Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

T971. febr. 4., csütörtök ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Munka a téli kikötőben Ható&ágí szemle, höbözés A MAHART bodrogi, to­kaji téli kikötőjében hét uszály alucá.á téli álmát, ha hagynák őket aludni. Le van­nak horgonyozva, ki vannak kötve, pihenésük azonban nem zavartalan. Hiszen a telelőparancsnok irányításá­val a/, uszálykormányosok és a matrózok nagy munkában vannak, készülnek a hatósá­gi szemlére, illetve a köbo- zésre. A 4(M-es számú uszály, amely december lH-tól telel itt, az idén éppen 10 eszten­dős. Ezért nemcsak hatósá­gi szemlének néz elébe, liá­nom az úgynevezett köbö- zésnek is. Javítják, karban­tartják és tisztítják a jár­müvet. Mielőtt téli pihenő­re tért volna, a kiskörei XI. vízlépcsőnél, annak építésé­nél teljesített szolgálatot, éj­jel-nappal hordta a követ. Ezért most a fenéktisztitás sok munkát jelent Kónya Sándor uszálykormányosnak és Burján Kálmán matróz­nak, A mai kor követelmé­nyeinek kiépített lakrészben beszélgetünk a kihűlt tűz­hely mellett. Kónya Sándor, aki egyébként tokaji, 30 éve szolgál a vizen. Fekete téli tengerészsapkában van, ame­lyet a felesége kötött, s fe­kete köpenyt visel és gumi­csizmát. — Persze, nemcsak a ja­vítás, a karbantartás, a fe­néktisztítás jelent munkáit — mondja a kormányos —, hanem az éjszakai őrszol­gálat is. Az uszályt soha nem lehet gazdátlanul hagy­ni. Burján Kálmán 24 eszten­dős matrózt, Gönyűből, a Duna mellől rendelte vissza az uszályra a hivatali táv­irat. Hiába, a kiindulás előt­ti hatósági szemle ezeknél az uszályoknál évenként is­métlődik és ehhez megfele­lően elő kell készíteni a jár­junk Kovács Kálmán telelő- parancsnokkal, aki egyéb­ként a Kilián motoros von­tatóhajó vezetője. Alig tu­dunk szót váltani, a szélvi­har tovarepíti hangunkat, meglibbenti ' a hatalmas, 42 Kovács Kálmán telelőparancsnok, Kónya Sándor uszálykor­mányos és Burján Kálmán matróz megbeszélik a tenniva­lókat Fotó: Szabados György. művet. És mivel ez az uszály most 10 esztendős a köbö- zés alkalmával megmérik, mennyi a hordképessége, nem roppant-e meg az el­múlt évek alatt. A javító munkálatokat természetesen nem az uszály- kormányosok, matrózok vég­zik. Erre szerződése van a MAHART-nak a Tokaji Vas- és Fémipari Ktsz-szel. Kint, az uszályon találko­Vasutasok lesznek? A Zempléni-hegység tövé­ben, festői környezetben ne­velkedik 120 gyermek, a bodrogolaszi vasutas fiúne­velő intézetben. Többségében sokgyermekes szülők gyer­meke van az intézetben. Ki­lencven százaléka Szabolcs és Borsod megyéből, 10 százalé­ka pedig az ország más te­rületéről került ide. A gyerekekkel 9 nevelő, 3 ápolónő és mintegy 20 tech­nikai dolgozó foglalkozik nagy-nagy gonddal és szere­tettel. Túlzás nélkül elmond­ható, hogy a gyermekeknek itt semmi sem hiányzik. Minden igényt kielégítő, szé­pen felszerelt játszótéren kívül modern kultúrterem áll rendelkezésükre, különböző játékokkal, 600 kötetes könyvtárral és tv-vel beren­dezve. Két éve megszüntették a zárt intézeti rendszert, s a községi iskolával kooperálva, vegyes osztályokat hoztak létre. Az eredmény nagyon jónak mondható. Bővült a gyermekek látóköre, és ez­zel az intézkedéssel közelebb kerültek a kinti élethez is. A tanulók nagyon hálósak a szerétéiért és a sokrétű gondoskodásért. Nemcsak vi- szontszeretettel, hanem elég ■ió tanulmányi eredmények­kel is meghálálják. Az 1969 —-70-es tanévben az ország hat vasutas nevelő intézete közül a második helyezést örték el 3,3-as tanulmányi | átlagukkal, és csak egy bu­kás volt. Idén félévkor már ■k4 lett az átlag, ugyancsak 6§y bukással. Az eredmények mögött bem kis munka rejlik, mind a Pedagógusok, mind a gyer­mekek részéről. Értelemsze- ttien adódik a kérdés: vajon a vasutas szülők gyermekei közül hányán választják a vasutas pályát? Két éve tudatosan neve­lik a gyermekeket a vasutas pálya megszerettetésére. Kü­lön tematika szerint 15 elő­adást tartanak a VII—Vili. osztályosok részére a vasút­tal kapcsolatosan. Kirándulá­saikat zömmel a vasúti cso­mópontokra tervezik. Ta­valy 34 tanuló közül 21, az idén pedig 27 nyolcadikos közül 26 választotta a vas­utat. Az intézet dolgozóinak fá­radságos munkáját felsőbb szervek is elismerik, értéke­lik. Az 1970—71-es oktatási évben heti 36 óráról 30 órá­ra csökkentettéle a nevelők munkaidejét. Kisvárdai János vagonnyi teher befogadására alkalmas uszályokat és hul­lámokat korbácsol a Bodrog almazöld vizén. — Tavaly február 10-én oszlott fel a telelő — mond­ja a parancsnok. — E hé­ten lezajlik az üzemképessé­gi szemle. Éltől függ és az időjárástól, hogy mikor áll­hatunk be rakodásra, mikor indulhatunk ismét. Mi itt már valamennyien nagyon várjuk, hiszen ez nemcsak azt jelenti, hogy menni fo­gunk, hanem azt is, hogy az a nap már tavasz lesz. O. J. Az elmúlt év augusztus 15-én lépett hatályba a Gaz­dasági Bizottság ismeretes határozata a vasúti teherko­csi-forduló meggyorsításáról. Ma mór összegezhetők az el­telt időszak eredményei. A fuvarozók megértették, hogy az intézkedés célja a népgazdaság szállítási igé­nyeinek maradéktalan kielé­gítése. Megállapítható, hogy általában azok a vállalatok fogadták kedvezően a határo­zatot, amelyeknek szállítási igényét a vasút korábban — kapacitás hiányában — nem tudta kielégíteni. Elsősorban az éjszakai órákban és szom­batokon, vasárnapokon tör­tént számottevő javulás a ki­rakásokban. Ez a pozitív eredmény annak tudható be, hogy a fuvaroztatók többsé­ge a határozatot — helyesen — állami szabályozóként, és az anyagi ösztönzésen kívül politikai kérdésként fogta fel. 1000 üres kocsi naponta Az említett határozat nyo­mán általánosságban megja­vult a kirakási készség, csök­kent a kiraloatk-m kocsik mennyisége. A MÁV miskol­ci Igazgatóságának területén a határozat megjelenése előtt ezren felül volt napi átlagban a kirakatJan kocsik száma. A gyorsabb rakodások revén ez csaknem négyszáz­zal csökkent. Országosain mintegy 1000 üres kocsi sza­badult fel naponta ily mó­don, ennyivel többet tud a vasút a fuvaroztatok rendel­kezésére bocsátani. Különösen örvendetes, hogy megyénkben főként a na­gyobb vállalatok tettek haté­kony intézkedéseket a rako­dások meggyorsítására. Első­sorban a Lenin Kohászati Müveket és az Ózdi Kohá­szati Üzemeket illeti a di­cséret, hogy a korábbi kocsi- tartózkodási időt jelentősen — általában 14—15 órával — csökkentették. Több fuva­roztató szintén szép ered­ményt ért el, így a késetten kezelt kocsik arányát a ko­rábbi 40—50 százalékról tar­tósan 10 százalék alá csök­kentette. E munkáért elis­merés illeti a Beton- és Vas­betonipari Műveket, a Bor­sodi Ércelőkészítöművet, a BVK-t, a December 4. Drót­művet. a Diósgyőri Gépgyá­rat, az Északmagyarországi Vegyiműveket, az Űzdvidéki Szénbányákat, a Rudabányai Vasércbányát, valamint több, kisebb fuvaroztató vállalatot. Decemberben — a kedve­zőtlen időjárás miatt — né­mi visszaesés következett be a rakodásokban. Elsősorban az említett vállalatok erőfe­szítése, hatékony intézkedése es a valamelyest javuló vas­úti munka eredményeként megyénkben kedvezően ala­kult a kocsiíorduló idő. Ez döntő hatással volt a mis­kolci igazgatóság áruszállítá­si teljesítményére. Az elmúlt év utolsó négy hónapjában a tervezett árumennyiségnél 467 ezer 700 tonnával szál­lítottak többet. A Hejőcsabad Cement- és Mészmű nemrég még a késetten rakodó vál­lalatok között szerepelt. No­vemberben , elérték, hogy a Vem ösztöndíj, ólig won, aki használja A mezőgazdasági szakmunkás-utánpótlásról A Borsod megyei Tanács egyik ülésén Farkas Pál, három falu — Putnok, Serényfalva és Hét — termelőszövetkezeté­nek elnöke, országgyűlési képviselő a mezőgazdasági szak­munkások képzésével, az utánpótlás problémáival foglalko­zott felszólalásában. Elmondottá többek között, hogy a ter­melőszövetkezetben jelenleg huszonkilenc ipari tanuló van, közülük kettő konzervipari szakmunkásnak, egy állatte­nyésztőnek készül, a többiek viszont valamennyien a mező- gazdaságon belüli ipari szakmákat tanulják, géplakatosok, esztergályosok, mezőgazdasági gépészek. Felkerestük a termelőszö­vetkezetet, a helyszínen tá­jékozódni erről, a sok gaz­daságban megtalálható je­lenségről. Az elnök készsé­gesen válaszolt: — A miénk jó termelő­Zajok, zörejek archívuma A világ egyik legnagyobb zörejtára a lengyel rádió birtokában van. A több mint 20 részre felosztott kataló­gusban 13 ezer hangot re­gisztráltak. Itt mindent meg lehet találni, ami zúg, csi­korog. susog, zizeg, csenget — egyszóval, mindent, ami hangot ad. Hogyan szerzik be ezeket a hangokat? Először is a rá­dió illetékes osztályának munkatársai természetes kör­nyezetben próbálják felven­ni. Ha erre nincs lehetőség, akkor reprodukálják. Még a raclavicai csata hangjait — 10 ezer ember nyugtalan lár­máját, lódobogást, puskaro­pogást, hatalmas lövések dörrenését is sikerüli repro­dukálniuk. A tárat a világot beutazó lengyel újságírók is gazdagítják; legutóbb példá­ul hangfelvételeket hoztak Vietnamból, az arab orszá­gokból és Közép-Afrika or­szágaiból. A rádió állandó kapcsolat­ban van a külföldi rádióál­lomásokkal, és így lehetőség nyílik a hangfelvételek köl­csönös. cseréjére is. így pél­dául a BBC-nek templomi harangok csengését küldik el. Japánból pedig a naga- szaki lóvásáron készült hang- felvételek érkeztek Varsóba. Finnországból a szauna hang­jait és a lappföldi lóvágtatá- sok dobogását kapták meg. szövetkezet, a tagok elége­dettek, 90 forintnál maga­sabb nálunk egy tízórás munkanap értéke. Mi ez, ha nem vonzerő? Számos kifo­gást hall az ember, amikor mezőgazdasági szakmunkás- tanulókat akarunk képezni. Korán kell kelni, messze a munkahely, hosszú a mun­kanap — de minek is sorol­jam tovább. Egy szó, mint száz: van is, meg nincs is utánpótlásunk a kifejezetten mezőgazdasági szakmákban. Nem nagyon jelentkeznek a gyerekek állattenyésztőnek, kertésznek, növényvédőnek. A nálunk tanuló gyerekek száma nem kevés, de kevés közöttük az olyan, aki nem ipari szakmát tanul. Az ál­lami támogatás megvonása a mezőgazdasági szakmunkás- képzéstől — bennünket nem érint. Egy állattenyésztő ta­nulónak most 300 forint ösztöndíjat adunk, de egy év múlva az összeg 500, má­sik év múlva 800 forintra emelkedik, ha a négyes szin­tű tanulmányi átlagot eléri. Nem teszünk kivétett, ugyan­ilyen feltételeket biztosítunk mindem tanulónak, ha hoz­zánk jön és mezőgazdasági szakmát választ — mondot­ta Farkas Pál. A fenti beszélgetés ugyan Putnokon ment végbe, de nagyon sok, megyénkben termelőszövetkezeti iroda le­hetett volna a helyszíne. Persze, nem mindenütt ilyen kiélezett a helyzet, a put- noki állapotokat „segített” kialakítani az is, hogy na­gyon közel vannak a megye nagyüzemei, amelyekben sok­kal változatosabb a tanul­ható szakmák sora. mint egy termelőszövetkezetben. A megye mezőgazdasági dolgo­zói között éppen most — néhány