Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-04 / 284. szám

&S2SM*M*G¥AÄO*S2AG 2 Péntek, t9TO. dec. 4. (Folytatás az 1. oldalról) annak a meggyőződésüknek, hogy a bizton­ság és együttműködés kérdéseivel foglalko­zó összeurópai értekezlet összehívása újabb fontos szakasz lenne az európai béke meg­szilárdításának útján. Hála a már t előkészítő munká­nak, megvannak az említett tanácskozás kellő feltételei. AJapjában véve megjelöltéji a napirendet, meghatározták az értekezlet részvevőinek összetételét, s széles alapot te­remtettek a kölcsönös megértéshez és a po­zitív eredmények biztosításához. Az értekezlet összehívásával kapcsolat­ban álló valamennyi kérdés összeegyezteté­se a kétoldalú kontaktusok mellett most többoldalú tanácskozást igényel, minden ér­dekelt állam részvételével. Sok európai ál­lam emellett foglalt állást. A tanácskozás részvevői megelégedéssel fogadták a finn kormány új kezdeményezé­sét, amely szerint az összes érdekelt álla­mok képviselői előkészítő találkozókat tar­tanának Helsinkiben, az összeurópai érte­kezlet összehívásának kérdésében. A ta­nácskozáson képviselt államok kijelentet­ték: készek részt venni ilyen találkozókon amelyek előmozdítani hivatottak az össz­európai értekezlet gyakorlati előkészítését. Semmi sem indokolja az értekezlet össze­hívásának halogatását, s bármilyen előze­tes feltétel kikötését. Mind szélesebb körűvé válik és mind nagyobb tömegeket mozgó­sít az európai földrész biztonságát és együtt­működését szorgalmazó mozgalom. A ta­nácskozáson részt vevő szocialista államok eltökélt szándéka minden tőlük telhetőt el­követni, hogy az európai népek; békeakara­ta megvalósuljon. A tanácskozás részvevői megállapítják, hogy az európai enyhülés és békés együtt­működés ellenségei nem szüntették be ve­szélyes tevékenységüket. Ezzel kapcsolatban felhívták a figyelmet a NATO agresszív kö­reinek fokozott tevékenységére, az NSZK revansvágyó és militarista erőinek provoká­ciós mesterkedéseire, valamint arra a szün­telen próbálkozásra, hogy kívülről igyekez­zenek megakadályozni az európai kontinen­sen megindult kedvező folyamatok fejlődé­sét. Kifejezték azt a szilárd meggyőződésü­ket, hogy az európai békeszerető erők ké­pesek leküzdeni a béke ellenségei által tá­masztott akadályokat, s együttes erőfeszítés­sel megoldani a tartós béke biztosításának feladatát a világ e térségében. A tanácskozás részvevői az európai biz­tonság, a feszültség enyhítése és a leszere­lés kérdéseiben megerősítik azt az állásfog­lalásukat, amelyet az 1966. június 5-i bu­karesti nyilatkozatban juttattak kifejezésre. A tanácskozás részvevői kifejezték orszá­Alább következik annak a nyilatkozatnak a szövege, amelyet december 2-án Berlin­ben fogadtak el az indokínai helyzet élező­désével kapcsolatban a Varsói Szerződésben részt vevő államok Politikai Tanácskozó Testületé tanácskozásának részvevői: ,,A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlo vák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Nép köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Szovjet­unió — a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének berlini tanácskozásán képviselt tagállamai — áttekintették az in­dokínai félszigeten kialakult helyzetet. Az utóbbi időben az Amerikai Egyesült Államok újabb agresszív cselekményekéi követett el a Vietnami Demokratikus Köz társaság ellen azzal, hogy tömeges táma­dások egész sorát hajtotta végre a VDK te­rülete ellen. Az amerikai imperializmus ezen arcátlan cselekedetei mély felháborodást és tiltako­zást váltottak ki világszerte. Az Egyesüli Államok újra bebizonyította, hogy nemcsak a szuverén államok közötti kapcsolatokra vonatkozó általánosan elfogadott normákat nem hajlandó figyelembe venni, hanem még saját ígéreteit is semmibe veszi. Az ame­rikai kormány cinikusan megsértette azt a vállalt kötelezettségét, hogy teljesen és fel­tétel nélkül beszünteti a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság területének bombázá­sát és lövetését. holott ennek a kötelezett­ségnek a vállalása tette lehetővé a vietnami probléma rendezésével foglalkozó párizsi négyes tárgyalások megkezdését. A tüzete­sebb vizsgálat bebizonyította, hogy az Egye­sült Államok elnöke által a közelmúltban nagy reklámmal meghirdetett, úgynevezett vietnami békés rendezési program csak az agresszió folytatásának és kibővítésének pr. lástolására szolgál. A dél-vietnami rablóháború folytatása. laoszi fegyveres intervenció kiterjesztése. Kambdozsa semlegességének labbal tiprása. és az. ellene elköveiolt agresszió, a Vietna­mi Demokratikus Köztársaság elleni újabb barbár támadások — mindez ugyanannak a folyamatnak egy-egy láncszeme, egy bizo­nyos politikának szerves alkotórésze. Ez a politika a nemzeti felszabadító mozgalom nyomásának a durva imperialista diktátum­nak a politikája, amely, fegyveres erőszakkai próbálja kikényszeríteni a népektől said követeléseinek teljesítését. Nem véletlen, hogy az. Egyesült Államo. egyidejűleg a Távol-Kelet térségében is éle­zi a feszültséget. Az Egyesült Államok ösz­tönzi Japánban azokat az erőket, amelyek fel akarják támasztani a japán militariz- mttol, és ennek terjeszkedő politikáját. Az guk pártjának és kormányának azt az elha­tározását, hogy a továbbiakban is összehan­golt cselekvéssel lépnek fel a nemzetköz.: küzdőtéren, Európa és az egész világ bizton­ságának érdekében. Ebből a célból mind­egyikük továbbra is a béke, az enyhülés és a széles körű nemzetközi együttműködés tevékeny politikáját folytatja. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ne­vében : GUSTAV HUSÁK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; LUBOMIR STROtJGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke; a Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi- z.ottságának első titkára; JÖZEF CYRANKIEWICZ, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke; a Magyar Népköztársaság nevében: kadar János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; FOCK JENŐ, . a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke; a Német Demokratikus Köztársaság ne­vében : WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államtanácsának elnö­ke; WTLLI STOPH, a Német Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU. a Komán Kommunista Párt főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke; ILIÉ VERDET. a Román Szocialista Köztársaság Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége nevében: I,. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2. amerikai katonai vezető körök és a szöuli bábjaik egyik provokációt a másik után szervezik a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság ellen. Az Egyesült Államok növel­te a Csang-Kaj-sek-klikknek nyújtott kato­nai segélyét, haditámaszpontokat tart fenn Tajvan szigetén, amely a Kínai Népköztár­saság része. Az Egyesült Államok isméi megakadályozta, hogy visszaállítsák a Kínai Népköztársaság törvényes jogait az ENSZ- ben. Egyes amerikai körök talán azt hiszik, hogy minél több országot vonnak be a nem­zetközi helyzet élezésére irányuló veszélyes játékukba, annál könnyebben érhetik el im­perialista céljaikat. Ámde ezen az úton az Egyesült Államokra csak újabb kudarcok, újabb bukások várnak. Kudarcot vallottak az amerikai imperia­listák kísérletei, hogy megtörjék a vietnami nép akaratát, megfélemlítsék és térdre kény­szerítsék a vietnami népet. Az Egyesült Ál­lamok politikája az egyik legsúlyosabb ku­darccal került szembe. Minél inkább kiter­jeszti az Egyesült Államok az intervenciót, annál határozottabb visszautasításban része­sül a hős vietnami nép részéről, amely a maga oldalán tudhatja a testvéri szocialista országok, a világ összes szabadságszerető erőinek támogatósát. A Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormánynak (DIFK) a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kormánya által is támoga­tott konstrukciós javaslatai lehetőséget ad­tak és adnak ma is az Egyesült Államok vezetőinek arra, hogy véget vessenek a konfliktusnak, beszüntessék szégyenletes gyarmati kalandjukat, amelybe országukat belesodorták. A Dél-Vietnamban állomásozó amerikai csapatok teljes és feltétel nélküli visszavonása meghatározott időn belül, egy ideiglenes koalíciós kormány megalakítása a DIFK és a VDK kormányának javaslatai alapján — ez a gyors vietnami politika' rendezés reális útja. A találkozó részvevői határozottan elíté­lik az Egyesült Államok agresszív cseleke­deteit. Megerősítik, hogy szolidárisak Viet­nam, Laosz és Kambodzsa népeivel, amelyek szabadságukért, függetlenségükért, azért a/ csorbíthatatlan jogukért harcolnak, hogy fejlődésük útjáról mindenfajta külföldi be­avatkozás nélkül, nemzeti érdekeikkel é' vágyaikkal összhangban maguk dönthesse­nek A proletár internacionalizmus elveinek szellemében cselekedve, a béke és a haladás ügyét védelmezve, a szocialista országok a jövőben is minden vonalon támogatást fog­nak nyújtani Indokína népeinek a fegyveres imperialista intervenció visszaveréséhez. A szocialista országok a múltban is támo­gatták és a jövőben is támogatni fogják a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormá­nyának, a Dél-vietnami Köztársaság Ideigle­nes Forradalmi Kormányának, a laoszi és kambodzsai hazafias erőknek a mielőbbi po­litikai rendezés érdekében kifejtett erőfeszí­téseit. A szocialista országok rendíthetetlenül bíznak annak az igazságos ügynek a diada­lában, amelyet Vietnam, Laosz és Kambo­dzsa népei védelmeznek, és felszólítják va­lamennyi ország kormányát, politikai és társadalmi szervezeteit, mindazokat, akik szívükön viselik a népek békéjének és szabadságának érdekeit, hogy fokozzák a harcoló indokínai népeknek nyújtó" támo­gatásukat. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ne­vében: GUSTAV HUSÁK. V a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke; a Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára; Közöljük annak a nyilatkozatnak a szö­vegét, amelyet a Varsói Szerződés tagálla­mai Politikai Tanácskozó Testületé ülésé­nek részvevői december 2-án Berlinben fo­gadtak el' „A Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének berlini ülésén kép­viselt országok — a Bolgár Népköztársa­ság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztár­saság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió — megvizsgálták a közel-ke­leti helyzetet és ezzel kapcsolatban a kö­vetkező nyilatkozatot fogadták el. A Közel-Keleten a helyzet a béke szem­pontjából továbbra is veszélyes. Az izraeli csapatok több mint három esztendeje arab területeket tartanak megszállva. Izrael ural­kodó köreinek és a nemzetközi reakció Iz­raeli támogató" külső crőin'ek imperialista politikája egyre újabb akadályokat gördít a politikai rendezés útjába a Közel-Kele­ten. A térség nemzetközi jelentőségével szá­molva nem lehet lebecsülni az ezzel kap­csolatos veszélyek mélységét és méreteit. A közel-keleti ügyekben két ellentétes irányvonal nyilvánul meg. Az egyik a ren­dezés politikai eszközökkel történő elérésé­nek következetes irányvonala. Ez a rende­zés minden közel-keleti nép. köztük az iz­raeli nép számára is garantálná a függet­len, biztonságos nemzeti létet. Biztonságossá tenné a határokat, a népek saját létfontos­ságú szükségletei kielégítésére használhat­nák fel erőiket, energiájukat, a természeti kincseket. De mindaddig a Közel-Keleten nem lehet béke, amíg az izraeli csapatok r.em vonulnak ki minden megszállt arab területről. Enélkül lehetetlen elképzelni, hogy a közel-keleti népek jó szomszédok­ként éljenek. Ennek az irányvonalnak a hí­vei — az Egyesült Arab Köztársaság, más arab államok, az őket támogató szocialista és más békeszerető államok — síkraszál.l- nak a Biztonsági Tanács óllal 1967. novem­ber 22-én hozott és a közel-keleti béke helyreál 1 íl ásónak alapját képező határozat valamennyi pontjának teljesítéséért. Ragasz­kodnak ahhoz, hogy az egymással konflik­tusban levő felek "a legközelebbi gyakorla­ti lépésekként teremtsenek egymással kap­csolatot és folvtassanak tárgyalásokat az ENSZ főtitkárának különmegbízottja. Jar­ring nagykövet közvetítésével. A másik irányvonal az arab államok el­foglalt területeinek minden eszközzel való megtartása és bekebelezése, a közel-keleti feszültség fenntartása, a haladó arab rend­szerek megdöntése és az arab nemzeti fel­szabadító mozgalom aláásása. Izrael és felbújtói kitartóan szabotálják mindazt, ami az igazságos rendezéshez ve­zethet. Megkísérlik saját imperialista köve­teléseiket ráerőszakolni e térség népeire, lé­nyegében kijelentvén, hogy vagy elfogad­ják ezeket a követeléseket, vagy pedig nem lesz béke. Ezt a politikát az ENSZ közgyű­lésének 25. ülésszaka nemrég ismételten el ítélte. A nemzetközi, elsősorban az amerikai im­perializmus erőire hárul minden felelősség azért, hogy a közel-keleti térség továbbra is a feszültség egyik legveszélyesebb góca marad a világon. Izrael militarista uralkodó köre, amelyek hódító terveikkel a .nagy Izrael’ kiépítésé­nek programjával virtuskodnak, valójában az izraeli nép létérdekeit veszélyeztetik. A tanácskozás kifejezi azt a meggyőző­dését, hogy az arab államok és népek továbbra is egységük és összeíorrottságuk megszilárdítására irányuló erőfeszítéseiket fogják szembeszegezni az imperialista or­JOZEF CYRANKIEWICZ. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke; a Magyar Népköztársaság nevében: KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára: FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke; a Nemet Demokratikus Köztársaság ne­vében : WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Közp >nli Bizottságának első titkára, a Német Demok­ratikus Köztársaság Államtanácsának elnö­ke; WILLI iSTOTU, a Német Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársaság nevében; NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke; ILIÉ VERDET, a Román Szocialista Köztársaság Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára; A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. • Berlin, 1970. december 2. szagoknak azon kísérleteivel, hogy az arab népeket elválasszák egymástól és egymás ellen fordítsák. A tanácskozás részvevői­nek meggyőződése, hogy miként a múlt­ban, most is kudarcra vannak ítélve a nem­zetközi reakciónak a haladó arab rendsze­rek ellen irányuló mesterkedései. Ezzel kapcsolatban kifejezésre juttatják: mélysé­gesen elégedettek az Egyesült Arab Köztár­saság vezetőinek azon nyilatkozataival, hog.y rendületlenül azt az irányvonalat szándé­koznak követni, amelyet az EAK Gamal Abdel Nasszer elnök életében követett, sík- raszállnak a közel-keleti konfliktus politikai rendezéséért, a nemzetközi imperializmus ellen, a függetlenségért, a szabadságért és a haladásért, a szocialista országokkal való barátságért, a béliéért és a nemzetközi egyetértésért. A tanácskozás részvevői megerősítik, hogy a jövőben is készek határozottan támogatni az arab népek, köztük a Palesztinái arab nép igazságos harcát a Közel-Keleten foly­tatott imperialista agresszív politikával szemben, a megszállt arab területek felsza­badításáért, a szabadságért és a társadal­mi haladásért. A Bolgár Népköztársaság nevében: TODOR ZSIVKOV, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizott­ságának első titkára, a Bolgár Népköztársa­ság Minisztertanácsának elnöke; a Csehszlovák Szocialista Köztársaság ne­vében: GUSTAV HUSÁK, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára; LUBOMIR STROUGAL, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kor­mányának elnöke: a Lengyel Népköztársaság nevében: WLADYSLAW' GOMULKA, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi­zottságának első titkára; JÖZEF CYRANKIEWICZ. a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke; a Magyar Népköztársaság nevében: KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; FOCK JENŐ, a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke: a Német Demokratikus Köztársaság ne­vében : WALTER ULBRICHT, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, a Német D nnok- ratikus Köztársaság Államtanácsának elnö­ke; WILLI STOPíi, a Német Demokratikus Köztársaság Minisz­tertanácsának elnöke; a Román Szocialista Köztársaság nevében: NICOLAE CEAUSESCU, a Román Kommunista Párt főtitkára, az Ál­lamtanács elnöke: ILIÉ VERDET. a Román Szocialista Köztársaság Miniszter- tanácsának első elnökhelyettese; a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szö­vetsége nevében: L. I. BREZSNYEV, Szovjetunió Kommunista Pártja Központi bizottságának főtitkára: A. N. KOSZIGIN, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Berlin, 1970. december 2. Nyilatkozat az indokínai térségben kialakult helyzet éleződésével kapcsolatban & Közel-Kelet tartós békéiének u, és biztonságának megteremtéséért

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents