Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
1971. febr. 21., ym^wop ESZÄK-MAGYARORSZAG 7 Hol tari az ifjúsági ház? Interjú az igazgatóval Körülbelül fél éve avattuk fel a miskolci Molnár Béla Ifjúsági és Űttörőhá- zat. Érthető, hogy az első hónapok részint türelmes várakozással, részint terv- készítéssel, munkaprogram összeállításával teltek él, most viszont a jeleik már azt bizonyítják: hamarosan befejeződnek az előkészületek és megkezdődik az igazi házélet. Az indítás nehézségeinek leküzdéséhez sok munkával járult hozzá a már leköszönt igazgató, majd azok, akik továbbra is vezették az intézetet, egészen néhány héttel ezelőt- tig, amikor az új igazgató. Kovács Lajos pedagógus megkapta kinevezését. Vele beszélgetünk a ház programjáról, terveiről. — Mik az általános célkitűzések, elképzelések? — Az ifjúsági ház több vonatkozásban különbözik más művelődési intézménytől. Ügy fogalmazhatnám meg, hogy bizonyos értelemben „pártos” házat akarunk. Programjaink úgy készülnek, mintha mindenki KTSZ-tiatal lenne itt, bár tudjuk. hogy nemcsak KISZ-esek jönnek és jöhetnek. Tanuljanak, szórakozzanak, megfelelően töltsék el az időt — a KISZ-normák szerint. — Munkatársak? — A helyettesein, aki lényegében az úttörőház vezetője és egy művészeti előadó. — Tehát itt, az ifjúsági házban tulajdonképpen ketten dolgoznak. Elég ez az erő? — Egyelőre igen. Később esetleg több kell. — Felügyeletileg hová tartozik a ház? — Gazdaságilag a megyei KISZ-bizottsághoz, - művészeti. tartalmi munka szerint a KISZ városi bizottságához. Mindkét bizottság sokat segít. — A jelenlegi munka, amihez az erők elégségesek, miből áll? — Több szakkörünk munkálkodik már. Irodalmi szakkör, művészetbarátok klubja, fiatal utazók klubja, bábszskkör néhány napja alakult a versenytánc szakkör, félig megvan a barkácsoló szakikör fém- és famegmunkáló részleggel, a fotószakkör félig az úttörőháznál, félig már nálunk tevékenykedik. Ezek nagyobb része élő klub vagy szakkör, körülbelül 200 fiatallal. középiskolásakkal, ifjúmunkásokkal. — Nyilván több szakkör is lesz... — Feltétlenül. Megszervezünk egy helyiismereti szakkört, melynek első feladata a KISZ városi vagy megyei, esetleg mindkét bizottsága történetének feldolgozása. A dokumentumokból, az összegyűjtött anyagból kiállítást is rendezünk. Szervezünk képző- művészeti szakkört, ki mit gyűjt klubot, rádiós klubot, mélynek tagjai rendszeresen részt vennének például az MHSZ versenyem, és igen kedvenc elképzelésünk egy kórus megszervezése, mely & mozgalmi dalokat ápolná. — Könyvtár? — Most rendezik. Eddig 2200 kötetünk van, a tervek szerint a városi könyvtár fiókjaként munkálkodik, körülbelül áprilistól kezdve. — Mi 1esz v ház programjában? — Sok mindent tervezünk. Eddig a következőkről van szó. Meghívunk vezető embereket, neves személyiségeiket a megyéből. Miskolcról vagy Budapestről, hogy találkozzanak a fiatalokkal eszmecserén. Szeretnénk meghívni a Miskolci Nemzeti Színház művészeit és budapesti művészeket is találkozóm, egy- egy irodalmi műsorra, előadóestre. önálló estjeinken többek között a most nagyon népszerű „Kicsoda? Micsoda?" is szerepel. — Tánc? — Az már most is megy. Mondanom sem kell, hogy nagyon látogatottam — Okoz-e gondot a rend- fenntartás? — Eddig nem akozott különösebb gondot, bér természetesen felkészültünk rá; az ifjú gárda állandó ügyeletet tart, — Tehát a szülők nyugodtan engedhetik lányukat ide táncmulatságra is? — Nyugodtan engedhetik. A rendért felefürtk. Különben is csak azok lehetnek itt, akik megfelelő módon viselkednek. — Rendszeresítenek-e igazolványt? — Feltétlenül. Körülbelül 1200 darabot adunk majd ki, bár hozzávetőlegesen 3000 fiat»! tart rá igényt A többinek azonban majd csak akkor tudjuk kiadná. ha az úttörőháznál nemrég megkezdett munkákat is befejezik, amikor már két nagy teremmel rendelkezünk. Tfttán mondanom is fölödleges, hogy az igazolvány visszarvehetö azoktól, akik erre rászolgálnak. — Végezetül: mikor láthatjuk az ifjúsági ház programját a műsorfüzetben? — Először márciusban. Onnan kezdve minden hónapban és remélem, hogy egyre színesebb, érdekesebb programokkal. Találkozások útközben — Minden élet, ember, állat növény, erdő. mező a tavaszt várja, kedves csillagom — mondja jókedvűen Zupkó József, az eddé- nyi Alkotmány Termelő- szövetkezet 66 esztendős nyugdíjasa. A község határában találkoztunk, trágyarakodás közben állt meg egy kis beszélgető-pihenésre. — A tavasz nem mindig egyformán villan a tél végén, mint ahogy a napfény sem a hajnalokon. Van amikor ködökkel, borús felnőkkel birkózik, fagyok teszik síkossá útját de azért mindig eljön, mindig ideér — bölcseTkedik az öreg. — A tavaszok mindig jókedvre derítik az embert, játékossá az állatot S az sem keseríti meg ezeket a tavaszváró napokat hegy az embernek eszébe jut: egy esztendővel megint öregebbek lettünk. Józsi bácsi hajdanán juhász volt az uradalomban, azóta ismeri és érti a természetet a természet változásait. Büszke is erre. meg évei számára, meg munkáséletére, mint ahogy büszke szép bajuszára is. — Nősüléskor hagytam meg — mondja —, 1f>2-í-től van meg a bajuszom. Hej, de régen volt! Aztán sorolja az éveket helyeket ahol legeltetett gondozta a juhokat. — Negyvenötben nagyot változott a világ — emeli fél hirtelen a fejét. — Alapító tag voltam a tsz-ben, juhásza, majorosa, íogatosa voltam a közösnek, amíg nyugdíjba nem mentem. A nyugdíj nem sok, ezért dolgoznom is kell. pótolni a kis pénzt Elhallgat cigarettát gyűr a szipkába, aztán még hozzáteszi: — Meg hát dolgozni kell azért is, mert közeledik a tavasz, és ilyenkor nem nvughatik még a 66 esztendős ember sem. Nemcsak a határban látják, tud ják ezt az emberek, hanem a községben is. Az edelénvi bányásztelep egyik utcájában találkoztunk Szabó Lászlóval, a Miskolci Tanácsi Tervező Vállalat irányító tervezőmérnökével. — Az edelénvi központi szennyvíztisztító telep geodéziáját készítjük jelenleg — mondja a mérnök. — Ezt a munkát mi is csak akkor végezhetjük, amikor az idő engedi, és főleg tavasszal, kora tavasszal, meg ősszel, amikor a lombok nem akadályozzák a méréseket. Lomb még valóban nincs, így hát nem akadályozza munkájukat pedig mi ts, és ők is nagyon várjuk, hogy kinyíljanak a fák, a növények. De az, hogy a szintező műszer ott áll az utcában, már azt jelenti, hogy kora tavasz van. Ahogy a mérnök mondta. Az edeáényi központi ötéves tervben épül majd meg. A terveket ebben az esztendőben készíti el a vállalat., a kivitelezés 6—7 millió forintba kerül. Csendes és kihalt a Ra- kaca-völgyi víztároló környéke, A tó vtze még mindig tízcentiméteres vastagságú jéggel van befedve. A 850 méteres gátra épült út közepén találkoztunk Bozsejovszky József gátőrrel. Régebbről ismerem, tudom, itt is lakik, szerelmese a tónak és környékének. — Hosszú volt a tél — sóhajt a gátőr —, nagyon várjuk a tavaszt. Ez a völgy eléggé hűvös egyébként is. és a tó állóvizén tizennyolc centiméterre hízott a jég. A tó még alszik. Lassan ébredezik, s csak nyáron virul ki igazán, amikor itt tanyáznak a horgászok. A gátőrök élete azonban ilyenkor sem egyhangú, unalmas. Karbantartási munkáikat végeznek, vízállást mérnek, rendszeresen jelentik ezt, felügyelnek az árvízvédelmi rőzsék, karók tárolására. — A tóhoz 240 négyzet- kilométer vízgyűjtő terület tartozik — mondja a gátőr. — A víztároló befogadóképessége viszont, csak 3 millió 200 ezer köbméter. A nagy hó miatt a vízgyűjtő területéről 11 millió köbméter vizet vártunk és várunk. Ennek nagy része már lement, árvízveszély nincs. Most az a dolgunk, hogy megfelelően szabályozzuk a zsilippel és nem a szifonnal a vízszmtet. így vigyázunk a vízre és a halakra egyaránt. Persze, számítunk a tavaszi csapadékra is, ami. ha sok lesz. gondot okoz. De bárcsak tavasz lenne már .. Szöveg: Oravcc János Fotó: Szabados György M ária végignézett a zsúfolásig megtelt kultúrteremben. Semmi kétség, a farsangi bál jól kezdődik, annyi a nép, hogy Dunát lehetne rekesz- teni velük. Máris nagyszerű a hangulat, a színes papírfüzérek és lampionok alatt, táncoló kar- neválherceg jókedvű alattvalói kitűnően érzik magukat. A jelmezek is ötletesek, a kolduló baráttól a Hold-emberig mind megtalálható. Magas, barna’ hajú tiroli vadász lépett Máriához. Udvariasan meghajolt előtte: — Szabad a legszebb Carment felkérnem egy fordulóra? Mária elnevette magát: — Miért mondja, hogy a legszebb, hiszen csak ón egyedül vagyok Carmennek öltözve. Nincs versenytársam! — Nincs ebben semmi különös — lépett közelebb a tiroli vadász —, azért mondtam, hogy legszebb, mert az összes farsangi Carmenhez hasonlítottam. De talán táncoljunk? Jó? Mária az első lépések után megállapította, hogy a tiroli vadász ügyetlen táncos. S az, mintha kitalálta volnu gondolatait: — Ne haragudjon, nem tudok jól táncolni, ritkán jutok hozzá, kimegyek a gyakorlatból. — Hogy jól táncolni? No hiszen, messze van a jótólI Topog, mint egy barnamedve. — Köszönöm az őszinteségét. Nagy erény! Mindig ilyen őszinte szokott lenni? — Megszoktam. — Akkor árulja e!. hol, melyik részlegben dolgozik. Még nem találkoztam magával. — És maga, kedves tiroli vadász, talán inkább maga árulná el hovatartozását. Én valóban nem tudom, kicsoda. Pedig a jelmez és álarc ellenére nagyon sok embert felismerek. — Nem meri elárulni? Az őszinteség... — Ne figyelmeztessen rá — vágott Mária a tiroli vadász szavába —ha tudni akarja, eddig a nagyfőnök mellett voltam titkárnő. — Akkor bizonyára jó feketét tud főzni? — Ali, maguk... A titkárnőt mindjárt a jó feketével hozzák összefüggésbe. Agyuk képernyőjén azonnal egy csinos nő és égy ibrik jelenik meg. — Nagyszerű! Mondja, mi az az ibrik? — Csésze, nálunk Felső-Borsodban így mondják falun. De mit faggat, inkább a lépésekre ügyeljen, kedves tiroli ''■'utászom. A férfi meghajolt: Jó. grácia szegény tiroli sápomnak. De ha megengedi. ÁLARCBAN — Ez érdekes. Ugyan mit hallottak felőle? — Azt, hogy egy goromba, ideges fráter. Különben nagy fej, vörösdiplomás, valahonnan a minisztériumból helyezi); ide. És ezért a ... a . . . Sobri Jóskáért dobtak a régi nagy- főnököt! — Nem gondolja, hogy kissé erős kifejezéseket használ az új főnökével szemben? — Lehet. De a régi nagyszerű ember volt, szerettük. És akkor egy ilyen ... ilyen ... — Sobri Jóska ... — Hát ez tényleg kissé erős, bocsásson meg, de megértheti, mindenki arról beszél, hogy alacsonyabb beosztásba kerül a volt nagyfőnök. Pedig nagyszerű kbponya, és az új főnök bizonyára megfúrta. — Divatos ok. Végeredményben nem is tudjak, hová kerül a volt nagyfőnök? — Nem. Annyi mindent beszélnek. Nekem, persze, fel kell készülnöm a munkahely-változásra. — Miért? — Jaj! Vigyázzon a patáira kedves tiroli vadász, már harmadszor nézi lábaimat Széchenyi térnek. — Bocsánat, ne haragudjon, ígérem, megbüntetem a patáimat. De hogy az előbbi gondolatnál maradjunk; miért készül otthagyni titkárnői beosztását? — No hallja! Amit az új főnökről hallottam. Ki néni ali- hatom a goromba, ideges ... — Sobri Jóskákat! — Jó, hát ne legyen Sobri Jóska, legyen ..'tömör király". Eg>rre megy. Különben majd meglátjuk. Az első nap minden ki fog derülni. És ne higgye, hogy megijedek, ha ott kell hagynom a titkárnői előszobát. Kitűnően gépelek, bármelyik osztály szívesen elfogad. — Bátor Carmen maca! — Az operában is az. Persze, annyira bátor mégsem vagyok, hogy ezt a szambát magával táncoljam. Hagyjuk abba jó, és nézzen más partner után. Persze, annnvit megmondhatna, melyik üzemrészben dolgozik? — Tix-oli vadász vagyok — mondta a férfi, miközben próbáltak kijutni a tömegből —, de ha akarja, hétfőn találkozhatunk. — Hol? Az erdőben? — Lehet. Tudja, a Sobri Jóskák az erdőt kedvelik, viszlát... * Hétfőn reggel Mária a szokottnál valamivel korábban ment be hivatalába. Arra gondolt: meg kell előznie az új főnököt. Mindig jobb, ha az ember fogad, mintha érkezik. Elkésett. Az előszobában idegen felöltő, kalap a fogason, s a főnöki szobából gyufa sercegése hallik, mert ujjnyira nyitva az ajtó. Levetette kabátját, rendbe szedte haját, leheletvékony rúzsfátyolt vont ajkaira, és az ajtóhoz lépett Kopogott. — Tessék! — Jó napot kívánok. Erdős Mária vagyok! — Sándor bácsi titkárnője7 — Igen. — Foglaljon helyet. Fiatal, harmincöt év körüli, barna hajú ember ül az íróasztal mögött. Szimpatikusnak látszik — állapítja meg Mária —, persze, ettől még lehet goromba, ideges fráter. Hanem a hangja, csuda ismerős. — Van valami utasítása igazgató elvtársnak szamomra? — Utasítás? Egyelőre nincs. Azaz, várjon. Sándor bácsi lelkemre kötötte, hogy adjam át üdvözletét és mondjam meg: minisztériumi főosztályvezető lett. Munkája könnyebb lesz és ... ő maga kérte, hogy mentsék fel innen, ahol rengeteg a munka. — Idős volt már, ötvenkét éves! De nagyszerű ember volt. — örülök, hogy ebben is egyetértünk. Ja, most jut eszembe, tagja ön valamelyik könyvtárnak? I gen — mondja Mária, és agya villámgyorsan veszi számba az elmúlt napokat. Hol is hallotta ezt a hangot? Mert hogy találkoztak, az biztos! Kitűnő a memóriája, úristen ez ... — Szóval, igen. akkor megkérem, szerezzen be minden irodalmat Sobri Jóskáról. Tudja, néni árt az embernek megismerkednie saját magával. Izma sem rezdül az új igazgatónak, de szemei nevetnek. Mária nem látja, csak kitámolyog szobájába, és nagyhir- b<»njében feketekávé-főzédie'» ’•'* János az előbb múlt időben beszélt titkárnői posztját illetően. Miért? — Faggat? — Isten ments! — Ha tudni akarja, a régi nagyfőnököt áthelyezték. Holnapután, hétfőre várjuk az újat. Még senki sem látta, de a híre megelőzte.
