Észak-Magyarország, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
T971. jan. T7.. vasárnap ÉSZAK -MAGYARORSZÁG 5 Eleiünk, életek — Nézze, a magúnkisipa- rosnak jól megy az utóbbi időben. Különösen itt falun, s a szakmám se rossz. Kis traktor pufog be az udvarra. — A fiam — mutatja be a mester. — Most nagyon boldog, mert nyert egy Skodát. Ott van a színben . . . — Nem sajnálják a hidegben hagyni? Az öreg rám hunyorít, s karon fog. A műhely mellett kinyit egy kétszámyú ajtót, s betessékel. Két gépkocsi áil a kályhával fűtött garázsban. Egy öreg, de szépen rendbem tartott Hudson és egy Renault 16-os. A Renault kerekei alatt deszka jelzi, hogy csak nyáron használják. Az ismerkedést a pompásan berendezett lakásban fejezzük be, ahol csak úgy mellékeden jegyzik meg, hogy a bor, amivel kínálnak, két hegyaljai holdról való, s kétágú hegyaljai pincében érett. Le kell hajolni, hogy belépjünk a megsüllyedt kis ház Ajtaján. Itt lakik Józsi bácsi, a cipészmester. — Tessék csak ide ni, a lócára, kényelmesen nagy- sosasszonykám, kényelmesen ... A lóca aljából öreg kaptafák gurulnak szanaszét. Az asszony, akinek konyhája is a cipószműhély, szaporán remJberákja ókét. — Mióta élnek ebben a lakájon? — Már több mint ötven éve. — Azóta nem teHett rá, hogy külön műhelyt nyisson ? — Nem ment olyan jól soha..í Az öregasszony Ti'bahájat süt. A piruló zsír illata furcsa módon keveredik ■ a pankli mellett felhalmozott sok használt cipó, a csiriz és az új talp szagával. — Nem gondoltak rá, hogy házat vegyenek. — Házat? — nevet rám vidám csodálkozással az öregember, mintha valami nagyon jó tréfát mondtam volna. — Nem volt nekem soha még egy kertem se. Eleinte volt egy segédem ... odamaradt a fronton ... utána már nem fogadtam másikat ... nem is lenne mire.- Búcsúzáskor úgy ugrik fel háromlábú székéről, hogy majdnem belelép a földön szerénykedő, rossz bádoglavórba. Ebben a fekete lében ázik a talp, mielőtt a mester a nvűtt cipő red vés rámájára igazítja. — Nem is tagadom, büszke vagyok a házunkra. Jöjjön, végigvezetem. Először Ialán menjünk le a lépcsőn... ez a nappali ... innen ki lehet menni a kertbe. Még elég kopár, idő kell, hogy a fák felnőjenek. Aztán újra lépcső, de most mór felfelé a haliból. Az asszony kitárja az ajtókat. — Ez a mi hálónk, ez a két egymásba nyíló szoba pedig a gyerekeké. A fürdőszoba közös. — Mibe került mindez? — Ne is kérdezze! — legyint az asszony, s halványzöld nylon háziköntösében visszavezet a nappaliba. — No, de mégis. Hiszen a férje szerény hivatalban dolgozik... — Segítettek a rokonok. Mind mesterember... meg volt egy kis alaptőkénk. A' szomszéd községben italboltot vezettünk ... — Vigyázzon, sötét van itt! A tűzfal elveszi a napot az előszobától... jajj, ne arra, ott a méltóságos lakik... Fekete kendős, kis, ijedt varjú-asszonyka. Kék szemében félelem árnya rebben. A saját kis kamrájába vezet. — Nem is tudtam, hogy lakója van. — Ö, nem lakóm, mármint hogy nem fizet lakbért a méltóságos asszony. Tetszik tudni, náluk szolgáltam fiatal koromban. Amikor még megvolt a birtok ... aztán olyan jók voltak hozzám, hogy most én sem tagadhatok meg egy kis szívességet... — Mióta lakik itt? — Már húsz éve. De jó tíz éve, hogy nem jár ki... beteg szegénykém, én ápolom, hogy az isten tartsa meg nekem még sokáig, hogy ne legyek egyedül... — Rokonai nincsenek a lakójának? — Dehogy nincsenek. Vannak gyerekei. Kettő is. Jól vagyok velük nagyon, mert mai