Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-07 / 32. szám

T971. Mcmt&r 7., PSTAK W*^rA*0*$7*G ;­1 I i I I i ! i I i i : l I i i i t i i I í Mint az országban annyi más helység, ez a falu is év­századokig volt halott... Az emberi méltóság minden for­rásától elszigetelve, firól fira hagyott anyagi es szellemi nyomorban, sötétségben ver­gődtek itt lakók korokon, emberöltőkön át. Vert falú. vagy vályogból rakott zsúp- fedeles. földpadlós, alacsony, kis ablakos, dohos viskóban összezsúfolva nyomorogtak a családok. A csclédeskedés. a néhány krajcáros napszám, a reszkapálás és aratás jelen- letjte a létet. Csoda-e hát, ha a muH. szazad végétől a ma odük világháború kezdetéig menekülni akart, innét, aki csak tehette. Menekülni ide yenbe, főleg az óceánon túl ra, Amerikába, marosan települ eg.v kenyér­gyár, egy 600 személyes étte­rem, a régi vásártéren 4 millió forintba kerülő kultúr­kombinál, s egy 12 tantermes iskola. Közben elmondja azt is. hogy a faluban, ahol nemrég még az egyszerű kerékpár birtoklása is ..nagynak" szá­mított, már nyolc családnak van autója. További jó néhá- nyan pedig befizettek ko­csira. Motorkerékpárja majd­nem minden fiatalembernek van. I annak főiskolásaink is A falu számkivetettjeihez tartoztam én is, velük mene­kültem magam is. Kanadá­ban álltám meg, ahonnét 21 év elteltével a felszabadulás után tértem haza családom­má. Nem a szülőfalumba, hanem Budapestre vezetett az utam. Időközönként el- cWa-togatok a szülőhelyre, s önömmel lapasztalom, hogy Finke nem halott többé, sói; nagyon is elő. A viskók helyén viHák — A felszabadulás óta el­telt idő alatt bizony, sokat fejlődött és egyre jobban fejlődik a község — mondja Vodila Sandorné, a tanácski­rendeltség vezetője. És so­rolja a bizonyító tényeket. — A harmincas években mint­egy 700 lakosa volt a község­nek, lakcnáz viszont alig ion darab. Ma 285 családi haza és FJOO lakosa van Kinkének. azaz Edelény IV. kerületé­nek. A lakóházak mennyi­sége tehát majdnem három­szorosa a réginek. A harmin­cas evőkben átlagosan hét személy jutott egy-egy ház­ra, most négy személynél is kevesebb egy mai lakóházra. Mosolyog, amikor a ,,mai lakóházat” mondja. Tudom, mi rejlik mosolya mögött. Ugyanis a régi világ szalma- tetős viskóinak alig maradt néhány hírmondója. Persze, azok sem szalmatelősek már, hanem mind felújítva, meg­szépítve áll a többi, új. villa­szerű családi ház közöli. Mindegyik előtt virágoskert, mögöttük pedig jól gondo­zott konyhakert és gyümöl­csös. A házak előtt beton­járda. A leghosszabb, a Kin­kéi utca pedig nemcsak jár­dát kapott, hanem magát az utcát is simára betonozták. A falu felnőtt lakosságá­nak foglalkozására terelődik a szó. — A munkaképes lakos­ságnak mintegy 40 százaléka a környékbeli iparban fogla­latoskodik; az edelényi szén­bányákban, a kazinbareikai és a sajóbábonyi vegyimű­vekben. Mintegy 60 százaléka pedig a néhány ezer holdas edelényi Alkotmány Tsz-ben dolgozva igyekszik megta­lálni számítását. S úgy hi­szem, meg is találja mind­egyik. Havonta, s egész évi átalányban, megvan annyi a mezőgazdaságiaknak is, plusz a háztájiból kikerülő haszon, ami ugyancsak jó néhány ezerre rúg évente. És a csa­ladok- többségének nem egy. hanem két-három tagja is dolgozik. így érthető, miből kerül ki a sok szép családi villa — mosolyog Mancika, azaz Mancika néni, ahogyan öt népszerűén nevezik. S to­vább ismertei a falu fejlődé­sevei. — Vali egy önkiszolgáló boltunk, ahol a fogkefétől a kenyérig minden kapható, ami mindennapi szükséglet. Van húsboltunk, italboltunk, sőt még bisztrónk is — mondja. — De ami nálunk mégsem kapható, azt besze­rezhetjük az ide csak néhány percre levő Edelényben Egyébként Edelényben ha­Különösen joleso erzessel jegyzetelem a falu szellemi fejlődésének adatait. — A régi világban kel kis tanteremben két tanító — egy katolikus és egy refor­mátus — oktatta itt a gyere­keket, most viszont öl tanter­münk és nyolc tanítónk, 'illetve szaktanárunk van. Mehetnek gyermekeink gim­náziumba, vágj' szakközép- iskolába Édelénybe, Kazinc­barcikára, vagy Miskolcra. Sőt. voltak és vannak főisko­lásaink is. Jelenleg kilencen tanulnak különböző főiskolá kon. Mar eddig is jó néhány értelmiségit, s magas beosz­tású szakembert, orvost, ál­latorvost, kohó- és erdőmér­nököt, minisztériumi osztály­vezetőt, katonatisztet, tanárt, tanítót, államigazgatási veze­tőt stb. adtunk az. országnak — sorolja Vodiláné. I áro&ias ékírnód, öltözködés Ma nefnesak jól él, jól táp­lált a falu népe, hanem jól öltözködik is. Gyönyörködve figyeltem a fiatalokat, anrint vasárnap délután divatosan öltözve sétálgattak, csevegve jöttek-mentek. Voltak, akik Edelény felé tartottak, hogy az ottani moziban, presszó­ban, cukrászdában vagy ze­nés étteremben keressenek szórakozást. Mások a hely­beli klubhelyiség felé vették útjukat, ahol — mint hallot­tam — akkor magnó szolgál­tatta a zenét, esetenként pe­dig bált szoktak rendezni. Ugyanitt van egy könyvtár- szoba is, melyben 2220 kötet várja a falu olvasóit. Az egykori Kinké fejlődé­séhez tartozik az is, hogy a falu volt uradalmi kastélyát újjáépítették, uj szárnnyal bővítették, s abban most egy korszerűen berendezett, 110 férőhelyes szociális otthon működik. Meglátogattam és meggyőződhettem az otthon kifogástalan rendjéről, tisz­taságáról. Az otthon két tár­salgójában rádió, televízió, könyvek és újságok. Jó volt látni, hogy napi, néhány fo­rint ellenében mily kénye­lemben és megelégedetten töltik itt napjaikat a munká­ban megfáradt idős gondo­zottak. — Az egykori „ainerikás” falu fejlődő eleiében találha­tók-e negatívumok? — kér­dem befejezésül Vodila San-, dornet. Elmosolyodik. — Hál bizony, vannak Ózok is. Például a Bocskai utcá­ban, ahol ugyan járda már van, de a kocsiúlon csapadé­kos időben még térdig ér a sár. S ez utca mentén ott ék­telenkedik még a csapadék- gyűjtő ..Bika-to”. amely árasztja a bűzt. Le akarjuk csapolni és a Bodva folyóba vezetni, helyén egy kis vi­dámpark-félét tervezünk lé­tesíteni. Kulturáltabb körül­mények közé akarjuk he­lyezni a putrikban lakó ci­gánycsaládokat is — mondja befejezésül. Tekintetéből op­timizmus sugárzik. A feltámadt falu jövőjének optimizmusa, Tóth látván T réfái ikedvű az idő. Az egyik nap olyan sűrű kőd borit minden!, hogy Idegzetet is alig lehet venni, másnap meg; teher felhőkkel tar­kított kéik ég. szí lerázó nap­sütés. Pedig még csali kora reggel van, an -t nekivá­gunk a hosszú, hr vas rét­nek, a távolabb emelkedő, lankás domboknak. — Ha semmi nem lesz is. megéri — mondja az eg} ik vadász, bar szívná mór vissza, de nem lehet. Kel tarsa megütközve néz rá — ne fesse az ördögöt a falra! —, mert ha valahol babo­nás lehet az ember, az ép­pen a vadászat. Nem igazi vadaszat ez, inkább csak amolyan kirándulás, néze­lődés a téli vidéken, de ha valami vad puskavégre ke­rül, az sem baj, Süpped a ho a csizmáink alatt. A finkei Kossuth Va­dásztársaság területét jár­juk. három puskával vala­mint Rex-szel, a magyar vizslával. — Pusztított; a bél? — Nem nagyon — vála­szolja Cziczei Sándor va­dászmester. — Gyakran etettük eddig is az apróva­dat, ha szükséges, újra etet­jük. Rex egy horhoshoz fut. ,> bokroknál megáll, visszanéz, vajon hdyeßlik-e elképze­lését a vadászok, mármint, hogy átfésülje a grzgazcnst, vannak-e ott. felröppentem való fácánok. A vadászok h*. Ívesük, indulnak Rex rövid távolságra várja okét, majd cikcakkban megkezdi a ku­tatást. Nincsen ugyan sem­mi, de azért nem barija El­érjük az Angyaíhogyet., pin­cék sorjáznák itt — tálán ezenf tiszteltek meg a hely­beliek ilyen szép newel —, pincék, szalonnára, tepertő­re vaío bonnal. Berakjuk a nagvjkalbyfaí, scitai. kesztyűi, nincs ezekre semmi szükség, egyre melegebb az idő. Cserjék között. kapaszko­dunk felfele, labas erdőt hagyunk magunk mögött, majd saep hegytetőre erünk, .bolesák megálltai, gjkmyör- köta. A havon vakítóan szifcrafzJk a napffeny, a vad- íozsaibokroin peres csipkebo­gyók fényiének, egy nagy tan fagyöngy apró bogyoi sárgulnák, szépén kiemelten Tél az eg kék hátterével. A bo­gyók a csipkebokron is. a fán is csillognak, mintha mindegyik szemet külön- külön, hosszas munkával tisztította volna meg valaki Csendesség és hihetetlenül tiszla levegő. Fahasábokra ülünk, senkinek sincs me- hetnékje. kát Stuhan Gyula, ottani tsz-elnök, meg mások is ad­tak szívesen, nemcsak az aratas ellenértékeként. Tud­ják ugyanis, hogy a foglyok, a fácánok szorgos napszá­mosok, a mezőgazdasági te­rületeken nagy hasznot hói­nak a kártevők irtásával. Különben egyik-másik vn­— Pók! Ilyenkor is van pók? Eaeik szerint igen. Apró pokócska ugyan, de mégis az, A ho tetején igyekszik valahova. Rex egy zsombe- kon ül, es tüntetőleg ásít. Úgy, hogy mindenki hallja, majd a közeb fenyves fele pillog. Újra indulunk, néz­zük a magasban kerengő, négy. hatalmas sast. Etetőhöz erünk. Nagy saa razalja, minden ol dükol nyitott, fácánoknak, főé ivóknak való. daszunk nevet is rairta az etetőre, hogy azt o csinálta. — Szóval nemcsak va­dasszak a fácánokat, hanem gondozzak is. — Természetesen. Nagy haj lenne, ha csak vadász­nánk, kttforaoeran a temenv leieken. — Sándor bácsi szereti a fácánhúst ? — A fácánét? Nem ran. — A asakád? — Senäd nem saeneti. — Hat: akkor .. . ? — Hogyhogy hat akkor»'' — A damaki tsz-nek segi tettünk a nyáron az »rágás­nál — mondja az egyik va­dász. — Cserébe tisztes mennyiségű ocsut kopton \ lobok, hogy etenewk az ap rouadwt. — Nyitván több eteén is van. — Van persze A szakácsi hsz-töl is koptunk magva­A vadászatot szeretem . . meg az egesz mindent, ami vele jár — tesz egy mozdu­latot karjával a hatvan éven felüli vadasmiester, a ba - nyasz-nyugdíjas. Könnyed friss léptekkel hakad, alig lehet a nyomában maradni. Nyúl ugrik, vagy tíz lé­pesről. Az egyék vadasz vál­lához kapja puskáját, kisen ceovévei a rrjtaat es rá­I ki alt: — Szaladj nyuszi szaladj, mert. utolérlek! -- Beengedi a puskát. Lövés nélkül, persze, hiszen nyúl ra már tilalom van. Bex it j lehdósegböl utána ered > nyúlnak, de néhány mete után visszaballag. — Rex! Nézd csak me- ezeket a bokrokat! A vizsla belefúrja mag. a bozótba, néhány masoi perc múlva erős szám csattogás hallik. felröppe i egy fácán. A puskák fz emelkednek, rnajd vissza süllyednek. Tyúk. Had menjen tov ább Gyakran is métlődik a jelenet, de mini ha a kakasok elköltöztek volna. Csakis tyúkok rop ködnek, néha több is van a , levegőben, de kakas eg' sem, vagy* nagyon messze — Kitanult jószágok, na gyón! I — Bizony, ezeket as a | rendes vadászaton lehet c' kaprn, bájtokkal, több pu­li aval. Visszakanyargunk a pm eékhez — Kiam. egy kakast el engedtél! — mondja a fia tál, szinte még kölyökva dasznak az apja — Nem láttam tisztán hogy tyúk, vagy kakas. — így viszont jól tetted fiam, hogy nem lőttél. Ez 'gy is kell mindig A fiú azért mégis szerein- bizonyítani, hogy' nem ross ■ lövő. 1 — Apu! Keldobna ezt az f üres hüvelyt? — Az apu érti, miről van szó, neze- • getí a töltényhüvelyt. — Nagyon kicsi ez. Elme hét mellette a sörct —mond­ja, de attert feldobja a ma gastxa. A fru vállához kapj a puskáját, sainte ezzel egy időben tüzel, és a hüvely mint egy propeller kezd fo nogm a Jelegeiben, majd jo- '«4 arrébb visszahall. Biz­tos, hogy a Sjn nem menne heaa a höweíy nélkül. Meg is fsÄäftv Mégy sorét nyo­ma tiszten rajta. D dkrtán van, szép tó& délután. A hr tresdíkokbol elő­kerül a jofele ha­zai. a pkwékbo! meg a hozzávaló. A fácá­nokban ugyan nem sok ká r tettünk, de azért igaza vol i. annak, aki az indulásnál megmondta: így is megéri. Priska Tibor . Aki a halt anyagot élővé formálta (Látogatás a sUifkhMmi fötíesgarómhen) Sajátságos, északi ember típus. Magas termet, kék szem, hater ocijibt tekintet. Amikor egy kisebb müvé­vé! elkészüli, kézbe vette, magasra emelte, es sokáig nézte. Kereste, mi acz, ami még hiányzik alkotásából, es addig nem nyugodott, amíg a holt anyagot élő­nek nem látta. Kormáita és csiszolta, felemelte, letette, és a végén talán még mü­veinek hangját is „hallat­ta”. Csak ez a hiedelme nyugtatta meg, és így' en­gedte ki kezeiből remekeit. Az alkotó Carl Müles 80 eves koráig 1955. szeptem­ber 19-én bekövetkezet t ha­láláig dolgozott, éspedig olyan fokon, amely a lai­kusból is művészetszeretőt formált, ö voit a modern svéd művészet egyik úttö­rője. Párizsban a nagy mes­ternél. Colarossinal tanult, de nagy hatással volt reá Rodin is. A húszas évek­ben a stockholmi művésze­ti főiskola tanára voll, majd az Egyesült Államok ha költözött. Szobrait a monumentá­lis, de ay. enyhébb dekora- Hvizmus jellemzi. Első műterme egy uzlet- helyiseg voll 1906-ban Lin dengo szigeten — amely sziklás összetétele es ma­gas fekvese revon kitűnő kilátást nyújt a »ved fő­városra — vásárolták egy telket es itt, építették meg lakosat, műtermet es a sza­badtéri beírni tatoteret, A művész kívánságának megfelelően, ma egy egész épülettömb múzeum, ame­lyet mint idegenforgalmi eseményt tartanak nyilván. Miiles sokat utazott, a vi­lágban. Eelhasználta az al­kalmat, hogy saját munkái ineüé gyűjtse a neves mes­terek alkotásait. Így Itáliá­ban es Franciaországban szobrokat, képeket és egyéb műtárgyakat vásárait. Az antik es modern munkák egyformán érdekeltek. A sajat. munkaihoz vásárolt műtárgyaik együttesen, be­mutatva jelentik a Milles gardens!, vágyás acct a mű­vészeti élményt, amely vi­lágszerte fieäkeltoestte a szép wtaoi vágyódok érdek­lődésiét. Egy csendeb vasarnap délután, stockholmi baran­golásom során nekem is módomban volt a „gar­den!'’ felkeresni. Osztály­részemül jutott a bemuta­tott alkotások élvezete. A szabadban Rydberg 1857-ben épült szállodája nak márvány bejárata lát­ható. Ezeken az oszlopo­kon helyezte el 1908-ban első nagy munkáját, a Szárnyak című alkotását. A zenélő angyalok, Az alkotó kéz es a tófűk» neprezemte táv munkai a magas oszlo­pok tetején hirdetik Miiles áttórhetetlen alkotóerejét. A tengeri oldalról nézve a főépületben látható az a hires terrakotta váza. ame­lyet Olaszországból hozott Az oldalszárnyak márvány loggiáját Jürgen Wränge] festői olasz tájai díszítik Az udvari teremben csak a kisebb munkák láthatók, amelyek még 1929 előtt ké­szülteik, így a Zsuzsanna, amely 1925-ben, Párizsban nemzeti nagydíjat nyert. A kertbe széles lépcsők visznek le. amelynek olda­lait vaddisznó szobrok dí­szítik. A fürdőmedencéket helyi forrásvíz táplálja, A/ Indián fej. Egy svéd le­gény. Az ember és a Pe­gazus. Európa lába stb. tö­mören képviselik Milles művészeti irányát Gyüjte'.lényeinek kiemel­kedő darabjai: a híres köl­tők bronzfejei, olasz, fran­cia. németalföldi és kínai művészek munkái. A Stern- berg-zongora, amelyen am tiyi híres művész játszót’, vagy a Donatelli-kéy amely hosszabb időre leköti a látogató figyelmét, leg­kedvesebb tanítván} aim . reliefjei ess a volt lakóház együttesen az északi mester emberi nagyságára emit keztetnek, amely egyben eg}- művész almainak meg valósítását jelentik. Drégely Vilmos > A feltámadt falu

Next

/
Thumbnails
Contents