Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

1971. fobruAr 1., vcreőrnop

ESZM-WftO¥ft1!ORSZÄG 9

fi faMók vetélytársai

A bortárolás korszerű eszközei

Mai mese

A századforduli idején — kedvező tulajdonságaik miau — még a fahordók voltak a legfontosabb bortáro- ló edények. Könnyen mozgathatók. szükséges esetben szétszedhetők, majd ismét összerakhatok és a legkülönbözőbb méretűre Készíthetők. Ami azonban mindennél fontosabb, hogy a fának szabad szemmel nem is látható pórusain keresztül lassan, de folyamatosan levegőhöz jut a bor és ez meggyorsítja a fejlődést. Ezenkívül a tárolás ideje alatt bizonyos anyagokat is kiold a bor a hordó faanyagából, ami befolyásolja a bor ízét, zamatét.

Norilsk—> así>cl on «ól

A mai ízlésnek jobban megfelelő friss, üde, fiatalos jellegű borok kialakulására viszont kedvezőtlen lehet a folyamatos érintkezés a levegővel, különösen az alacsony szárazanyag- és sav- tartalmú alföldi boroknál. Ráért egyre fontosabbak a pói-usmentes bortartályok, és ezek közül is elsősorban a vasbeton-, vagy más néven cem en-th ondók. Az ezekben tárolt bor a pórusmentesség miatt nem levegőzik. tehát hosszú ideig változás nélkül megőrzi állapotát, frisseségét. Ezenkívül gyakorlatilag sincs apadás, vagyis a bort nem éri meny- nyiségi és alkohol veszteség. A vasbetonhordói- szögletes, hasáb alakúra építhetők, így

50—1UÜ százalékkal jobb a térkihasználásuk. Építésük, fenntartásuk gazdaságos, élettartamuk is hosszú, hiszen van olyan ma is használt vasbetonhordó, amelyet 80 éve építettek. A nagyüzemi borászatokban még azért is előnyösek, mert 2000 hektoliteres is lehet egy-egy vasbetonhordó, ami lehetővé teszi ilyen nagy mennyiségű, egységes bor előállítását.

A borban levő savak és az alkohol azonban megtámadhatja a betont, a beton kalciumtartalma ugyanakkor a bor sa van y agai ban idézhet elő káros elváltozásokat. Ezért a hordók belsejében az egyszerű cementsimítás nem elegendő, hanem ellenálló burkolattal kell bevonni. Leggyakrabban üvegcsempékkel bélelik ki a vasbetonhordókat. A műanyagokkal való bélelés is figyelemre méltó.

A műanyag lakk formájában, oldott állapotban és fólia alakban is alkalmasnak látszik, a vasbeton hordók kibéleléséhez

Fém —védőbevonaüal

Az utóbbi években a fémtartályok jelentősége is ugrásszerűen megnőtt. Különösen azokban a borászati üzemekben, ahol korszerű nyomás alatti erjesztést és hőkezelést is alkalmaznak, mert ezek kizárólag nyo- másáMó, jó hővezető fémtartályokban véghezhetők cl. A csak tárolásra szolgáló fémtartályoknál a nromásállóság nem fontos, de minden fémtartálynak megvannak ugyanazok az előnyei, mint a vasbetonhordónak, ezenkívül elmozdithatók, sőt. a kisebbek szállíthatók is. Mindezek ellenére napjainkban még csak kevés fémtartály található a borászati üzemekben, mivel a rozsda- mentes acélból készített tartályok drágák, ha viszont más acélból készítik őket, be kell vonni a belsejüket hő-, alkohol- és savellenálló réteggel.

A jövő a műanyagoké!

A műanyagoké a jövő nemcsak a fémtartályokat bélelő anyagként, hanem mint önálló lartálvanya.gok- ként is. Ezt bizonyítja, hogy egyes országokban már több száz hektoliteres bortartályokat is készítenek műanyagból. Erre a célra rendszerint stirollal oldott poliésztert használnak, amit több hosszanti és keresztirányba futó üveg- vagy poliamid- szállal erősítenek meg. mint a vasszálakkal a betont. A műanyagtartályok álkohol- és savállóak. A hőhatásokkal szemben sem érzékenyek, mert mínusz 40 C föle és plusz 115 C fok közötti hőmérsékletváltozás sem okoz kárt bennük. Nagy előnyük még, hogy könnyűek, ha üresek, akár táskasaerű- en összehajthatok. így egyszerűen száltKfihöifccfk vagy

hasznai aAon kwül Isis heápen taroffiio-kok.

Almát az asztalra!

„Asztal utóján már kedvákre lakoznak;

S ínn, erdei süldőt, büszke vadat hoznak ... Bőre piros páncél, szájában egy alma."

Azon a dús középkori lakomán. amelyről Arany János írta e sorokat, bizonyára nemcsak a vad szájábafl pi- roslott az alma, hanem bőségesen fel is tálaltak belőle; hadd „lakozzanak kedvükre” a vendégek. Ám a dí- nom-dánomokon kívül hosz- szű, időn ót ott állt a gyü- inölcsöskosár a fogadókban, csárdákban is. S fogyott tartalma. A vendég — miután megette őzpecsenyéjét s kiürítette ónkupáját — szívein ízlelgette a különféle

fajtákat.

Mi sem szeretjük kevésbé a gyümölcsöt, almát, mint

eleink. Mi is sokszor tóvásn- juk ebéd utón — az éttermekben. Tanárainkra gondolunk vissza, akik sűrűn ismételgették, mennyire tápláló, egészséges eledel.” A mindennapi almaevés erősíti a fogsort, az ínyeket” — ezt is nemegyszer hallottuk egészségügyi előadásokon. Ma már azonban egyre ritkábban. Mert reklámot csapunk mindennek; mediein- rollernek, koffein nélküli kávénak — csak egy olyan igazán a népegészségügyet szolgáló terméknek nem, mint az alma.

A vendéglőkben, éttermekben hiába kérjük. Nincs se alma, se más gyümölcs. Igaz, bemelietnéi'ik az üzletbe, s Mehetnénk ott, de mi helyben, közvetlenül ebéd után szeretnénk enni. S miért is nem lehetne? Almából van elég. Nincs olyan év, hogy a sajtó ne cikkezne róla: a fák alatt rothad el a gyümölcs. Mi lenne, ha né-, mely étteremvezetőnek eszébe jutna, hogy kosárkákban

— ahogy a kenyeret szokás

— almát tegyen az asztalra? Aligha! Persze, olyan hasznot nem húzhatna belőle, mint a pálinka forgalomból. Ámbár ki tudja; talán a kedves vendégek ismét megszoknak s oly gyakran kérnék az almát ebéd után — mint a pálinkát ebéd előtt.

fiz üresjárat nélküli hajó

A képen látható „Nyeftye- tudovoz—2” különleges építésű hajó: érc és kőolaj szállí$

tására egyaránt alkalmas. E kettős feladatnak úgy felel meg, hogy a teherhajó középső részén egy 1800 tonna befogadóképességű „száraz teret” képeztek ki, oldalai mentén pedig nyolc hatalmas tartályt helyeztek el, amelyek 2700 tonna kőolaj (vagy kőolajszármazék) befogadására alkalmasak.

A vízi úton való áruszállítás a- legolcsóbb szállítási mód. különösen akkor, ha nincsenek üresjáratok, ha folyamatos a hajó terhelése. Ez a feltétel ennél a teher- hajó-lípusnál könnyen megvalósítható: az egyik célállomásról kőolajat visz a másikra. ahonnan érccel megrakodva tér vissza.

A különleges teherhajó egész éven át a Kaszpi-ten- ger hullámait szeli. Testvére, a „Nyeftyerudovoz—1” a Volgán navigál, egy fehér-tengeri kikötőbe szállít kőolaj- termékeket, visszafelé pedig vasérckoncenlrátumot hoz egy kohászati kombinát számára.

HOL VOLT, hol nem volt, túl a Dunán, a budai oldalon, a Rózsadombon élt szerényen családjával a belvárosi maszek. Alig keresett hetente húszezret, s anyagi gondjai csalc egyre nőttek. Hol a balatoni villáját kellett tataroztatni. hol féléves kocsiját cserélteti újra.

Volt ennek az embernek egy mesébe illően szép leánya. Mikor a bájos gyermek eladósorba cseperedett, jöttek ám a kérők! Emberünk azonban gyanakvó természet volt, nem adta akárkihez a lányát. Sorra véreztek el a legények, hiába állították oly nagyon a lány kezét, s a mesés hozományt: háromszobás öröklakás berendezve, egy kis Taunus. meg százezer forint készpénz, hogy a szükségesebb élelmiszereket az ifjú pár az első hétre beszerezhesse...

Oly nehezek voltak a kívánságok, hogy a. sok kérő mind kudarcot vallott, s mint vert sereg tagjai vonultak el Buda alól. a Rózsadombról. Egy napon aztán betoppant a. gyönyörű villába egy magas, délceg, széles vállá, jóképű fiatalember.

— A leányáért jöttem! — vágta ki büszkén.

— Nem oda Buda! — szólt egyszerű népi nyelven az apa.

— Előbb teljesítsd három kívánságomat. Hadd lássam, talpraesett legény vagy-e?

— Előttem nem lehet akadály. ha biztos a hozomány

— állította4a kérő.

— Az biztos. .4; első kívánságom tehát: vasárnap vendégeket várok, borjúmájat ígértem vacsorára. Teremtsd elöl

Igen szomorú lett a legény. Ilyen nehéz kívánságra nem számított. Bánatában nekivágott az országúinak. Ahogy ment, mendegélt, egy faluban látja ám, hogy borjút ölnek. Nosza, megkérte a gazdát, legyen övé a szegény borjú-púra -ája mert ettől függ a boldogsága.

Megkapta, s aeg sem állt vele a rózsadombi palotáig.

— Ügyes fiú vagy! — ismerte el az apa. — De most nehezebb próba következik. Eredj ki Kőbányára sötét este, és sétáld körül, háromszor az elhagyott parkot.

Kétségbe eseti szegény hősünk. Feld cudarul, de mi: volt nit tennie, kiment a parkba. Nem hagyhatja veszni a hozományt! Ahogy olt sétált, vagy tízen megtámadták. Mesés erő szállt karjai ba, s hosszú, véres küzdelemben szétverte a galerit.

Másnap dagadt szemekkel, a szivárvány minden színével ékesített orcával odaali; a maszek elé, s így szólt:

— Szereztem bor jutnájat. legyőztem egy egész galerit. mondja meg hát, mit kell még csinálnom.

— Tied lesz a leányom keze, s fele maszekságom — t>d- laszolt a gondos apa —, iá megmagyarázod nekem, miért keresek én többet, mi tv egy miniszter?

A KERÖ EGY ideig dado gott, kínlódott, de be kellett látnia, hogy a harmadik próbát már nem tudja teljesíte- ni. Megszégyeniilten ballagott ki a villából Autó, lakás, te- leség? Meghiúsult reményei<

S a kis btidai leányka, a gazdag maszek gyermeke azóta sem ment férjhez.

Horváth István j

SOUVENIR \

Pa bio Picasso a maga és ba- J rátái legnagyobb meglepetésére , Párizs német megs”KiHása alatt , semmiféle /hatásnak nem | volt kitéve. A bircKlalmi pro- i pagans a min feztérmm vaJószf- i inileg ebből a tényből akart 1 külföldön erköjesi tőkét kova- i csM>lni. i

Sőt: később a Wehrmacht • tisztjei éi katonái gyakran 1 meglátogatták Picasso műtér- J mét. A festő némán fogadta a ] hívatlan vendégeket. némán vezette körül őket, s btiesö- , záskor valamennyiüket meg- , ajándékozta annak a híres f festményének egy-egy repró- i aukciójával, amely a náci re- i pfilők által szétbombázott Goer- I nica-t ábrázolta. S ekkor meg- l szólalt Picasso, de mmdág.c.sak i egy szót mondott, s mindig 1 ugyanazt:

— Souvenir.

Egyszer aztán nyajcknt a J mesternél a (ieítápo egyik J tisztviselője, elővett egy ilyen . reprodukciót, és azt kérdezte: ,

— Ezt ön csinálta?

. lWtfrc a művész fejét rázva i felelte: |

— Nem, ezt önök csinálták... i

Másodrendű kérdés

— Ha befejezted a koesimosásí. esetleg a fiúsét is elolthat juh ....

