Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-27 / 278. szám

2 Pentefc, 1900. no«. 2Z. A X. kongresszus csütörtöki tanácskozása Néphadseregünk a jövőben is becsülettel teljesíti feladatát Pártánk szövetkezeti politikája a lenini elvekre épül Fehér Lajos elvtárs felszólalása Czinege Lajos, a Politikai Bizottság póttagja, honvédel­mi miniszter elmondot­ta. hogy a kongresszusra ké­szülve a fegyveres erőknél — éppúgy, mint társadal­munk minden területén — a kommunisták sokoldalúan, felelősséggel elemezték a legutóbbi négy évben vég­zett munkát, célkitűzéseink megvalósulását. Egyértelmű volt a megítélés: pártunk politikája eredményesen, jól szolgálja a szocializmus épí­tésének, a dolgozó nép fel­emelkedésének ügyét. A tö­retlen politika szerves alko­tóeleme pártunk következe­tes és kiegyensúlyozott hon­védelmi politikája. Ennek megvalósításáért a fegyveres erőkben szolgáló kommunis­ták és pártonkívüliek a leg­utóbbi kongresszus óta is következetesen dolgoztak. — A szocialista világrend- szer, a nemzetközi munkás- osztály és a nemzeti felsza­badító mozgalom együttes ereje tartotta és tartja visz- sza az imperializmust egy új világháború kirobbantásától. De nem feledhetjük: a nem­zetközi imperializmus min­denkor kész, hogy a legki­sebb lehetőséget is kihasz­nálja a szocializmus, a béke erődnek gyengítésére, s ahol a maga számára kedvezőnek ítéli a helyzetet, akár a fegyveres támadásra is. Ez mindannyiunkra, de különö­sen a fegyveres erőkre, a honvédelem területén dolgo­zóikra azt a kötelezettséget rója, hogy egy pillanatra se csökkenjen éberségük, har­ca készenlétük. A továbbiakban tényekkel, adatokkal illusztrálta, milyen hatalmas támadó katonai gé­pezetet tant fenn a nemzet­közi imperializmus, elsősor­ban az amerikai imperialis- 1ák, a világ legkülönbözőbb térségeiben. Az imperialis­ták gátlástalanságát bizo­nyítja, hogy a második világ­háború óta általuk kirobban­tott háborúk és fegyveres konfliktusok negyven ország területét érintették. Ebben a helyzetben törté­nelmi szükségszerűség, hogy az imperialista agressziótól fenyegetett országok, a szo­cializmust építő népek — köztük a mi népünk — olyan katonai erőt tartsanak fenn, amely az agresszor fékentar- tásához szükséges. Továbbra is szükségesnek tartjuk, hogy — a tagországok külön- külön megtett, honvédelmi intézkedésein túlmenően — erősítsük közös védelmi szer­vezetünket, amihez a ma­gunk részéről minden szük­séges, lehetséges módon hoz­zájárulunk. Kollektív védel­münkből a legnagyobb ter­het a szocializmus, a társa­dalmi haladás ügyéért rop­pant áldozatokat hozó Szov­jetunió vállalta és vállalja. A Szovjetunió hatalmas ka­tonai erejére támaszkodó — valamennyi tagállam erőfe­szítései 1 egyesítő — kollek­tív védelem egyik alapvető biztosítéka szocialista orszá­gaink szabadságának, függet­lenségének az európai biz­tonság, a világbéke megóvá­sának. — A Szovjetunió közvetle­nül is felbecsülhetetlen se­gítséget nyújt hazánk védel­méhez. Joggal állapította meg 1960. februári ülésén pártunk Központi Bizottsága: katonai együttműködésünk lehetővé teszi, hogy anyagi eszközeinket az ország vé­delmével legközvetlenebbül összefüggő területekre kon­centráljuk, és nem kell a korszerű háború megvívásá­hoz szükséges minden íegy- verfajtát beszereznünk. Ami­re pedig szükségünk van — például a korszerű nehéz- technika, a speciális fegyver- rendszerek, vagy parancsno­ki kádereink, specialistáink jelentős részének magas fokú képzése — azt a Szovjetunió — igényeinknek megfelelően — folyamatosan biztosítja ré­szünkre. A szovjet hadsereg a gyakorlati feladatok meg­oldásában is sokirányú segít­séget nyújt. Kapcsolatunk a hazánkban ideiglenesen állo­másozó szovjet csapatokkal közvetlen. baráti; testvéri együttműködésünk folyama­tos, céltudatos és eredmé­nyes. A testvéri szocialista országok hadseregeivel kap­csolataink a proletár inter­nacionalizmus, a közös ügyért érzett felelősség alapján, fo­lyamatosan fejlődnek. — Fegyveres erőink hiva­tásos állománya teljesíti fel­adatait. A tisztikar szilárd honvédelmi nevelőmunka hatására — hazánk, társa­dalmi rendünk védelmét tu­datosan vállalva vonul be a néphadseregbe, fegyveres erőinkhez. A kiképzésben tö­megesen érnek el kimagasló eredményeket. A katonák tízezrei vesznek részt a szo­cialista versenyben, amely formájában és célkitűzései­ben lényegében azonos az üzemekben örvendetesen fel­lendülő mozgalommal, tar­talmában pedig igazodik ah­hoz, ami a katona kötelessé­ge. A versenyben támasztott, igen magas követelményeket évente sok ezer katona, több száz raj. szakasz, század tel­jesíti. Fegyveres erőink kommu­nistái — a kongresszusra ké­szülve — a taggyűléseken és párt értekezleteken ugyan­olyan felelősséggel, reálisan és sokoldalúan elemezték, összegezték az elmúlt évek­ben végzett munkát, mint amilyen hatékonyan vettek részt az eredmények, sikerek létrehozásában. A fegyveres erőknél szolgálatot teljesítő kommunisták, a néphadsereg, a határőrség, a karhatalom katonái és parancsnokai kö­szönik a párt- és állami ve­zetésnek az eredményes munkához biztos alapot je­lentő, világos döntéseket, út­mutatásokat. Köszönik dol­gozó népünknek a sokoldalú gondoskodást. Elhatározott Fehér Lajos, a Politikai Bi­zottság tagja, miniszterel­nök-helyettes bevezetőül szövetkezetpolitikánk kor­szerűsítéséről szólt, majd rá­mutatott, hogy a IX. párt- kongresszus óta, a szövetke­zetpolitikai összegezés és az ehhez kapcsolódó széles kö­rű tömegpolitikai munka or­szágszerte egész szövetkeze­ti mozgalmunk nagyarányú fellendülését hozta. Pártunk szövetkezeti poli­tikája a lenini elvekre épül. Arra irányul, hogy a szövet­kezeti mozgalom különböző ágai szervesen beleilleszked­jenek a szocialista népgazda­ságba, a népgazdasági ter­vekkel összhangban hatéko­nyan működjenek közre a társadalmi célok megvalósí­tásában, előrevigyék a szo­cializmus építését. Szövetkezeti politikánk ki­emelkedő jelentőségű, sar­kalatos elve, hogy a szövet­kezeti tulajdon szocialista társadalmi tulajdon, annak egyik megnyilvánulási for­mája. Pontosan megfogal­mazva: szocialista szövetke­zeti csoporttulajdon. Ebből a meghatározásból több, na­gyon fontos következtetés adódik. Mindenekelőtt az, hogy a gyakorlati gazdasági életben mindkét tulajdon — az állami vállalati és a szö­vetkezeti — egyenjogú tulaj­donforma. Következésképp: tervgazdálkodásunkat egyre inkább a szocialista tulaj­don ' mindkét fő formájának, az állami és szövetkezeti tu­lajdonnak együttes fejleszté­sére kell alapoznunk! A földtörvény gazdasági eszközökkel történő fokoza­tos végrehajtása során a ter­melőszövetkezetek használa­tában levő földekből ma már kereken 3 millió katasztrá- lis hold, a termelőszövetke­zetek használatában álló összes földeknek egyharma- da, szocialista szövetkezeti földtulajdon. Az állami gaz­dasági és erdőgazdasági föl­dekkel együtt így már szo­cialista tulajdonban van az ország földterületének több mint a fele (57,3 százalék). politikai erőt képvisel. Szak­mai és általános műveltsége megalapozott. A sorkatonai szolgálatot teljesítő fiatalok egyre nagyobb része — a szocialista társadalmi kör­nyezet, a döntő többségében pozitív családi nevelés, a mind hatékonyabbá váló szándékuk, hogy a jövőben is becsülettel teljesítik fel­adatukat. Azt kérik a X. kongresszustól, hogy erősít­se meg a párt eddigi poli­tikai irányvonalát, benne honvédelmi politikáját — mondotta befejezésül Czinege Lajos elvtárs. A tsz-szövetség a szövetkezetek fóruma A korszerű szövetkezetpo­litikai elvek elfogadása és gyakorlatba való átültetése a szövetkezetek és szövetsé­A német testvérpártok küldöttségeinek küszüntü szavai FRIEDRICH EBERT, a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottságának tag­ja tolmácsolta pártja, az NDK dolgozóinak testvéri üdvözletét, majd méltatta azt az alkotómunkát, amelyet or­szágunk dolgozói az elmúlt években végeztek. Nagy meg­elégedéssel állapíthatjuk meg — mondotta —, hogy test­véri kapcsolataink minden területen továbbfejlődtek és elmélyültek. Jók az előfelté­telek ahhoz, hogy ezt az együttműködést magasabb fokon folytassuk azoknak a megállapodásoknak megfe­lelően, amelyeket ez év ja­nuári tanácskozásain Walter Ulbricht és Kádár János elv­társak írtak alá. Felszólalása további részé­ben a Szovjetunió és az NSZK, valamint a Lengyel Népköztársaság és az NSZK közötti szerződésekkel fog­lalkozott, majd átnyújtotta Kádár Jánosnak pártja üd­vözletét, amelyet Walter Ulbricht írt alá. A Német Szocialista Fgységpárt üdvözlő levele A Magyar Szocialista Mun­káspárt X. kongresszusa olyan időszakban ülésezik, amelyben a történelmi fejlő­dés útját és a szocializmus és imperializmus közötti har­cot mindinkább a Szovjet­unió, a szocialista világrend- szer és az összes antiimpe­rialista erők növekvő hatal­ma határozza meg — han­goztatja a levél, majd így folytatódik: meg vagyunk győződve arról, hogy az MSZMP a X. kongresszuson elfogadott politika valóra váltásával továbbra is je­lentősen hozzájárul a szocia­lista közösség erősítéséhez és a marxizmus—lenin izmus of- fenzívájához. Az egység a szocialista országok közösségének fő ereje MAX KEIMANN, Német- ország Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára hangsúlyozta: az egy­séget tovább kell erősíteni, mert az egység a szocialista országok közösségének fő ereje. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársa­ság szerződését az erőszak­ról való lemondásról nagy lehetőségnek tartjuk az eny­hülés és a béke biztosításá­ban. A Lengyel Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság szerződése szin­tén hozzájárulhat az európai helyzet normalizálásához — mondotta. HERBERT MIES, a Német Kommunista Párt alelnöke rámutatott: a szocializmus és az imperializmus, a béke és a háború, a haladás és a reakció közötti világméretű harcban a Német Kommu­nista Párt is igyekszik helyt­állni. A Német Kommunista Párt azt akarja — és tudja, hogy e tekintetben érdekei megegyeznek a szocialista Magyarország érdekeivel —, hogy a Német Szövetségi Köztársaság sem ma, sem a jövőben ne kezdjen hábo­rút, hanem az európai biz­tonságot és a világbékét szolgálja. Az mmv hű szövetségesünk politikai harcunkban HANS MAHLE, a Nyugat- berlini Szocialista Egység- párt pártelnöksége irodájá­nak tagja a következőket mondta felszólalásában: — A Magyar Szocialista Munkáspárt — mondotta — hű szövetségesünk abban a harcban, amelyet a Német­országban fennálló realitá­sok és az ezekből adódó kö­vetkeztetések tiszteletben tartásáért folytatunk. Követ­kezetes politikájuk nem en­gedett teret bizonyos bonni politikusok olyan reményei­nek, hogy megvalósítsák az egyedüli képviseletre és Bonnak Nyugat-Berlinre va­ló jogellenes jelenlétére tá­masztott értelmetlen igényü­ket. geik egymáshoz való viszo­nyában idézte elő a legna­gyobb változást. Szövetkezeti mozgalmunk, általában szocializmust épí­tő társadalmunk új hajtásai, újszülöttei a termelőszövet­kezeti szövetségek. Ajánlá­saikkal, koordináló és szer­vező tevékenységükkel, kez­deményezéseikkel már eddig is hathatósan segítették a ter­melőszövetkezeteket az ön­álló, vállalatszerű gazdálko­dás és a demokratikus mű­ködés fejlesztésében. E szö­vetkezeti önkormányzatok máris tekintélyt és társadal­mi rangot vívtak ki maguk­nak. A termelőszövetkezeti parasztság bizalommal visel­tetik irántuk: magáénak, sa­ját szövetkezeti fórumának tekinti és szívvel támogatja e szövetségeket A szövetkezetpolitikai vi­tákban egyik legfontosabb kérdés volt a szövetkezetek és a szocialista állam helyes viszonyának értelmezése, megoldása. A szövetkezetek működésében, gazdálkodásá­ban az állami akarat köz­vetlen és közvetett módon jut érvényre. Az érvényesí­tés módja, gyakorlata teljes összhangban van a gazdaság- irányítási reform módszerei­vel, azokból logikusan kö­vetkezik. Az állam elismeri a szö­vetkezetek szocialista jelle­gét, a szövetkezés szabadsá­gát, a szövetkezeteket a szo­cialista gazdaság szerves ré­szének. az állami vállalattal egyenrangú szocialista gazda­sági és társadalmi szervezet­nek tekinti. Sőt, részére — jellegéből fakadóan — min­den gazdasági és társadalmi szervezetnél szélesebb körű önkormányzatot biztosít. Ugyanakkor az állam elvár­ja, hogy a szövetkezet a jog­szabályokat, a hatóságilag jóváhagyott alapszabályt megtartsa, belső szabályza­tait ezeken belül alakítsa ki, s egész tevékenységét ennek a szabályozásnak megfele­lően folytassa. A jogszabályok előírásai­nak megvalósítását a kor­mány az állami felügyelet keretében, hatósági útón el­lenőrizheti. Ezt az ellenőr­ző munkát a tanácsok vég­zik, részben a szövetkezetek és szövetségeik alapszabály­szerű működésének ellenőr­zését célzó törvényességi fel­ügyelettel, részben pedig az ágazati irányítás megfelelő érvényesítésével. A konkrét gazdasági tevé­kenységgel kapcsolatban az állami érdek közvetett úton érvényesül a szövetkezetek gazdálkodásában: a szocia­lista állam az anyagi érde­keltségen alapuló gazdasági eszközökkel, azaz gazdasági szabályozók révén gondosko­dik róla, hogy a szövetke­zetek társadalmi és gazdasá­gi jelentőségüknek megfele­lően fejlődjenek. Biztosítja és érvényt szerez annak, hogy a szövetkezetek telje­sítsék a szocialista társada­lom, a szocialista állam irán­ti kötelezettségeiket. A gazdasági szabályozók és ösztönzők ma már általában biztosítják az önálló, válla­latszerű gazdálkodás pénz­ügyi feltételeit a szövetke­zeteknél is. Egyes, az állam által társadalmi és gazdasá­gi szempontból szükségsze­rűnek tartott, de a mai árak mellett gazdaságosan meg nem oldható feladatok ellá­tásáért a szövetkezetek is ál­lami támogatásban részesül­hetnek. Az állam az egész társa­dalom tervszerű, arányos fejlődése keretében és érde­kében segíti, szabályozza a szövetkezést. A szövetkeze­tek tevékenysége, a csoport- érdek érvényesülése alá van rendelve az össztársadalmi érdeknek, az állam egységes gazdaságpolitikájának. ■ Ez azonban eleve számol az ál­lami és. a szövetkezeti- válla­latok egyenjogúságával. A szövetkezetek és az állami vállalatok egymás közti gazdasági kapcsolatában az egyenjogúságnak kell érvé­nyesülnie. A szövetkezeti vi­tákban eljutottunk idáig. A valóságban azonban e téren — mint a megyei szövetke­zeti kommunista aktívákon és a kongresszusi irányelvek vitájában sok helyen szóvá tették — még igen sok az igazítani való mindhárom szövetkezeti ágazatban. A szövetkezeti viták so­rán egyöntetűen megerő­södött az r az álláspont, hogy az ellenőrző bizott­ságok felkészültségének növelésén, rendszeres képzé- zés kívül — mindhárom ágazatban — a szövetkezeti mozgalom egészséges önvé­delme érdekében is szükség lenne a belső ellenőrzést kiT egészíteni még valamivel: mégpedig külső, hozzáértő, képzett számszaki szakértők revizori munkájának rend­szeres igénybevételével. Ennek szellemében a há­rom országos szövetkeze­ti szövetség kezdemé­nyezésére az Országos Szövetkezeti Tanács e hó­napban előterjesztést tett a kormányhoz, s erre felhatal­mazást nyújtó jogszabály meghozatalát kérte. A kiadott kormányhatáro­zat előírja, hogy az alapsza­bályszerű ellenőrzési felada • tok ellátása során a szövet­kezetek, valamint ezek gaz­dasági társulásai kötelesek általános belső ellenőrzésük­höz rendszeresen, legalább kétévenként külső szakértőt igénybe venni. (Folytatás a 3. oldalon) Czinege Lajos elvtárs felszólalása

Next

/
Thumbnails
Contents