Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-24 / 20. szám
ÉSZAK- MAGVAWORSZ AG 1971. jón, >á„ wtnw>nop Íj életek az Uj Wethen Csepeg az ereszalja. Sül a nap, de még nem sok melegei ad. Ahhoz viszont elég fényt, hogy minden ragyogjon. a hó, a jég, az ablaküveg. Színe van mindennek, s az aláhulló vízcsep- pekben szín-cserepeire törik a fény. Megszáradt a kutyák szőre, és testükhöz simul. A napsütötte falhoz szorítják oldalukat, s az idegenre sem ugatnak. Az ablaküvegen, belül legyek szánkóznak. Könnyebben száll cigarettánk füstje. Mintha tavasz akarna lenni. pedig... Bereten, a Zsold-major- ban járunk. Itt van az Ü.i | fölét Termelőszövetkezet ál- ' lattenyészitő telepe. Az istállóban, mindjárt a bejáratnál feleszik Virág', a jól tejelő tehén. Két órája el- i lett bikaborjút. Békésen pi- j hen, csak fejét moccantja, amikor Almást Bertalan te henész végigsimit a gerincen. — Reggel négykor kezdte — mondja a fiatal tehenész. — Sokáig tartott. Közben el is szunyókáltam a farának De aztán rendesen ment minden. Virág jó anya. Sokáig tisztogatta a borját. Az istálló másik végebe megyünk. Itt vannak elkerítve a fiatal állatdk. Mutatják a legújabb jövevényt, ás mondják, hogy még nincs neve. S ahogy a többiektől látja, a tarka kis bika is megpróbál felállni Sikerül. Nehézkesen mozog, mintha botok lennének a lába helyén, feje is a földre húzza. Elesik, és egy darabig nem mozdul. — Gyenge még — mondja mosolyogva a tehenész — Alig kétórás. Nekünk egy egész év kell ilyen próbálkozáshoz ... A hodályban csak akkor kezdenek bégéini a juhok, amikor belépünk Gibársz ki István juhásszal, .'140 jószág önzőjével, gondozója val. — Mostanában már sok a munkánk — mondja. — Egy hete kezdődött meg az ellés. Ilyenkor itt kell lenni éjjel-nappal. Már 30 bárányunk van — mutat a ho~ ttóly elkerített részébe. A fiatal jószágok egészségesek. Ugrálnak, vihán- colnak. és anyjuk sötét bundája mellett olyan fehérek, mint a hó. — Ezen a vidéken mindig is foglalkoztak juhokkal — mondja a bacsó. — Az én apám is juhász volt. Tőle is tanultam. De közben megpróbáltam az ipari, dolgoztam bányában. De hiába, csak jobb kint, a napon, otthon. Meg hát a sok gond, munka mellett, örömei is ad a jószág. Nézze csak ezeket a tejes bárányokat — mutat a hodálv végére. Egy darabig nem szól, csak figyeli őket. — Olyan elevenek — folytatja — mint maga az élet. — Majd még elgondolkozva hozzáteszi: — Vajon mi lesz a sorsúik? Lehet, hogy húsvéti,! már Olaszországban . Franciaországban, Líbiában vagy Görögországban lesznek .. O. Panaszkodunk, panaszkodunk — Maga itt? Mióta árul a piacon? — Vagy három éve. Most mar mindegy'. Míg közal- kal mázott, voltam, úgy se volt jó. Nem vették fel a i la nyom az orvosira ... — Más pálya is van • még ... — Neki nincs. Erre tette fel az életét. Örökre boldogtalan. Higgye meg, én is. — Van hordoskaposzta ja? — Befizettem neki egy Trabantra. Jövőre talán meglesz. Vigasztalnom kell. Mert mit er a staíirung, a szép bútor, ami szövetkeze, ti lakásban van, ha boldogtalan. — Adjon nekem vagy két. kiló káposztát. — Ej, ne vigyen most ebből. Magának megmondom, úgy csináltam ecettel. Jó, jó ez is, de nem az igazi. Vigyen a csarnokból. — Igazán sajnálom. Hogyan történt a baleset? — Ó, nagyon prózai. Megcsúszott a fürdőszobában, s nagyon szerencsétlenül esett. Anyám szegény j nehezen heveri lei, ráadásul ez a szörnyű gond, ami ránk szakadt! — Gond? Én úgy tudom, J nagyon kiegyensúlyozottan éltek a szülei, Sőt, ha nem tévedek, egy kis vagyonka is maradt. — Látja, éppen ez az. Tönkre akar tenni az állam minket. Minden apám nevén volt. A villa, az autó, •■> szőlő. Mit gondol, menynyire becsülték a villát? — Tudom, hogy nagyon szép, jó helyen van ... — Félmillióra! Érti? Félmillióra! Rettenetes ez. Egyszerűen nem vagyunk képesek kifizetni az örökö! södési adót. A szánktól kell j , elvonni a falatot, de így Í sem tudom, hogy ... — Nem lehetne megválni j valamitől? Eladni. Mond | iuk a gépkocsit... — Maga tréfál. Ejs járjunk be busszal, amikor olyan pocsék a közlekedés Miskolcon?! — Csakhogy találkoztunk! Már fel akartam keresni, hogy elújságoljam: megkaptuk a lakást. > — Énnek igazán örülök. Szörnyű volt az a lyuk, amiben éltek. Végre a gyerekek is egészséges körülmények közé kerültek. Brr ház? — Igen. Gyönyörű. Fürdőszoba, parkettás szoba, hideg, meleg víz ... szinte nem is igaz! Olyan nehéz lesz megválni most már tő le. — Csak nem akarja elcserélni ? — Nem szeretném. . meg nem, amíg bírom. De megmondom őszintén, erre nem gondoltam. Érre a nagy rezsire. Aztán az én takarítónői fizetésem . szóval nagyon sajnálom, de nem logom tudni megtűr tani. Mór ez a harmadik hónap, s ilyenkor, fizetés elöti ... Most is kértem húsz forintot, hogy kél napig kitartson, míg pénzt kapok a gyárban. — Húsz forintból kel napig? Hogyan? — Elég. az tejre, meg kenyérre. Én benn ebédelek, a gyerekek is a napköziben, csak reggelire, meg vacsorára kell. — Tehát nem tarthatja meg? — Azért mégis vigasztal, hogy van miben válogatnom. Csak egészséges, rendes lakásra cserélem. Ami a mi körülményeinknek megfelel majd. Ha esetleg tud valamit, kérem, szóljon. — Rosszak az emberek. Nézze öreg vagyok, ledolgoztam harminc évet a hivatalban, s most egyebet sem teszek, csak mosakodom. — Rágalmazzak? — Igen. Ez az, látja! Rágalmazás! Ez a helyes kifejezés! Mert hallgassa csak meg, hogy volt az egész. A fiam vett egy kocsit. Azaz igényelt. Azt mondom neki; nézd, gyerek, annyit tudok segíteni, hogy építek egy garázst. Vannak összeköttetéseim, ismerőseim, szóval, érti. Kész is lett, de csak nem került sorra a fiú száma. Közben meg jött egy ismerős, hogy így, meg úgy. csillaggarázsban az úi kocsija, adjam el neki a garázst. Eladtam. — Ezt hánytorgatják any- nyira? — No, van tovább is. Ha már megígértem a gyereknek, csak megadom, igaz? Másik helyet igényeltem, összehoztam a srácnak a garázst. A kocsi csak nem jött. Az a bolond jó szivem! ismét rávették, hogy eladjam. Most aztán, amikor a harmadikra biztosítottam a helyet, kiütött a botrány, Feljelenlgetlck, ide-oda. De én meg tudtam mutatni a Merkur levelét. Meg aztán közben meg is kapta a gyerek a kocsit. — Ügyes maga, öreg. Ne panaszkodjon, nlost már majd elcsitul. — Félek, hogy nem. Rosszak az emberek. A fiam ugyanis Dunántúlon kapott, állást, s már nem kell a garázs. — No és? — Egyelőre bérlik havi háromszázért, de én végleg megszabadulok lóié. Öreg vagyok már, az emberek meg gonoszak. — A cikk írójával szeretnék beszélni... aki annál a sokgyermekes családnál járt. — Holnap itt találja, bácsika. — Holnap, holnap, az én koromban már nem biztos i a holnap. — Akkor lessék mondani, mi a ba.i. — Nincs ba.i, kérem, csak azt szerelném, ha ezt a borítékot eljuttatnák annak a családnak. Nem sok van benne, csak ötszáz. De tudnak venni valamit a gyerekeknek ... — Igazán nem tudjuk, mit szólnak majd hozza ... — Ne mondják meg, hogy kitol van ... hiszen nem tudhatják maguk sem, be sem mutatkoztam ... egy' magányos, öreg nyugdíjastól ... egy nagyon magányos embertől, aki örül, ha segíthet. Aria movies Hona ( BerseÉáfeíi tervek Az ózdi járás egyik legnagyobb községe, a csaknem ötezer lakosú Borsod- nádasd januárban emelkedett nagyközségi rangra. A község fejlesztési terveiről érdeklődtünk az immár nagyközségi tanácson. Mindenekelőtt örömmel emlí- tették meg, hogy a borsod- nádasdiak régi gondját sikerül ebben az évben megoldani. Az elavult, évszázadunknál is idősebb apró boltok helyett — zömmel az Úzdvidéki Afész beruházásával — egy 500 négyzet méter alapterületű új ÁBC- áruház épül. központi helyen. a kultúrházzai szemben . A község es a Borsodná- dasdi Lemezgyár jó kapcsolatát bizonyítja, hogy a lakosok érdekét szolgáló beruházáshoz a lemezgyár 1,5 millió forinttal hozzájárul. AZonban a lakosok támogatására is szükség van. Ed dig „részvények” formájában mintegy négyszáz család járult hozzá kisebb-na- gyobb összeggel a beruházási költségekhe \z A Bt áruház építését kora tavusz- szal megkezdik, s a tervek szerint még ebben az éviién befejezik. Tovább fejlesztik a köz seg úthálózatát is. Erre a költségvetésben 1.4 millió forintot biztosítottak. Az elmúll évről áthúzódó beruházásként járdaépítésre 100 ezer forintja van a községnek. Ez egy kilométer hosszú járda megépítésére elég, s ebből 300 méter már elkészült Kora tavaszra a hátralevő 700 méter is ál adásra kerül. Két évvel ezelőtt jutott el az ipari gáz a Borsodnádas- di Lemezgyárba. Ebben a/, évben már lehetőség lesz ró (lia a lemezgyár-1 elep lakosai többen igénylik), hqgy a gázfűtést beszereljék a családi hazakba is. A gaz bevezetésének költsége Családonként mintegy 13 ezer forintba kerül. A nagy' községnek 90 állami és .szolgálat i lakása van. Ezek karbantartása és felújítása is jelentősebb összeget igényel. Foglalkoztatja a ta lines vezetőit olyan gondolat, hogy önálló karbantartó részleget hoznak létre mely a városgazdálkodás: vállalatokhoz hasonló fel adatokat láthatna el. Nem megoldott még a nők foglalkoztatása sem Borsudnádasdon. Elképzelések, sőt, már tárgyalások is vannak arra vonatkozóan, hogy a tanács átveszi - szénbánya egykori munkásszállójának épületét, s kö- tőüzemet létesítenek a jelenleg kihasználatlan épületben. A nagyközségi rang nagyobb önállóságot, s hatáskört. biztosit, a helyi tanácsoknak. A 14 lore szaporodott Borsodnádasdi nagyközségi Tanács apparátusa már kinőtte az 1880-bar épüli, négy' hivatali helyiségből álló „lanácsház&t". A közeljövőben kell megoldást találni — akár új tanácsháza építésével, akár kisajátítással — megfelelő munkakörülmények biztosi- T. I. Jégbefagyott természet Fotó: Szabados ___________________1 | P rofesszori bogarak I nrrnanlmi a hangulat és az izga- tUIipillUll lom mostanában az egyetemek, főiskolák tájékán. Nem csoda: javában folynak a vizsgák, kollokviumok. Az első félév munkájáról kell számot adniuk a fiataloknak. S mi tagadás, elő-elő- fordul, hogy egyesek alul maradnak a kemény küzdelemben, de aztán fiatalosan talpra szökkennek, s kezdik a csatát másodszor, esetleg még harmadszor is. Akik mór túlvannak a vizsgagondokon, •sok érdekes dolgot mesélnek így utólag — olykor talán kiszínezve — a katedra túlsó leién ülőkről, azaz a vizsgáztatókról. Hogy milyen bogaraik vannak... Van oly'an, akinek ha a szegény diák izgatottságában elfelejt bemenetelkor köszönni, vagy nem professzor úrnak találja szólítani, már veszett ügye van. Aztán nagyon fontos, hogy a lányok az egyik docens vizsgájára kék, a másikéra zöld ruhába öltözzenek, különben jobb, ha be sem mennek. így' van-e, vagy nem, ne kutassuk. De ha már előkerült ez a kérdés, hadd mondjam el igy voll, ez — anno dacumál — a mi diákkorunkban is. Nekünk is voltak „bogaras professzoraink. Lehet, hogy gyenge vigasz a mostani vizsgázók számára, de a lányoknak a mi időnkben is ajánlatos volt jő előre tanulmányozni egyes professzorok szinizlését. s valamennyiünknek tisztában kellett lennünk például a vizsgáztató professzor — ellenfelével... Mert ha véletle nül a másik tanszék vezetőjének véleményét találtuk fejtegetni a feltett, kérdésről, egészen biztos bukás lett a vége. A professzori hiúság ugyanis ekkora baklövés —• mióta világ a világ — nem tud meg bocsátani a szerencsétlen Vizsgaalanynak . . A „pálmát” mégis a pesti egy'etem kiasz szikla-filológia tanszékének híres tudósa vitte el nálunk, igazán aranyos „bogarával” Nagyon idős volt már, nem is látott jól csupa .jóság és kedvesség. Persze, mi visz- szaéltürík vele. amikor csak lehetett. Még a „bogarával” is. Az volt ugyanis a szoká- sa, hogy nem a szobájában, hanem a legnagyobb előadóteremben kollokváltatott, de csakis az első pádban ülőket volt. hajlandó feleltetni. Akinek ott nem jutott hely, hiába ült a második, vagy a harmadik padba, Hetekig várhatott, míg rákerült a sor. „Csak a mélyen tisztelt első padban ülőket kollokvál tatom” — szokta volt mondani, ha valamelyik ..tudattan” gólya efféle szándékkal felkereste. Mii leheltünk mást 'í SzffebtullK volna minél előbb végezni, hogy legyen még cgv ki* vak; ciónk a második léiév kezdetéig. Így at amikor a hosszú első padban ülő’ leielcltek. a hátrább levők közül egy „folt tatásként” odaguggoll a pad végéhez. ; guggolva kollokvált. Amikor készen lett egy óvatlan pillanatban a helyére kúszol! a másik, a harmadik delikvens, míg végii’ ..a mélyen lisztéit első padban ülök” vala mennyien lekollokváltunk. Hat igy volt... Bizony regen volt, nagyon régen Hegyi József >
