Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

1971. febr. 27., szombat E5ZAK-MAGYARORSZAG 3 SsstlwelséfTR politikánk és a nemzeti egység néhány liérdése V hazánkra ma jel­lemző. nyugodt, kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetben nagy szerepe van pártunk vezeté­si stílusának, lömegkapcsola- lainak és szövetségi politiká­jának. Érthető, liogy a X. kongresszus is nagy figyel­met fordított minderre. A kongresszus határozata a kö­vetkező útmutatást tartal­mazza: .,Folytatni kell per­tunk eddigi szövetségi poli­tikáját, mely nemzeti egy­ségbe tömöríti társadalmunk minden dolgozó osztályát és rétegét: a munkásosztályt, n szövetkezeti parasztságot, az értelmiséget, a kisipari szö­vetkezetek dolgozóit, az egyéni termelőket. A leránt szövetségi politikával kell tovább erősíteni kommunis­ták és pártonkívüliek, hívők és nem hívők együttműködé­sét. mindazokét, akik vállal­jál,: a közös célt: a szocialis­ta. Magyarország felépíté­séi!” Politikai szövetségünk, erősödő szocialista nemzeti egységünk célja, a szocializ­mus; alapja a tudatosan fel­ismert közös erdek, az igazi hazaszeretet, és az a szán­dék, hogy hazánk felvirágoz­tatásán munkálkodjunk együtt, a közösség boldogulá­sára. Az is világos, hogy szö­vetségi politikánk és a szo­cialista nemzeti egység egy­mást tápláló, befolyásoló, erősítő tendenciák kifejező­dése, s fejlődésük kölcsönha­tással Van egymásra. Az elvileg világos és ész­szerű álláspontot azonban, •sajnos, még nem mindenki érti. Találkozunk fontos fo­galmak önkényes és logikát­lan össze keverésével, ebből eredően politikai értetlenség­gel. Például olyan nézetek­kel, hogy most úgymond „new a párt és a munkás- osztály vezető szerepe érvé­nyesül, hanem a szövetségi Politika, amelybe mindenki belefér”. A párt vezető szerepe és szövetségi politikája termé­szetesen összefüggő fogal­mak. A kettő szembeállítá­sa azonban értelmetlen és lo gikatlan. Ismeretes, hogy mi nem általában, hanem pár­tunk szövetségi politikájáról beszélünk, amely azt jelenti, hogy e szövetségi politikát a Párt vezeti és valósítja meg; alapja a munkás-paraszt szö­vetség, és részt vesznek e szövetségben társadalmunk különböző rétegei is. E szö­vetségben azonban feltétle­nül érvényesül a párt és a munkásosztály vezető szere­pe, sőt, ez a politika elsősor­ban a munkásosztály érdeke­it szolgálja. nézetekben pedig, hogy szövetségi politikánkba „min­denki belefér”, tulajdonkép­.jciuifjurja. Az olyí an íren az az objektív' helyzet jut kifejezésre, hogy társa­dalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában egyre szélesedik és növekszik azok tábora, akiknek alapvető érdekei egyeznek a munkásosztályé­val. Természetesen ma még vannak, és a jövőben is le­helnek olyan állampolgárok — köztük munkások és szö­vetkezeti parasztok is —, akik nem értik, vagy külön­böző egyéni okok miatt nem helyeslik pártunk általános politikáját — benne szövet­ségi politikáját. Ezért pár­tunk szövetségi politikájá­nak. e politika céljainak szé­les körű megismertetésére és tuda tosítására l ömegpol i tika i és propagandamunkánknak is nagyobb figyelmet kell fordítania. Mindenkivel meg kell értetnünk, hogy a jobb életet, a magasabb életszín­vonalat. a legteljesebb társa­dalmi es emberi szabadságot csakis a szocialista társada­lom biztosíthatja. Szövetségi politikánk — szocialista fejlődésünk szük­ségszerű következményeként — a szocialista nemzeti egy­ség. a szocialista nemzetté válásnak is segítője, kialakí­tója. Bt kéixiéssel kapcsolat­ban is találkozunk helytelen értei mezesekkel. Olyanokká I, amelyek minden kötöttséget tagadva, a nemzeti egységben nem látják a korábbi osz­tálykereteket, tagozódási vi­szonyokat, azt teljesen ho­mogénnek tartják; és olya­nokkal is, amelyek azt vall­ják, hogy „nem lehet min­denkit bevenni az egységbe, mert vannak még ellenséges eleinek is, és mi less akkor az osztálykarccal”. Előbbiek nyilván jobbolda­li, revizionista, utóbbiak pe­dig szektás, dogmatikus meg­nyilvánulások, amelyek nem veszik figyelembe a szocia­lista fejlődés során végbe­ment; változásokat. Az első felfogással kap­csolatban meg kell jegyezni, hogy nem kötöttség nélküli, hanem a munkásosztály ál­tal vezetett és megvalósuló szocialista nemzeti egységről van szó. A második felfo­gást illetően pedig hangsú­lyoznunk kell, hogy rendsze­rünket a szocialista huma­nizmus szelleme hatja át; hazánkban mindenki egyen­rangú. teljes jogú állampol­gár, aki elismeri a dolgozó nép hatalmát, tiszteletben tartja törvényeinket. Aki vi­szont: vét ezek ellen, nem tartozhat bele a szocialista nemzeti egységbe. Azzal szemben — éppen a fejlődő szocialista egység védelme és megszilárdítása érdekében — adminisztratív rendszabályo­kat is alkalmazhatunk. Az ellenséges elemek — mert ilyen elemek is vannak! — és kísérleteik ellen folyó küzdelem az osztály harcnak ma is érvényben levő for­mája. Azzal a különbséggel, hogy az adott helyzetnek megfelelően változnak a harc eszközei és módszerei, s ez a harc ma már más felte­lelek, számunkra kedvezőbb körülmények között zajlik, mint a korábbi időszakban bármikor. A szocialista nemzeti egy­ség megteremtését, illetve állandó erősítéséi, pártunk VIII. kongresszusa tűzte ki célul. Erre annak következ­tében került sor, hogy ha­zánkban befejeztük a szocia­lizmus alapjainak lerakását, és társadalmunk szerkezete gyökeresen megváltozott. A szocialista megteremtésének politikája természetes folytatása annak az egységfront-politikának, amelyet a szocializmus győ­zelméért vívott harcban ko­rábban követtünk. Ma már azonban minden eddiginél szélesebb összefogást való­síthatunk meg: ebben a vo­natkozásban is magasabb szintre emelkedtünk, s a magasabb szinten kell továb­bi előrehaladást, fejlődést biztosítani. Hangsúlyozzuk azonban, hogy erősödő szo­cialista nemzeti egységünk alapja változatlanul a mun­kásosztály és az egységes szo­cialista paraszti osztály megbonthatatlan szövetsége, amely egyben egész társadal­mi rendszerünk alapja. E két osztályon kívül azonban társadalmunk valamennyi je­lentősebb rétege objektíve érdekelt a szocializmus tel­jes felépítésében. Ezért le­hetséges a tényleges nemzeti egység megteremtése. I)r. Tóth Sándor W Ércbányászok » -¥y§P­Gépesített munka a dolomitbányában Fellebben a páratömeg. s az ércbányászok jólesően íü- rösztik arcukat a tavaszias napfényben. Szinte él, léleg­zik az érchegység. A fenn­síkon — amelyet helyenként még fehérre fest a hómarad­vány —, vidáman pöfögnek, berregnek a fúrótornyok mo­torjai. Tudni akarják, merre húzódnak az éromezők, mi­lyen tömegűék a tömzsök. Gergely András, az ércba­nya műszaki osztályának ve­zetője egy lépcsőzetesen ki­alakított: völgyre hívja fel a figyelmet. — Ez a Barbara. 19(50 feb­ruárjában kezdtük meg ill a feltárást. 1 millió 400 ezer köbméter meddőt, mozgatunk meg. 200 ezer fonna érc van itt. A Barbara lépcsőjén ha­talmas, sárga exkavátor hajítja le engedelmesen acél- fejét. A gép egyszerre 3 köbméter ércét „harap" fel, s enged a 11) tonnás dömpe­rekbe. A Vilmos nevel viselő völgyben valaha hatalmas föld alatti kamrafejtés volt. Most külszínről is bányász­szák az ércet . Egy dömper döcörög lenn, a mélyben. Jó­kora mennyiségű faanyagot hoz, s a fennsíkról is látható üreg előtt dobja le. — Mihez kell a faanyag-? — A föld alatti bányamun­kához. Rudatoányán több száz éves hagyományai vannak az érc­bányászatnak. Az István-ak- n a ban éppen a napokban ta­láltak meg egy légi, már el­iszaposodott: gurítót. Külön­leges kiképzéséből arra kö­vetkeztethetünk, hogy más­fél száz éve rezet kerestek az érchegység gyomrában. A rudabányalak az elmúlt övben Alsó telek esnél új anyaguk, a dolomit bánya- szását kezdték meg. — Jelenleg nyolcán dolgo­zunk itt — tájékozta! For­gács Mihály munkavezető. — Dolgoztunk itt télen is. Ke­mény munka volt. A völgy­ben erősen süvített a szél, hordta a havat. Azt lehetne hmni, hogy . legszívesebben elmennének innen, a szelek útijából. Tóth Sándor, elekl.roiafa-rtos az el­lenkezőjéről győz meg. — Örülök neki, hogy ide .jöttünk. Itt lakom, Alscfete- kesen. Közelebb kerültem az otthonhoz. A munka gepesÉtett. Mind­össze két bakózó van. A kél ember hatalmas kalapáccsal igazgatja, töri a követ a zúz­da felett. — Most . sokan dolgoznak. Máskor a munka nagy részét a földgyalu végzi el. De hat, mint láthatják — mutatnak a gépre, amelyen több szere­lő dolgozik — a földgyalu felmondta a szolgálatot. Jó 10 kilométeres körzet­ben a föld felelt, a földalall. s a dúsitóban 1400 ember dolgozik. Igyekeznek eleget tenni feladatuknak, de a va- gonhiány az elmúlt év végén, s ez év elején jó ötvenezer tonna erejéig lefekezte ler- melésüket. — Ebben az évben a tava­lyinál 8 százalékkal adunk többet — mondja Bics Ist­ván, a Rudabányai Vasérc­bánya igazgatója. — Több átalakításra, változtat á-sra került sor. Az elmúlt évben, a kohászat igényeinek meg­felelően új törő- és osztályo­zóművet építettünk. Lényege: 10 milliméter vastagsagnel apróbbra lóri a barna ércet. Ezt a BÉM-be szállítjuk, s onnan zsugorítása után jut a kohókba. A törömü próbá­ját e heten kezdtük meg. A kohászat, az útépítés segíté­sére kezdtük meg a dolomit termelését. Ez övben már öt­venezer tonnát a ka Ilink eb­ből bányászni, s az igények alapján — jelentős beruhá­zással — növelni akarjuk a doloTnittenmelést, Foglalko­zunk a nemes íémércék bá- nvászásával is. Ez évben 2000 —3000 tonnát akarunk ebből szállítani. A banyászkodáson kívül az OKÜ-nek, a tanácsnak kü­lön munkákat — építést, sze­relési — vállaltak 8 millió forint «'lekben. Mindez ar ra utal. hogy a vasércbánya dolgozod, vezetői két kézzel nyúlnak minden lehetőség után. Roppant nagy munká­kat végeznek, vallatnak, s kockáztatnak. Az év első he­tei azt mutatják, hogy hu elegendő alkatrészt kapnak a gépekhez, s ha tovább já­rmi a vasúid kocsiéllatás, az elmúlt évi jó előkészületek után ez az év sok sikert, hoz. (e*-h) ' j szorvizmülu'lyl épített tavaly az ICdelcnyi Javító és Szol­gáltató Ktsz. Az új helyiség egyik „ápoltja” a szendröláUi *sz gépkocsija, amelyet a nag.v tavaszi, nyári munkákra ké­*zitenek elő Főért; Szaibarlos György. A mérleg hava A mérleg hava eredetileg — ha jót tudom — októ­ber volt. amikor a földnek népe kamrájába gyűjtötte javait, pincéjébe a szőlők erjedő, nótákat sejtető ned­vét. A falusi nép elszokott ettől a hagyománytól, a mérleg hava januárra-februárra tolódott. Tudjuk miért. Így rendeli azt az. új életmód, mely azért vál­hatott megszokássá, mert jó dolgokat hozott. A mér­legbeszámoló közgyűlések, közkedvelt nevén- zár­számadások ünnepi alkalmai a termelő közösségek­nek, küllemben-lélckben egyaránt. A Hemád menti Építőipa­ri Szövetkezet ma tartja ti­zenkettedik zárszámadását. Amikor megalakult, 1959. február- 4-én huszonhat tag­gal, nem sok jövőt jósoltak neki. A kívül maradottak így vélekedtek: „Két hónap alatt úgyis szétmennek". Va­lójában szét is mehettek volna, hogy mint addig, ma­gánkisiparosokként éljenek. Hogy miért nem hullt szel a kis közösség, mint oldott kéve, ma is titok. Aki meg akarja fejteni a talányt, egy kicsit, legalább egy kicsit meg kell ismernie Bőrről is. mely meglepően sok kisipa­rost, ácsot, kőművest, aszta­lost stb. nevelt. Közöttük szoros. baráti kapcsolatok szövődtek, bár a hajdan ró­ka munkaalkalmakért vetél­kedniük is kellett. Mégis, ennek ellenére a közös sors érzelmi és értelmi azonossá­gokat is teremtett, mintegy feltételeként annak, hogy életképes termelői közössé get hozhassanak létre. Akit nem ismerünk meg­felelően, aligha adunk neki kölcsön pénzt. A kölcsön­adás legfőbb alapja a biza­lom. Faggattam a derék, bár szűkszavú Dezső János asz­talost: honnan volt mersze egy olyan közösségnek pénzt kölcsönözni, amelyiknek a rossz nyelvek két hónapban szablak meg életképességé! .’ — Nem keveset, 15 ezer forintot hordott el otthonról, hogy legalább a kőműves se­gédmunkásokat ki tudják fi­zetni. Házépítésre gyűjtöget­te a forintokat. Ránt a vál­lán. „Ki tudná ma már pon­tosan megmondani? Hittem, biztos hittem benne, hogv vissza is kapom." Igen, a hit. a közösben is boldogulás hite volt, lehetet; az a kötelék, amely nem en­gedte széthullni a szövetke­zetei. hogy oldott kéveként hordja szét őket a hernád- völgyi szél. a kárörvendő jó­sok harsány hahotájától kí­sérve. Ma már bizony, nem szo­rulnak baráti kölcsönök:- \ enyhén szólva: nem állnak rosszul. Én hadilábon állok a számokkal, nem ismerem nyelvüket, annyit azonban tudok róluk, hogy emberi teljesítmények összegezésére szolgálnak, a meredek szám- oszlopokat maga az ember tartja a vállán, lehat tiszte­lem a számokat. Krupár Endre főkönyvelő, egyébként termetes férfiú, tizenkét év­nyi számoszlopot — mennyi, de mennyi milliót! — vesz tenyerére, képletesen persze Első esztendejükben 2 mii liöt termeltek, a tizenkettő dikben, lehál lavaly, kis hí .tőn 25 mi-ülőt, s a huszonhat tagú közösség vállalat mé­retűre. 237-re szaporodott. Gottfried Feri bácsinak., a Ictsz első „hivatásos” fuvaro­sának Csillag és Julcsa ne­vű lova azóta az égi mező­kön poroszkál, helyébe tu­catnyi teherautó „gurult”, s az elnöknek. Szem ári Lajos­nak (e hó 14-én negyedszer szavazott neki bizalmat a vc- zetőségválaszto közgyűlés) nem kell abbahagynia elnöki teendőik hogy a szekérre adogassa a téglát. Lelkesen szólva: az óra feRi-nzatott: — az óta jár... Hogy mindig pontosan jár-e? Válaszoljunk a kér­désre a valóságnak megfe­lelően : a legpontosabb óra se egészen pontos, olykor siet, vagy késik. Nemcsak barátság, haragszomrád is képződik emberek között. Hallottam megjegyzéseket az ..irodistákra”, akik a ..Kakas- csárda” emeleti helyiségei­ben „trónolnak”. A „melós”, felérve a lépcsőn, beleszagol a levegőbe, s fintorral mond­ja: „Fekefcéznek az urak...” Ügy igaz, a kétkezi ember hajlamos rá, hogy ieipicit lenézze-megszólja a ..fejük­kel dolgozókat”. Pedig az igazsághoz tartozik, hogy a szellem irányi tó-szervező te­vékenysége nélkül ekkora termelő közösség — a szó szoros értelmében — „bead­ná a kulcsot”. Történetükben akad nem egy olyan esel. amely erőteljesen példázza: nemcsak a kétkeziek, az iro­daiak is pénzt hoznak a ház­hoz, avagy „eltolhatnak” a háztól. A kezdet kezdetén nem kis gondot okozott egy megrendelőiévé) . célszerű megszövegezése. Az egyik is­tállóhoz 17 vagon granulált kohósalakra volt szükség — nos. a megrendelölevélben egyetlen szó. a' „granulált" lemaradt — súlyosan bűn­hődtek érte; 21 ezer forint­juk „ugrott”. Az elmúlt esztendő próbá­ra tette hazánk építőiparát, kormányunk (.elemes építő íwiyitg-mennyiseget kenysze- nüli az árvizsújtotta terüle­tekre koncentrálni. A .szö­vetkezet vezetőségének nem kis erőfeszítésébe került az anyagbiztosítás. mennyi ügyeskedés, utánjárás, kap­csolatteremtés kellett hozzá, hogy. ne legyenek nagyobb fennakadások az anvgaelfa- tásban. Dicséretükre szolgál­jon : leküzdötték nehézségei­ket. Ebben legfőbb támaszuk a járás párt- és állami rezé­től voltak — az Encsi járási Tanács Végrehajtó Bizottsá­ga jelentős összeggel, más­fél millió forinttal támogat­ta őket, gépesítésük fokozásá­ban. A negyedik ötéves terv­ben kb. 200 milliós építési feladat háramlik a szövetke­zetre, ennek csak akkor tud nak maradéktalanul eleget tenni, ha további támogatást, kapnak, főleg toronydaru, központi betonkeverő vásár­lására. Talán nem túlzott ez a megállapítás: megérdem­lik. Tizenkét év alatt egy­szer kellett kötbért fizetniük, kétezer forint körüli össze­get. A regi világban a 12 eves kor határkőt jelentett az em­berek életében — kikerültük az iskolái, s ..felsőbb osztály­ba". a/, életbe leptünk, bár még olyan gyámoltalanok, gyengécskék voltunk. Ha pa­naszkodtunk. hogy nehéz a munka, menten ránkförmed- tek: ..A kenyér nem nehéz.’!" A Hernád menti Építőipari Szövetkezet, most tizenkét eves. de felnőtt benyomását kelti. Muszáj is felnőttnek lennie, hiszen a negyedik öt­éves terv meglett emberekre szabott feladatok elé állítja őket. De azért nem ártana, ha továbbra is élveznék a járási, megyei és országos szervek segítő pártfogolását. Az ő dolguk különösen ne­héz: a hajdan „sötét Abaújt” kell még világosabbá lenni­ük Szeretett szülőföldjüket. Hadd tegyem hozzá: szü­lőföldöméi Gulya* Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents