Észak-Magyarország, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

7971. február 17, seerda ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 Tervünk büszkesége: A magyar—szovjet olefin-kooperáció Munkában a manipulátor Pártunk X. kongresszusá­nak befejezésével szinte egy­letében kezdődött meg a nép­gazdaság IV. ötéves tervé­nek részletes ismertetése a dolgozók széles rétegei kö­zött. A tervagitáció során jól felkészült propagandisták fá­radoznak rajta, hogy a köz­vélemény elölt világossá te­gyék gazdaságpolitikánk cél­ját és főbb jellemvonásait. Ismertetik, hol tart ma a magyar népgazdaság és mi­lyen színvonalra jut a terv teljesítésével. Buzdítják a dolgozókat, hogy az eddigi­nél alaposabban ismerjék meg szőkébb hazájukat: me­gyéjüknek, városuknak és sa­ját üzemüknek tervprogram- :ia(. s ezen belül jobban lás­sák saját feladataikat is. Felzárkózunk.. ­E munka sorén sok szó esik megyerik dinamikusan fejlődő ágazatáról, a vegy­iparról. Ezen belül is a pet­rolkémia legjelentősebb ágá­nak, az olefinként tónak fej­lesztéséről. Az olefinkémiai ipar a fejlett tőkés orszá­gokban jóval előbb tart, mint jelen, pillanatban hazánkban. Érmek oka az, hogy náluk a petrolkémiai termelés több mint negyedszázados múltra tekint vissza, míg nálunk ez a vegyipari ágazat csak né­hány éves. A IV. ötéves terv teljesítésével azonban hatal­mas lépest teszünk előre eb­ben a tekintetben is! Az olefinkémiai ipái' nagy mennyiségben és olcson áJ Irtja elő az olyan alapanya­gokat, mint az etilén és pro­pilén, amelyekből az értékes vegyipari termékek egész sora gyártható gazdaságosan. Ezek az alapanyagok azért '’altok a szerves vegyipar legfontosabb nyersanyagaivá, mert alkalmasak a tömeg­termelésre, bizonyos üzem­nagyság esetén alacsony ön­költséggel gyárthatók. Keze­lésük és felhasználásuk nem igényel a vegyiparban az át­lagosnál magasabb műszaki színvonalat, feldolgozásuk •során viszont jelentős érték­növekedés következik be. Igen nagy megtakarítás Népgazdaságunk jelenleg a petrolkémiai eredetű ter­mékszükségletnek csupán 30 Eleklromos érintésvédel­mi mérés, villámvédelem felülvizsgálat és elektro­mos tűzrendészet! felül­vizsgálat az 1/19(53. (VII. 5.) BM számú rendelet 116. paragrafus szerinél munkák végzéséi vállalja a Járási Építőipari Ktsz. Cím: Mezőkövesd, Do­hány u. 5. sz. Tel.: 101. OLCSÓ GYERMEKKOCSI ­vasár: Mély gyermekkocsik, jó állapotban, MELYEN leszállított áron eladók. Több színből vá­laszthat. Miskolc, Szé­chenyi u. 64., 31-es , Kölcsönző Botit. —35 százalékát tudja fedez­ni hazai termelésből. Vize­lési mérlegünkre tehál igen nagy terhet ró ezeknek a termékeknek — löleg tőkés \iszony latú — behozatala, mert a testvérországok ha­sonló gondokkal küszköd­nek. Ezért vált az oleíinké- miai ipar fejlesztése IV. öt­éves tervünknek olyan je­lentős kérdésévé! Ha nem sikerült volna megoldanunk, 1975-re már évi 133 millió dollár értékű petrolkémiai terméket kelteit volna im­portálnunk a fejlett lökés országokból! Szakembereinket már a IV ötéves terv előmunkálatai során is foglalkoztatta az olefinkémiai ipar fejleszté­se. Előttük nyilvánvaló volt, hogy a petrolkémiai ter­mékek nagy többsége legna­gyobb gazdasági hatékony­sággal csak olefinekből gyártható. Rendelkezünk is az olefinkémiához szükséges szénhidrogén-nyersanya­gokkal, de az előzetes számí­tások azt mutatták, hogy sa­ját erőnkből csupán évi 100 ezer tonna etilénkapacitású üzem létesítésére telik. Ez azonban még korántsem az optimális üzemnagyság! Ilyen üzemnagyság mellett mint­egy 40—45 százalékkal ma­gasabb önköltséggel gyártot­tuk volna az olefineket, s gazdaságosság tekintetében messze a tőkés országok mö­gött bandukoltunk volna. .4 kast ben A KGST-ben talalt.uk meg a megfelelő megoldást. A magyar és a szovjet szakér­tők közösen készítettek mü- szaki-gazdasági . számításo­kat. amelyeknek eredményei konkrétan bizonyítják, meny­nyire szükséges a nemzetkö­zi összefogás és munkameg­oszlás! A 100 ezer tonna évi kapacitású olefinüzem he­lyett: IV. ötéves tervünkben 350 ezer tonna kapacitású üzemet létesíthetünk szoros termelési kooperációban a Szovjetunióval! Ez már olyan üzemnagyság, amely­ben tfr. előállítandó olefinek önköltsége rendkívül kedve­ző. Világviszonylatban is „bírni fogjuk” a versenyt! Ma még nem is mérhető fel teljes egészében, mekko­ra előnyt jelent számunkra a magyar—szovjet olefin- kooperáció! Az mindeneset­re biztos, hogy versenyképe­sek leszünk a legfontosabb petrolkémiai ágazatban. Az is biztos, hogy 5 milliárd fo­rintos beruházást takarítunk meg, s jelentősen javítjuk fi­zetési mérlegünket az olefi­nek hazai termelése réven. Bővül vegyi üzemeink kapa­citása nemcsak Leninvároe- ban, hanem Kazincbarcikán is, ahová csővezetéken szál­lítják majd az etilént. A Leninváros és Kalus szovjet város között építen­dő csővezeték, amely évi 130 ezer tonna mennyiségű eti­lén szállítását biztosítja — nemcsak a két olefínüzemet, nemcsak a két várost köti össze. Újabb eltéphetetlen szála lesz a szovjet és a ma­gjai' nép barátságának is. ür. Nagy István Az eddigi nehézkes munkát könnyíti meg a DIGÉP-bcn az osztrák RUTHNEK gyártmá­nyú gép. Több száz kilogramm súlyú, hosszú darabok — rudak, tengelyek — gyártásánál használják. Foto: Sz. Gy. Új sikerek, régi gondok az engai csavarözemkee — Az elmúlt évet jól zár tűk. 1969-hez képest terme­lési értekben 13 százalékkal adtunk többet, s a többletet teljes egészében a termete kenység növelésével biztosí­tottuk. Csökkent a fluktuá­ció, az igazolatlanul kern a radozok szama, kevesebb a baleset. Lukács László, az ongai csavarüzem vezetője jellemzi e tömör mondatokkal a több száz tagú kollektíva eg> évi küzdelmet. örömei1!, gond'jait. Nagyobb önáHóság A tizedik zárszámadás Dumaházán A legeredményesebb — tanulságokkal Domalrazaai sohasem tud­tok az emberek a földből megélni. A felszabadulás előtt, s utána is egy-kótévig szánté „fő foglalkozási ág­nak” tekintették a faluban a csempészkedést. Hozták az árut, s vitték a szarvasmar­hát,’a juhot, a baromfit a szomszédos Csehszlovákiába, s a kalandos határátkelések­ről számos anekdota él még ma is a községben. Azóta természetesen meg­változtak a viszonyok, s az egykori csempészkedésnek csak humoros történetei ma­radtak meg. Nem nagyon változtak viszont a természe­ti adottságok, s a domaházi Dózsa Termelőszövetkezet ma is a legmostohább körülmé­nyek között gazdálkodik az ózdi járásban. A mostoha természeti körülményeket ta­valy a rendkívül rossz időjá­rás is tetézte. Két felhősza­kadás, jégverés és tűzkár el­lenére a tizedik zárszámadá­son mégis azzal a tudattal ülhettek asztalhoz a tsz tag­jai, hogy az évtized legered­ményesebb esztendeje ma­radt mögöttük. A tsz megalakulása! kö­vető esztendőben, 1962-ben még tíz forintot sem ért egy munkaegység. Tavaly az egy munkanapra jutó jövedelem 62 forint volt, s most a rossz idő ellenére is 76 forintot fi­zethettek. Ez elsősorban az évről évre fejlődő mellék­üzemági tevékenységnek kö­szönhető. A domaházi határban so­hasem voltak jo termésátla­gok, a tavalyi azonban a leg­rosszabbat is „felülmúlja”. A rozs átlaga holdanként 1,9 mázsa, a kukoricáé 5,5, a za­bé 2,6 mázsa, s a burgonya is mindössze 27 mázsával fi­zetett holdanként. A közgyűlésen élesen fel­vetődött, hogy az alacsony termésátlagok nem magya­rázhatók meg teljesen a rossz időjárással. Időnként rossz hangulat zavarta a gazdál­kodást, s a szorgalmukról egyébként híres domaháziak az elmúlt évben nem min­den idénymunkát fejezteti be. A kukoricának felét pél­dául egyszer sem kapálták még. Időnként úgy tűnt, hogy a tagok egy része teljesen a vezetőség ügyességére és a melléküzemágakra szeretné sorsát rábízni. A szemlélet szerencsére nem okozott végzetes bajt, A tanulságot; azonban le kell vonni belőle. Ez évben szi­gorúbbak lesznek a gazda­sági szabályzók, s a korábbi­nál nehezebb feladat előtt áll a I termelőszövetkezel. Tavaly is eredményesen dolgozott a tsz alig két éve létesített fűrészüzeme. Az üzem termelési értéke jóval meghaladta a fél millió fo­rintot, s a nagy tömegben gyártott, viszonylag egyszerű megmunkálást igénylő kész­áruk Domaházáról eljutottak a külföldi, még a tőkés pia­cokra is. A nyereségből ta­valy újabb beruházásokat végeztek, s az. igényeknek megfelelően például több tíz­ezer seprünyelel szállítottak az ország különböző löszei­re. Elbbeu az évben is sok megrendelést kaptak, s az üzeni igazi „felfutásai” most remélik. A legtöbb nyereséget még­is a bérfuvarozás eredmé­nyezte. A tsz négy tehergép­kocsija szinte pihenés nélkül mindig úton volt, s nem egyszer még a Dunántúlról is kaptak fuvarigénylést. A me­zőgazdasági ágak közül egye­dül a szarvasmarha- és a juhtenyésztés volt gazdasá­gos, utóbbi némileg pótolta a növénytermesztésből adódó ál-bevételi kiesést is. A jövőről szólva Medve Alfonz, a tsz elnöke elmon­dotta, hogy a szakosítás fo­kozására törekszenek, s a nem kifizetődő termelvénye- ket lassan megszüntetik. A juhtenyésztés és a mellék­üzemágak további fejleszté­sét tartják célszerűnek. Az elmúlt évi „munkaerő­hiányból” a tsz is levonta a tanulságot. Kézi kapálás he­lyett az idén először vegysze­res gyomirtással próbálkoz­nak. Ehhez azonban igavon- tatású pemietezöszerkezetef kell konstruálni, mert az erőgépek csak Íreves helyen boldogulnak a domaházi meredek hegyoldalakkal öve­zeti; határban. Tóth István MJöS-et ugyancsak tömör szavakkal erfcéksBk: „nehéz volt a helyzet”. Ez vonatko­zik a termelési kórütaie- nyefcne, az elvágyódásra, a berekre, a légkörre. Sokan elmentek, vagy menni szán­dékoztok. A környékbeli üzemek erős mágnesként ha­tottak, hiszen — ha csak egy tényezőt: veszünk figyelembe — itt volt a legaiacsonyabb a munkahét'. A feszítő etlenttTKMKiasok fetoidódásáert mind a buda­pesti központ, s mind az üzem sokat tett. Az üzemben a vezetési képesség kibontakoztatásá­val párhuzamosan fejlesztet­tek a belső mechanizmust, s biztosították a nagyabb önál­lóságot a vele járó felelős­séggel, s anyagi ösztönzők­kel együtt. Érdemes meg­említeni, hogy a harmadik ötéves terv ideje alatt 8,6 százalékkal nőtt a bérszín­vonal, s ebből 5.6 százalék az elmúlt évre jutott. S bár ez nem oldott meg mindent, tagadhatatlanul bizalmat te­remtett a jövőt illetően. Bi­zalmat azért is, mert ko­rábban az üzemek egyfor­mán kaptak a „közös kalap­ból”. A vállalat központja — az ongadak őszinte örömére — olyan szemléletet es gya­korlatot igyekszik kialakíta­ni: „ha jobban dolgozol, az eredmény arányában jobban részesülsz”. A belső tartalékok Ez idén az egység az el­múlt évinél hét százalékkal szándékszik többet termelni, főleg a fényes- és hornyos nyerscsavarokban, a rugós alátétekben. — Már elkészítettük a műszaki intézkedési leivel — mondja Tóth Zoltán főmér­nök. — Ebben tendencia, fo­lyamatosság érvényesül. Üze­münkben a csavarokat ko­rábban nagyobbrészt forgá­csolással készítettük. Az anyag kétharmadát le kellett „faragni”. Tavaly már meg kezdtük a belső kulesnyilásn csavarok forgácsolás nélküli, hideg alakítását. E tendencia alapján most több gépen át­térünk az élősajtolt csavarok gyártására, amelynél már csali a fejet kell forgácsolni. A munka-, az anyagmegta­karítást most százezrekben, később talán millió forintok­ban fejezhetjük ki. Az elmúlt erben a gepefc vánatlan hibáinak megelőzé­se«; a TMK nagy munkát fejtett ki, Eredményeképpen az előző evhez képest 45 ezer órát takarítottak meg. A nagy szám már önmaga - ban is sejteti, hogy Ortga eiég rozoga gépékkel rendel­kezhet, így csak ideig-öráig bírja a versenyt: a korszerű üzemekkel. A TMK-bau ez évben a tervszerű megelőző karbantartásban is sokat akarnak előrelépni. Mindez azonban csak toldozás, folto­zás. A jelen és a jövő igé­nyeinek kielégítéséhez jeten- tős rekonstrukcióra van szükség. Az elképzelések sze­rint az új ötéves tervidő­szakban 150 millió fomrtot fordítanak a korszerűsítésre ezzel újabb 300—350 ember számára nyílik itt munkale­hetőség. Az emberekért Ebben az üzemben is akadt vándormadár. Igen so­kan kitartottak azonban a legnehezebb időben is. A nagy havak idején például Nagy János gyalog indult az üzembe a csaknem 20 kilo­méterre levő Ócsanálosröl. (A másik véglet: az egyik autóbusz a gyár közelében kapott tengelytörést. Akadt olyan, aki az üzemtől más­tól kilométerre kivárta a négy óra hosszáig tartó javí­tást. illetve a jármű bevon- latását.) Előfordul, hogy az akadozó anyagellátás miatt, olykor „hajrá” van. túlóráz­ni kell. A dolgozók vállal­ják a fokozódó megterhelést. Az üzemvezetés értékeli a szorgalmas munkál, a hűsé­get. Szkurka János szó-tit­kár elmondja, hogy most készítik az új kollektív szer­ződőst. Igaz. hogy az üzem csak „besegít”, mert a köz­pont: egységes szerződést ké­szít. A korábbitól eltérően azonban mintha most jobban figyelembe vennék az ongai üzem dolgozóinak óhajait, s ük élni is akarnak vele A szerződés készítéséhez nagy segítséget adott a párt- vezetőség, s a nemrégiben lezajlott szakszervezeti veze­tőség-újraválasztás. A sok ifjú dolgozó például végállo­másnak szeretné tekinteni az üzemet. Segítséget kér a la­kásépítéshez. Van olyan el­képzelésük. hogy az üzem telket vásárol dolgozóinak a közeli helységekben, s ka­matmentes hitelt ad az épí­téshez. Csorba Barnabás

Next

/
Thumbnails
Contents