Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
Péntek, 1971. jontrár 1. ÉSZAK-MAGYARORSZAG 0 Mit várunk az új évtől? — Biztos jól szabott! — Bunda nélkül Dél-Amerikában.» Változatos tájékoztatást... Rgy óvatos nagykövet átadja megbízólevelét Békés együttélést... — Jenőkéin, mit hordjak, minit vagv maxit? — Semmit. Elismerés Jó emberek vagyunk Erre a fennkölt megállapításra nem a karácsonyi bejgli, a könnyekig megható történetek. s nem a szilveszteri malacsivítások ösztönöztek. E gondolat hosszú idő óta vonulgat bennem, s mély gyökerei vannak. Kezdjük az elején. Egy álarcos ember kirabolja a pécsi Volánt. Elcsípik. Már-már elitélem. Végül mégsem teszem. Egészen meghatott, ahogy a Kék fényben beszélt. Bírált. Olyan ember meggyőződésével rántotta le a leplet a telep hanyag, hiányos őrzéséről, mint aki mély felelősséget érez a társadalmi tulajdonért, s elítél minden hanyagságot, vállalja a felelősseget a bírálatért. Ilyen bírálatot régen hallottam. A ... folytatás. Hosszú hajú hippi-vezér néz szembe a tv-nézökkel. Vele kapcsolatban szó esett holmi erőszakoskodásról, munkakerülésről, szembenállásról a rendszerrel, sőt, minden rendszerrel, és miegyebekről. És az Indián siralma szívbe hasított. Jó szándékkal indították a hippi-mozgalmat, csak sajnos, egyes huligán- elemek lejáratták ■ A . .. folytatás. Sok embert hallottam már beszélni a tv-ben. Senkinek a sziibáli jósága nem halott úgy meg, mint a csepeli postarablóé. Szó esett itt holmi indulatos magatartásokról, bűnökről, A könnyekig meghatott viszont, ahogy a családról beszélt. Őértük tett mindent. Láttam embereket, akik már arra „vetemedtek", hogy dolgoznak a családért, de hogy valaki e:évt ~abló legyen!!! A .. . folytatás. A debreceni kulcsos betörőt nem is tudom elítélni, kiért igaz. nem voll előtte családi otthon, hivatal b! tonságban. De miért feile’ Szeretett egy lányt, hozzá akart felemelkedni. Sőt. egzisztenciái akart. Sok fiatalt ismerek. Igaz, jól dolgoznak, sokat közülük kitüntettek, jutalmaztak. De egyik se mondta, hogy „fel akar emelkedni", és „egzisztenciát" akar. A . . . folytatás. Vannak emberek, akik tagadhatatlanul bosszankodnak, hogy egyesek nagy lábon élnek. Volt. akit elfutott v méreg, hogy a bújtatott pesti építésvezető több százezer forint borravalót szedett fel a kiszolgáltatott építtetöktől. Igaz, ebből itl-ott épült egy ház, egy villa. No. de ö megmondta. hogy mindez csak lepel. A borravalóból dotálta a segéd- és a szakmunkásokat. Volt. akit zavart a látvány. hogy az cgtjik ifjú titán jó apukája potom S00 ezerért villát vett és három személykocsit. Am, senki se figyelte meg azt a meggyőző mondását: ..megdolgozott ezért az apám". A befejezés. Kedves és megható történetet olvastam egy óbudai zöldségesbolt vezetőjéről és egy vásárosról, illetve egy ,.tisztességes" családról. Ragyogóan berendezett lakásuk volt, (Ebbe sok mindent loplak. Tokajból loptak például az udvarra szőlőtőkét.) S volt egy ízlésesen berendezett villájuk a Balatonon. Es itt hiányérzetem támadt. Se a vő, se az, após nem mondták, miért tették. 1945., illetve 1948 óta csak úgy, minden meggyőződés nélkül törtek be ide. raboltak ott. s amott, s a hanyag könyvelés miatt nem is tudták megmondani, hány helyen. A Családi RT tagjai cini kasa n, megátalkodotton tagadtak. Ezt még. mint olvasó, elviseltem volna. De... De zgy szó sem esett a lelki ri gokról. Nem beszéltek szívbe markolóan róla, hogy mindezt a családért, a társadalomért teszik, kockáztatva a lopott jólétet, a kocsit, a villát és a szabadságot. Az ilyen emberek nem is érdemelnek • kíméletet. Vegyék csak őket bátran állami megőrzésre. Nehogy megszakadjon értük az emberi szív. Csorba Barna I A mull hó közepén hozzájárulással beléptem a Hüsklopfoló Gyárba. Kérgesi főosztályvezető karon ragadott, és néhány szó kíséretében átnyújtott egy simára nyalt friznrájú. klottköpcnyes férfinak: — Bemutatom önnek az új kollégáját. Ismertesse meg a belső rendünkkel, legyen segítségére munkájúban — mondta Kérgesi, és barátságos biccentés után eltűnt. — Ez lesz az íróasztala — mutatott kaitársam egy dióbama alkalmatosságra. — Az első fiókban találja az anyagkiutalási listákat. Közvetlenül alatta disznósajt van és hónaposretek. ífifég az elődje hagyta ott. Ebbe a főkönyvbe kell beiktatni bárom másolattal a havi feketekávé-fogyasztást. Szereti a feketekávét? —• Nagyon — bólintottam. — Akkor majd remekül megértik egymást .Tolánka kolléganővel. Ö a legjobb kávéfőző a szobában. — Ha egv munkás bejön anyagkiutalásért. akkor mi a teendő? — kérdeztem kíváncsian. — Mélyen az illető szemébe munkákéi\j né/., és átküldi Goftvai kollégához. Gortvainak majd később mutatom be. Vele szoktunk délelőtt barkochbázni a könyvelésben. Tud barkochbázni? — Az előző munkahelyemen mással foglalkoztunk . . . — Majd beletanul — intett jó- akaratúan. — Szokott telefonálni? — Olykor. — Ha telefonálni akar. lemegy a földszintre, a bérelszámoló mellett van egy kitömött rénszarvas, ott balra kanyarodik, és egyenesen kijut az utcára. A szomszédos eszpresszóban kitűnő telefonkészülék található és friss túrós. Az ebédidő déli tizenkettőtől fél egyig tart. Ha visszafelé a padlásfeljárón jön, liúrom- negyed egy is lesz, míg visszatér a szobába. — Mégis, mi lesz a munkám? — érdeklődtem. — Az első időben figyelni kell, nem jön-e valaki a folyosón. Ha közelednek, kettőt köhög. így nem érhet bennünket meglepetés. — Egy ilyen nagy üzemben mégis akadhat néha valami sürgős elintézni való — jegyeztem meg tisztelettel. — Ha sürgős elintézni valója van. a folyosón jobbra a harmadik ajtó. Egyébként a mosdóba délelőtt tizenegy órakor gyönyörűen besüt a nap. Ha kinéz az ablakon, a budai hegyek lankáit látja — suttogta ábrándosán és megkérdezte: — Szereti a természetet? — Szeretem. — Remélem, jól fogja érezni magát nálunk. Tudja, egész rendes hely ez az üzem, csak egy baj van — jegyezte meg kissé keserűen. — Mi a baj? — kérdeztem. — Az ember agyongürnöli magát, és akkor elsején a pofájába vágnak ezerötszáz forintot! Galambos Szilveszter ÁTMENETI BÉKE A KÖDFÉNYBSÍTÖ Tröszt és a hozzá tartozó vállalati központok dolgoz»! nagyrészt ismerték egymást. Azért csak nagyrészt és nem egészen. mert: a vállalatok az ország különböző pontjain ügyködtek, s ezek dolgozói csak a fővárosi tröszt embereit ismerték, a más megyebelieket; inkább szórványosan. A trösztbeliek természetesen ismerték egymást. Ez az ismeretségi szál és a tröszti, illetve vállalati szervezettségből adódó hivatalos kapcsolatok, alá-, fölé-, és mellérendeltségek elegendőnek bizonyultak a sok munkahelyen fellelhető ellenséges légikör kialakulásához, a nagyfokú ellenszenv táplálásához. A nyár folyamán a tröszt balatoni üdülőjében az egyik turnusban 30 család nyaralt. A 30 családfő közül csak 3 adódott, aki minden beutalt társával korábban is békésen élt. De például Durrbele Kázmér, az alsó-felsői telepről halálosan gyűlölte Mindig Alajos tröszti főosztályvezetőt, mert. ő is pályázott erre a beosztásra. Mindig viszont tudta ezt, és ezért nem szívlelte Durrbelét. Stop Lajos azért haragudott Kokl Ernőre, mert az nem akarta továbbítani egy újítását, ha nem veszi be feles társnak, Kokl viszont gyűlölte Fejes Károlyt, mert főnöki minőségében Stop Lajosnak adott igazat. Hétköznapi Elek naponta háromszor megátkozta Kövér Kelement, mert a prémium felosztásánál mindig megrövidítette, Lelkes János meg Rest Péter haragját vonta magára azzal, hogy mindig elvégezte határidőre azt a munkát, amiről a másik évek óta azt próbálta bebizonyítani: nem lehet határidőre megcsinálni. Az ellenfelek az üdülőben gyűlölködve nézték egymást. Az első nap szótlanul telt el. Másnap reggel Durrbele autója nem akart elindulni, valamelyik alkatrésze hibás volt. Mindig Alajos kocsija ugyanaz a típus volt, s amit a hivatali kapcsolat ellehetetlenített. az aulósszolidari - tás előmozdította: közösen tárgyalták meg és javították ki a kocsi hibáját, s a továbbiakban együtt bütykölték a kocsikat a legnagyobb békességben. Stop Lajos itt fedezte fel, hogy Kokl Ernő tulajdonképpen sporttársa neki, mert ő is szenvedélyes sporthorgász, s mikor ezen összebékülve együtt mentek ki a nádas szélére pecázni. már ott találták Fejes Károlyt, aki főnökként cseppet sem volt nekik szimpatikus, de mint horgásztárs, természetesen egész más. Fejes is úgy találta, hogy Stop és Kokl roppan! belevaló kartársak. Hétköznapi Eleket és Kövér Kelement a sakk- szenvedély tette elválaszt hatatlanokká. Lelkes Jánost és Rest Pétei't pedig az ulti, amelynek művelésében még sok -— kisebb-nagyobb haraggal fűtött — kartárs segített. Békességben. egyetértésben, egymás megbecsülésében telt el az üdülési idő. Hazafelé utazva Balatonkenesénél Durrbele Kázmér- nak eszébe jutott, hogy tulajdonképpen ő lehetne a főosztályvezető a trösztnél.. mire BUDAPESTRE értek. mindenkinek eszébe jutott valami a másikról. Még annak a háromnak is. akik korábban békességgel éltek. Másnap munkakezdéskor megújult erővel folytatták a fúrást es az ellenségeskedést. s két hét múlva már úgy marták egymást, mintha sohasem üdültek volna együtt a Balaton partján . ., De újévre — biztos, ami biztos — küldtek egymásnak üdvözlő kártyákat. O'e n crick t
