Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-24 / 275. szám
Kedd, 1970. november 24. ÉSZ AK - MAG Y ARORSZ AG 1 Magyar Szocialista iuoiáspárt Központi Bizottságának beszámolója (Folytatás a G. oldalról) népgazdaság energiaszerkezetének korszerűsítésére; az alumínium- és a vegyipar fejlesztésére; a kémia széles körű felhasználására; a közúti járművek-é.3 szállítóeszközök gyártására; a modern építési módok és épület- szerkezetek el terjesztésére; a ruházati Ipar rekonstrukciójára; az állattenyésztés és a hústermelés fellendítésére; az egész népgazdaságban a szállítás korszerűsítésére, a számítástechnika alkalmazására és a számítógépek gyártására. , Gazdasági fejlődésünk fontos feltétele a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvételünk. Korunkban a tudomány és a technika fejlődésének eredményeképpen nemcsak a termékek, hanem a termelőerők, a termelés folyamatai is mindinkább átlépik az országok határait. Tovább kell erősítenünk nemzetközi gazdasági kapcsolatainkat elsősorban a Szovjetunióval, a KGST-onszágokkal, a többi szocialista orj szaggal, a fejlődő országokkal; és a kölcsönös előny elve alapján fejlesztjük gazdasági kapcsolatainkat a tőkés országokkal is. A szocialista országok gazdasági együttműködésének fejlődésével megnőtt annak lehetősége, hogy az együttműködés formáit magasabb színvonalra emeljük, s ez mifid politikai, mind gazdasági szempontból különleges fontosságú. A szocialista országok olyan gazdasági integrációt hozhatnak létre, amely nagy anyagi előnyöket, a fejlődésben pedig időnyereséget nyújthat minclen részvevő számára. A Magyar Népköztársaság teljes mértékben támogatja azt a munkát, amely a KGST-ben jelenleg folyik, és arra irányul, hogy minél sokoldalúbban valósuljon meg országaink között az önálló nem-" zetgaadaságokom alapuló szocialista gazdasági integráció. A gazdasági munka, a szocializmus az embert szolgálja. A szocializmus építésével együtt kell járnia a dolgozók életszínvonala rendszeres emelkedésének. Pártunk ennek megfelelően alakítja életszínvonal- és jövedelempolitikáját, árpolitikáját és szociális politikáját. Fejlődésünkkel, gazdasági előrehaladásunkkal arányosan emelkedett az utóbbi években népünk életszínvonala, javultak életkörülményei. Országos átlagban öt év alatt a munkások és alkalmazottak reáljövedelme mintegy 30 százalékkal, az egy keresőre jutó reálbér 17 százalékkal emelke-, dett, a termelőszövetkezeti parasztság jövedelmének színvonala országos átlagban elérte a munkásosztályét; kiterjesztettük a társadalombiztosítást, fejlesztettük a asalüdi- pótlék-rendszert, bevezettük a gyermekgondozási segélyt Az iparban és az építőiparban általánossá vált a 44 órás munkahét; mintegy kétmillió munkás és alkalmazott dolgozik rövidített munkaidőben. 1966—1970 között 320 ezer lakás épült, több mint eddig bármelyik ötéves tervben; kereken 1 millió ember költözött új lakásba. Az új, a IV. ötéves terv az egy főre jutó reáljövedelem 25—27 %-os, az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. A terv tartalmazza 400 ezer új lakás, kórházak, üdülők, iskolák, kulturális létesítményele építését. Űj ötéves tervünknek számos más, olyan részlete van, amelynek rendeltetése az, hogy javítsa az emberek életkörülményeit. A mun/kaidő-csökkemtés folytatásával a népgazdaság más területein is meg kell kezdeni az áttérést a 44 órás munkahétre. Az életszínvonal-politikád intézkedéseiken belül a legfontosabb a szocialista bérezési elv érvényesítése és a szociális gondoskodás fejlesztése. Más szavakkal; az egyéni kereseteket illetően a végzett munka társadalmi hasznosságától, a teljesítménytől függő, fokozottabb differenciálásra kell törekedni, a családi jövedelmeket pedig közelíteni kell egymáshoz. A Központi Bizottság, a kormány ismeri és vizsgálja egyes, olyan dolgozó rétegek helyzetét, amelyek nyilvánvalóan bérpolitikai intézkedést kívánnak. A IV. ötéves terv során a reálbér tervezett emelkedésén kívül jelentősen hozzájárulnak a dolgozók életszínvonalának emelkedéséhez az. olyan, tervezett intézkedések, mint a minimális bérek, a régi nyugdíjak, a családi pótlék emelése. A párt az elmúlt négy évben is azt az elvet követte, hogy a szocializmus építésével a dolgozók életszínvonala rendszeresen emelkedjék; így lesz a jövőben is. Ugyanakkor ismét hangsúlyozni kell azt is, hogy felelőtlenül nem ígérgethetünk, ezután sem lehet semmiféle, meg nem termelt nemzeti jövedelmet elosztani, de még a megtermelt nemzeti jövedelemből is csak annyit., amennyi belőle fogyasztásra fordítható. A második, ugyancsak sok éve követett — és a dolgozók érdekében meg nem változtatható — elv, hogy nem növekedhet a lakosság jövedelme, keresete annál nagyobb mértékben, mint amekkora a fogyasztási javakban megvásárolható árufedezete a piacon. . A Központi Bizottság meg van győződve róla, hogy a gazdasági munka megjavításával, céltudatos és valóban odaadó munkával á IV. ötéves tervnek a nemzeti jövedelem növelésére tervezett előirányzata túlteljesíthető, s akkor az életszínvonal növekedése is magasabb lehet a tervezettnél. Népgazdaságunknak számos olyan problémája van, amelyet még mindig a kapitalista múlt örökségeként hordoz az ország. Erezzük azoknak a nehézségeknek maradványait is, amelyek a szocializmus építésének kezdeti szakaszában elkövetett hibák nyomán keletkeztek. Az 1956-os ellenforradalom anyagi és erkölcsi rombolásai sem múltak el nyomtalanul. Végül, mi is követtünk el hibákat a gazdasági munkában az azóta eltelt idő alatt. Vannak, akik gazdasági életünk egyelőre megoldatlan, vagy nem kellőképpen megoldott problémáit szeretnék a szocialista rendszer, vagy — újabban — a gazdaságirányítási reform számlájára írni. Ez a magatartás. a kérdések ilyen megítélése jobbik esetben az összefüggések nem ismerése, rosszabbik esetben ellenséges indulaté rágalom. A szocializmus minden tekintetben, anyagilag is felemelte az országot és a népet. A reformról a Központi Bizottság hangsúlyozottan megmondta, hogy csupán egy eszköz a jobb. a hatékonyabb gazdasági munkához, amely önmagában nem oldja meg feladatainkat, de segít azokat jobban és gyorsabban megoldani — és ez nem csekélység. A Központi Bizottság jnost, három év tapasztalatai alapján állíthatja, hogy ezt az eszközt bár méfe csak most tanuljuk jól használni, sőt, még nem keveset javítani is kell rajta — de máris hatásos eszközünk, amely segíti pártunkat, népünket a gazdasági feladatok megoldásában, szocialista törekvései nk megva 1 ósításábún. Igaz, a reformnak, a gazdaságirányításra kidolgozott ás bevezetett új módszernek megvan az a sajátossága, hogy népgazdaságunkban régtől meglevő problémáinkat sokkal élesebben mutatja meg. mint korábban láthatók voltak. Ha most követünk el hibákat a gazdasági munkában, akár országosan, akár helyileg, ezt azonnal és sokszor igen kellemetlen módon jelzi, de mi ezt nem a reform hibájának, hanem előnyének, munkánk segítőjének tartjuk. A reform célkitűzésednek érvényesülését sok esetben munkánk fogyatékosságai gátolják. A gazdaságpolitikánk végrehajtásában, a gazdasági ópítőmunlcában elért jelentős eredményekre támaszkodva a következő időszakban határozottabb intézkedéseket kell tenni a hibák kiküszöbölésére, a gazdasági építőmunka javítására, továbbfejlesztésére. A gazdasági munka széles körű és tartós fellendítése, a gazdálkodás hatékonyságának számottevő növelése sok irányú és kitartó erőfeszítéseket kíván. A Központi Bizottság végrehajtó szerveinek, amelyek a gazdaságpolitikai élvek és a reform kidolgozásában jó munkát végeztek és végeznek, erősíteniük kell a pért- ellenőrzést, mert az eddig háttérbe szorult. Rendszeresen és konkrét esetekből kiindulva ellenőrizni kell, hogy megfelelően érvényesülnek-e a gyakorlatban, a végrehajtás során az elfogadott elvek. A tapasztalatok alapján intézkedéseket kell tenni a gazdaságpolitikát eltorzítok élen, s ha az utasítások és rendelkezések nem megfelelőek, akkor azokat kell megjavítani. A középfokú pártszerveknek és a páapfr- alapszervezetek vezetőségei nek hasonlóan kell eljárniuk. Fontos vonatkozásokban ellenőrizzék az üzemük, vállalatuk, szövetkezetük vezetőségében dolgozó párttagok gazdasági munkáját Ha szükséges, szólítsák fel őket intézkedéseik módosítására, vagy ha saját instrukcióik bizonyulnak hibásnak, aizokat helyesbítsék. Ha saját hatáskörükben nem tudják korrigálni a párt gazdaságpolitikájával, az állami rendelkezésekkel ütköző helytelen gyakorlatot, kérjék a felettes pártszervek segítségét. A minisztériumoknak, amelyek nagy és jó munkát végeztek és végeznek a gazdaságpolitika és a reform elvetnék megfelel ő állami rendelkezések kidolgozásában, rendszeresen és egyedi esetek alapján ellenőrizniük kell az üzemek gyakorlatát — amit eddig nem megfelelő mértékben tettek —, vajon az állami rendelkezések alapján, s azok szellemében végzik-e mindennapi gazdasági munkájukat. Ha az ellenkezőjét tapasztalják, irányító jogkörük alapján intézkedjenek; ha személyek a hibásak, vonják felelősségre őket; ha a rendelkezések és felső utasítások hibásak, helyesbítsék őket saját hatáskörükben, késlekedés nélkül; ha meghaladja hatáskörüket, tegyenek jelentést a Minisztertanácsnak. Le kell küzdeni azt a jelenséget; is, hogy egyes állami, minisztériumi szervek, mintha megállt volna felettük az idő, tétováznak, várnak, és már régen alaposan feltárt problémák megoldásában késlekednek az intézkedésekkel. Szakítani kell az önmagukban véve helyes gazdasági szabályozók fetisizá- lásával, s nem szabad tétlenül várni az eredményt akkor is, amikor már nyilvánvaló, hogy újabb intézkedésekre volna szükség. Az állami, ipari és kereskedelmi vállalatok tevékenységi körében nagyobb számban és területen bukkantak fel alkalmi társulások, álszövetkezetek, magánosok és tesznek szert jelentős jövedelemre. A minisztériumok. főhatóságok kötelesek őrködni a szocialista köztulajdon, az állam jogainak és bevételi forrásainak érintetlenségén. Ezt — jogkörükkel élve — az eddiginél hatásosabban kell tenniük a népgazdaság egész területén. Megfelelően ellenőrizni kell. hogy az állami külkereskedelmi monopólium — amibe beleértendő az önálló külkereskedelem jogával felruházott vállalatok tevékenysége is — csorbítást ne szenvedjen. Most nem a vállalatok önálló külkereskedelmi jogainak kampányszerű kiterjesztése és bővítése, hanem az eddig tapasztaltak elemzése és a tanulságok hasznosítása a sürgős. Az irányítás decentralizálása, a vállalatok nagyobb önállósága igen jelentős eredményeket hozott. Nem utolsósorban azért, mert a vállalatok, intézmények, az ipari és mezőgazdasági termelőszövetkezetek vezetői nagy többségükben megértették feladataikat, megnövekedett hatáskörükkel helyesen éltek, támaszkodtak a dolgozó kollektívákra, s jó vállalati eredményeket elérve fejlesztették üzemüket. Változatlanul helyeseljük a vállalatok nagyobb önállóságát, saját alapjaik és eszközeik növelését, a közhasznú kezdeményezéseket. Helyeseljük a csoportos érdekeltség elvét, elismerjük a dolgozó kollektívák jogosultságát a magasabb jövedelemre, ha a többletnyereséget az össztársadalmi érdekkel összhangban, a munka jobb megszervezésével, a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével érik el. Vannak azonban olyan gazdasági vezetők, sőt vállalatok, amelyek a közösség érdekeivel nem törődve olcsó eszközökhöz nyúlnak, és különböző manipulációkkal a népgazdaság, vagy a vásárlóközönség rovására irányítják a vállalati gazdálkodást. Elítéljük a spekulációra alapozott jövedelemszerzést, a vállalati érdek szembeállítását a társadalmi érdekkel. A minisztériumoknak, a felügyelő hatóságoknak ellenőrizniük kell azokat a vállalatokat — mégpedig nemcsak a rendelkezések formai megtartását, hanem gazdálkodásuk lényegét is —, amelyekre a kooperáló vállalatok, vagy a lakosság részéről panasz érkezik. Ahol a közösséget károsító gazdálkodást találnak, avatkozzanak be a közérdek védelmében, és törvényes jogkörük alapján járjanak el az ilyen vezetőkkel, vállalatokkal szemben. A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy az árpolitika helyes, és azt tovább tökéletesítve, a jövőben is érvényesíteni keli. Népgazdasági és közérdekből meg kell tartani a fix, a kötött és a szabad árak rendszerét az ismert három kategóriában. > Az úgynevezett szabad áras kategóriában azonban, a termékek felhasználóinak, fogyasztóinak védelmében szükséges, hogy a vállalatok által megállapítható árak képzését megjavítsák, a haszon mértékét, kulcsát állami normatívákkal hatékonyabban szabályozzák, és az árképzés gyakorlatát hatóságilag, rendszeresen ellenőrizzék. Az árpolitika helyességének hangsúlyozásával egyidejűleg a Központi Bizottság támogat minden olyan intézkedést, amely a tár- sadalmileg indokolatlan mértékű jövedelmet , a jogtalan haszonszerzést hivatott meggátolná. Elitéi minden olyan árváltozást, amelynek célja és egyedüli alapja a puszta nyerészkedés. A nyilvánvaló gazdasági visszaélések — harácsolás, árdrágítás, csalás — esetében a szükséges tennivaló egyszerű: gazdasági szankciókat kell alkalmazni, a törvénybe ütköző cselekmények esetén pedig büntető éljárást kell indítani. Népgazdasági terveink megvalósításának egyik alapvető feltétele a jó munkaerő-gazdálkodás. A népgazdaság érdeked igényelnek bizonyos munkaerő-átcsoportosítást. Az elmúlt három évben a munkaerő-mozgás a dolgozók 20—25 százalékára terjedt ki. A vizsgálatok azt mutatják, ennek 60—70 százaléka elfogadhatóan indokolt, a fennmaradó 30—40 százalék egészségtelen. A munkaerő-mozgás jelenlegi, a népgazdaság oldaléról nem indokolt magas aránya anyagilag és a munkafegyelem szempontjából egyaránt káros. Több irányú munkát kell végezni a rendellenes helyzet megváltoztatására. < — A munkaerő-mozgást a központi tervező szerveknek befolyásolnánk kell; egyrészt támogatni azt, ami közgazdaságilag indokolt, másrészt, intézkedésekkel megakadályozni a nemkívánatos, spontán folyamatokat. — Megfelelő érdekvédelmet, anyagi és erkölcsi megbecsülést kell nyújtani a vállalatok értékes dolgozóinak, az Üzemi törzsgárda tagjainak. TISZTELT KONGRESSZUS! KEDVES ELVTÁRSAK! A beszámolási időszakban kiterjedt és erősödött hazánkban a marxizmus—leninizmus befolyása, társadalmunk világnézeti, eszmei egysége. A munkásosztály tudományos világnézete mindinkább meghatározó szerepet játszik a tömegszervezeti és állami oktatásban és nevelésben; további teret hódít a tudományokban, művészetekben, a mindennapi életben, a tömegek tudatában. A társadalomtudományok színvonala emelkedett, művelői mind nagyobb segítséget nyújtanak a szocialista társadalom fejlődése által napirendre tűzött feladatok megoldásában Bővült és változatosabb lett a marxizmus—leninizmus propagandája. . növekedett oktatóinak száma és a propagandisták felkészültsége. Hazánkban az 1969— 70-es tanévben, a pártoktatásban 7í)í) ezer, a szakszervezeti oktatásban 630 ezer, — A bérezésben a közgazdasági tényezők automatizmusán kívül szükség van szabályozásra is. Így, többek között, megfelelő szabályokat keit kidolgozni arra, hogy az egyik állami vállalattól kilépő dolgozó mennyivel magasabb bért kaphat új munkahelyén. és hogy az ne lehessen több mint amennyit új munkahelyének azonos munkakörben foglalkoztatott régi dolgozója kap. Ki kell dolgozni azokat a szabályokat, amelyek meghatározzák, hogy ugyanazon munkáért mennyivel fizethet többet a szövetkezet és a magánvállalkozó, mint az állami vállalat. — A törvényes rendelkezéseket megszegő munkaerő-csábítókat felelősségre kell vonni. A népgazdaság és a becsületesen dolgozok érdekeinek védelmében javítani kell a munkafegyelmet, amely részben a termelés elégtelen szervezése, részben bérpolitikánk gyenge pontjai miatt, a mi hibánkból is sok helyen fellazult. Mindenekelőtt a vállalatvezetőknek kell magasabb színvonalon megszervezniük a munkát, és biztosítani a technikai, technológiai fegyelmet. A minimum, amit a dolgozók elvárnak a vezetőktől, hogy biztosítsák munkájukhoz a megfelelő feltételekéi. Enélkiil nincs erkölcsi alapja egyetlen vezetőnek sem, hogy jobb munkát várjon a dolgozóktól. akik joggal kifogásolják, ha anyag, alkatrész és szállítási eszközök hiánya miatt, időszakonként nagy mértélvben kihasználatlan a munkaidejük, más időszakokban viszont rohammunkában, mértéktelenül sok túlórában kell dolgozniuk. Minden dolgozó érezze azonban kötelességének, hogy ne csak számon kérje a kollektív szerződésben megfogalmazott jogainak teljesítését, hanem ö maga is teljesítse a kollektív szerződésben vállalt kötelezettségeit. Külön kell szólni azokról is, akik úgy viselkednek, mintha szívességet tennének már azzal is, hogy bejárnak munkahelyükre, ott elidőznek, és felveszik a fizetést. Az ilyen esetekben emberi szóval, figyelmeztetéssel, de ha ez nem segít, fegyelmezéssel kell rendet teremteni. Népgazdaságunkban az összes termelési eszköz és termelőerő jobb hasznosítására kell. törekednünk. Az ország háztartásában változatlanul nagy és állandó figyelmet kíván a beruházási piac egyensúlyának megteremtése, a költségvetés egyensúlyának biztosítása és a nemzetközi fizetési mértéé javítása. A népgazdasági tervek tel jeti lésének menetében első, alapvető, minden területre érvényes követelmény a fejlődés intenzív útjára való áttérés, a hatékonyság növelése. Az ipari, termelés hatékonyságának emelése érdekében folytatódjék a korszerű termelési és gyártmánystruktúra kialakítása. Sürgető feladat — és mindinkább az lesz — a tudomány, a technika vívmányainak széles körű alkalmazása a termelésben; a mim- ka termelékenységének növelése, a dolgozók szaktudásának emelése, a munkafegyelem megszilárdítása. A párt gazdaságpolitikája alapjaiban helyes, az élet próbáját kiállotta. Állami, gazdasági vezetőink nagy többsége, a milliók becsületesen, lelkesen dolgoznak. Az ország, a szocializmus szemmel láthatóan, eredményesen épül, a dolgozók élete, életkörülményei időszakról időszakra javulnak. Reális, jó, szocialista céljainknak megfelelő népgazdasági terveink vannak. Gazdasági fejlődésünknek abba a szakaszába léptünk, amikor reális célként tűzhetjük magunk elé, hogy az iparilag közepesen fejlett országok sorából az iparilag fejlett országok közé emelkedjünk. Mindent meg kell tennünk, hogv terveink sorra-rendre megvalósuljanak. A gazdasági munka területén is megvannak a feltételek ahhoz, hogy a szocializmus építését a legközelebbi években magasabb szinten és eredményesen folytassuk. a KISZ-oktatásban 550 ezer, az állami oktatás keretében 80 ezer, összesen több mint 2 millió ember vett részt rendszeres marxista—leninista képzésben. A Marx és Engels által megalapozott, Lenin által továbbfejlesztett ideológiánk fejlődésének állandó forrása az elmélet és a gyakorlat kölcsönhatása. A gyakorlat az elmélet, próbája és gazdagítója. A marxista—leninista elméletet a kommunista és munkáspártok gyakorlata, tapasztalatai formálják, fejlesztik. A gyakorlati tapasztalatok összegezése, az elmélet továbbfejlesztése minden párt kötelessége. Ebben élen jár a nemzetközi munkásmozgalom legnagyobb harci tapasztalatokkal rendelkező osztaga, a Szovjetunió Kommunista Pártja. Nagy segítséget jelentett az egész nemzetközi kommunista mozgalom számára, amikor az SZKP XX. kongresszusán, s azt követően fellépett (Folytatás a 8. oldalon) Yl. A párt ideológiai munkája Művelődéspolitikánk A szocialista tudat erősítése