évvel az országosan várt időpont előtt — zajlik le az úgynevezett generációs váltás, azaz megállt a ter­melőszövetkezetek elörege­dése, egyre több fiatal fe­dezi fel jövőbeni kenyéradó munkáját a mezőgazdaság­ban. A megye jellegéből fa­kad, hogy a termelőszövet­kezetek nehezebben tudnak tanulókat toborozni a kife­jezetten mezőgazdasági szak­mákra. hiszen az általános iskola után a fiatalok szíve­sebben választják az olyan szakmákat, amelyekkel bár­hol el tudnak helyezkedni. Bizonyára nem tart soká ez az állapét Putnokon sem. Igaz, hogy szemléletbeli át­alakulás is kell hozzá, de a termelőszövetkezetek egyre jobb eredményei önmagukért beszélnek, bizonyítva a fia­talok előtt, hogy a mező- gazdaságban is egyre rövidül a munkanap, kevesebb a fi­zikai munka és állandóan növekednek az anyagi lehe­tőségek. Hegyes Zoltán késetten kezelt kocsik arány» 9 százalékra csökkent. Gépesítés,, rakodótér-bővítés Több vállalatnál az elmúlt időszakban számottevő javu­lás következett be a rakodá­sokban, de a késett kocsik mennyisége még mindig 20 százalék felett van. Ezek kö­zé tartozik az APOR, a Bor­sod megyei Állami Építőipari Vállalat, a Sajószentpéteri Üveggyár és a TÜZÉP Vál­lalat. Ezeknél a vállalatoknál — ismerve nehézségeiket — a szervezési intézkedéseken kívül elsősorban a rakodás gépesítésére, a rakodótér bő­vítésére van szükség. Sajnos, még mindig csak­nem 50 százalékos a késet­ten kezelt kocsik aránya a Kohászati Alapanyagellátó Vállalatnál. Ennek oka az, hogy ipartelepén már nincs szabad tárolótér. A rakodás­hoz legfeljebb 4—8 kocsit tudnak beállítani, ilyen kö­rülmények között a kocsik tömeges befutása esetén rendszeres a rakodási kése­delem, Itt is meg kell ke­resni a rakodások meggyor­sításának módját, mert a fel­emelt kocsiálláspénz érzéke­nyen érinti a vállalatot. Az is nyilvánvaló, hogy egyes fuvaroztatók nem rendelkeznek a rakodáshoz megfelelő műszaki felké­szültséggel, alacsony a rako­dás-gépesítés foka, nem meg­felelő a tárolóterük. Elisme­rés illeti a fuvaroztató vál­lalatok éjszakai és hét végi rakodóbrigádjainak dolgozóit azért a helytállásért, melyet — a Gazdasági Bizottság ha­tározatának végrehajtásából eredő többletterhelést vállal­va — tanúsítottak. Jobb szervezést a vasútnál is! Nemcsak a fuvaroztat ók­nál, hanem a vasútnál is vannak hibák. Még mindig lassú az elegymozgás. Sok a zavar az elő jelentésben, az értesítésben, a kocsik beállí­tásában, kihúzásában. Ezek rendezése nagyrészt nem a miskolci igazgatóság dolgo­zóinak erőfeszítésén múlik. A kocsikirakások meggyorsí­tásával felszabaduló üres ko­csimennyiség nem érezteti kedvező hatását, a borsodi térségben nem javul számot­tevően az üres kocsikkal va­ló ellátás. Az eredmények további nö­velésére a vasútnak is javí­tania kell — a küldeményelv gyors továbbításával, a gyors és pontos értesitő-szolgálat- tal, az iparvágányok, rakte- rületek pontos kiszolgálásá­val — a kocsiforduló-idót. Ezt a vasút is csak jobb szer­vezéssel, esetleg több tarta­lékgép beállításával érheti el. Tekintettel az idei szállí­tási feladatok nagyságára, in­dokolt a Gazdasági Bizottság határozatának hatályát 1971. február 28-a után is érvény­ben tartani. Az eddigi intéz­kedéseket továbbra is feltét­lenül alkalmazni kell. Az el­éri rakodási teljesítmények „tartósításához” azonban nem elégségesek a megtett szer­vezési intézkedések. El kell érni. hogy a felemelt kocsi­álláspénz-rendszer a műszaki fejlesztésre, a rakodás gé­pesítésére ösztönözzön. Zimmermann Ferenc M fl Gazdasági Bizottság határozata nyomán Eredmények, gondok az áruszállításban

Next

/
Thumbnails
Contents