Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

1971. február 7., vasárnap CSZAK~MftG«MftORS2*G 11 Tekintse meg a Nagymiskolci Állami Gazdaság Béke téri „Mintabolt“-jál, saját húsüzemben házi készítésű hentesáruk, a baromfitelepről friss napos tojás és vágott baromfi ezenkívül zöldség és gyümölcs, valamint a főzéshez szükséges konzerv és füszerféleségek is bő választék­ban megtalálhatók. 1 Borsod megyei Állatiorvalmi és Húsipari Vállalat ériestti a termelőket, hogy minden szabad rendelkezé­séi hízott sertést felvásárol. A termelők eladási szándékukat jelentsék be a helyi tanácsnál, vagy a járási kirendeltség körzeti felvásár­lójánál. A hízott sertés átvétele a községben történik, a beje­lentést követő héten. A felvásárlási árakat cs feltételeket a kirendeltségek és a körzeti felvásárlók közük. Borsod megyei Állatíorgahmi és Húsipari Vállalat „Made in Hungary” TÁNCDALBEMUXATÓ a Kossuth rádióban fcbrtiár 8-án, hétfőn, 19.35 órakor, február 9-én, kedden. MINDEN SZAMOT MEGKAPHAT hanglemezen 3« SZÁZALÉKOS engedményes gyermekkocsi-vásár február 8-tól, amíg a Részlet tart Gyermekkocsi-boltunk ban, Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky U. (!. Veg.\ es iparcikk boltunkban. Miskolc, Kilián-dél. Papírboltunkban, Lenin város, Sportszerboltjainkban: Kdelény, ózd, Szerencs, S i toraljaü jhely. Kazincbarcika. Az 580 lft-os cseh sport, a 710 Et-os egri sport és az i:*00 Et-os debreceni mély kocsikhoz o százalék Árengedményt adunk: "OKSODI IPARCIKK KISKERESKEDELMI V. Sportműsor Lánccsörgés, lemeznyikor­gás, ütések tompa puffogása és ütemes csattogások... Egy pillanatra meg is áll­tam... Nincs semmi tévedés: ez a népkerti tornacsarnok folyosója és a vasajtón túl van a nagyterem ... Akkor mi ez az idegesítő, monoton zaj? Csak nem kovócsmű- helyt rendeztek be itt? Vagy talán már megkezdték a Vi­gadó bontását? Sem az, sem ez. 'Csupán a MÉMTE öklözői „játszottak” kovácsműhelyt, s a falika­rokról lógó „körtelabdák” és homokzsákok, no meg a gya­korló kötél-négyszögben sű­rűn csattanó ütések adták a kísérőzenét. Voltak vagy húszán. Köz­tük sok ismerős arc. A kiseb­bik Csóka, Bockó, Pozsonyi, Rács és még néhányan a so­kat látott Munkás-bunyósok közül. A nagy teremben ügyesen elosztott 8 munka­helyen még sem tűnt soknak a gárda. — Kevesen vannak — mondom Mészáros Árpád ve­zető-edzőnek az üdvözlő kéz­fogás után —, csak nem ennyi a létszám? — Dehogy — ingatja fejét a fiatal mester — csak „vál- iómiiszakot” rendeztünk. — Hogyhogy? — Ügy, hogy igazodtunk a fiúk munkabeosztásához, il­letve az iskolai kötelezettség­hez. Munkácsi, Simonyi és néhány diákgyerek délelőtt edzett, most a többiek ügy­ködnek. Van aztán néhány sérültünk is, meg egy csa­patra való katonánk. És már sorolja is. Juhász, Görcsös, Fignár, Tóth, Hor­váth Béla, Csóka I., Simonyi I., Bacsó, Kocsis jár jelenleg mundérban. Csupa jó név! Mi lesz itt, ha ezek vissza­térnek? — Azt hiszem, nem lesz nehéz előrelépni — jegyzi meg az edző —, ha ők is szo- rítúba lépnek. Ha ugyan ... — Nos? — Ha ugyan nem leszünk esetleg előbb is NB I. B-sck! — Nem túl merész elkép­zelés ez? — Nem. „Csak” a volt NB I. B-s Kun Béla HSE-t és a Dimitrov SE-t kell az első két hazai mérkőzésünkön le­győznünk, s akkor már csak a „ziccert kell beütni”. Mi már Így készülünk. Ami azt illeti: a magasabb osztályba lépésből tényleg le­het valami. Hallatlan szorga­lommal és akarattal dolgoz­nak a fiúk. Háromszor 3 perc — köztük, mint a mér­kőzéseken 1—1 perc pihenő — jut egy munkahelyre. A legtöbben azonban még a rö­vid szünetet is felhasználják egy kis zsákolásra, s Albert másodedző „Idő!" bemondása után sem kell nógatni senkit a munkára. Az egyik körtelabda előtt Bockó járja a „népi táncot”. A lánc kegyetlenül nyikorog, | amint a dobpergésszerű üté­sek ide-oda dobálják a kis | sporteszközt. Időnként pilla- j natnyi szünet adódik, amíg i a felakadt láncszemeket az öklöző lesimítja. / — A' körte nem bírja — kérdem egy igazítás közben 1 — vagy a legény gyenge? \ — Inkább az előbbi — i hangzik csak úgy váll fölötl j a magabiztos válasz. Kissé távolabb Csóka szinte a föld felett lebeg, annyira megy neki a kötelezés. Az egyperces pihenőben meg­kérdem : — Hányszor lendült ma a i kötél? — Ügy négyezer körül — törli a homlokát a fiú, s máris újra suhog a vékony sportszer. Hja, a jó lábmun­kát sem adják ingyen! Az egyik zsákra furcsa öl­tözetű kis legény pörölyszerű ütései zuhogjak. Van rajta vagy 3 melegítő, pulóver, sőt még egy nylon-garbó is. — Jól felöltözött — szólí­tom meg a fiút —, fázik? — Ellenkezőleg — törli ve­rejtékben úszó arcát a Tata­bányáról most átigazolt Buj­dosó —, csak van vagy 6 kiló többletem. A CSB kez­detéig hozni kell a súlyomat! — Aztán milyen lesz az NB I. után itt az öklözés? — Nehéz. A kesztyűk ugyan mindenütt S unciásak, de a bunyósok iskolázottsága már nem azonos. Az alacso­nyabb osztályban sok a sza­bálytalanság, s tenyeres po­fonokat nem jó kapni. Ez igaz, de erre is számí­tani kell. S a Munkás-öklö- zők derekasan készülnek, mert tudják, hogy a maga­sabb osztályba nem lehet csak „úgy”, besétálni. Monostori Gyula A Miskolci Sportcsarnok vendégei ezúttal a legíiiga- labb asztaliteniszezők voltak Kelet-vidék serdülő és ifjú­sági asztalitenisz-bajnoksá­gát bonyolították le. Több mint 250 versenyző vonul I fel a sportcsarnokban, majd Tálas Barna, a VTS elnöke köszöntötte' a részvevőket Ezután 8 asztalon kezdődött el a küzdelem, amely szom­baton a késő esti órákig tar­tott. A miskolci verseny el­ső 16 helyezettje jogosult indulni az országos vidéki bajnokságon. Ezt valamenv- nyi borsodi részvevőnek si­került elérnie. .Ifjúsági fiú egyesben Csen- ki (Csongrádi és Bodrogi (Pest megye) versenyzőik ju­tottak a vasárnapi döntőbe Asztalitenisz. Kckt-victak ifjúsági és serdülő bajnok­ság döntő mérkőzései. I»Bs- kolci Sportcsarnok, 8 óra. Birkózás. Bp. Honvéd or­szágos I. osztályú versenye, Budapest. Országos III. osz­tályú kötött- és szabadfogásai bajnokság Budapest. Kézilabda. Avas-kupa 8. fordulója: MVSC—VSZ Ko­sice, férfi, 10 óra; Borsodi Bányász—Nyíregyházi Tanár­képző, női, 11 óra; MÉMTE —Tátrán Presov, férfi. óra, Ózd—KVSE. férfi, n óra. (A délelőtti műsor a szakszövetség előzetes tájé­koztatása alapján készült, fi­gyelembe véve a Kelet-vtoék asztalitenisz döntőit.) Mis­kolci Bányász—VSZ Kosice, férfi, 14 óra; Miskolci Vörös Meteor—Tátrán Presov, fér­fi, 15 óra; DVTK—Zofxa HSE, férfi, lt> őre; SÜMSE —DVTK, női, 17 óra. Kosárlabda. Téli Kupa. MVSC tornaterem és Kilián Gimnázium tornaterme, 8 ó. Ökölvívás. Utánpótlás v*- dékbajnokság. Gyöngyös. Sí. Radnóti Miklós tóra- verseny, Bánkút. Északn»- gyarországi Kupa I. ford«*S- ja, Bánkút, 10 óra. 3. Fischer (Borsod) és fí»- delik (Pest m.) Ifjúsági leány egyes: Mol­nár (Borsod) és Diószegi (Pest m.) játsszák a döntőt Brilla a 3. helyen végzett, miután Diószegitől 2:0 ará­nyú vereséget szenvedett Ditrói I. a Pest megyei Kocz- kától kapott ki 2:0-ra, a 3 közé jutásért víwtt mérkő­zésen. Serdülő fiú egyes: a dön­tőt Horváth (Szolnok) és a Kriston (Borsod)—Hegyi (Szolnok) győztese játssza. Serdülő leány egyes: a leg­jobb 4 közé a következő versenyzők jutottak: Steász­kál (Pest m.), Tóth (Nóg- rád). Patrik II. (Heves), Nagy II. (Bács). — Nemes —■ Labdarúgás Sárdagasztáshan kielégítő játék DVTK—Egri Dózsa 2:1 (1:0) Diósgyőr. 1000 néző. Ve att nem játszott az első ed­zőmérkőzésen. N. P. Asztalitenisz Borsodi sikerekkel kesdödott Diósgyőr: Bencze — Fe­hér, Salamon, Kolláth, GáL Hajas, Udvarev, Földes! (Oláh), Horvátli, Gass, Vass Elfelejtett arcok (1) Sok jól induló támadás akadt el a sárban, viztócsá- ban. A nehéz talaj alaposan próbára tette a játékosok erejét. Ügy látszik, mindkét csapat alapozása sikeres volt mert végig bírták a két fél­időt. A diósgyőriele a haj­rában is jól állták a sarat A 16. percben Udvarev jó beadása felperdült Gasc előtt Landi tisztázni tudta a veszélyes helyzetet. A 20 percben Földesi kecsegtető helyzetben túlvezette a lab­dát az alapvonalon. Maid Horváth adott jó labdát Gass elé, akinek gyenge lövéséi Landi hárítani tudta. A ven­dégek egyetlen veszélyes helyzetét Bencze jó ütemű közbelépésével tisztázta. A 41. percben nagy volt a ka­varodás a vendégek kapuja előtt, Vass elé került a lab­da, aki közelről a hálóba ta­lált. 1:0 Diósgyőr javára. Az egriek jól játszottak a me­zőnyben, hosszú időn keresz­tül kiegyenlített küzdelem folyt a második félidőben. A 60. percben Kovács jól sike­rült fejesével kiegyenlített. 1:1. Az utolsó negyedórában a diósgyőriek fölénybe kerül­tek, az előrehúzódott Sala­mon közelről a bal alsó sa­rokba lőtt. 2:1. Néhány perc­cel befejezés előtt Gál rú­gást kapott és lement a pá­lyáról. Mathesz Imre edző elége­dett volt játékosai teljesít­ményével, mint mondotta: — Ezen a talajon nem ala­kulhatott ki jó játék, jó erő­ben van a csapat. Kovács, Sikora és Fekete sérülés mi­A villámember Valamikor évekkel ezelőtt ünnepelt sportolók voltak. Élvezték a sporfcgyözclcm fe­lejthetetlen élményeit. Ün­nepeltük őket egy-cgy szép siker után. Aztán eltűntek a küzdelem porondjáról, kike­rültek az érdeklődés reflek­torfényéből. De vajon milyen körülmények között élnek, dolgoznak, mi történt velük? öt évvel ezelőtt hagyta abba a versenyzést a hegyek „villámembere”, a háromszo­ros magyar sibajnok Susztig Ferenc. A DVTK kiváló si- zője a hegyek között, Há­morban született, így, szinte természetesnek tűnik, hogy már 7 éves korától kezdve a lillafüredi hegyek lejtőin szá­guldozott. Nem is merészsé­géért, inkább figyelmetlensé­géért fizetett drága árat. Pá­lyafutása során háromszor szenvedett lábtörést, de ver­seny közben csak egy ízben érte ilyen súlyos baleset. Kezdő korában. Susztig Fe- ’rencet azonban mindez nem zavarta, tovább versenyzett. 37 éves korában hagyta ab­ba. Hazai sikerei mellett Lengyelországban, Romániá­ban, Csehszlovákiában ért el emlékezetes eredményeket. Négy évig a DVTK fiatal versenyzőit nevelte, mint ed­ző. 1969-ben érte élete egyik legnagyobb csalódása. Mi­alatt a Szovjetunióban a Diósgyőri Gépgyár szerelő- gárdájával kábelsodrógépet szerelt, itthon a DVTK sí­szakosztálya a lesikló részle­get, amelynek Susztig Ferenc volt az edzője, megszüntette. Néhány soros levélben kö­szönték meg addigi munká­ját ... — Nem vártam különös el. ismerést, de közel 20 évi mun­kám után úgy érzem any- nyit megérdemeltem volna, hogy mindezt ne a rideg pa­píron, hanem emberi han­gon adták volna tudtomra a DVTK vezetői. Azóta sem hiányzóm a versenyekről. Versenybíró lettem. Nagyon szeretem a sízést, annak min­den izgalmát. Együtt élek az alászáguldó versenyzőkkel. A múltban sem elégített ki a téli sportág, nyárim futbal­loztam, ott sem kis sikerrel, hiszen mint „beugró” két évig tagja voltam a DVTK tartalék csapatának az NB I-ben. Tavaly még részt vet­tem az üzemi labdarúgó­bajnokságban is. Szóval nem szakadtam el a sporttól ma sem. — Amikor aktívan sportol­tam, szakmámban teljesít­ménybérben dolgoztam. Ma is szerelő lakatos vagyok. Anyagilag, erkölcsileg meg­becsült ember. Kiváló dol­gozó jelvénnyel és a szocia­lista brigád aranyjelvényével tüntettek ki. íme az egyik kiváló spor­toló önvallomása. Nem vál­tozott semmit tulajdonságai­ban, csupán az idó haladt el egy kicsit felette. Hű maradt a sporthoz, egyszerűen nem tud elszakadni tőle. Milyen kár, hogy a szép emlékek felidézésénél mindig előkerül egy „kis tüske”, a nem várt és igen kellemetlen ízű bú­csú attól a klubtól, amely­nek két évtizedig hűséges és példamutató, igen eredmé­nyes sportolója volt. Nemes Péter „Kovácsműhely' a jövőért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents