Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-24 / 20. szám

1971. Jan. 24., vasárnap ÉSZAK-WAGYARORSZ AG 9 A I7TÓ — MOTOR i gépkocsik téli „étrendje” A tél, ahogy mondani szo­kás, a motorizált hétcsa­pás mindegyikét az autós számára tartogatja. A befa­gyott hűtővíz, a megsűrűsö­dött olaj. a hidegindítás tü­relem-játéka ne okozna bosz- szúságot? Bizony ez alól alig akad autós, aki kivétel! Még­is: a gondos gépkocsitulaj- donos, ha idejében gondol a télre, nagymértékben csök­kentheti ezeket a bosszúságo­kat, amelyek nemcsak a vo­lán mögött ülőnek kellemet­lenek, hunem a motor szá­mára is! OLCSÓBB A DRÁGA BENZIN! Mi az első számú tenniva­ló? Mindenekelőtt a gépko­csik téli „étrendjének” he­lyes megválasztása! Az üzem­anyag szempontjából különö­sebb változást nem jelent a tél! A hideg hónapokban a motor oktánszámigénye ugyanannyi, mint nyáron, azonban az erősen párás, hi­deg levegő szembetűnő vál­tozásokat okozhat a kocsi tel­jesítménye körül. Ilyenkor a tapasztaltabb autós azt mond­ja, hogy megint nincs meg a benzin oktánszámú! Ez tév­hit! Az üzemanyagok oktán- száma állandó, viszont az üzemi körülmények, tehát a motor működési előfeltételei változók. Hiába szidjuk te­hát a benzint! A motor és a tél kapcsán viszont ismét szólni kell a zöld-szuperbenzinről. Annak idején a szakemberek tájé­koztatásukban az új üzem­anyag jobb oktánszám-elosz- lásáról, előnyösebb, úgyneve­zett Delta-mutatójáról beszél­tek! Nos, a zöld 92-es szu­perbenzin igazi előnyéről té­len győződhetnek meg az autósok. A jobb oktánszám- eloszlás a gyakorlatban azt jelenti, hogy a hideg motor­ral történő indításnál is a be­fecskendezett üzemanyagban egyenletesen oszlanak el a magas oktánszámot biztosító ólom-tetraetil és ólom-tetra- metil részecskék. Az ered­mény: gyors és biztonságos indítás. FONTOS A MEGFELELŐ OLAJ Gépkocsijaink kenése té- len-nyáron legalább olyan fontos igényeket támaszt, mint a hajtóanyag megvá­lasztása. Hiába választottuk azonban ki a legjobb kenő­anyagot. ha az ősz beálltá­val elfeledkeztünk arról, hogy a motor sem „minden­evő!” Ahogy a tulajdonos ét­rendje is változik tavasszal és télen, éppen úgy a motor különböző részei is más és más kenőanyagot igényelnek a melegebb hónapokban .és a hidegebbekben. Az MMa— 90 motorolajok — mint is­meretes — három viszkozi- tási fokozatban készülnek MMa—40, MMa—60 és MMa 90 jelzéssel. A hideg téli idő­szakra MMa—40 viszkozitást jelzésű olajjal töltsük fel a motort. Ez még a fagypont alatt is megfelelően, lágyan folyó, tehát nem sűrűsödik be a forgó alkatrészek közé. Aki modern konstrukció­jú gépkocsijához rendszere­sen szuperolajat használ, az is ügyeljen a tél előtt esedé­kes cserére! Ha a garantált 6—7000 kilométert még nem használtuk ki, de már köze­leg a hidegebb idő a motor érdekében cseréljük le a szu­perolajat SAE—20/20 W jel­zésű téli szuperolajra! A MULTI Super Cil-nál erre nincs szükség, mivel ez a többfokozatú kenőanyag té- len-nyáron egyaránt használ­ható. A tél és a hideg szempont­jából egy kényes szerkezeti rész, a gépkocsi sebességvál­tója és hajtóműve is. Ezek a mechanikus részek úgyne­vezett nagy fogterheléssel üzemelnek, tehát a kenő­anyaggal szemben is igénye­sebbek, mint a motor többi szerkezeti része. Az ÄFOR „C” jelzésű hajtóműolaja, a fogfelületeken megfelelő ha­tású kopásgátló bevonatot képez, és olyan kémiai stabi­litással rendelkezne, hogy az előírt csereidőn belül káros változásokat alig szenved. A C—80 és C—90 jelzésű egy­séges hajtóműolaj folyóssága, belső súrlódása (viszkozitása) hideg időben sem emelkedik a megfelelő érték fölé, tehát alkalmazásával kiküszöböl­hetjük az évszakhoz kötött olajcserét. AZ OLAJCSERE „TUDOMÁNYA" Az olajcsere előtt a legna­gyobb figyelmet a használt olaj leeresztésére és a karter öblítésére kell fordítani. A fáradtolajat hosszabb út meg­tétele után, meleg állapotban engedjük le. (Ne a földre, mert egyrészt a íáradtolaj re­generálható, másrészt egy li­ternyi íáradtolaj 1 millió li­ter ivóvizet képes használ­hatatlanná fertőzni!) Miután kifolyattuk a fá­radtolajat a motorteknőből 2—3 percig forgassuk meg a motort kézi hajtókarral, vagy önindítóval, hogy az olajve­zetékben levő kenőanyag is eltávozzon, majd a karter be­zárása után töltsük be az öb­lítő olajat. Az öblítést, járó motorral 2—3 percig végez­zük, majd leeresztés után be- tölthetjük az időjárásnak megfelelő motorolajat. A mo­tort semmi esetre sem sza­bad benzinnel vagy gázolaj­jal öblíteni, mert ezek káros mértékben felhígíthatják a motorolajat, amely beégések- hez vezet. A gépkocsi téli működése szempontjából nagyon fontos a motor hűtő része. Termé­szetesen elsősorban a vízhű­téses motoroknál! (Bár a lég­hűtéses motor hűtőbordáza­tát sem felesleges a nagyon nyirkos, hideg időben rész­ben letakarni.) Aki a vízhűtéses motornál megfeledkezik a hidegről — és kocsiját szabad ég alatt tárolja — az első fagyos reg­gelen — megdöbbenten ta­pasztalja, hogy az egyébként jól karbantartott motor fel­mondta a szolgálatot! Bizony a legnagyobb téli veszedelem a motor számára a befagyott hűtő. Érdemes tehát jó előre gondoskodni a fagyálló fo­lyadékról. Általában kétféle fagygát­ló folyadék használatos: mi- nusz 25 fok C-ig nem fagy be a hűtő, ha 55 súlyrész gli­cerint és 45 súlyrész vizet tartalmazó elegyet töltünk bele. A másik fagygátló hűtő- folyadék 35 súlyrész etilén- glikolból és 65 súlyrész víz­ből áll. Szintén —25 “C-ig megóvja a hűtőt a íagyástól! Érdemes tehát szemmel tar­tani most a hideg hónapok­ban a naptárt és a hőmérőt minden autósnak. A gondos­kodás, a hozzáértő bánásmód biztosítéka a zavartalan téli autózásnak. NéDvüemü motor Imi a Wardnroba? Az NDK különleges helyet foglal el a világ autógyártóinak sorában. Az itt készülő sze- mclygépkoc-áitípusok az utolsók, amelyeket kétütemű motorral szerelve hoznak forgalomba. Mint ismeretes, a SAAB és a I)KW gyárakat a kétütemű mo­torok levegőszennyezést prob­lémái arra késztették, hogy .jár­müveikbe négyütemű Audi, Ford S A AB—Trium p h cröfórrá?"rt k a t építsenek be. De már a Wart­burg konstruktőrei is gondol­koznak négyütemű motor beépí­téséről. A keletnémet mótorépítés to­vábbi jellegzetessége, hogy a korszerű forgalom követelmé­nyeit kielégítő, egyre