Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-31 / 305. szám

( I Csütörtök, 1970.-dec. 31. ESZAK-MAGYARORSZÁG 6500 ember nemes tcííe Gyermekek — szülők nélkül Azt adták, ami a legdrágább A most búcsút mondó esztendőben történt. A Seinva-pttr- 1i gyáróriás területén hétszer hét nap szokatlanul teli el. Megjelent a füstölgő kémények tövében a hatalmas, piros­ra festett autóbusz. Egyszer az acélmű környékén, más al­kalommal a. hivatalház előtt látták az emberek. De feltűnt a csavargyáriak műhelyeinél, majd meg az egyik kapunál. Aztán itt-ott leállt rövid időre egy gép, másutt az . abléz váltotta fel a munkást. A ködös, őszi, reggeleken hosszú sor­ban vonultak szocialista brigádok, hivatali dolgozók, mű­száki vezetők és segédmunkások — az autóbuszhoz. Fehér köpenyt kaptak, orvosi' vizsgálaton vettek részt, majd oda- nyújtották karjukat az asszisztensnőnek. Volt ember, aki először lelte, többen másodszor, negyedszer, tizenötödször adlak vért. A Lenin Kohászati Müvek hétköznapjait megörökítő krónikában bizonyara külön fejezetet kapnak az 1970-es év e hetei. Hiszen páratlan eseménynek, ered meny n e k mondható, ami a mintegy 19 ezer embert foglalkoztató gyár életében történt. Nem mu n!; asl kér. n cm szén zic i < > ez. hanem annál sokkal löbo. Minden harmadik dolgozó — miskolciak és a megye távo­labbi vidékéről bejáró embe­rek —, olyan dolgot vittek véghez, amit — valljuk hé — ma még nem tenne meg az első hívó szóra mindenki Azt adták, ami a legdrá­gább. laminek az értéke tu­lajdonképpen számokkal ki- fe.iezhetetlen. — Nálunk a véradás hova­tovább már tradíció. • Szép szokás, mellyel jogosan büsz­kélkedhetünk. Az is megszo­kott dolog.' hogy néhány kedves szóval, egy szelei csokoládéval, vagy egy szál virággal köszönetét mondunk a véradóknak. De arról már Keveset beszélünk, hogy tu­lajdonképpen miért jöttek sz­emberek s'úzsr, hogyan szer­veztük, készítettük elő az őszi hetek akcióit — tűnő­dött, beszélgetésünk alkalmá­val B. Nagy Sándor, az LKM nagyüzemi pártbizottságának titkárhelyettese. És aztán választ is adott önmaga kérdésére. . Szavaiból megtudhattuk, hogy a gyárban a gazdasági vezetők, a pártszervezetek, a Vöröskereszt és minden más társadalmi szervezet évente sajátos feladatának, ügyének tartja a véradó napok, he­tek szervezését. S a szerve­zés tulajdonképpen nem más, mint az emberek meg­győzése, hívása, felkérése. Arra ugyanis már jó néhány esztendővel ezelőtt rájöttek a gyár vezetői: évente új­ból. s türelemmel kell be­szélni a véradás jelentőségé­ről. Így történhetett, hogy nemrég a gyár mozgalmi ve­zetői átadták tapasztalatai­kat, módszereiket a megye üzemeiből, nagyobb vállala­taitól érkező küldötteknek. 4 gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról Mint már korábban is be­számoltunk róla. 1971. január 1-ével a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás eddigi rendszere megváltozik. A/ 42 1970. Korm. rendelet ér­telmében, az ország területén minden belföldi rendszámú gépjármű üzembentartója a gépjármű által belföldön okozott károk megtérítése céljából, a rendelet erején/'! fogva, felelősségbiztosításban részesül. A korábbi szabályozás csak a magán gépjárművek vo­natkozásában tette kötelezővé n felelősségbiztosítást. Ezt terjeszti ki a hivatkozott rendelet a jogi személyek ál­lal üzeVnbentartoü gépjár­művekre. Így valamennyi gépjármű által okozott kárt; — amennyiben a . felelősség fennáll — az Állami Bizto­sító téríti meg. Igen jelentős ez az új szabályozás, amit külföldön már számos or­szágban bevezettek. A jogi személyek 1971. év­re vonatkozóan a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás hatálya alá tartozó gépjár­művek számát, előzetes tájé­koztatás végett, ez év decem­ber 31-ig kell közölni az Ál­lami Biztosító megyei Igaz­gatóságával. A bejelentés alapján az Állami Biztosító a szükséges nyomtatványo­kat a vállalat címére elküldi. Az illetékes válaszol Ä levélírónak • icpaza volt «Űr Lapunk november 19-i számában ..Veszélyes így utazni” címmel közüliül; Binder Iván mályi tanács- titkár levelét, amelyben szó­vá teszi, hogy az utasok több esetben lemaradtak a vonat­ról, mert a Tiszai pályaud­varon nem biztosítottak elég időt az átszálláshoz. A MÁV Miskolci Igazga­tósága ezzel kapcsolatban vizsgálatot folytatott, amely­ről a következőkben tájékoz­tat1 a szerkesztőségünket: ..No­vember 9-én a 414. számú vonat érkezésétől a 2336. szá­mú vonat indulásáig a Mis- kolc-Tiszai pályaudvaron az utasoknak 1 perc állott ren­delkezésre az átszálláshoz: Ez az idő kevésnek bizonyult, ezért az érdekelt forgalmi szolgó'atlev' < felelősségre vontuk. November 16-án — a me­netlevél és a jegyzőkönyvek tanúsága szerint— a 414. szá­mú vonat 17.05 órakor, me­netrend szerint érkezett a Ti­szai pályaudvarra. Ezért a mozdony sebességmérő órá­jának szalagját is felülvizs­gáltuk, és a szalag szerint, a vonatnak 14 perc késése volt. így megállapítottuk, hogy az átszállásra ezen a napon is kevés idő állott az utasok rendelkezésére. A mu­lasztókat felelősségre vontuk és velük szemben eljárunk." — Emlékszem, tíz eszten­dővel ezelőtt összesen 50 li­ter vért gyűjtöttek a vérel­látói állomás dolgozói a gyárban. Az elmúlt hetek-, ben 2000 liter volt az a mennyiség, amit a gyógy Kő vérből összegyűjtöttek a; LKM-ben. . .■ Emlékezetes voll egy mun­kás, egy idősebb ember ese­te. Egy héten ét mindennap eljött, de az utolsó pillanat­ban visszalépett. Bevallotta: sohasem vettek még tőle vért. Fél. Végül is, brigádja unszolására kötélnek állt. Utólag azt hajtogatta: sem­miség az egész... Az egyik gyáregységből testületileg ki­vonult a szocialista brigád. A vérellátó egyik dolgozójá­nak hetek múltán feltűnt: ismét ugyanazokat az arco­kat látja. „Eltelt hat hét, is­mét: adhatunk vért, nem?” — válaszolták megjegyzésé­re a brigád tagjai. S aztán az ilyen eseteknek híre kelt a gyárban. Statisztika nem készült róla, de bizonyára nagyon sokan az ilyen pél­dák hatására döntötték el, hogy csatlakoznak a mozga­lomhoz. Hétszer hét napon át kü­lönös dolgok történtek á nagyüzemben? Visszaemlé­kezve a történtekre, össze­gezve az eredményeket, azt kell mondanunk: nem. Mind­az, ami a Lenin Kohászati Műveknél történt — ott ma mér természetes dolog'. Ne­mes, szép, üdvözlendő ha­gyomány. Gyárfás Katalin A messziről jött látogatók Egy nap n súiai gyermekotthonban Az autóbusz nagy ívben kanyarodott a kastély' bejá­rata elé. Még szusszant egyet a motor, aztán az utasok egymás után ugráltak le a tágra nyírt- ajtón. Mindkét kezük csomagokkal teli. Még egy pillantás az üres kocsi- térre, aztán a meglepetés . .. * A bejáratnál cigányfekete, mokány kis legény áll. Kí­váncsian figyel az érkezők­re, akik egy pillanatig azon tanakodnak, ki is lépjen be elsőnek a kastély, a sálai gyermekotthon ajtaján. A ház kis lakója egy lépést tesz feléjük s már mondja is: — Ne féljetek! Gyertek! Gyertek 1 \ Gyorsan körülfogták a kisfiúi, jó „idegenvezetőnek” bizonyult. Otthonosan, mint egy házigazda, pártfogásba vette a vendégeket, a BVK üzemi óvodája szocialista brigádjának tagjait. Tizen indultak útnak, hogy a Po­gány Fndrénc vezette szo­cialista brigád sok-sok sze­retettel vásárolt ajándékait átadják a kicsinyeknek, a gyermekotthon, lakóinak. Játékok kerültek elő a csomagokból s minden gver­melt számára egv-egy m.i* anyagkosár, tele finomságok­kal. naranccsal, csokokVtéval, cukorkával... Fél napot töltöttek a ven­dégek az ódon falak között, ahol egykor, főurak parádéz­tak a hűvös folyosókon, sem­mittevésben töltve napjaikat az árnyékos szobákban, és a ligetként szétterülő nagy ' kertben. Ma elhagyott gyermekek élnek itt meghitt közösség­ben, a társadalom szerető gondoskodásától körülvéve. Az állam védőszárnyai alatt nőnek emberré, talpig em­berré. Ehhez nyújt segítsé­get egy-egy ilyen látogatás is. amelyeket a brigád rend­szeressé akar tenni. Nagy élményt jelentett a brigád számára a. látogatás, s egy­két olyan tapasztalatot is adott, amire csak az illeté­kes szervektől érkezhet vá­lasz. Az otthon kis lakói között akad néhány beszédhibás gyermek is. aki orvosi keze­lésre szorul. Meghatározol’ időközben az otthon vezető­je. vagy valamelyik nevelő kíséretében Miskolcra utaz­nak, hogy a crnegfelelő orvo­si ellátást biztosíthassák. Fá­rasztó, körülményes utazás ez, különösen a kicsinyek­nek. Az lenne az igazi és helyeselhető eljárás, ha nem a gyermekek, hanem az or­vos utazna hozzájuk, vállal­va a fáradságot még akkor is. ha ez sok időt is jelent... A messziről érkezett láto­gatók és a gyermekek között igaz barátság szövődött, ami­nek ápolására a brigád a jö­vőben is nagy gondot fordít majd. Piszkos teieskannák A Cserehát egyik kis községe Felsögagy. A természet ezen a környéken lankás dombokat rajzolt a falvak köré. s amikor arra jártunk, már beborított mindent a szépet is megszépítő hóleplével. Az élmény keltette derűs hangulat azonban hamar elszállt. Mert amiért idehívtak a Virágzó Tsz vezetői, az már korántsem olyan szép, — Levelemben azt kérdeztem önöktől, tudják-e. milyen tejet isznak reggelente? Most is ezt kérdezem. S válaszolok is. Nem tudják — kezdte a fiatal íőa.gronómus, Papp László. — Nézzék! Nem hivatali, emberi kötelességemnek éreztem szóvá tenni ezt az ügyet, mert az mér tűrhetetlen lelkiis­meretlenség. hogy milyen kannákban viszi el tőlünk a Bak- lakéki Körzeti Mélyhűtő Állomás a lejei. A főkönyvelő, az adminisztrátor és az állattenyésztést bri­gád vezető helyesel. Sőt, segítenek előkeresni régi, immár féléves panaszuk dokumentumait, — Tessék. Itt a jegyzőkönyv, amelyet Viszlát Bélával, a körzeti ellenőrrel vettünk fel. Ez megállapítja, hogy, a Bak- takékről kihozott kanna teteje belülről is erősen piszkos, sárgás tejzsírlerokódás található rajta. — Nos kérem — folytatta Papp László — a jegyzőkönyv megszületett, de változni nem változott semmi. Ezért is ir­tani mar, mintegy utolsó kísérletként, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumba is. Most pedig várok. Várom, hogy mikor történik már valami. Annyi azonban biztos, nem nyugszom addig, amíg a kannák tiszták nem lesznek, ■ egkerestuk a Borsod megyei Tejipari Vállalat illetéke­seit. Mint mondták, úgy hitték, hogy Viszlát Béla kör­zeti ellenőr vizsgálatát követően, már minden rend­ben van. S mert a helyzet másként áll, intézkedni fognak, hogy a Baktakéki Körzeti Mélyhűtő Állomás vezetőjét fe- gyelmileg vonják felelősségre, mert minden eszköze, lehető­sége megvált a kannak tisztántartásához. Olyan nagy fokú hanyagságról van szó, amit éppen a tejipari vállalat nem engedhet meg magának. ‘ B. P. M 1970-beii ma utoljára! Ünnepi szilveszteri vásár ■ Azt, hogy mit jelent ez a két szó: ünnepi vásár, nem kell már megmagyarázni a miskolciaknak. Ha ‘ hallják, Keréken guruló cserép kályhák , fjy... \ k'-s. Ív4§|IÉ| I ^ V,. A Tűzálló és Ipari Kerámia lvtsz angyalföl­di üzentében a hagyományos eserópkályhák mellett. soro­zatban gyártják a BNV-n be­mutatott áram­mal fűtött, több fokozattal sza­bályozható, 4 keréken guruló, színes eserép- kályhákat. A szövetkezet a saját tervezésű és kivitelezésű, ideális fűtési eszközökből ed­dig 700 dara­bot készített, amelyek alkal­masak 60 köb­méteres szobák kellemes fűté­sére. Állandó használattal egy fűtési idényben 1 «00—1400 fo­rint a költsége. vagy olvassák, rögtön felele­venedik bennük az elmúlt néhány hét vásárlási törté­nete. S mi tagadás, nem az emlékezés szépítő ereje te­szi, hogy így idézzük fel a december 15-től eltelt na­pokat: — Képzeld! Jó szokásom­hoz híven, az idén is utolsó pillanatban jutott eszembe a mikulás. No, — gondoltam — végigrohanhatom a vá­rost, amíg sikerül összeka­parnom valamit. Azt hiszed, tényleg ilyen nehéz volt” Nem, kérlek. Márf az első boltban kaptam csomagot, csokoládé-mikulást. csizmát és mindent. Hát. ilven is ré­gen volt’ így volt ez. És nem csal; mikulás, de karácsony előtt, is. Szinte nem tudtunk olyan különlegességet kérni a Miskolci Élelmiszer Kiskeres­kedelmi Vállalat boltjaiban, áruházaiban, amit meg ne kaptunk volna. S nincs ez másként most. szilveszter, új­év előtt sem. Most. december 31-én. a Miskolci F.leimisz»,- Kiskereskedelmi Vállalat ün népi vásárának utolsó nap .ián. amikor ugyanúgy, mini eddig, nagy árukészlettel és széles választékkal fogadja és várja a vállalat vahnnennv ABO-áruháza és élelmiszer­boltja az ünnepi bevésőn-' kát. Huszonhárom élelmiszer boltban külön rendezvényen, — dekoratív kiállításon — mutatják be a szilveszteri italválasztékot. Van miben válogatni. Szinte mindenütt 30—40 féle bor kínálja ma­gát a legkülönfélébb minő­ségi és kommersz likőrök, pálinkák mellett. A Szemere utca 4. szám alatti kiállítás külön sláger. Érdemes meg­látogatni, hiszen a bemu­tatott italok mindegyike meg is vásárolható, s arról nem is szólva, hogy a szerencsés vásárlók még díjmentes aján- dékitclhoz is intbntrt*V No. de szilvesztertn nem­csak ital kell — mondhatná akárki. S így is igaz. S hí­ven ehhez, a vállalat nem feledkezett meg az enniva­lóról sem. K”’ 'Vr,o„- hen­tesáruk sokasága varia még ma is a vásárlókat a Tanács- .ház tér 20.. a Széchenvi utca a ZsoJcai-kanu 10. és a Mary Károly ó< fi' szám úpHi Uúsboh rj-hí-t- Da kapható minden eddiginél nagyobb mennyiségben olyan szilveszteri csemege is, nini a virsli (amelyből teg- ■•ap 75 mázsa „pótlás” érke- • zeit), páros kolbász és az ugyancsak ''“''»'-U gyulai kolbász. A Miskolci Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalat ünne­pi vásáráról most, az utol­só napon már elmondható: jól sikerült, mert udvarias kiszolgálás mellett, mindent megkaptunk, s meri ígv és ezért a vállalat, dolgozói íj elégedettek. (x)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents