Észak-Magyarország, 1970. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-16 / 294. szám
ciZ-AK-MAü YAKOKSZAü 4 Szerda, 1970. dec. 16. A művészek fantasztiku- sabbnal fantasztikusabb színekben, formákban festik le előttünk a jövőt, a XXI. századot. Ugyanerről a jövőről a tudósok, a tervező- mérnökök is álmodnak. Reálisabban, mint a művészek, de az ő elképzeléseikben is megannyi újdonság, meglepetés vár ránk. A ma művészeinek, tudósainak és tervezőmérnökeinek elképzeléseit, a még csak nem is sejtett forradalmi változtatásokat a ma tizenévesei váltják majd valóra. Azok a fiatalok, akik még az iskola padjait koptatják, akik — többek között — most állnak a pályaválasztás előtt. — A jövő? Szeretnék továbbtanulni. Tavaly 4,3 voltam. Gondolom, most félévkor is hasonló lesz az átlagom. Ezzel már lehet jelentkezni, azt hiszem. Kicsit bizonytalan H. Imre hangja. Szakközépiskolás. Az érettségi után mint elektroműszerész kerül ki. — Hová szeretnél menni? — Tanárképzőbe. Kicsit csodálkozó arcot vághattam, mert magyarázkodni kezdett. — Az általános iskolát vidéken végeztem, kitűnővel. Nem sokat tudtam sem a gimnáziumról, sem a szakközépiskoláról. Az ismerőseimet kérdezgettem, válaszaik 'elriasztottak a gimnáziumtól. Ma talán inkább azt választanám. Már csak azért is, mert innen azt hiszem nagyon nehéz lesz bejutni a tanárképzőbe. Történelemföldrajz szakos szeretnék lenni. — Miért nem maradsz a pályán? — Persze, lehet, hogy azon maradok. De a tanári pályához több kedvem van. Más. Több a szabad idő. És egy igazi tanár, ha megkapja a diplomáját, nem teszi le a könyveket. Mindig tanul. Én szeretek tanulni. — De hát az elektronikának olyan nagy jövője van! — Van. S ha nem sikerül, a tanári pálya, akkor valószínűleg ott is megtalálom majd a helyerh ... Félénk kislány N. Ilona. Egyik vidéki gimnáziumunk negyedikes tanulója. Tanulmányi eredménye közepes. — Mit csinálsz, ha leérettségizel? — Valószínűleg dolgozni megyek. — Hová? — Még nem tudom. — Mégis? Irodába, vagy gyárba ? — Irodába jobb lenne. — Miért? — Tisztább munka. — Adminisztrátor akarsz lenni? Ahhoz tudni kell gépelni is. — Lehet, hogy megtanulok. Ha sikerülne valahová bejutnom — Arra nem gondoltál, hogy szakmát tanulsz? — Nem. Azaz eddig még nem. Nem is tudom mi lenne jó. — Odahaza mégsem maradhatsz. Vagy igen? — A szüleim is azon vannak. hogy dolgozzam. Mert dolgozni kell. Csak még nem tudom, hogy mit. De valami majd akad. — Ha se iroda, se szakma, akkor mint segédmunkás . . — Lehet. De akkor minek tanultam? K. István volt a leghatározottabb valamennyi beszélgető partnerem közül. Ö is erős négyes tanuló. — Én mindig mérnök szerettem volna lenni. Kezdetben gépészmérnök, most inkább bányamérnök. Az olajbányászatban látok nagy fantáziát. Olajbányász leszek. Ezt olyan határozottan mondta, hogy szinte maga is meglepődött rajta. — Persze, tudom, hogy a felvételin nagyok a követélmények. De hát tanulok. Sokat. És vannak ismerőseim, akik ; már egyetemre járnak. — Ezek szerint látsz fantáziát benne? — Másképp nem mennék oda. — Sokat kell majd tanulni. — Tanulni mindenütt kell. — S milyennek képzeled el a jövő olajbányászatát? — Igazából még nem gondolkoztam rajta. De az biztos, hogy még a századfordulón is szükség lesz rá. És az is, hogy még korszerűbb eszközökkel dolgoznak majd. Mást nem tudok. tűk mögött. Azt tudják, hogy az iskola befejezése után, az érettségivel a kezükben, menni fognak valahová. Ki bizonytalanul, ki határozottan jelölte meg a „tovább" útját. Mert tervezni, terveznek. De álmok nélkül. Vagy ha azzal akkor nagyon bizonytalanok az álmaik. Mint ahogy bizonytalanok elképzeléseik is, az önmaguk választotta pályáról. Pedig álmodozni olykor — s ez nem jelent légvár- építést — kötelező. Csutorás Annamária BEETHOVEN születésének 200. évfordulóján ^íi-án ünnep- 1 Ii a világ Ludwig van Beethoven születésének 200. évfordulóját. Az egész 1970-es évet úgyszólván peethoven-évnek tekintették mindenütt: hang versenysorozatok, ünnepi kiadványok, hanglemezszériák, tudományos és népszerű könyvek idézték fel a nagy zeneszerző emlékét. És mindezt tettük egy olyan korszakban, amikoi immár több mint száz éve Beethoven muzsikája a hang versenyek mindennapos gyakorlatához éppúgy hozzátartozik, mint ahogy életútjának leírása és müveinek elemzése már könyvtárnyi kötetre rúg. Mi hát az oka ennek, a talán minden más zeneszerzőét túlhaladó népszerűségnek? Az indokot egyrészt Beethoven ifjúságának körülményeiből fakadó néhány jellemvonásában, másrészt a műveinek egy jellegzelesse- gében kell keresnünk. Álllilitír Beethoven szü1 Iliikor [óvárosában, a Rajna menti Bonnban ifjúságát töltötte, ez a város egyike volt Európa leghaladóbb központjának. Közel volt Franciaország, közel a nagy forradalmat előkészítő szellemi áramlatok; a város választófejedelme II. József öccse volt. és maga is valBelorusszia modern iparművészetének legszebb alkotásait, üvegfigurákat, készleteket, kanosokat és dísztárgyakat, valamint színgazdag népi szőtteseket mutat be az a kiállítás, amely december 12-én nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban. Papp Gábor szonátaestje Sok, nagyon sok fiatallal beszélgettünk. Olyanokkal, akik valamennyien most állnak a pályaválasztás előtt. Tizennyolc évesek. Tizenegy és fél év tanulása áll a háDecember 16-án az egész világ ünnepli a nagy géniusz, Beethoven születésének 200. évfordulóját. Halhatatlan alkotásai szinte egyetlen zengésbe olvadnak ösz- sze, és mindenütt hirdetik az alkotó ember nagyságát. Életművében zongoraszonátái különleges helyet foglalnak el. Hallgatásuk gyönyöPapp Gábor alkotóművészként is számon tartandó. Zeneszerzői munkásságából 1— 2 évvel ezelőtt bemutatott egy estére valót. Zeneszerző alkatából következik világos, biztos formaépítkezése. Érti, érzi ezeket a csodálatos alkotásokat. Ha talán a hangverseny elején még érezhető is volt szorongás, és ebből adódó feszültség, fokról-fok- ra feloldódott, és mind szebben szárnyalt előadása. Sok szép — és talán olykor árnyékosabb megoldása között — igazán nagy művészre vallóan, ki kell emelnünk a világhírű \Appasiona- ta szonátát (op. 57), Lenin kedvenc zeneművét, szinte egészében, és a szintén nagy hírű op. 31. No. 2. d-moll szonáta utolsó tételét. Ezekben a szonátákban Papp Gábor olyan magasságokat érintett, amellyel csak ritka képességű muzsikusok rendelkeznek. Papp Gábor Beethoven 4 szonátájának (op. 10. No. 3., op. 31. No. 2., op. 28. Pastorale és op. 57. Appasionata) előadását finoman formált ráadások követték. V. Zalán Irén rűség, megszólaltatásuk próbái a felkészültségnek és zenei adottságoknak. Papp Gábor zongoraestje méltó volt az emlékezéshez. Évek óta tanít Miskolcon, mpgis talán most bontakozott ki a hallgatóság előtt, milyen kitűnő felkészültségű zongoraművész. A kép még kiegészítésre szorul, mert Színház, mozU if júsági klub ÉLNEK A LEHETŐSÉGEKKEL Létszámát tekintve talán a legnagyobb középiskola az országiján, mind ez ideig mégis „albérletben”, szerénykedett a Földes Gimnáziumban. A Dolgozók Gimnáziuma erre a tanévre gyarapodott: a nyáron megkapta a volt Bányaipari Technikum Déryné utcai helyiségeit. A gimnázium igazgatósága — jó gazda módjára — azonnal hozzákezdett a tantermek, a helyiségek rendbehozásához; takarítók. festők, asztalosok követték egymást. És a tanév kezdetén tanárok, hallgatók elégedetten vették tudomásul : a Déryné utcai részleg új lehetőségeket tartogat a tartalmasabb, gazdagabb tanulmányi munkához. közösségi élethez. Eleven KlSZ-élt. A nagyobb lehetőségekkel együtt megváltozott, javult a gimnáziumban a párt-, valamint a szakszervezeti élet. A púrtalapszervezet a gimnázium igazgatóságával együtt a legideálisabb feltételeket igyekszik biztosítani a jó tartalmi munkához. A tárgyi feltételeken túl a személyi feltételek’ is jók. A tervekben a pedagógusok megbeszélései, értekezletei is szerepelnek, amelyeknek részben a továbbképzés, részben a tapasztalatcsereátadás a célja. Végső soron természetesen minden tevékenység a tanulás érdekében történik, tehát a felnőtt hallgatók között is megfelelő mozgósító, tettekre sarkalló munkára van szükség. Ennek pedig a KISZ lehet a legfőbb irányítója. A vezetőség jó pedagógiai érzékkel, szinte a semmiből hozta létre a KISZ-alapszervezetet (az elmúlt években nem volt ilyen). A KISZ munkáját az eleven tenniakarás jellemzi. A KISZ zenekara már bemutatkozott a Miskolc fel- szabadulásának évfordulóján rendezett ünnepségen. A zenekar természetesen klubesteken is közreműködik. Hamarosan sor kerül a televízióval. s más szórakozási eszközökkel felszerelt KlSZ- klub felavatására. Ez alkalommal a pártkongresszus egyik küldötte tart élmény- beszámolót az MSZMP ez évi legnagyobb eseményéről. A KISZ-klub programját avatott kezek állítják majd össze, hogy az egyformán szolgálja a szórakozást, valamint a közösségi élet és a tartalmi munka gazdagodását. Kibérelt nézőtér Alig mutatta-be a Miskolci Nemzeti Színház a Bánk bánt, a Dolgozók Gimnáziuma azonnal felvette a kapcsolatot a szervezési irodával. Ennek eredményeként ma 150 levelező hallgató tekinti meg legnagyobb magyar drámánkat, január 22- én estére pedig az iskola „kibérelte” a színház nézőterét: mintegy 700—750 esti tagozatos hallgató kísérheti majd figyelemmel Bánk vergődését és tragédiáját, Tiborc súlyos szavait. Újdonság a gimnázium életében az a szerződés, amelyet a Kossuth mozi kötött az intézettel. A Dolgozók Gimnáziuma csoportos látogatásokat szervez a tananyagokkal kapcsolatos filmek megtekintésére, a mozi pedig ennek fejében kedvezményt biztosit. E szerződés értelmében tekintették meg a Szép magyar komédia című filmet, amely Balassi tanulmányozásához nyújtott segítséget. A közeljövőben a Spartacus című, esetleg más alkotást tekintenek meg. Félév elolt Szünet előtt állunk, s mint minden hasonló iskolában, itt is nagy az izgalom. A legfőbb téma: a félévi beszámoló. Sikerül-e? Az iskola vezetősége igyekezett minél több segítségei adni a sikeres felkészüléshez. Azok a hallgatók, akik felhasználták ezeket a lehetőségeket — no és természetesen szorgalmasan forgatták a tankönyveket — bizonyára nem izgulnak majd. amikor a tételért nyúlnák. Becze Károly lotta bátyja felvilágosodott elveit. Így Beethoven már gyermekkorában olyan útra- valot kapott, amelyet soha nem tagadott meg, és amely műveinek úgyszólván minden hangjában benne van Ez az útravaló pedig: gyűlölet minden elnyomás ellen, szabadságvágy, humanizmus. Ez a hármas eszme telte a mestert azzá a komponistává, akinek zenéjében közvetlenül hangot kaptak a francia forradalom eszméi, aki zenéjében valóságos néperi- bunná vált. „Erő az ember erkölcse” — vallotta, s ez egyet jelent a hősi életforma vállalásával. Beethoven nemcsak nagy muzsikus volt, a legnagyobbak egyike, nemcsak a leg- magasztosabb emberi eszmék hirdetője, hanem ugyanakkor az egész zenetörténet talán legmerészebb újítója is. Ha van a zenetörténetben komponista, akire ráillik az ..avantgardista” jelző, akkor Beethoven az. Miután elvégezte tanulmányait, és komponistaként önálló útra lépett. szinte minden műve tartalmaz valami olyan, a maga korában elképzelhetetlenül merész megoldást, amellyel állandóan zavarba ejtelte. rajongó tiszteletre késztette, vagy éppen elriasztotta kora zeneértő közönségét. Nem egy olyan stílusjegye van a beethoveni életműnek, amely annyira újszerű, hogy még korunk zeneszerzői is átveszik. (Bartók számos szerkesztési, vagy fogalmazási elve, például a legszorosabban kapcsolódik Beethovenhez.) Ebben a megvilágításban tűnik ki a maga teljes egészében Beethoven nagysága. Mert ő meg tudta oldani a legnehezebb feladatot, olyan zenét írni, amely egyszerre szól tömegekhez és szakemberekhez, amely magával ragadja erejével és lendületével, lírájával és drámaisá- gával a leglaikusabb hallgatót is, de ugyanakkor olyan meglepetéseket, ma is ható merészségeket tolmácsol, amelyek a legigényesebb mű- értőnek is rendkívüli élményt nyújtanak, napjainkban is. A mostani során írta egy német kritikus: az lenne a Beethovenhez egyedül méltó ünnepi megemlékezés, ha a Beetho- ven-év során a mesternek egyetlen műve sem hangzana el, viszont unnál több mai, modern zenét játszanának. Ez így talán túlzás. De az igaz, hogy nem értheti meg igazán Beethovent az a zenekedvelő, aki nem ismeri fel, müveiben a soha nem volt újat, az avantgardistát, az újítót. Aki viszont eljut idáig, az nyilván megértéssel, ■sőt örömmel hallgatja Beethoven mindenkori örököseit, korunk nagy újítóit a moderneket, tehát a ma elő és alkotó zeneszerzők műveit is. Negyvesegy év a katedrán Nyugdíjba vonulása alkalmából búcsúztatták a napokban Csákó Jánosnét, a sátoraljaújhelyi, 117. számú Szakmunkásképző Iskola igazgatóját. Csákó Jánosné 41 évig dolgozott pedagógusként, és 1945-től Sátoraljaújhelyen tanít. 22 évig Irányította az iskola munkáját. Debnár Gyula, a Munkaügyi Minisztérium szakmunkásképző iskolák Borsod megyei igazgatója méltatta és megköszönte Csákó Jánosné munkásságát. Deme Andor, az isko.a új igazgatója hangsúlyozta, hogy Csákó Jánosné mindig fiatalosan, nagy odaadással dolgozott a neve'őtest"’''»' Ys a tanulók érdekében A tanulóifjúság nevébe” Va'ga Béla, II. éves tanuló köszöntötte a nyugdíjé' vonuló Margó nénit. Tervezgetés — álmok nélkül