napig is bejárok hozzájuk takarítani, így nem maradtam fillér nélkül soha... — De hiszen azóta már vállalhatott volna állást, s most nyugdíja is lenne a néninek! — Állást? Cserben hagyni a méltóságost, amikor úgy lakik nálam, mint családtag? Az öregasszony arcvonásai hűségbe merevednek. Már késő van, nagyon késő! Pince a hegyalján. Sorra kóstoltuk az ötféle bort, s hangos nevetés csendült, mikor a jól megtermett falusi gazda lopójából a pohár mellé, földre spriccelt a tokaji. _ Adjonisten! Már ne tessék haragudni, de láttam, hogy nyitva van az ajtó, bejöttem ... T úlméretezett, ormótlan gumicsizmában kis emberke szerénykedik a gazda elé. — Jöjjön csak, jöjjön, Péter! Ügyis keresni akartam. __ Tessék csak mondani, m it csináljak — tüsténkedik az emberke, s hidegtől kivöTermálvíz a Bodrogban Kihalt a táj ilyenkor, telén a végardói termálfürdő környékén. Nincs fedett medence, nem jönnek a fürdő- vök. Az egyetlen kis méretű mendence színig van, s mivel a közeli kútból állandóan zuhog bele a meleg víz, a fölösleg egy árokba, onnan tovább a Bodrogba kerül. Örülnek is neki a hala!;, kellemesebb elviselniük így a megduzzadt jeges árt. Aztán a közelben lakó asz- szonyok visznek belőle egv- egy vödörrel a házi munká hoz, a többi pedig októbertől májusig felhasználatlanul elfolyik, kárba vész. Nem akadt eddig ugyanis szövétrösöcfött öklét a pufajka zsebébe süllyeszti. — Bemegy a faluba. A ház mellett van egy bunkó. Azzal betöri az udvaron a halastót, s kiügyeskedik vagy három pontyot. Ha négyet fog, egy a magáé... — Megértettem, kérem, megértettem ... mondogatja az emberke, s közben folyton az egyik sarokba pislog. A gazda végre észbekap, s jóindulatúan felnevet. — Persze, persze, keresse csak meg a befőttes üveget! Ott van, ahová tette, megvan az, ne féljen ... no, hozza csak... Egy félreeső hordóból szív, s megtölti az ember félliteres konzerves üvegét. Marad még a lopó szárában, azzal visszaindul a hordó felé. — Azt a kicsit, ha egy pohárba tetszene tenni... meginnám itt... ha tetszene ... A gazda megrázza a fejét, s visszaeresztá a löttyöt — Elég az magának, Péter. Majd otthon megissza, ha kifogta a halakat... — Igenis, kérem ... nagyon köszönöm ... Mikor az emberke elment, a gazda megjegyzi. — Olyan sikerületlen család ... öt gyerek van ... segítek rajtuk, ahogy tudok; hiszen én is voltam szegény... Adamovics Ilona Éjfélkor indul as első kocsi M elérkezett a reggeli friss tej Télen a felére csökken a tejfelvásárlás a borsodi falvakban. Naponta 160—170 ezer liter tej érkezik be a miskolci új üzembe, főként tankautókon. A környező településekről, Görömbölyről és Zsolcáról lovas kocsin hozzák be. A higiénikus szállítás egyben azt is jelenti, hogy könnyen jut el a tej az üzembe. A nyolc tankautó közül a két legújabb 12 ezer literes. Még az elmúlt hetek hidegebb napjain is beszállították a tej nagy részét. öt napon át, naponta 30 ezer liternyi maradt kint és a megkésett begyűjtés után már csak sajtnak lehetett feldolgozni. A fele műanyag zacskóban A tej feldolgozása után a bolti igényeiének megfelelően kora reggel már ott vannak az üzletek előtt a laporció- zott csomagok. A palackos tejet csak később szállítják ki a boltokba, mert a nagy hidegben könnyen szétrepednek az üvegek. Szerencsére most már a feldolgozott tej fele polipack csomagolásban, műanyag zacskóban kerül az élelmiszerüzletekbe. A kiszállítás éjfélkor kezdődik. A Tejipari Szállítási Vállalat