Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
T971. Január 10., vasárnap eSZAK-MAGYARORSZÁG 9 &mládi KOR itiiiiiiiHiiiMiiiiiiiimtiiiHümiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiiiiii Pedagógiai tanácsok i permek túlterhelésérfil A gyerekek túlterhelése, sajnos, annyira általánossá vált, hogy tartalmát már nem is kell részletesen elmagyarázni. Egy mondatba is ösz- szeszűrhető a lényege: a gyerek életkorát, képességeit, szellemi és fizikai teherbírását meghaladó terhelésről van szó. Létezik iskolai és otthoni, azaz szülői túlterhelés. Ami az iskolait illeti: ennek elsősorban az az oka, hogy miközben a tudományos fejlődés következtében gyorsan gyarapodnak az új ismereteik, viszonylag kevés lehetőség van a régebbiek szelektálására. A tananyag mennyiségének bizonyos mértékű növekedésére tehát mindig számítani kell. Ezt a növekedést ésszerűbb adagolással, a felesleges ismétlések elkerülésével, jobb tanári módszerekkel, a modern szemléltetőeszközök alkalmazásával, a kisebb létszámú tanulócsoportok kialakításával lehet néFarsang - 197i A közelgő farsangi bálokra, mulatságokra szeretnénk néhány ötletet adni az öltözködéshez. íme, az 1971-es alkalmi-, tánc- ruhadivat! Kép a lakásban Képet festeni művészet, de művészet a képet megölelő helyre felakasztani is. elég a képét valamely falon jobbról is, balról is jOyforma távolságra elhegyezni, hanem előre, alaposan j11 'JÍ7 kell nézni, hogy a he- Wséq melyik részébe illesz- ,edllc he harmonikusan, hol eTt>ényesül legjobban. Ablakkal megszakított fair *a nem való- kép: e talon ’advezötlen a fényhatás és ^foaaz ablak is konkurrál a ''-’Poci. Képeket általában *Zpmmanassfinban kell elhe- l’r’zni. Kicsit nevetséges, ha a ké^nk tál magasan vagy alacsonyan függnek. Hh a "a m-afihan inog egy fa- °n ’<r'ya?~llk úgy el, hogy ' MrliSsrkp- sr> emelni, Se lehajtani ne ke’lten a te- 'P- A lakószoba hosszú fa- 01 általí.han magasabb bú- e "s''kai rendezik be. Ezek p,t már kisebb keskeny "°lü kének számára sin- hely. Annyira tel kelle- 0 fa iuk n--ni. hogy e,r még riPn7' értékü müvek nsetében *r* helyenQy kéneket vastan ke- pn rsak az vegyen, aki ih>nV ’’fa-bad falra, szánja Az u ” képek érvényesüléséhez «nta nagy tér szükséges föl ’ s°ny bútorok közé és . odaillő keretben, kisebb felakaszthatunk nlc színű és tarkán mintázott fal esküdt ellensége minden képnek. Ilyen háttérben semmiféle művészi szinhatás vagy forma nem érvényesülhet. Egyszínű, esetleg nagyon finoman mintázott festés, vagy tapéta a megfelelő háttér, különösen ha meleg és semleges szín- árnyalatú. Elképzelhető ma már olyan szoba, amelynek egyik fala egy kép kedvéért, nyugodt, semleges színű, míg a többi fal élénk színű vagy tarka. A kép talán így még jobban érvényesül. miképpen ellensúlyozni. Lényegesein csökkenteni azonban ezekkel sem tudja az iskola a tanulók növekvő terhelését. legfeljebb józan határok között tarthatja. Ügy tűnik. hogy végérvényesen a múlté az olyan oktatás, amely nem készteti nagy erőfeszítésre a növendékeket. Arra pedig. hogy ez a terhelés mégse legyen elviselhetetlenül nagy. két megoldás kínálkozik. Az egyik a tanulmányi idő növelése. A másik lehetőség pedig: az iskola és a szülői ház jobb együttműködése. A szülőkhöz szólva, most elsősorban az utóbbiról kell beszólni. Az otthoni túlterhelésnek három tényezője, forrása van: a gyerek képességeit meghaladó tanulás erőltetése, a házi és a ház körüli munkák túlzásba vitele, s a kialakulatlan életrend. Manapság nem ritka, különösen városokban az olyan gyerek, akinek egész nania tanulással télik el. A szülői becsvágy néha nem ismer határokat. Az iskolai helvlál- láson kívül" különböző különórákra járatják a gyereket — gyakran nem is egvre. amit még nem lehet kifogásolni, hanem kettőre, háromra is —. hogy egészen kicsi koráitól kezdve készüljön a szülők megálmodta életpályáira. Közben a gyerek sokszor egészen mást szeretne csinálni, mint amire a szülők kényszerítik. Nem jobb a helyzet akkor sem, ha nem járatják különórákra, de túlzottan befogják otthoni munkákra. S ez a veszély különösen faluhelyein kísért. Az itteni pedagógusok állandó panasza, hogy az állatok ellátása, a ház körüli temérdek munka túlságosan sok gyereket von el a tanulástól. Azután itt vamunk azok a családok, amelyekben a gyerekeknek ni n cs megfé! ét ő életrendiük. ahol az iskolás korúak akkor is korlátlanul televíziózhatnak, ha nincs kész a leckéjük, vagy ha másnap álmosan, fáradtan mennek iskolába. Ezek a gyerekek délutános tanítás esetén akkot kelhetnek amikor akarnak, átlátszhatják idejüket. s anélkül, hogy jelentősebb teliesítménvt tudnának felmutatni, fáradtak lesznek és idegesek, miközben szüleik az iskolát szidják, s a túl terhelésre hivatkoznak. Az okos szülő nem. úgy küzd a túlterhelés ellen, hogy szabadiéra engedi gyerekét, ő inkább segít beosztani ideiét, megszervezni munkáiét. Gondol a látókra a szórakozásra is. iózsrml ítéli meg a gyerek kénességeit, nem kíván tőle többet, mint amennyit károsodás nélkül elbír. De amit meg lebet követelni a gyerektől azt következetesen követeli is 1őle. Modern otthon SSÉttKR ■ Szervusz, Fidibusz! Kedves barátom karácsony alkalmából meglepett a Fidibusz című vicclap (szerkesztette: Gábor Andor) 1909-es összefűzött példányaival. Nem vagyok irigy ember, szívesen adnék közre néhány viccet, humoros történetet, de attól tartok, nem bírná el a nyomdafesték. Hiába, a mai nyomdafestékek már nem olyan strapabírók, mint a régiek. Azért sem tehetem továbbá, mert — mondják — így is tiszteletien a mai fiatalság, s ha megtudná, min kacagtak nagyanyáink, nagyapáink, még inkább fenntartással fogadná a „bezzeg a mi időnkben” kezdetű, erkölcsnevelő szózatokat. Szóval, a szerényebb megoldást választom és a lap apróhirdetései közül idézek néhányat. Kezdjük talán az irodalommal. Mert a Fidibusz csaknem minden számában jelentős teret szer telt a — főleg ismeretterjesztő jellegű — művek propagálásának. Hirdette többek között az Érdekes könyvek ti- kötetből álló sorozatát. íme néhány cím: Lánvok a. tilosban, A kulcslyuk titka. Nászéji olvasmányok. (Utóbbi kissé félreérthető. Vaion a vászéjszakán volt ajánlatos olvasni c minden bizonnyal tanulságos munkát, vagy az olvasmányok témája volt a nős-éjszaka?) De nemcsak üy módon telAforizmák A kis tett is jobb a nagy illúziónál. * Egyetlen erkölcscsősz sem élt még úgy, ahogyan az embereknek előírta. * Az ember embernek gyakran farkasa, de úgyszólván mindig rókája. * Saját bőrünk mindig drágább a másénál — mégis Inkább a másét visszük vásárra. * Az emberek jobban ismerik a holdra, mint a szomszédjukhoz vezető irtat. jesitett kultúrmissziót a jó öreg Fidibusz hirdetési rovata. Gyakran remek érzékkel párosította a lírát és az üzleti érdeket. Például: Ki a Gottschild rumját issza / Vágyik annak szíve vissza / Hogyha csókkal már nem győzöd / E rummal a nőt megfőzöd. „Nem győzöd — megfőzöd.” Gyönyörű rímpár, nemde? Erről jut eszembe, hogy az urak figyelmébe nemcsak a Gottschild nedűje ajánlta- tott, mint hatásos „főzőszer”. A sósborszeszről például ezt állította számos hirdetés, hogy... szóval, hogy igen ajánlatos használni — külsőleg, vagy belsőleg? — a légyott előtt. Még aján’> persze — hirdette a Fidibusz —, ha a gavallér Chic nyakkendőt bokroz álla alá, s szívén kívül egy-két Faludi- félc csipkeblúzt és selyemalsót. is átnyújt a szende leányzónak. Ennél hatásosabb ajándék talán csak Ungar Lip ót „chikkes costiimjei” lehettek. Jól is mutattak c „costümök” azokon a hölgyeken. akik a. dr. Steiner Ferenc féle eröport fogyasztották. Steiner doktor ugyanis — „szigorúan reális, nem szédelgés!” — garantálta, hogy néhány hét alatt „szép telt testformák érhetők el”. Nem kétséges, hogy e hirdetési rovatot mindenki szívesen olvasgatta, kivé'2? talán azokat, akik rajzokkal, versekkel, vagy egyéb munkákkal próbálkoztak a Fidibusz szerkesztőségénél. Ők gyakran ilyen üzeneteket kaptak válaszul: „Ete jeligére: rossz rajzok. Próbáljon talán verseket írni, de azokat; ne küldje be hozzánk, íren jeligére: rajzolni nem muszáj mindenkinek, önnek pedig egyenesen tilos. T. R. Szolnok. A novella még nem jó attól, hogy már a- elején megteszik azt, amit a végén kellene cselekedniük.” A Fidibusz szerkesztősége nem feledkezett meg azokról sem, akik kissé töménynek találták a lap humorát. Csaknem minden számban melegen ajánlották a tisztelt olvasók figyelmébe az lg- mándi keserűvizet, Én sem tehetek mást. Békés Dezső Késett a fiS&cT — Hát nem kaptad meg a levelemet? Vigyáztam a gyerekre Uzsonnameghívást kaptam régi ismerőseimhez. Beszélgettünk, játszottam a hétéves Pistivel, és szinte észre se vettük, milyen gyorsan múlik az idő. Jobban mondva, ők észrevették. A férj az órájára nézett, és jelentős pillantást vetett feleségére. Az bólintott, és megszólalt: — Ma remek film megy a televízióban. Mi is szívesen megnéznénk, de két jegyet kaptunk a moziba. Rögtön tuuiam, miről van szó. — Azt kívánjátok, hogy vigyázzak Pistire? — kérdeztem. — Ha olyan angyal lennél... Nincs vele semmi dolgod. Alszik majd, mint a bunda, Te közben a filmet nézheted. Tudod, azért mégis nyugodtabban mennénk el... — Maradok! Pistit leintették, azután elbúcsúztunk. A gyerek mindjárt elaludt, és én babrálni kezdtem a készüléket Egy perc alatt elrontottam. mire félhangosan káromkodni kezdtem . .. Persze, Pisti nyomban felébredt, rögtön látta, mi történt, és megnyugtatott, — Ne izgulj, mindjárt meacsinálom. Rendbe is hozta én betakartam Pistit, aki csakhamar újra elaludt, és én a filmet néztem. Egyszerre csak azt éreztem, hogy hideg fut végig a hátamon. Ugyanis a felső ablak egy résnyire nyitva volt, és erős szél fújt. Még meghűl a gyerek — ijedtem meg —, és elhatároztam, hogy mint amatőr gyermekkertész, megmentem a kicsit a tüdőgyulladástól. De hogy érem el a felső ablakokat? Az asztalt odatoltam, és rátettem a széket. Ezután felmásztam az asztalra, onnan a székre Közben a gyerekre néztem. Edesdcden aludt. Lábujjképpen álltam, m f az ablak magasan volt. Már-már elértem a kis kilincset, amikor a szék megbille-* és a padlóra zuhantam. Jól bevertem a fejemet, és a derekam- is megsínylette a tor- namutatványt. A nagy zajra Pisti felébredt, rögtön a helyzet magaslatára emelkedett, és utasítást adott: — Ne félj semmit, én meg- gyógvitlak. Feküdj le szénen. de rögtön. Szót fogadtam, mert vagyon fájt az ütés helye a fejemen — sőt az ellenkező oldalon is. Pisti borogatást hozott, a fejemre tette, aztán két tablettát etetett meg velem. — Mindjárt rendbe fogsz jönni — vigasztalt. V lóban. lassan múlni kezdtek fájdalmaim. Közben Pisti visszatelte a széket az asztalra. Még egy sámlival megtoldotta, és becsukta az ablakot. Aztán kicserélte a vizes borogatást, betakart, és elmesélte iskolai élményeit. Megállapította hogy nincs lázam, megtapogatta a fejemen a daganatot, és gyengéden egy kés lapját szorította rá — Ez visszafejleszti — mondotta szakértmmel. — Nekem is így szokták csinálni. Azután utasítást adott: — Aludj egy kicsit. Elég volt a beszédből. Most leoltom a villanyt Ne félj a sötétben, itt maradok a szobában, vigyázok rád. Jó másfél óra múlva fel keltett: — Ne haragudj — mondta —. de mindjárt hazaérnek. Nem kell nekik tudni, hogy ápoltalak. Most én gyantán left 'szer Felugrottam, rendbe hoz- lam manam. Éppen idejében, A szülők ha~ érke-*F—* pillantást vetettek az „alvó” gyerek e, azután halkan ki deziék. — Jó coif a televízió m sora? — Remek! Búcsúztak és sokáig szorongat fák. a kezemet — Hr ásan kő- " hogy gondosan vigyáztál Pis tikére Palásíi László