A prókátor

A PRÓKÁTORNAK, akiről a későbbiekben szó lesz, nincsen jogi végzettsége, nem ügyvéd. Egy az utca emberei közül, a villamos utasai közül, képesítését tekintve lehet bérszámfejtő, lakatos, ntezeslkialáicssütó kisiparos. vagy éppen biblia- magyarázó. ö az, aki minden alkalommal ott van, ahol és amikor valami történik, ő az. aiki szakértőként avatkozik bele mindenbe, á ő az, aki hívatlan prókátorként, kéretlen védelmezőként lép fel, ha egy-egy szabálysértőt megbírságolnak.

Ballag a villamos a vasútállomás felé. Az első kocsiban, amely évek óta köztudottan kalauz nélkül közlekedik, éppen ezért csak bérletes utasok használhatják, váratlanul megjelenik az ellenőr. Civil ruhát visel, s csak a kocsi közepén veszi elő karszalagját.

— Hála istennek, megjött a fejvadász — hangoskodik a prókátor.

Szellemeskedése visszhang nélkül marad. Az ellenőr a

bérleteket kéri. Az utasok többsége szó nélkül mutatja fel, az ellenőr monoton-udvarias „köszönöm” elmor- mogásával megy tovább. Egy középkorú férfi és egy nő feltűnő sietséggel furakszik az ajtó felé. Az ellenőr utoléri őkét. a bérletet kéri. A

férfi bérlet helyett két egyforintost nyújt, mondván: két menetjegyet kér. Az ellenőr közli, hogy mór késő, a kocsin nem lehet jegyet váltani. büntetést kell fizetni.

A prókátornak most jött ei a pillanata;

— Ugyan, kedves ellenőr kartársnő, mi az istennek macerái ja ezeket a szerencsétlen falusiakat? Honnan tudhatnák, hogy előre kell bérletet váltani, meg hogy az első kocsiban nem lehet magyar állampolgárnak magyar pénzért utazni? Honnan kellene nekik ezt tudniuk?

— Ne tessék, kérem, beleavatkozni — hangzik az udvarias elutasítás. — En a dolgom teszem, s az utason a ezt tudnia kell, mert a kocsi oldalán ott a tábla

— Ugyan már, nem olvasókörbe jött. hanem utazni akar. Nem is tudom, mi a francnak tartják magukat, csak hogy a népeket mnce- rálják. Ebből fizetik magát, amit beszed a szerencsétleneken. mi?

A vita így kezdődött s néhány oktávval magasabban folytatódott. A tetten ért bliccelők szó nélkül hallgattak. Teljesen átadták magukat az ismeretlen prókátor védelmének. Az ellenőr hajthatatlannak bizonyult, s mivel a büntetést a két utas vonakodott megfizetni személyi igazolványaikat kérte. Akkor tűnt ki, hogy a két

tájékozatlan vidéki — miskolci lakos, akik fejenként egy forint megtakarításának reményében választották a rajtacsipés kényelmetlenségét. A disputa a pályaudvari végállomás irodájában folytatódott de oda már a prókátor nem jutott oe.

Még aznap Budapesten a villamoson ellenőrrel találkoztam. A kocsiban sorra mutatták az utasok bérleteiket. illetve előre lyukasztott sárga jegyeiket. Egyetlen férfiút talált csak menetjegy nélkül az. ellenőr. A miskolci villamoson megisme-t prókátort. aki Pesten a-ról mesélt, hogy 6 szegény, tudatlan vidéki, honnan a csudából tudhatná, hogy neki előre ke.l jegyét váltania, iinep Syvikasztani. micsoda úi módi ez CSAPNIVALÓAN rossz színésznek bizonyult. Öszi.n lének csak akkor tűnt a hangja, amikor közölték vele, hogy sok hasonló bliccelő miatt fel kellett emelni a büntetés összegét miért is ak eredeti egyforintos me- netdíj helyett szíveskedjék ötven forintot most kifizetni. Valahogy kisebb fiúnak tűnt. amikor kérte, hegv utólag fizethessen majd reménykedve körülnézett: hátha altad egy fogadatlan prókátor. ate- meevVl

(benedek)

I