kocsijait Kazincbarcika, Sátoraljaújhely és Űzd felé irányítják. Csak később állnak be az új üzem rámpái elé a miskolci járatok. Reggelre még a leghidegebb napokon is mindenütt időben ott volt a friss tej a boltokban, pedig a szabadban parkoló nagyobbrészt elfáradt, öreg kocsik már egyre nehezebben bírják a tempót. A ki- és berakodást is megnehezíti a hideg. Egymillió ember reggelije — Naponta egymillió 29 ezer embernek biztosítjuk tej- és tejtermék szükségletét — mondják a Tejipari Vállalat új üzemében. — De mint ahogy a borsodiak, a Heves megyei települések lakói sem panaszkodtak az utóbbi időben a minőségre, a pontosságra. Igaz, megbízhatóan dolgozik az új üzem, könnyebb eleget tenni az igényeknek. Ha nagyon erős hideg, vágj’ a szokásosnál jóval nagyobb ho akadályozná a kiszállítást, még mindig marad egy megoldás, a honvédség készségesen segít lánctalpas jármüvek kölcsönzésével az ellátásban. Remény van arra is, hogy a jelenlegi kocsipark a jövőben megújul, új gépkocsikkal egészül ki. Amióta jobb a lej — Hidegben is több bej kell a városokban, mint tavaly kellett — állapították meg nemrégiben a kereskedők. A dolog nyitja egészen egyszerű. Amióta garantálja a jobb minőséget korszerű technológiák segítségével s tejipar, azóta bátrabban vásárolnak nagyobb mennyiségű tejet is az emberek. Korábban ugyanis gyakran előfordult, hogy még a hűtőszekrényben tárolt tej is ösz- szement. Hasonlóan népszerűbbek az új üzem tejtermékei Borsodban és Hevesben egyaránt. Legalább is ezt tanúsítják a termelés, a feldolgozás érzékeny mutatói. Másodpercenként ötvenezer művelet Gazdagodtak a gönciek 112 millió a takarékszövetkezetben A Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola Kecskémé- j len új számítógépet kapott. A magyar gyártmányú bérén- I (lezéshől eddig mindössze egy működött az országban. A gép teljesítménye ötvenezer művelet másodpercenként. Képünkön: programozási művelet az új számítógépen i Göncön, ahol legrégebbi, már több, mint hét évtizedes hagyományai vannak a szövetkezeti mozgalomnál;, működik megyénk egyik legeredményesebb takarékszövetkezete. Megyénknek ez volt a második falusi, szövetkezeti alapokon működő bankja, amely elérte a tízmillió forinton felüli betét- állományt. A Gönc és Vidéke Takarékszövetkezetnek már több, mint 3000 tagja van. Megtakarított forintjaik összege 1970-ben közel 2 millióval gyarapodott. A jelenleg 11,2 millió forintos takarékbetét- allomány azért is jelentős, mert az elmúlt gazdasági évben a környéken rosszak voltak a termések. A gönciek bankja Hidasnémetiben es Novajidránvban létesített már kirendeltséget. A hidasi fiók nemrégiben költözött negyedmillió forintos költséggel épített korszerű helyiségekbe. A takarékszövetkezet tagsága 50 ezer forintos társadalmi munkával járult hozzá az elmúlt évben a szövetkezet fejlesztéséhez, szépítéséhez. Egy év alatt a szövetkezet tagjai 2800 esetben 8 millió forint értékben kaptak különböző vásárlási, építési és termeltetési kölcsönöket. Az idén új pénzügyi szolgáltatások bevezetését is tervezi ez a falusi bank. .4 Kassára vezető 3. számú főútvonal menten szeretnének valutabeváltó helyet létesíteni. kezoti, vagy állami gazda- síig, amely gondolt volna a felesleges ardói termálvíz hasznosítására. Mekkora öszr szeget áldoznak másutt egy- egy üvegházi kertészet fűtésére a termelőszövetkezetek! És még a magas üzemelte- ! ősi költséggel is megéri nekik, szép jövedelmet hoz a virágok, primőrzöldségek termesztése. Itt pedig hat hónapon át — éppen amikor az üvegház melegítésére fel lehetne használni — a Bodrogba eregetik az értékes termálvizet. Így megy ez már tíz esztendeje. Nagy kár érte ... (hej) Beszélgessünk velük többet, őszintén:*! — Beszélgethetünk? — Beszélgessünk. Do ha azt akarja hallani, hogy milyen vagyok, nem tudom megmondani. Tavaly érettségiztem Miskolcon, a kettes szakközépben. Képzettségem: fogászati asszisztens. Jelentkeztem az egyetemre pszichológia—biológia szakra, de nem vettek fel. Hat éves koromtól az általános iskola végéig táncoltam a mikóházi népi együttesben. Így végső fokon a népdalokkal nőttem fel. Nyolcadikos voltam, amikor beadtam az első néprajzi dolgozatomat, a Babonás történetek, babonák és mondákat. A’gyűjtés azóta is szenvedélyem, hobbym. Első hobbym hobbyjaim között. Mit mondjak még? Engem mindig minden érdekelt. Nos megtudta, milyen vagyok? A száraz, majdnem szenvtelen felsorolásban, s az utolsó mondatban volt valami kihívás. Valami bizalmatlan. védekezésből támadó kihívás. Ennek okát kellene megfejteni. — Elégedetlen önmagával? — Nem. Elégedett vagyok. Sót, az a legfőbb törekvésem, hogy mindig is elégedett legyek. Ezért vagyok szigorú is önmagamhoz. Ezért ellenőrzőm szüntelen, amikor csak módom van, hogy fel- veszem-e a versenyt akárkivel, egyenrangú partnere vagyok-e bárkinek. S ezek a „vizsgák”, szerencsére rendre jól sikerülnek. — S ezek a vizsgák gyakoriak ? — Sajnos, nem. — Ezek szerint itt, lakóhelyén nem talál magához méltó társat? — Nem. Sajnos nem. Ezért tekintem jelenlegi helyzete • met átmenetinek. Egy év próbaidő. Ezt becsülettel végigcsinálom. De utána akkor is elmegyek valahová, ha isinél nem vesznek fel egyetemre. Az állandó mosoly most is ott van szabálytalan arcán. Mosolyog, és mégis, már az első pillanatban észrevenni, hogy nagyon komoly lány. Csak bizonytalan, mert még „légüres térben” lebeg. — Miért elégedetlen az emberekkel? — Mert úgy tapasztaltam, hogy általában nem jók. Csak a külszín-csillogásáért áldoznak, s nem törődnek önnön belső tartalmukkal. És közömbösek, nagyon közömbösek. — Sokat olvas? — Sokat. Moderneket és klasszikusokat, no, meg szakkönyveket egyaránt. — Filozófiát? — Azt nem. Lassan-lassan már kibontakozik a megfejtés. Érthetővé válik, miért a konfliktus közte és a világ között. Olvasmányélményei alapján alkotott magának egy modellt, amilyennek szerinte a világnak és az embereknek len- niök kellene. S akárhányszor — végső fokon nap mint nap — szembesíti ezzel a valóságot, mindig a valóság szenved vereséget. Mert a modell alkotóelemei a regényekből desztillált örök emberi eszmények. Amelyek léteznek ugyan, de nem igazítanak el, sőt, tévútra visznek az életben. S a szembesítés helyett talán az okokat kellene kutatnia, miért olyan a világ, amilyen, hogy miért olyanok az emberek, amilyenek. Ám, ehhez még többet kell olvasnia, még többet kell tanulnia. Katival — aki e riport főszereplője — az egyik járási tanácson hozott össze a véletlen. Adminisztrátorként dolgozik ott szerényen és csendesen. S amikor elbúcsúztunk, már csak ezt kérdeztem: — Mit gondol. A hasonló korú fiatalok mind ilyenek? — Azt hiszem, többségük igen. Nem biztos, hogy csakugyan ilyen a többség. De, hogy sokan hasonlóak Katihoz, az biztos. S az is, hogy többet, sokkal többet kellene velük őszintén, barátian beszélgetni, hogy eligazodjanak, és jól igazodjanak el az életben' Bíró Peter