nagyobb motorteljesítményeket nem az összlök éttér fog at növelésével, hanem a meglevő motorban rej­lő lehetőségek jobb kihasználá­sával érik el. A Trabant tit)l-es motorja a töltési és öblítés! vi­szonyok megjavítása után 2<J LE-t* teljesít, ami igen kedvező­en hat a kocsi mcnet-tcljesít- ményoirc, elsősorban gyorsulásá­ra. Módosult a tengelykapcsoló is. az eddigi tekercsrugókat lá- nyerrugó váltotta fel. Folyamatos fejlődés látható a Wartburg típusnál. Menettel­jesítményei a/ 50 LE-s motorral nagyon előnyösen alakultak. Az autó a legtöbb hívét mégis tá­gasságával, kényelmével és biz­tonságává i szerzi. Autókozmetika A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat csepeli gyárában készítik a praktikus Unimó Merkur autómosószert. A gyár az új mosószert a legmodernebb szintetikus alap- ! anyagok felhasználásával készíti. A lemosandó gépkocsit tömlővel vagy szivaccsal be kell nedvesíteni, ezután 10 liter kézmeleg vízben egy dl. Unimót kell feloldani és az oldattal a gépkocsit átkefélni. Az új mosószer foltmentesen szárad és I felújítja az autó fényét. Cliff Owsley: Hz efsö számozott ember vallomásai A dolog elkerülhetetlen volt. Valakinek előbb, vagy utóbb le kellett aratnia azt a babért, hogy ő az első em­ber, aki számjegyekre cse­rélte fel nevét, Mármint az első ember — kivéve a bör­tönök foglyait. Az én szá­mom (illetve immár a ne­vem) 420 03 2557. Az első szá­mom. a 420 nem sokban kü­lönbözik egy három szótagú keresztnévtől, mint például Adalbert. A középső nevem, a 03, semmivel sem nehezeb­ben kiejthető, mint bármely más kéttagú név, mondjuk a Jasper. És az utolsó, vagyis a vezetékszámom, a 2557, semmivel sem szokatlanabb, mint egy olyan vezetéknév, hogy Vanlandingham. Amint elmondtam a beik­tatási ünnepségen: „Megtisz­teltetésnek érzem, hogy én vagyok az első ember, aki behatol a számok biztonságá­nak világűrébe”. Eleinte nem akartam meg­válni nevemtől, noha az nem valami különleges, és senki­nek sem drága, legfeljebb ne­kem. De én már megszok­tam. Most viszont már min­denki úgy ismer, mint szá­mot. Vonakodva, mégis bele­egyeztem a dologba, mert városom polgármestere meg­győzött, hogy úttörő leszek, egy új korszak hírnöke, és bizonyos hírnévre is szert te­szek. Körülbelül húsz szám kö­zül, amely az életben vala­mit jelentett számomra, vé­gül is úgy döntöttem, hogy a társadalombiztosítási törzs­számom lesz a legjobb. Ez volt a leghosszabb. Egyébként a Belföldi Jövedelem Nyil­vántartó már amúgy is ezen a számon szólított, ami kel­lemes. családias érzést éb­resztett bennem. Megvolt hát a nagy ünnep­lés. A polgármester, a töb­bi helyi méltóság, valamint barátaim együtt ünnepeltek a Washingtonból jött képvise­lővel. Ez utóbbi tartott beszé­det róla, milyen gyakorlatias és emberséges dolog lenne, ha mindenki számot viselne név helyett. Ez előmozdítaná a valódi demokráciát, és az egyenlőséget, mondotta; így senkinek sem lenne különö­sen előkelő, avagy nagyon is szánalmas hangzású neve. Majd hozzátette, hogy ez az elrendezés a börtönök lakói­nak közérzetét is javítaná, mert nem éreznék úgy, hogy elkülönítenék őket az embe­riség egészétől. Ezután a be­széd után sokkal jobban éreztem magam. Mindenki gratulált nekem, és 420-asnak szólított, vagy Mr. 2557-nek. avagy egysze­rűen „4”-nek( ez a beceszá- mom). Egy idő után mindez természetesen hangzott. Jöt­tek az újságírók is a szoká­sos kérdéseikkel. — Milyen gondolatokat szül az, hogy az ember im­máron nem név, hanem szám? — kérdezte az egyik riporter. Hogy milyen gondolatot?! Miért gondolkodnék én egy­általán? Majd betáplálnak és a komputer gondolkodik he­lyettem. (Fordította: (Zilahy Judit) Öl mos cső tolt meg, csúszhatott el ó is, aki most itt lépeget a veder­rel, amíg megértette: az em­berek sokszor és szívesen se­Egy néniké jón velem szembe a járdán. Jön? Inkább csak tipeg-to- pog, szegényke. Óvatosan, félve lép egyet-egyet a csú­szós, jeges-havas gyalogcsa­páson, amivé a járda lett. Azok jóvoltából, akik nem takarították el a frissen esett havat. Az erre járók tapos­tak egyenetlen, girbe-gurba csapást a hóban. Most meg hogy olvad, meg ólmos eső esik, olyanná fagy a teteje, mintha jégpálya lenne. Hogy­ne tipegne hát ez a néni! Csoda, hogy egyáltalán el mer indulni otthonról. Illetve, nem is csoda. Bá­torságának magyarázata van. Objektív, tárgyi magyaráza­ta. Kezében tartja. Egy for­más, kis műanyag veder. Ahogy halad, bele-belenyúl, s maga elé szór, le a csapás­ra egy maroknyi pernyei. Ügyesen hintve, ahogy a nagyszemű darát szokta a kiscsi beknek, kiskacsáknak. Lám. ahelyett, hogy kiön­tötte volna a szemetesbe, on­nan meg a szemétdombra, szépen összegyűjtötte, elké­szítette, s most milyen jó hasznát veszi. Hogy minek mikor veszi hasznát, sosem tudhatja az ember. A fiata­lok nem is igen törődnek ez­zel. Pedig minden dologban rejtőzik valami hasznosság, felhasználhatóság. valami, ami egy adott pillanatban kü­lönösen nagy értéket adhat neki. A légért éktelenebbnek is. Ezt azonban már csak ezek az öreg nénikék tudják. Akik sokat tapasztaltak, sokat tudnak általában az életről is. Hányszor botolha­gítenek egymáson, de — a havat nem szívesen takarít­ják. S tudja, érzi azt is, nem kockáztathat, nem eshet el. Csontjai már szárazak, töré­kenyek, s mi lenne vele, ma­radék élétével, otthonának néhány szárnyasával, ha le­esne lábáról, ha tehetetlenné válna. Ezért nem bízza rá magát sem az első, sem a második, sem a tizedik szom­szédra. Szórja hamuval ma­gának a járdát, ö ugyan nem esik el többet, így legalábbis nem. Az emberek? Ha mo­solyognak, hadd mosolyogja­nak. Lépeget a nénike a gyalog­csapáson, kezében a veder, s szórja, hinti rendületlenül a pernyét maga elé. Lassan, na­gyon lassan halad, de nem esik el. S már azok sem, akik mo­solyognak rajta. (PPU Tartozom egy ÜLÖK A PRESSZÓBAN, előttem kedvenc lapom, a Kétperces Üjság, benne nagy cikk A hiszékenység vámsze- dői címmel. Olvasgatom, köz­ben hitetlenül csóválom a fe­jem. Hát ennyire hiszéke­nyek az emberek, ilyen köny- nyű átejteni őket? Olvasom például, hogy egy férfi azzal széditgette a háziasszonyo­kat: borjúmájat tud szerezni a vágóhídról, és erre a va­rázsszóra csak úgy hullottak a zsebébe az ötvenesek, meg a százasok. Egy élelmes me­nyecske házról házra járva, kilószámra adta el a közön­séges kőport — szalicil gya­nánt. Micsoda olcsó trükkök, mégis, hogy bedőlnek az em­berek! Velem, persze, ilyes­mi nem eshetne meg, mert én ilyen ügyekben óvatos va­gyok és körültekintő. Épp itt tartok gondolata­imban, amikor megáll az asz­talom előtt egy vadidegen, forradásos arcú, rövidre nyírt hajú férfi. — Bocsánat, látom, hogy nagyon elmélyedve olvassa uraságod az újságot — mond­ja. és mindben megkérdezés nélkül leül. velem szemben. — Csak nem a lakáshirdeté­seket böngészi? — Nem, kérem, egészen mást olvastam. — Tévedtem tehát? Elné­zést! De ha már itt tartunk, megkérdezem, nincs-e urasá- godnak szüksége egy prima budai lakásra? ötvenessel... — Köszönöm, nem akarok lakást venni. — Kár, nagy kár. Bomba ajánlatom lett volna. Gon­dolja csak meg: három szo­ba, hall, a legelőkelőbb vil­lanegyedben, a Zegernyehegy lábánál, 600 öles gyümölcsös közepében, pompás rálátás­sal a budai hegyvidéki lun- kaságra. És mindez potom húszezerért! Ebből is csak a felét kell most lefizetni, a többit harminckilenc éven át lehet törleszteni. — Majd szóvá teszem ott­hon a családban... — mond­tam bizonytalanul. — Csakhogy az ügy nagyon sürgős. Az unokasógorom ugyanis szélmalomkerék­gyártó kisiparos, és holnap reggel jár le az iparengedé­lye. Ha reggel fél hétig nem adja be a tanácshoz a meg­hosszabbítási folyamodványt, tízezer forintos okmány bé­lyeggel felszerelve, megvon­ják az ipar jogosítványát és törlik a céhlistáról. Ráadásul ilyen nagy címletű okmány- bélyeget csak a budafok-há- rosi postahivatalban lehet kapni, az pedig fel négykor bezár ... Hűha, most látom csak, hogy már negyed négy van. Akkor már el is kés­tünk! Nos, uram, döntsön! — Hát nem is tudom . . . Ilyen hirtelen ... — Nincs vesztegetni való időnk! Markában a szeren­cse, ki ne engedje belőle. Ilyen alkalom egy életben csak egyszer adódik! Van ön­nél tízezer vagy nincs? — Azt hiszem, éppen any- nyi van nálam... — Reme­gő kézzel elökotorászom a pénzt. Átveszi, gondosan megszámolja, elégedetten mondja: — Megvan, pontosan. Most még egy ötvenest szíves­kedjék adni taxira. — Sajnos, egy fillérem sem maradt.. . — No, nem tesz semmit — mondja nagylelkűen —, majd megadja. Ha maga megbízik bennem tízezer forint erejé­ig. akkor egy rongyos ötve­nest én is hitelezhetek ön­nek, nem igaz? Rohanok is taxiért, várjon türelemmel, mindjárt hozom a bélyeget. Viszlát! — Viszlát! — mondom, de már nem hullhatja, mert már kívül is van az ajtón. Siet, rohan, hogy még idejé­ben nyélbe üthesse az ügyet. Milyen áldozatkész rokon­szenves ember ez a ... Ej­nye. hát nem elfelejtettem megkérdezni a nevét! No, majd ha visszajön. ISMÉT ELŐVESZEM az újságot, folytatom a félbeha­gyott cikk olvasását. Egy férfi — írják többek közölt — tizenhétszer adta el nem­létező lakását. Hogy szavai­nak nagyobb hitele legyen, kicipelte ügyfelét egy épülő lakótelepre és rábökött egy felig kész lakásra: ez az, ká­réin! A jámbor vevőknek ehy- nyi is elég volt, és fizettek máris, mint a köles. ’’■»dványi Barna i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents