Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-22 / 18. szám
1971. január 22., péntek ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Az ország kilencedének ."izes” feladatait intézik Hatvanöt évesek szövetkezete Oiszátjcs elismerés — Tervtűltel[esílés íSO napi készJlség ellenére — Tízmilliós nagyságrendű vízügyi építkezések A hegyek Itö/ölí Hazánk egykilenccilének, pontosan 10 289 négyzetkilométernyi terület valameny- nyi vízgazdálkodási feladatának gondját az liszak- • nugyarországi Vízügyi Igaz- galósag dolgozói intézik. Tevékenységüket a közelmúltban vizsgálta, értékelte az Országos Vízügyi Hivatal elnöki kollégiuma, s elismerését fejezte ki az ÉVIZ1G dolgozóinak. Vczse Sándor vízügyi igazgatótól sokoldalú munkájának néhány legérdekesebb. az érdeklődés homlokterében álló kérdéséről, az elmúlt „vizes” év tcrvtcljesítéséről cs az idei feladatokról kértünk felvilágosításokat. Az elmúlt tíz év alatt megháromszorozódtok a vízügyi igazgatóság feladatai. 1900-ban még csak 47 milliós tervet teljesítettek, 1970. évi előirányzatuk már 178 millió forint volt. A hatósági feladatok mellett milliós és tízmilliós nagyságrendű különböző vízügyi beruházások, fenntartási munkák elvégzése várt rájuk. És aztán már az év elejétől kezdve rendkívüli feladatok is adódtak. Árhullám árhullámot követett. Műszaki gárdájukat. munkásaikat, gépparkjukat hónapokon át az árvédekezés kötötte le. üsz- szesen 150 napig voltak készültségben, s ebből hosszú hejeken át 24 órásak voltak a műszakok. Már június 30- ika volt, amikor Dél-Borsodban az utolsó védelmi szakaszon is ..lefújhatták” az árvízvédelmi készültséget. O Az emberek fáradtak voltak, a gépek nagy része javításra szorult, s a 173 milliós tervből még csak mintegy Kötőgépek külföldről III milliós exporí Szép eredményeket hozott az 1970-es év a húsz esztendeje alakult, széles körű bedolgozói hálózattal rendelkező Miskolci Háziipari Szövetkezet számára. Harminc- millió forintos termelési vo. lumen tanúskodik az ügyes- kezű asszonyok és lányok szorgalmas munkájáról. Termékeik nagy része — mintegy 18 milliót érő lextilkon- fekció és kötöttáru — külföldön talált vásárlóra. Elsősorban a Szovjetunióba, de az NSZK-ba, Svájcba, Norvégiába és Angliába is szállítanak. Megyénk lakossága előtt sem ismeretlenek a szövetkezet gyártmányai: az ETEX Nagykereskedelmi Vállalat és a Centrum Áruház segítségével több tízezer gyermekruhát értékesítettek Miskolcon és Borsodban. Jelentősen javultak az elmúlt évben a munkafeltételeik. A Miskolci HISZ vezetői mégsem elégedettek. Kevés a gépük, és ami van. az ■sem túl korszerű. Különösen a kézi síkkötőgépeken fárasztó a munka. Sajnos, a Szegedi Vasipari Ktsz-ben gyártott félautomata síkkötőgép a gyakorlatban nem vált be. Így a nehéz fizikai munka gondját csak a diósgyőri városközpont sávházkoszorú- ;ián belül néhány év múlva megépülő szövetkezeti üzemház veszi majd le az asz. szonyok válláról. Azt tervezik, hogy a több milliós költséggel épülő új üzemházba már korszerű, külföldi automata gépeket vásárolnak. 35 milliót teljesítettek. És ezt követően is csaknem egy hónap ment rá a legsürgősebb árvíz utáni helyreállítási munkákra. Már augusztus volt. amikor megkezdődött a nagy hajrá. A „második nyár”, a majdnem karácsonyig tartó jó időjárás szerencsére kedvezett. Az év végéig nemcsak teljesíteni tudták, de 5 százalékkal sikerült is túlszárnyalni előirányzatukat. O Íme, néhány 1970-es adat: 2,1 millió köbméternyi gépi földmunka, 15 600 köbméter helyszíni és előre gyártott betonozás, a Tiszán 39 ezer köbméter kőszórás, 33 ezer négyzetméternyi kőburkolat elkészítése. Csupán a Zemp- lénagárd és Dámóc közötti lokalizációs védtöllés földmunkái elérik a negyedmillió köbmétert. 15 millió forintos munkával erősítették a Bodrog-parti védvonalat. A Ronyva szabályozására 18 milliót fordítottak. 18 milliós költséggel befejeződött a tak- taközi belvízrendszer kiépítése és sorolhatnánk tovább a Tiszán, a Bódván, a Harangod patakon, vagy akár a Szinván folyó munkákat. Az idén az előző évnél is nagyobb, jelentősebb vízépítési munkák elvégzése vár az igazgatóságra, összegszerűen több, mint 20 százalékkal, 211 millió forintra növekedett az ÉVIZIG tervelőirányzata. Gépparkjukra például csaknem 2,5 millió köbméternyi földmunka vár. Ebből 250 ezer köbméter erősíti majd a Cigánd környékén megrongálódott tiszai gátakat. © A Tisza szabályozására az idén 12 millió forintot fordítanak. A Ronyva rendezése 10 milliós költséggel folytatódik. A kisebb vízfolyások. a patakok rendezésére is jut az idén 15 millió forint. Megyénkben többek között a sok gondot okozó Nyögő patak szabályozására költenek jelentős összeget. A mezőgazdaság szempontjából fontos munkálatok kezdődnek az idén a dél- I borsodi belvizes öblözetben. | góij patak, illetve csatorna körzetében a belvízelvezetés fejlesztéséhez. Két új szivattyútelep épül itt az elkövetkező esztendőkben. A tiszalöki sójatéren megkezdik a vízügyi szolgáiét korszerű hajójavító műhe- ; lyének építését. Miskolcon : befejeződik a vízminőség- I vizsgáló laboratórium építé- J se és a város északi iparnegyedében egy korszerű ár- j és belvízvédelmi .telep épül megfelelő raktárakkal, mü- helyekkel és niunkásszállóA Borsodnádasd községet övező meredek domboldalakon, 1670 holdon gazdálkodik a Szabadság Termelő- szövetkezet. A közel ötezer lakost számláló, s nagyközségi rangra emelkedett Bor- sodnádasdon a kis termelő- szövetkezet nem emelkedhet hasonló rangra A széttagolt, megművelésre alig- alig alkalmas domboldalak mindössze 116 tsz-tagnak biztosítanak megélhetést. Az elmúlt, rendkívül rossz mezőgazdasági évben bizonyos szempontból — sok más termelőszövetkezethez viszonyítva — még előnyös helyzetbe is került a mostoha körülményele között élő és gazdálkodó tsz. Területükön nem tett kárt sem az árvíz, sem a belvíz, igaz, a sok csapadék itt is késleltette a bcérést és rontotta a termésátlagokat. * A zárszámadás előtti utolsó bérfizetési napon toppantam be a tsz-irodába. Negyedik éve Borsodnádasdon is havonta rendszeresen fi. zetnek bért a tagoknak, s mint elmondták, azóta sokat javult a munkakedv A borítékokban 1500—2000 forint, de egyik-másik szorgalmasabb tag közel háromezer forintról szóló elismervényt ír alá fizetési napokon — Elégedettek-e az „anya-' giakkal”? — kérdezem Érsek Emil brigádvezetőt. — Elégedettek vagyunk — mondja. — Mindenki tudja, csak annyit oszthatunk e). amennyit megtermelünk. Akinek nagyobb szüksége van a pénzre, már reggel hatkor befog, természetesen többet keres, mint aki csak nyolckor ébred ... — Mire számíthatnak zárszámadáskor? — Még nem készült 'el a mérleg, de előzetes számítások szerint a tavalyihoz hasonló lesz az eredmény. A napi tíz órára jutó munkaegység értéke 50—60 forint között lesz. * A borsodnádasdi tsz-ben az 55 éves tag „fiatalembernek” számit. Az átlagos életkor meghaladja a 65 évet. A tagok nagyobb része ipari nyugdíjas, mindössze nyolcán vannak már, akik eredetileg is földművelők voltak. — Az utánpótlás évek óta a Borsodnádasdi Lemezgyár és a bánya nyugdíjasaiból kerül ki — mondja Gyárfás János, a tsz elnöke. — Nem Matyóföld egykori hires hímzőasszonyáról, Kis Jankó Boriról minden esztendőben megemlékeznek Borsod meis számíthatunk fiatalításra, nem konkurrálhaiunk a bányával és a nagy ipari üzemmel. Ilyen mostoha természeti viszonyok között nem. A „nyugdíjas lsz”-ben először tavaly okozott gondot a munkaerőhiány. A tagok hozzátartozói. akik minden évben besegítettek, csoportosan .vándoroltak” az Alföldre, jobban jövedelmező idénymunkákra. A tsz fiatal agronómusa mentette meg a helyzetet. Kísérletképpen először 20 hold kukoricatáblán bevezette a vegyszeres gyomirtást. Ezen a táblán szebb volt a termés, mint amit hagyományos módon kapáltak. A korszerű agronómiái módszerek alkalmazásának ez volt az első esete Borsodnádasdon. — A munkáskéz hiányával ebben az évben is számolnunk kell — mondja a tsz elnöke. — Ezen csak úgy segíthetünk, ha az előző évinél nagyobb területen alkalmazunk korszerű agrotechnikát és kémiát. * A borsodnádasdi termelőszövetkezet bevételének zöme az állattenyésztésből ered. Tavaly 300 tejes- és pecsenyebárányt exportáltak. A juh mellett még a szarvasmarha-tenyésztés kifizetődő. A tsz elnöke elmondta. hog\ ebben az évben tovább növelik az állományt, s a nehezen művelhető szántóföldeket legelővé alakítják. Melléküzeme nincs a termelőszövetkezetnek. Csupán bérfuvarozást vállalnak. A fogatuk és egyetlen tehergépkocsijuk a Borsodnádasdi Lemezgyárban dolgozik gyakran. Ebben az évben új gépkocsit vásárolnak, mert a föld egyre nehezebben biztosítja a megélhetést. gyében. Tiszteletére az idén is országos hímzőpályázator hirdettek, amelyre hazánk különböző tájairól — így Kalocsáról, Buzsákról. Nádudvarról, Tarpáról, Karcagról és Hódmezővásárhelyről — mintegy 500 alkotást; magyaros motívumokkal hímzett térítőkét, párnahuzatokat, fali futókat, ajándéktárgyakat és asztalteritési garnitúrákat várnak. Az immár kilencedik alkalommal megrendezésre kerülő pályázat célja, hogy az ügyeskezű asszonyok tájegységük hagyományainak, motívumainak felhasználásával olyan napi iparművészeti hímzéseket készítsenek, amelyek mind művészeti, mind pedig használati szempontból a mai igényeknek megfelelnek. A pályamunkákat július 26-ig kell elküldeni a mezőkövesdi művelődési központba. A zsűrizés után a három legszebb alkotást 5—5 ezer forintos nt- vódíjjal és Kis Jankó Bori emlékplakettel díjazzák. Ezenkívül a legszebb pályamunkák tervezői és kivarrói között több mint 40 ezer forint pénzjutalmat osztanak szét. A díjnyertes hímzéseket a mezőkövesdi művelődési központban kiállításon is bemutatják. A pályázaton Borsod megyéből a három matyó település: Mezőkövesd. Tárd és Szentistván népművészein kívül mintegy 50 díszítőművészeti szakkör tagjai több mint száz hímzett alkotással vesznek részt. val. (P- s.) Utolsó ellenőrzés • .' -v ■ .év.^ Európaszcrte ismertek a DIGÉP kábelsodró és dróthúzó gépei. A képünkön bemutatott acélhuzal-húzógép nagy segítséget jelent az építőiparnak. Ezzel a géppel gyártják azt az j aeéldrótfajtát, amely az előrefeszíiett épületelemek fonlos Hozzálátnak a Hejő és a Ri- i tartozéka ! M iskolcon, a belvárosi kávéház márványasztalánál idősebb hölgy kortyolgatja megszokott feketekávéját. A kávéscsésze mellett egy pohár tejszínhabot és szódavizet látok. A hölgygyei szemben egy hasonló korúnak látszó. kövérebb asszonyság ül. Előtte frissen kitöltött Pepsi-Cola pezseg az öblös pohárban. Mindketten kényelmesen elhelyezkedtek a kétszemélyes ülőalkalmatosságon. Mellettük még a kettéhajtott bundának és a táskának is jutott hely. Láthatóan jól érzik magukat. Két kortyintás között nyájasan csevegneK. talán — némi nosztalgiával — boldogult fiatalságuk emlékeit melengetik. Azokat a régi szép időket, amikor még . — De hagyjuk a találgatást. Tévedtem. Nem a múltról, hanem — amint a szomszéd asztaltól hallom a hangfoszlányokat — a jelen, ről beszélnek. Kissé miméit- nek látszó felháborodással éppen a szegfűszeget emlegetik. — Ki hallott már ilyet? — mondja a testesebb. — Kávé Colával Egy csomag szegfűszeg árát kilenc forintra emelni... Emezt véletlenül ismerem. Vásározó kereskedő felesége. Amíg Miskolcon a vásárokat a Búza téren és a Szeles utcában tartották, többször láttam ott a férjével együtt. Legutóbb már War- jzawával járták a vásárokat. Textíliákat, pulóvereket, kardigánokat, általában kötött holmikat árultak. Eléggé borsos áron. Igaz, alkudni is lehetett a portékájukra, de fenemód értették, hogy kell befűzni a sátruk előtt megálló, többnyire faluról feljött kuncsaftokat. A másikról, aki éppen a kávéját ’ kortyolgatja, csak annyit sejtek, hogy szívbél; barátnő lehet. Valamikor la. Ián jobb napokat élt úriasz- szonyféle, akinek azonban — eleganciájáról ítélve — ma se igen lehet sok oka a panaszra. Es most — a szegfűszeg árának említése után — mégis panaszkodik. Mi több. nem is panaszkodik, majdhogynem szitkozódik. — A fene egye meg, aki engedi is — tromfot az előbbi háborgására, s a dialógust a szomszéd asztaloknál ülők is jól hallhatják. Amint látom, a mellettük levő asztaltól egyszerre hárman is rájuk néznek. Közülük ketten elmosolyodnak, a harmadik pedig közben valami megjegyzést tehetett, mert mindhárman hangosan fölnevetnek. A két hölgy azonban nem zavartatja magát. Tovább csevegnek. Hol halkabb, hol emeltebb hangon, megmaradva a maguk választotta témánál. — És még csodálkoznak, ha a kardigánokat is drágábban adjuk — hallom a testes asszonyság újabb ki. fakadását. — Ajjaj, micsoda világ! — sopánkodik, hozzá a soványabb, aki éppen az utolsó kanál tejszínt kaparja, ki a pohár fenekéről. Ügy látom, vastagon rúzsos ajkát, bosz- szankodás ellenére is elégedetten nyalja körül. Aztán a kávé és a tejszín zamatót leöblíti gyöngyöző szódavízzel. Végeredményben a testesebb asszonyságot is elégedettnek látom. És határozottan jószívűnek. A barátnőjétől éppen most kérdezi, hogy nem akar-e még egy kávét, újabb tejszínnel. Esetleg egy Pepsi-Colát? A választ nem hallom, de a rövid párbeszéd után látom, hogy kis idő múltán mindkettőjük elé egy-egy sarokházat és Pepsi-Colát tesz le a pincér. S hogy a pezsgő cola mellett miről folyik tovább a tercieré, azt már nem tudhatom, mert közben kifizettem a feketémet és most tűnődve bandukolok a szerkesztőség felé. E zen a szegfűszeg-ügyön tűnődök, amely az imént ennyire felháborította a kávéházi asszonyokat. A szegfűszegen — leéltem a fele életemet, amikor megismertem —. amelyből évente tán 10 dekát se fogyaszt el egy család. Meg a negyedik ötéves terv milliárdos beruházásain — amelyektől éppen cikket akarok írni. Cscpányi Lajos Hímzések pályázata
