Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-12 / 291. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 Szombat, 1970. dec. 12. Hosszú távra szóló feladat .4/ rim'IIt években /V,J bífMMft gyakorta szóltunk arról a társadalom különböző fórumain és szintjein, hogy fokozottabb figyelmet kell fordítanunk a fizikai dolgozón gyermekeinek továbbtanulására. Örvendetes, nemcsa(< szóltunk róla, nemcsak beszéltünk arról, hogy mit kellene tennünk, hanem tettünk is ennek érdekében. Igaz, elképzeléseink és akarásaink nem mindig és nem mindenütt váltak úgy valóra, ahogy szerettük volna, s nem sikerült még mindenkivel megértetni: miért van arra szükség, hogy különös figyelmet fordítsunk erre a feladatra Pártunk X. kongresszusán több felszólaló is érintette, vizsgálta ezt a problémát, elemezte e társadalmi mérvű kérdés állandó napirenden tartásának szükségességét. S a kongresszus határozata is kitért erre. S ez azt mutatja, hogy még az elkövetkezendő években is téma lesz, olyan téma, melynek megoldása valamennyiünk, társadalmunk egészének érdeke. Hnyánh'h'in az oktatási II il/itt Ilii Ildii intézmények, bármilyen szintűek legyenek is, nyitva állnak a tehetséges, az igyekvő és a felkészült fiatalok előtt. Jelenlegi oktatási rendszerünk azonban, azért, mert a felvételeknél elsősorban a felkészültséget veszik figyelembe, nem teszi lehetővé egyértelműen, hogy valamennyi, arra rátermett fiatal eljusson oda, ahová képessége és tehetsége alapján eljuthatna. Különösen áll ez a fizikai dolgozók, a kétkezi munkások tehetséges gyermekeire, akik gyakorta — éppen a szemléletmód torzsága miatt — kiszorulnak, sőt el sem jutnak az egyetemek, a főiskolák padjaiba. A felkészültség alapján történő felvételi rendszer el- ’entétben áll azzal, amit pedig annyiszor hangsúlyozunk: a tehetség, a kébesség döntsön a pályaválasztásban, s természetesen a továbbtanulásban is Ez azonban nyilvánvalóan nem zárja ki, mert nem zárhatja ki azt, hogy a különböző szintű felvételi vizsgáknál nézzék a tárgyi tudást is. Hiszen csak egy meglevő ismeretanyagra lehet ráépíteni az újat, s ahol hiányosak az ismeretek, az alapvető tudás nincs meg, ott bajos lenne megkövetelni — mert nincs mire ráépíteni — a magasabb szinten összegző, még nagyobb erőfeszítést igénylő tudást. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a fizikai dolgozók gyermekeivel külön is foglalkozzanak: akár a szakköri foglalkozásokon. akár az egyetemi előkészítőkön, melyeknek száma örvendetesen szaporodik. Herl übbiw t"4„“ ló feladatban, melynek „kivitelezésében” pártunk X. kongresszusa is megerősített Rádiófelvételek és újabb versenyek A Szánjatok szép szavak országos versenybe megyénkből és Miskolcról 39 irodalmi színpad és színjátszó csoport nevezett be. Elkészült már a „versenynap- tár” is: a jövő év márciusában Miskolcon, Kazincbarcikán, Szerencsen, Sátoraljaújhelyen és Ózdon rendezik meg a megyei elődöntőket. A tervek szerint április 17-én kerül sor a megyei döntőre — s ezen már az országos rendező szervek is képviseltetik magukat. A napokban e pályázat kapcsán elmondottuk már, hogy jó lenne, ha a „Szánjatok szép szavak” pályázat az irodalmi színpadi mozgalom továbbfejlődéséhez is biztatást adna. Ügy tűnik, hogy az országos szervek is felmérték e pályázat mozgósító erejét, mert a versenyekben legjobban, legsikeresebben szereplők számára újabb fellépési lehetőségeket is biztosítanak. Igaz, egyelőre csak egy csoport juthat el megyénkből a területi döntőre, de a megyei versenyen legjobban szereplők is bemutatkozhatnak majd a rádióban. A legfelkészültebb együttesek műsorát ugyanis hangszalagra rögzítik, s a rádió különböző műsoraiban sugározzák majd. A megyei döntőn részt vevő együttesek közül pedig a legjobbakat meghívják a jövő esztendőben a székesfehérvári országos pódiumfesztiválra és a balassagyarmati irodalmi színpadi napokra is. Rőczey Ferenc zongoraestje Rőczey Keretje kitűnő zongoraművész. Mindezt bebizonyította évek óta tartott hangversenyein Miskolcon, a megyében, sőt a fővárosban. Városunk vezetése munkásságát méltányolva tüntette ki korábban a Remény 1díjjal. A közönség és tanítványai megbecsülését kifejezi hangversenyeinek látogatottsága. a láthatóan megnyilvánuló rokonszenv és a kért és szívesen adott ráadások hosszú sora. A napokban adott hangversenyének második részével kezdjük, sőt a ráadásokkal. mert Rőczey Ferenc értékei ebben a részben csillogtak méltó módon. Műsorát már többször előadott művekből állította össze, ami végeredményben nem baj, mert a többszöri előadás biztonságot, leszürt- séget, kiérleltséget ad. De mint mindennek, úgy enne^ is lehetnek és vannak árnyoldalai. A kisebb lélegzetű brilliáns művek ragyogóbbá válhatnak, a nagyszabásúakat viszont közben ''por lepheti be. Ilyen porlepteséget éreztünk a Liszt Mefisztó kerlngőjén, amelyeket sok melléütés „lisztezett be”, és ettől nem volt mentes a Ra- kóczi-induló sem. Megoldásában kiegyensúlyozottnak és átgondoltnak igazán Schubert Vándorfantáziája tűnt. Mindez nem azt jelen- j ti, hogy a többi előadott al- j kotás nem tartalmazott szép részletmegoldásokat. Hallottuk még Beethoven Asz-dúr (op. 110) szonátáját. Ez a kései nagy szonáta mind zeneileg, mind formailag bonyolult alkotás. Beethoven vázlatkönyvének idevonatkozó számtalan tervezete. változata, fordulata és harmonizálási kísérlete megkapóan tanúsítja ezt. A Beethoven-év világszerte a nagy csúcsok elérésére sarkallja zongoraművészeinket. Az előadás bár nem eredményezett hibátlan megoldást, de Rőczey sok erényének érvényesítésére módot adott. V. Zalán Irén minket, az elsődleges tennivaló az ezekkel a fiatalokkal való fokózott törődés. Ez pedig egyet jelent azzal, hogy megte emtjük a lehetőségeket ahhoz, hogy azonos szintről indulhassanak, azonos felkészültséggel vehessék fel a versenyt a szerencsésebb helyzetben levő társaikkal. Más kérdés az, hogy elegendő-e pusztán ez a fajta segítség, vagy másféle támogatást is igényeinek. A fizik; ‘ dolgozók tehetséges gyermekeinek továbbtanulását segítő, ösztönző ösztön- díjrendszerre is szükség van, s lesz egv ideig, s ebben az állami szervek mellett még nagyobb részt kell vállalniuk magukra a különböző gazdasági intézményeknek. Mert nem hagyhatjuk magukra a pedagógusokat, nem rakhatjuk a terhet csak az ő vállukra, akkor, amikor egy társadalmi méretű feladatról van szó. A munka oroszlánrésze nyilvánvalóan az övék, de ahhoz, hogy mind eredményesebben, valamennyiünk, az egész társadalom érdekét figyelembe véve dolgozhassanak, segítenünk kell őket. Nem kampányszerűen, nem ösztönös fellángolásként, hanem folyamatosan és rendkívül tudatosan. Hiszen nem egy-két esztendő, hanem hosszú évek munkája szükséges ahhoz, hogy olyan eredményeket érjünk el, amilyeneket szeretnénk. Hiszen az eredmények eléréséhez minde- nekfelett egy egészséges szemléletmód kialakítására van szükség. Csutorás Annamária A Bizományi Áruház Vállalat december 5-én nyitotta meg a 6. művészeti aukciót és kiállítást Budapesten, a Magyar Optikai Művek Szakasits Árpád Művelődési Házában. A kiállított, több mint 3 millió forint értéket képviselő bútorokat, festményeket és műtárgyakat december I5-ig tekintheti meg a nagyközönség, utána kerül sor az árverésre. Baráti jegyzet sorok Kabdebó Szabó-Lőrinc-konvve olvastán Őszinte érdeklődéssel vettem kézbe és olvastam végig Kabdebó Lóránt barátunk és kollégánk, napjainkban már országosan ismeri és elismeri irodalomtört ■’ nész vaskos kötetét, a könyv- alakban megjelentetett. Szabó Lőrinc lázadó évtizede 1918—1928 című kandidátusi disszertációt. Nem a kötet megállapításainak, következtetéseinek, vizsgálati adatainak elemzése, bírálata vezetett az érdeklődésben, nem is állhatott szándékomban erre vállalkozni, hiszen e munka szakmai értékei felett már ítélt — és igen kedvezően — a Tudományos Minősítő Bizottság, amely két évvel ezelőtt e tanulmány alapján döntött a fiatal irodalomtörténész kandidátus; címéről. A kötetet végigolvasva őszinte tisztelettel kell adóznom Kabdebó munkájának. Az évtizednyi íáradhatatl>n kutatásnak, kitartó „nyomkövetésnek”, a feltárt tényadatokból levont következte léseknek E hagy és hosszú munka gyümölcse minden érdeklődő számára elérhetően kötetben található, könyvboltokban megvásárolható. Ezt az évtizedet Kabdebó úgy írta meg, hogy nemcsak szakmai érdeklődést kielégítő művet alkotott, hanem a lágabban vett érdeklődök körének is érdekes, olvasmányos ismeretanyaggal szolgált. Hiszem Kabdebónak a kötetben található megállapításait a fordulatokban és izgalmakban gazdag költői évtized munkásságáról, s nemcsak azért, mert ezeket már elfogadta a Tudományos Minősítő Bizottság/ ha/Vem a romantikát keresik Beszélgetés a honvédelmi nevelés megyei (apaszíalalairói 1968-ban vezették be az általános iskola VII. és a gimnázium I. osztályában a honvédelmi nevelést. Ennek az új, különleges tantárgynak a bevezetését nem előzte meg kísérlet: kész tanmenetet bocsátottak a pedagógusok rendelkezésére. Azóta már a nyolcadikosok, a gimnáziumban pedig már a másodikosok és a harmadikosok is ismerkednek ezzel a tantárggyal. Merényi Józseffel, a megyei tanács vb művelődésügyi osztályának helyettes vezetőjével és Saió Lászlóval, a művelődésügyi osztály munkatársával arról beszélgettünk, hogy a három tanév milyen eredményeket hozott, hogyan sikerült megvalósítani, a gyakorlatba átültetni e tantárgy fő célkitűzéseit. — Ebben a tanévben 22 ezer általános iskolás és közel 5 ezer gimnáziumi tanulót érint a honvédelmi nevelés. A szakmunkásképző intézetekben pedig több mint 6 ezer fiatalt — kezdte a besz leetést Meréi - József. — Hatalmas számok ezek. A tanulókkal való foglalkozás. az elméleti és a gyakorlati kénzés rendkívül nagy erőfeszítéseket igényel. Az elméleti anyagot a Művelődésügyi Minisztérium dolgozta ki az MHSZ segítségével, s ezt az iskolákban közvetlen formákban az osztályfőnökök és a testnevelő tanárok adják át a tanulóknak — Természetesen, továbbra is nagy segítséget kapunk az MHSZ-től — folytatta Merényi József. — Az MHSZ megyei szervezete valóban szívén viseli az iskolai honvédelmi nevelést. Nemcsak a szemléltetőanyagot biztosítják a foglalkozásokhoz, hanem maguk is bekapcsolódnak e munkába. — Hogyan tudnánk jellemezni a honvédelmi nevelés megyei helyzetét? — Országos fórumokon, s ezt roppant jólesik hallanunk, nagyon sokszor hoznak fel borsodi példákat Többek között jónak ítélik meg a megyei szinten való együttműködést, s ebből következően az egész tevékenységünket is. De számos kezdeményezésünket is példaként emlegetik a többiek előtt — mondotta a művelődésügyi osztály helyettes vezetője. — Hallhatnánk néhány ilyen kezdeményezésről? A választ Sajó Lászlótól kaptuk, aki megyei szinten az általános iskolákban folyó honvédelmi nevelést tartja kézben. — Bár a tanterv ezt nem írja elő követelményként, néhány járásunkban, mint például az edelényiben. a szerencsiben és a mezőkövesdiben járási honvédelmi versenyt is rendeznek. Több iskolában bevonták a honvédelmi nevelésbe a tartalékos tiszt szülőket is. Általában elmondhatjuk, hogy sikerüli társadalmi üggyé tenni a honvédelmi nevelést igaz. erre szinte magától kínálkoznak fel a lehetőségek. Sátoraljaújhelyen például szinte az egesz város összefogásával épült fel egy új lőpá- lya. Ahol tornaterem van. ott szinte majdnem mindenütt kezdeményeződ; voltak a pedagógusok; kicsiben megcsinálták az akadálypályákat. De szinte minden is- I kólánkra jellemző, hogy sa- ! jót maguk is készítenek szemléltetőeszközöket. S be- ( építették a honvédelmi nevelést a különböző tantárgyakba. — Nagyon sok iskolában segítséget nyújt a pedagógusoknak e munkájához a honvédség is — vette at a szót Merényi József. — Így azután több helyen is „kombinálták” az úttörőmozgalommal. Ügy véljük, ha nem kezelik merev tantárgyként, s ezt nem is lelíet egészen annak kezelni, akkor rendkívül mozgalmas, változatos foglalkozásokat tarthatunk. Sok helyen az úttörőakciókhoz kapcsolják a rajversenyeket, s egy-egy ilyen verseny nemcsak az iskola, hanem a község, a város ügye is. — Erre elsősorban ott van lehetőség, ahol működ- ! nek úttörő honvédelmi rajok, illetve határőr szakaszok. — Ózdon nagyon szép tervet szeretnének valóra váltani — mondta Sajó László. — A város általános iskoláiból egy honvédelmi zász- lóaljt hívnának életre. Az iskolákban ugyanis különböző honvédelmi szakaszok tevékenykednek : határőrök, rendőrök és munkásőrök. A tervek szerint egy-egy szakasz is több iskolából verbuválódna. Ügy véljük, ez a zászlóalj segítheti a honvédelmi nevelés célkitűzéseinek valóra váltását Cs. A. i nem mert a szerző érvelése általában meg is győz. Meg kell azonban azt is jegyeznem, hogy a történészi alaposságú munkán érezhetően. nagy erővel átsüt Kabdebónak Szabó Lőrinc iránti rajongó tisztelete, sze- retete, s érezhető — pozitív töltésű — elfogultsága. Méltánytalanságnak érzi például, hogy a fővárosban teljesen ismeretlen, kezdő fiatal költő kenyérkereső pályát választani is kényszerül, bár az akkori idők egyik kiemelkedő szellemi műhelyébe, Az Est-lapokhoz került, s nagyon rövid idő alatt egyik szellemi irányítója lehetett, olvasószerkesztője az az idő tájt progresszivitást tanúsító hatalmas sajtóapparátusnak. Ez az újságírói munka nem vált későbbi munkája kárára. Mint ahogy ma sem árt az írónak és költőnek, ha pályáját nem „függetlenített” alkotóként, hanem szerkesztőségeikben, vagy más munkahelyeken kezdi. Mindez persze, nem ronthatja a Szabó Lőrinc- ről kialakított képet, de feltétlenül hozzátartozik. Elfogadom, hogy 1918. és 1928. között Szabó Lőrinc munkássága a lázadás jegyében telt el, s várom — hiszem. hogy az első kötetnél rövidebb idő alatt születnek meg — az életpálya további szakaszait bemutató tanulmányköteteket, amelyekből a költő további évtizedei is hasonló elemző megvilágításban tárulkoznak majd elénk. És talán akkor válasz adódik arra is, vajon azon a puszta tényen kívül, hogy Szabó Lőrinc hajdan Miskolcon született, mi indokolja a városunkban a halála után jelentkezett, majd elgyengülő, s újra, meg újra meg-megpezsdített kultuszát. Hiszen szülővárosának nagyon kevés jutott belőle, ha nem akarunk utolsó, 1956. októberi látogatására és itt fogant írására emlékezni. Még egy kesernyés ízű megjegyzés. A kötet fülszövegén Kabdebó vallomásaként ez olvasható: „Irodalmi hagyományok nélküli nagyvárosban dolgozom. Miskolc legfeljebb születési helyeként szerepel egy-két jelentős írónknak; pár éves korában került el innen Szabó Lőrinc véglegesen. Itt szerelnénk néhányan irodalmi életet szervezni." A kötet megjelenése után néhány héttel — mert újabb munkássága a fővárosba szólította, Kabdebó elköltözött Miskolcról, bár a Napjaink szerkesztésében továbbra is részt vesz. összegezve: ha néhány megjegyzésre is sarkallt, gazdagabb lettem a kötettel. És azt hiszem, nagyon sok olvasója valUiatia velem ugyanezt Benedek Miklós
