Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-20 / 298. szám

ÉSÍAX.WACYAR0RS2ÁG 6 Vasárnap, WO, dec, 20, betűk világítanak Éjszakai ügyelet Orvost! Ki tudna megmondani pon­tosan, hányszor és hányszor szakad Miskolcon ez a tő­mondat éjszakánként a be- függönyözött ablakú szobák kislámpa-íélhomályába. Sok­szor. Akadozva, alig hallha­tóan, kétségbeesve, görcsöt oldva, bizonytalanul, félve, erélyesen és parancsolóan. S néhány perc ' múlva mindig csörög a telefon a Kazinczy utcai, az I. utcai vagy a Csa­bai kapuban, a rendelőinté­zetben ügyeletén. Ketlen a rendelőben A Marx tér szinte vakító neonfényeitől alig húsz mé­terre kezdődik a sötét, öreg fáktól árnyékolt I. utca. A második ház középső ablaká­ban papírra festett piros be­tűk világítanak: Éjszakai ügyelet. Az inspekció este hét órakor kezdődik. Öt perc­cel hamarabb érkezünk, de a váróban már ketten is ülnek, s a rendelőben már kitar­tóan, rendületlenül csörög a telefon. Az első cím: Hegyes utca. Néhány éve épüli családi ház, nem messze a diósgyőri strandtól, fönn a hegyen, az úgynevezett Kökertben. A lief eg: idős aszony. — Mióta beteg az édes­anyja? — Néhány napja. De úgy gondoltuk, majd csak jobban lesz, hiszen az ilyesmi nála, sajnos, gyakran előfordul, ha párosabb, nyomottabb az idő. Asztmás jellegű betegsége van. Ma este nagyon rosszul volt. és . .. — Hol van itt legközelebb telefon? — Körülbelül kel kilomé­terre . . . Mire az ügyelet GAZ-te- repjárójával visszaérünk, tfr. Polgár. Józsefei és. Keltik Jó­zsef gépkocsivezetőt ., .újabb cím várja. Klein János 'be- tegápoló már nyújtja is az útbaigazító kis cédulát. így csak menet közben jut idő beszélje! rare. — Körülbelül öl éve már. hogy minden hónapban öt- ször-hatszor éjszakai ügyele­tes vagyok. S ez ajatt újra és újra meggyőződhettem róla, hogy a körzeti rendelésen kívül ez az egészségügy első frontvonala. Itt szinte pilla- \ natok alatt, műszerek és kol­légák segítsége nélkül kell dönteni. Ez a munka nagy gyakorlatot és határozottsá­got követel az orvostól... Mindenütt Iái.., "hőbbre most nincs idő. Már benn vagyunk, egy ne­héz levegőjű konyhában. — Mi a baj, néni? Hol fáj ? — Hol fá.i? Mindenütt fáj. Mindenütt fáj. Nagyon rosz- szül vagyok . . . — Mégis, a hala, a karja, a gyomra, vagy a feje? — Mindenütt:. .. min­denütt .... mindenütt... — hajtogatja nagyokat sóhajtva, türelmetlenül, ingerülten a beteg, idős asszony. — Aludt már ma?... No, p’/u'án majd fog... Aztán holnap majd hívják ki a körzeti orvost, es mutassák meg no'fj ezeket az ampűllá- l'-'. hogy tudj i. milyen g'-.v.yri adtam... Alud­jon jól néni. Jp éjszakát. N> ugráljon meg .... alud­jon jól . . Igen. A nyugalom é.s ;;z alvás talán a legtöbb. ütiI az orvos ilyenkor hoz. i:: -ti majd mindegyik te- !•••., íVvás igv kezdődik: már r "• ;/. nép rosszul volt a be- ! de csak most szólunk, n ••••< főiünk nz éjszakától. fiúidon beteg fél az éjsza­kától. Felszökik a láza, egyre nyugtalanabb, erősebb a fáj­dalma, c s az alvás csak várat magára. — Csakhogy megérkezett doktor úr. A férjem nagyon fullad. Hiába adtam gyógy­szert neki. nem használ ... — Hát bizony, ez ködös idő, különösen itt, a gyár tö­vében, megkínozza az aszt­másokat ... Ilyen esetekre számítva kérjenek erősebb gyógyszert a körzeti orvostól, mint ami otthon van.. így ... Az, injekció után most már biztosan jobb lesz. Jó éjszakát... Fél tucat cím Vajon hány betegnek keli még elvinni a nyugalmat ezen az éjszakán? Klein Já­nos bácsi, aki 1919-től egész­ségügyi dolgozó, azt. mondta, eddig még nem túl erős ez az ügyelet. Mire az orvos visszaér a rendelőbe, igen sokszor fél tucat cím várja. Most mindig egy. De így is sietni, indulni kell. Röglön. Meri ki tudja . . . Sajnos, sokan játszanak is az ügyelettel. Nem létező címre, kitalált névvel hívják ki az orvost. S megtörténhet, hogy így valóban .súlyos, epe­görccsel kínlódó, vagy aszt­más beteg sokáig hiába vár­ja a segítséget. Az pedig szinte mindennapos, hogy így állít be valaki a rendelőbe: — Mosl kellett volna, 10-re munkába mennem, de nem nem tudtam, mert... — Mikor történt az eset? — kérdezik tőle. — Délutón — hangzik leg­többször a válasz. — Akkor miért csak most jut. eszébe az orvos? — Mert most van rá idom! Így nehezítik sokan az ügyeletes orvos amúgy is ne- . héz munkáját. És nem gon­dolnak arra, hogy a telefon- hívások legtöbbje így kezdő­dik: félünk az éjszakától. Hogy sokan, nagyon sokan várják a nyugalmat, az álmot hozó megnyugtatást. Bíró Péter „Egy nagy fagy már Farkas, mikor nem -látogat. meglát egy zöld gyepen fü- velgető Lovat” — így kez­dődik a film. Hóvirág pattan ki a földből, lomb borul az ágakra, a fákon madarak énekelnek, a réten ló lege­lész. A fakras agyában meg­születik az ötlet. ..........S ily csellel közelit: Hippokratesz a régi mester Nevelte, s tudja jól minden fti titkait Milyen bajon, melyik segít, gyógyít mindent — . . . Seborvos is vagyok. Már sok Ló ür baját Megorvosolni volt szerencsém így udvarol. Pedig csak alkalomra les. Hogy betegét felfalja szépen. A Ló megsejti ezt, kirúg, s úgy vágja képen Hogy ott meg nem maradhat épen Sem fog, sem állkapocs.” Így mondja el a történetet La Fontaine, és erről szól a rajzfilm, amelyet a meséből francia—magyar koproduk­cióban a Pannónia Filmstú­dió készített. Több ismert La Fontai ne-mese öltött már filmformát Darbay Attila rendezésében, Sajdik Ferenc figuratervei alapján. S mu­tatják a plakátot is mely szerint egész estét betöltő filmet állítottak össze több kis filmből — négy közülük a Pannónia Filmstúdióban, cgy-fgy román és b’igár al kóló műhelyekben készült. néhány perces filmje, óriási tömeg. A búcsúztató megható szöveget olvas. Mindenki sir, szipog — s akkor, egyszer csak nevelés hal lile. Nevetés, kacagás, hahotázás. Dermed- ten figyelik, ki lehet az? S nlkor kiderül, hogy a halott agyonverik, meri hogy ..rendnek muszáj lenni". La­to millió forintos beruhá­zással perlitgyár épült Tapol­cán. A Kónnyűbeton- és-Szi- , getelöanyagipali Vállalat itt állítja elő azt a speciális ba. zalt származékot — :• peri ítél —. a-vjlyet kiváló bő- és Ív o" ró ..elölő luki iclonsáse j alkalmassá" tesz épületek szí getelesére is. Bár az üzem még nem- készült el teljesen, j napi termelése máris meg­haladja a HOC) köbmétert. I Képünkön: A perlitgyár! udvara, báltérben a ciklon- berendezéssel. Jelenei a Temetés e. filmből. Több nyugati országban be­mutatták — nagy sikerrel. A magyar közönség is megláthatja vajon ezeket a kedves, szellemes nimtrrs-'- kel? — Azt mondják: előbb- ulóbb igen. , A Pannónia — rajz- és bábfilmsl údíó; de csinálnak feklámfllmel betéteket já­ték filmekhez, egészségügy) felvilágosító' filmeket. Az idén 1 :.’.0 - hoss/.abb-rövidebb film készült 15 ezer méter hosszúságban. Gyerekeknek szól az. Egy világhírű vadá.sz emlékiratai ' című sorozat is. melyben az. öreg vadász ifjúkori kaland­jait meséli el. Vagy a Kukon és Kotkoda sorozat —- a ba romfttidvar áltótTrirői. Nemcsak mesét, tanulságos történeteket mondanak el a rajz- és bábfilmek. Nemcsak gyerekeknek, legalább annyi­ra felnőtteknek szótő, alko­tások. , Ková.sznay György Fény és árnyék címen tudo­mányos érdekességei témát vitt filmre, j A temetés, Gemes József egy mim­porcos-.unió fintor az. Esemény te \ repülői éren óriási löméi várakozik és leszáll békc.aalam b. Macská. jsy Gyula filmjei, amolyan I novellák. Nepp József film­jei. a Veti dalát, néhány hét múlva már vetítik is a mo­zik. majom-forma huligánról, aki mindent és mindenkit szét ver. csak az úthengertől fél. A tv-rajztilmek közül be­fejeződött a Magyarázom a jövőnket sorozat, most új szociológiai témával foglalko­zó sorát készül, a Magyará­zom magijukat című, S ha már a tv-filmeknél tartunk, hadd említsem ilV'£ - bár igen kezdeti stádium­ban, foglalkoznak a Mézga- esalád történetének folytató-: sával. S n tervek között sze­repel • egy egész estét betöltő Gusztáv-film — a Gusztáv bárkája —, melynek 1200 rajzból áll csak a forgató- könyve. , Kádár Mária gázán csak a szőlőbe gyen érezte .iol magát. Egészen kis palotát ké­pezett a régi csőszkunyhóból. Ez a palota a hegy falura néző k'iszögelésének csúcsán állott. Olyan hely volt, ez. amely tükörképét adta a hegy minden vonulatának, zugának. Ha bokor rezdüll, azt is észrevette. Aztán kuk­kerén szemügyre vette a gyanús helyei. Minden szőlősgazdát sze­mélyesen ismeri. Tudta, ki­ben mi lakozik, ki hajlamos rá, hogy a szomszéd tulajdo­nai megdézsmálja. Ha ide­gen közelített a hegy fele, kürtjével jelezte a pásztorok­nak. Ez a kürtszó fékezte a belyárkcdásl. Féltek is tőle, a hegybírótól a ragadós ke­zű ek. A . szőlőket is ismerte. Szinte szám szerint tudta, kinek-kinek hány tőkébőt ált a birtoka, s mennyi abból a furmint, a hárslevelű, a di- rekttermő, hány vadat kel­lene oltani. Az oltást külön tudomány­nak tartotta, akár zöld oltás- ról, akár szemzésről volt sző. Az ö keze után szinte majd­nem mdndeft szem megra gadt. Saját bevallása szerint ennek titka az oltás idejének megválasztásában rejlett. Gyakorta szokta volt is mon­dani, a jó gazdának a szőlője a második otthona Látni, érezni kell annak a fejlődé­sét, figyelni az idő járását, s ezek szerint adni meg neki, ami dukál, így biztosain szá­míthat aztán a jó szüretre. Micsoda szüretek voltak itt a hegyen! Öröm, vidámság, nótaszó — a szomszéd he­gyek irigykedve visszhangoz­tak. Ez az év különös volt. Meg- tébolyodotl a világ. Nem fog ez jóra vezetni — gondolta már akkor, amikor a zsidó­kat elvitték, szőlőikkel a ku­tya sem törődött, karónagy­ságig nőtt bennük a gyom. Mire eljött a szüret ideje — már feje tetején állt az egész világ. Ö is csak korá­nak köszönhette, hogy otthon maradt, hiszen HÓ évesig mozgósították, a férfiakat. Statáriális helyzet volt. Az utakon járni sem lehetett az összevissza vonuló katonák­tól. Csenevész gyerekek és asszonyok szedegették a sző­lőt. S ami még emlékezete szerint soha sem fordult elő, a. szőlők nagy része szedet- len maradt. A front egyre kö­zeledett. Már hallani, lehe­let! az ágyúk dörgését. Dé őt mindennél nagyobb baj nyugtalanította — az asz szony betegsége. Ezért — ami azelőtt soha sem fordult elő —, gyakorta otthon maradt. Sőt, a. szüret kellős közepén elhagyta őrhelyét, a hegyet is. Otthon téblaboit, Dolga így is akadt volna, de nem fogott rajta a munka. Fele­sége körül sürdöngött. Hall­gatta a 'beteg asszony .sóha­ját, nyögését. S előre rette­gett a holnaptól. A front már a Tisza párt­ján folyt. Napokon belül itt lehetnek az oroszok. Mi lesz velünk? Ezzel a beteg asz- szormyal. Az oroszok rázú­dítják a poklot a világra. El­rabolnak mindent. Felkon­colják a becsületes magyar embereket. Akit élve hagy­nak, elhurcolják Szibériába. Megbe estei enítik a nőket. Mihez kezdjek ezzel a beteg asszonnyal? Istenem, mihez?! — töprengett, sírt, káromko­dott magatehetetlenségében. Az is megfordult a fejében, hogy hátára veszi a beteg .asszonyt, és egy éjjel, amikor .senki sem látja, kiviszi a hegyre. A hegy megvédi őke!. Ellátja táplálékkal. Ott nincs mitől félniük. Ott az oroszok sem találják meg. S ha vége a háborúnak, akkor . .. De ha az asszonynak orvosra lenne szüksége... Akkor mihez kezd? Hogy ö legyen ezáltal a gyilkosa! — Azt már nem. F i elkészült hát a legrosz- • szaibbra. De ezt á beteg asszonyt akkor sem hagyja bemocskolm. Pitvar- juk szabad köményes volt Oda dugta el vadászpuskáját, ha kell, hát hamar kéznél le gyen. S várt. Ahányszor csak átment a pitvaron, tekintetét mindig a kéményen felejtette, s lába. remegett . Mindenbe belebot­lott. Ügy járt, mint a vak. Annyira nyugtalanította a puska, hogy ... Egy este nagykőn do be bu- gyoíátta az asszonyt, össze­kötötte legszükségesebb mo- tyókájukiat, majd kikémlelt az útra. Koromsötét, ködös este volt. Sas István, hátán a beteg asszonnyal, a kertek alján bugdácsolt a hegy felé. Az asszony íel-felnyögött: — Jaj! Hová viszel, Pista? Jaj1 — Nyughass már! Még meghallják — és a csörgés sorompónál, a vasúti őrbő- déból két. tábori csendőr lé­■ pett ki. Meg akart, bújni az árok­ban, de már késő volt. Elem- lámpa fénye pásztázta körül őket. — Ne mozduljon! — és előre szegezett puskával a csendőr feléjük indult: — Álljon csak fél! Síkos volt a föld. Hol a lá­ba csúszott meg", hol az asz- szony a hátán, majd a ba­tyut ejtette ki kezéből. Kör meivel kapaszkodott a. földbe, hogy szilárd talajhoz jusson A csendőr röhögve szem­lélte ezt a halálos táncot. — Segéljen már — nyúj­totta vérző kezét a esendői' felé. — Felállni! — kapta meg a kendőbe bugyolált asz szonyt, és rántott rajtuk egyet. Az öreg, visszanyerve így egyensúlyát, himbálódzott a saját lábán. — Hát maguk? — szételt meg a csendőr. — őrmester úr, mi... mi... — nyögdécselt Sas, de nem jött értelmes, emberi szó a szájára. — Menjenek haza, szépen. I ndulni akart. Lábai fel­mondták a szolgálatot. Szabadon lógó kezét ökölbe szorította, ajkába ha­rapott, nehogy menten ösz- szerogyjon. Valami a melle alatt, egész mélyről szoron­gatta: mikor összehúzta, mi­kor engedte. Szinte belemele­gedett. Erről érezte, bőgj mindennek vége. — Mire várnak még?! Olyannak érezte magát, mint a döglőfélben lévő igáslő. .. — No, lóduljanak már! — mordult rájuk még egyszer a csendőr. Meg akarta mutatni, hogy csikó korában hogyan bírt. ezért minden erejét össze szedte, hogy elfuvarozza terhét az utolsó útra. Hazatérve ágyba tette, az asszonyt. Lökött még a tűz­re pár darabot, majd kínjá­ban inni kezdett. Sokat ihatott, mert a bu/- goság is oil nyomta el asztalnál. Alomba szenderii; len, vidáman ropta a táncol Vsztaios Piroskával, a falu legszebb lányával, hetykén, huszárosán. Aztán, dalolt is. Azt a nótái, amellyel először : .ijelire nézett feleségének: Megrakjak a tüzet, mégis cl- alúszik, nincs az a szerelem, ami el,nem múlik.. — Jaj, jaj, Istenem! faji Mese, rajz, Naponta hatszál köbméter 1 pciiit Az új megváltó

Next

/
Thumbnails
Contents