Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-25 / 47. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 1971, febr. 25., csütörtök Filmjegyzet Jő estéi, Mrs. Campbell! t> ték pereg napjainkban a premier-mozik vásznán, A játék felállítási képlete ér­Gina Lollobrigida A lovag végakarata Színes, látványos, kalan­dos történet a XVI. század Észtországból, szovjet—észt produkcióban. A történet nagyjából a kalandfilmek már jól ismert csapásán ha­lad. A hajsza egy lovag vég­akaratában szereplő, állító­lag értékes ereklye kézreke- rítéséért folyik, s közben ta­lálkozunk egy szép szőke lánnyal, tigyefogyott vőle­gényével, délceg betyárral, szabad legénnyel, gonosz rablókkal is, akikkel az erek­lye megszerzése végett a rendházfőnök szövetkezik, van testvérgyilkosság, szere­lem, meg persze egy kevés lovasvágta, hajsza, vereke­dés, várbörtön, minden, ami a XVI. századi kalandos tör­ténetekben szokásost Igaz emberi ér-zésekről, meg pa­rasztok forradalmi mozgoló­dásáról esik szó, kemény vo­násokkal rajzolódik fel egy kolostor belsője, s aki sze­reti az ilyenfajta filmeket, akit nem bosszant, ha min­den túlzottan az előre ismert sablon szerint történik, nem unatkozik majd a moziban. Romantikus kalandokra vá­gyó felnőtt és a fiatalabb korosztályhoz tartozó nézők számára ajánlhatjuk. Jelek az úton Az Andrzej Piotrowski rendezte lengyel film egysze­rű tanmese. Egy távoli épü- letanyag-fuvarozó telepre új munkaerő érkezik. Börtönből jött, ahol évekig ült egy ha­sonló fuvarozó telepen elkö­vetett visszaélések miatt. Ko­rábban igazgató volt, most- alacsonyabb beosztásba ke­rült. Egy megváltozott em­ber jött ki a börtönből, s mert a fuvaríelepek ügyei­ben igen járatos volt, csak­hamar leleplezett egy sor szabálytalanságot, s emiatt mihamarabb népszerűtlen lett új munkahelyén. Csak egy írnoklány állt melléje, s az ő segítségével sikerült egy volt rabtársának bűnös cselekedeteit is leleplezni, aki éppen a közös börtönévekre hivatkozással próbálta fede­zékül felhasználni a jobb út­ra tért, korábban megtévedt igazgatót. A történet leírásából is ki­tűnik, hogy erősen didakti­kus célzatú filmet látunk. Művészi megvalósulásában sem találunk semmi különö­sebb figyelemre méltót. A főszerepet a már oly sok ér­tékes alakításban megismert Tadeusz Janczar játsza. (benedek) dekes: a hajdan Olaszor­szágban állomásozott ameri­kai katonák húsz év után el­jönnek egy kis olasz faluba találkozóra. Egy magányos asszony, Clara Campbell iz­gatottan várja ezt a talál­kozást. Izgatottan és féle­lemmel. Ugyanis három ame­rikai katonával volt kapcso­lata, mindháromnak azt ir­ta, hogy ö a gyermeke apja, s mindháromtól rendszere­sen kapja havonta a nevel­tetési hozzájárulást. Az apák persze nem tudnak egymás­ról, s most egyszerre jönnek valamennyien. Hogyan lehet | elkerülni a hármas találko­zást? Ezen töpreng Clara asszony, s e találkozás kö­rül bonyolódik a fordulatos, bár sok régi ötletet is fel­használó, tagadhatatlanul ka­cagtató film. Kár, hogy a történet helyenként, különö­sen az utolsó negyedében könnyzacskókra haló melo­drámába csap át. Ragyogó színeszek keltik életre az egyes figurákat, s közülük elsősorban az ellenállhatat­lan szépségű Gina Lollobri- gidát kell említenünk, aki immár egy húszéves lány anyjaként állt előttünk, de most is olyan friss és üde volt, mint szerepe szerint akkor lehetett, amikor part­nerei, megöregedett hajdani szeretői — Telly Savalas, Phil Silvers, Peter Lawjord — körüludvarolták. A műkedvelők megbecsülése jegyzetek egy módszertani tanácskozásról Amint arról már hírt ad­tunk. a „Szóljatok szép sza­vak!” című, országos rádiós­vetélkedőre készülő borsodi színjátszó csoportok, irodal­mi színpadok vezetői részé­re a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központ mód­szertani tanácskozást rende­zett Kazincbarcikán. A szak­mai tapasztalatcserén túl. ez a tartalmas tanácskozás sok olyan elvi tanulsággal is szolgált, amelyek közfigyel­met érdemelnek. A legutóbbi évtizedben fo­kozatosan kialakult, s nap­jainkra teljesen érvényre ju­tott új közművelődési kon­cepcióban egy ideig bizony­talan helyzetben volt a ha - gyományos műkedvelő moz­galom. A korszerűsítési tö­rekvések — szükségszerűen — mindenekelőtt a szocia­lista tudatformálás legköz­vetlenebb tényezőire irányí­tották a figyelmet. Az új társadalmi igényeknek job­ban megfelelő kereteket kel­lett elsőként kialakítani. Eb­ben a dinamikus átalakító, megújító munkában — több­Szegfű az asztalon A két-két szegfű selyem­papírba göngyölve pi­hent az asztalon. Két kislány kapta, az egyik ne­gyedikes osztály közös fi­gyelmességeként. A kazincbarcikai Ságvári Endre Gimnázium és Szak- középiskola tanulóitól való a történet, a szegfű is. Hó­napokig készültek sok-sok munkával, lelkesedéssel egy kultúrműsorra. Végül Ka­zincbarcikán, az Egressy Bé­ni Művelődési Központ szín­padán felment a függöny, és megkezdődött a diákok mű­sora. Zongora-, fuvolaszá­mok, kamarakórus, gitárral kísért spirituálé, majd a színjátszók két száma. Egy vidám jelenet és a XVIII. századból való komédia, a Kocsonya Mihály házassága. Másfél órás siker után a szereplők boldogan siettek az öltözőkbe, hogy" újra diá­kokká váljanak, leszedve magukról a parókákat, a maszkokat, a festékeket. Ak­korra már valakik, vagy va­laki a negyedikesek nevében oda tette az asztalra a kei­két szál szegfűt, a két sze­replő kislány részére. Óha­tatlan, hogy az ember egy percre el ne gondolkozzon. Hányszor halljuk fiataljaink­ról, hogy csak a beat képes lázba hozni őket. Az iménti műsorban Chopint, Gluckot, Lisztet, népdalt hallottunk. Kiveszett a romantika? Nin­csenek halk, finom érzések? Szegfűk az asztalon. Nem is a saját, hanem a másik ne­gyedikes osztálytól. A saját­juk klubestet rendezett a szereplők tiszteletére. A mi még a történethez kívánkozik: a fiatalok a Bareikán bemuta­tott műsorral a közeli köz­ségekbe is elmennek. Lelke­sen, jókedvvel készülődnek az útra. nyire szándéktalanul — sok helyütt megfeledkeztek an­nak pontos számbavételéről: mit és hogyan lehetne hasz­nosítani az új keretek közöli is a hagyományos népműve­lési formákból. Zavart okozott egy sajátos félreértés is: a „hagyomá­nyos” hovatovább egyértel­művé vált azzal, hogy „kon­zervatív”. Márpedig — ért hető módon — senki nem vállalta volna szívesen a népművelők közül ezt az el­marasztaló jelzőt. S mert a múltból a legtöbb elretten­tő emlék, hahotára lukasz­tó anekdota épp a félresike­rült „műkedvelő” előadások­ról maradt fenn — méltat­lanul elhományosítva a mun­kás, az agrárszocialista és az igényes diákszínjátszás szin- ’ tén hagyományos értékeit, mozgalmi jelentőségét még a régi elnevezést is csali kevés következetes együttes vállalta. Ám maga* a szín­padi játék igénye valami­lyen formában továbbra is kielégítésre törekedett: ter­jedni kezdett az „irodalmi színpadi” mozgalbm. Olyan ..elméleti” indokolásra is kí­sérlet történt, hogy: a „kor­szerűtlenné” vált színjátszó csoportok helyébe a modern életérzést jobban kifejező irodalmi színpadok léptek. Időbe telt, míg a tények tárgyilagos elemzésével sike­rült eloszlatni a mondvacsi­nált ellentétet, kimutatni, hogy erőltetett törekvés szét­választani a lényegében együ­vé tartozó fogalmakat. A he­lyes elv: az irodalmi szín­padi megjelenítés is része a színjátszásnak, annak — szintén régi eredetű — ora- tórikus formája, amelyben a hangzás az elsődleges kife­jezési mód. Mellette azonban továbbra is megvan a létjo­gosultságuk a dramatikus — ha úgy tetszik, „hagyomá­nyos” színjátszó formáknak. A lényeges nem az elnevezés megváltoztatása, hanem a tartalmi megújulás. Ettől vá­lik modernné, korszerűvé — azaz mához szólóvá — a színjátszás valamennyi for­mája. Az így értelmezett műked­velő színjátszó mozgalom épp napjainkban bizonyítja megújulásra való képességét, erejét. A közművelcs IV. öt­éves tervének irányelveiben is megfelelő hangsúlyt ka­pott ez a mozgalom — s a X. pártkongresszus vitájában Aczél György elvtárs szólt egyebek között arról, hogy a szocialista tudat- és ízlésfor­málásban a jövőben is fon­tos szerep jut a népműve­lés hagyományos formáinak, közöttük a műkedvelő mű­vészeti tevékenységnek. Az amatőr színjátszó moz­galom országos elismerését jelenti a rádió kezdeménye­zése a legjobb együttesek mozgósítására. Az, hogy a „Szóljatok szép szavak!” döntője a két legnagyobb hatású tömegkommunikációs eszköz, a rádió és a televízió révén a legszélesebb nyilvá­nosság előtt zajlik — töme­ges minőségi javulást:, nagy fejlődési lehetőséget eredmé­nyezhet a műkedvelő szín­játszó mozgalomban. örvendetes, hogy megyénk együttesei valamennyi meg­hirdetett műfajjal — önálló oratórium, dokumentum és riportjáték, szerkesztett iro­dalmi összeállítás, klasszikus és mai színmű — neveztek a versenyre. Minden együt­tes a képességének legin­kább megfelelő, „teshez álló” műfajt választotta. A jelentkezések számát te­kintve az elsők között tart­ják nyilván az országos ver­senyt irányítók a 44 borsodi együttest, s joggal vár me­gyénk közvéleménye a lét­számmal arányos jó teljesít­ményt együtteseinktől a te­rületi bemutatókon, s a dön­tőben. Berccz József Má tavaszodik! Nyár is lesz! Most még 10 százalék OTP-előleg befizetése mellett hűtőszekrény ■v tulajdonos lehet Nyereségrészesedésből hűtőszekrényt! BOJCSUK JÓZSEF ES IMRE GABOR REGENYl nyomán IRTA: CS. HORVÁTI TIBOR RAJZOLT/ SEBŐK IMRE Nem sokra r/ anyum js meghalt. én el­kerültem A FALUBÓL. RÓMÜVESELYHEZ SZE­GŐDTEM inasnak. Dolgozzam Pesten is, VIDÉKEN LS, KATONA LS VOLTAM, MEG MUNKA ­nélküli. Eltelt vagy tíz év. Egy napon, munkából haza menet, véletlenül MEG­PILLANTOTTAM az utcán az egy/m/ ■ VOLT FEHERPÜLÖNÍTMÉNyESr. UEANA Mentem és megtudtam, hogy vitéz éacz Balázsnak h/yj/ék. írat/kos. ónná ÖSSZEBORZAD. MERI: flRRÓL,AML EZUTAÍN TÖRTÉNT MAR HALLOK frÖt.VT4T'.Jt/H^ j Fordulatokban gazdag, bo- hozati elemekkel jócskán operáló amerikai filmvígjá-

Next

/
Thumbnails
Contents