékek Gyárában tavaly adták át az első magyar gyártmányú számítógépet a megrendelőnek. Jelenleg so­rozatban gyártják az EMG— 830 típusú, közepes teljesít­ményű, a második generáci­ós családba tartozó számító­gépeket. Két változatban ké­szítik a megrendelő kíván­sága szerint: vagy folya­matirányítási, vagy adatfel­dolgozó kivitelben. Az ÉMG —830-as, építőkocka elv alapján bővíthető, így a fel- használás jellegétől függően a leggazdaságosabb kialakí­tás érhető el vele. Egy-egy számítógép értéke 7—20 mil­lió forint között van a ki­építés jellegétől függően. A sorozatban idáig 11 berende­zés készült, többek között a Meteorológiai Intézet, a Ga­garin Hőerőmű és a Déldu­nántúli Áramszolgáltató Vál­lalat részére. A gyárban mű­ködés közben kipróbálják a Gagarin Hőerőmű részére készült ÉMG—830-as számí­tógép által irányított auto­mata vezérlőasztalt. i Tavasza: forgalom Csaknem lavaszias „for­galmat” bonyolítottak le a bükki turistaösvényeken va­sárnap. A téli sportok ked­velői elsősorban Bánkutat, valamint a Bükkszcntkereszi melletti naaysáncot keresték fel. ahol síelésre alkalmas hó várta őket. Lillafüred, Ömassa környékén a domb­oldalakat a szánkózók népes tömege szállta meg. A verőfényes Bükkíenn- sikon a rendkívül félénk korzikai vadjuhok, az 1930- as években meghonosított és azóta elszaporodott mufflo- nok is elhagyták „rejtelmei­ket”, s a Fehérkőlápával szembeni napsütötte szikla­csúcsokon sütkéreztek. Dicséret helyett Bírálat a Gelka „gyorsaságáról” AMIKOK Komoróczky Jó­zsef ózdi lakos először fel­keresett, arra kért, írjak né­hány dicsérő sort a miskolci (Munkácsy utcai) Gelka egyik dolgozójáról. Decem­ber 7-én szereltette be — a lakás központi fűtését bizto­sító kazánhoz — a 14 250 fo­rintért vásárolt automata olajégőt, s a drága berende­zés négy nappal később fel­mondta a szolgálatot. Másnap telefonon jelentette a hibát a garanciális javításban ille­tékes miskolci Gelkanak. Egy hét sem telt el, bekopogtatott a szerelő. Fura módon — megbízás és mun­kalap nélkül. Ugyanis, bár Ózdra indult T. B.-hez, ugyancsak automata olajégőt javítani, a Gelkában senki sem közölte vele, hogy a vá­rosban, állóvá indul, más ja­vítani való is van. Á szerelő T. B.-töl hallotta meg, hogy Komoróczky József automata olajégője sem működik, s egyúttal azt is megjavította. Természetesen a garanciális „formaságok” betartásával. Ez lett volna a dicséret tárgya, de tegyük hozzá, ez a dicséret egyben bírálatot is rejt magában. Nagyon fur­csa, s különösen lassú „ügy­vitelnek” tartom, hogy a be­jelentés után öt nappal a szerelő nem a Gelkában sze­rez tudomást a javítani va­lóról. A „dicséret” megírása ennek ellére elmaradt, mert időközben, a most már pana­rü lenni? Ha akkor jól érzi magát az olcsó ruhában, ak­kor ezt a ,pettyes ruha’ stí­lust miért nem lehet az év többi szakára is átmenteni?'’ Pettyes, csíkos, virágos kartonruhákban táncoltak tehát 1928 farsangján a nők. Senki sem akart ebben a szezonban a külsőségekre adni. A mulatságok hódítói az előadóművészek — é? a szónokok voltak. Komoly zenél, balladákat hallgattak a fiatalok. Óriási érdeklődés­sel várták például az újság- iróest pesti vendégeit. Nem maradt el a siker sem. Rá­kosi Jenőről, „a magyar új­ságírás doyenjéről” például áradozva beszél egy miskol­ci hölgy a Reggeli Hírlap hasábjain. Boldogan adja hírül, hogy hallotta magvas előadasá), látta ót. 1931-ben a jótékony alap javára mulattak a farsangi bálokon. A Magyar Jövő hű­ségesen csalogatja a lakos­ságot: minél többen hálóz­zanak a jelmezestélyen, a Bercsényi-bálon, az avasal­jai jótékony iparos asztal- társaság műsoros tcaesté- lyén, a lejdíszbálon. A feb­ruár 3-i fejdiszbál meg is hozta a sikert. „Miskolc leg­előkelőbb családjai, a város legszebb asszonyai vettek részt a fényes estélyen.” Ügy látszik, a farsangolók mit sem törődtek a polgár- mester falragaszaival, mi­szerint a legszigorúbb véde­kezésre inti a lakosságot. Kéri, ne csoportosuljanak, mert nagy erővel tombol az influenzajárvány. A Felsőmagyarországi Reggeli Hírlap januári szá­mainak egyike újjongva Hir­deti, hogy 1937 a szerencse éve lesz. „A szerencse és a kettős ünnepek esztendeje,. Péntekkel kezdődik, péntek­kel végződik. A leggyako­ribb névnapok, az Erzsébet és a József is péntekre esik. Lesz péntek-tizenhárom is az esztendőben. 1937-et csak 13-mal lehet maradék nélkül osztani.” Ebben az évben su­hognak selyemálmok a bálo­kon, ekkor forognak a halk színekben fényesedő szaté­nek a frakkok forgatagában. A divatszín a sötétkék. Vezércikk 1941-ben a Ma­gyar Élet hasábjain: „Pezs- gös mámor és véres csaták zaiában született az új esz­tendő”. Ebben az évben na­gyobb mulatságok voltak Miskolcon, mint valaha. A Korona összes termeiben rendezett MANSZ-bálról blickfangos cím alatt ír az újságíró: Karnevál hercege vidáman él Miskolcon. Bált rendeznek ekkor az erdé­szek, rendészek, pincérek, jogászok, a legényegylet, a leányegylet, a református és katolikus nőegylet. Vidám zenebona töri meg minden héten a vasgyári városrész szombat esti csendiét. MULAT AZ EGÉSZ VÁ­ROS. Le sem szedik a bá­lok után a termek színes lampionjait, mert néhány nap után újra fel- kellene agatni azokat. Nem várnak egv hétig, szerdán és csü­törtökön is farsangolnak. Az egyletek protekcióval szerzik a tánctermeket. Senki sem akar 1941. farsangján a jö­vőre gondolni, de mindenki érzi a közeljövőt. Vizkereszt- töi hamvazószerdáig áll a bál. Erről írnak a történe­lem-szagú újságok lapjain. Lévay Györgyi szos Komoróczky József me­leget biztosító berendezése újra elromlott. — Az első telefon-bejelen­tésemkor egy kis vitám is tá­madt a vonal másik végén levő hölggyel — mondja a panaszos. — Bár nekem a beszélgetés 36 forintomba ke­rült, azt mondta, nem veszik figyelembe a bejelentést, csak ha postán beküldőm a hibabejelentő lapot. Ez leg­alább két nap késés. Nagy huzavona után azt mondta, elfogadja, s küldi a szerelőt. Mégsem küldte, a szerelő vé­letlenül jutott el hozzám. A másodszori hiba után a Gel­ka vezetőjét kerestem telefo­non. Elmeséltem neki első esetemet, ezen felháborodott, mondván, a telefon-bejelen­tést is el kell fogadniuk. Ez december 28-án volt. A veze­tő akkor megígérte, hogy ha már szilveszter előtt nem is, de utána egy-két nappal ki­küldi a szerelőt. Csupán azt nem mondta meg, melyik szilveszterre gondolt... AZÓTA több mint egv hó­nap eltelt. De a szerelőnek színét sem látta Komoróczky József. Ügy gondolom, kedves lenne a Gelkától. ha értesíte­né a panaszost, hány mázsa szenet igényeljen, mennyire lesz még szüksége, amíg a 14 ezer forintos berendezését megjavítják. Tél van. hideg, és éppen a fűtőberendezésről van szó... (tollú Miért üres a karzat?

Next

/
Thumbnails
Contents