Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-22 / 274. szám

Vasárnap, 1970. nov. 22. ÉSZM-MAGYARORSZÁG 5 PapírMtaléM export A háztartások, sőt az üze­mek papírhulladékának jó rész" is a szemétre, vagy a tűzre kerül még. Pedig ér­demes megbecsülni ezt a hasznos másodlagos nyers­anyagot, Nagy szükség van rá a hazai papírgyártáshoz, továbbá nagyok az export­lehetőségek is. A papírhul­ladék tetemes valutát hoz a népgazdaságnak. Az export jelentős részét a Borsod me­gyei MÉH Vállalat bonyolít­ja le. Megyénkből az idén mintegy 2000 tonna bálázott papírhulladékot szállítanak Ausztriába, Olaszországba és Jugoszláviába. Nagy érdeklődés a jövő évi BNV iráni A jövő évben május 21 és 31 között rendezik meg a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt, amelyre már sorra ér­keznek a külföldi jelentke­zések. A vásárt rendező MUNGEXPO szerint az 1071. BNV iránt' a szokásosnál is nagyobb az érdeklődés. Kü­lönösen nagy számban je­lentkeztek a szerszámgépe­ket és a könnyűipari beren­dezéseket előállító és értéke­sítő vóAlölatok. Például a vi­lághírű olasz Meechi-cég el­küldi a BNV-re cipő- és konfekcióipari gépeit, s je­lentkezett az olasz Rimoldi- gyúr is. Sok neves svájci és NSZK-beli szerszámgépgyár is feliratkozott már a kiállí­tók közé. A világhírű autó­gyárak közül máris egész sor jelezte, hogy bemutatja leg­újabb típusait; egyebek kö­zött a Citroen, a Renault, a BMW, a Mercedes és a Ford. A BNV kiállítói között először szerepel majd hiva­talos nemzeti bemutatóval Írország és Dánia. Néhány évi szünet után az Egyesült Arab Köztársaság is jelezte részvételét. A szocialista or­szágok kiállítói szintén nagy számban kezdték meg a fel­készülést a BNV-re. A közelmúltban Öregek jö­vője címmel cikk jelont meg lapunkban, melyben írtunk róla, hogy a szociális otthon mellett n jövő útja a nyug­díjasok háza lesz. Olvasóink a várinál nagyobb érdeklő­déssé^ figyeltek fel erre a le­hetőségre, s számos kérdést kaptunk. Ezekre a kérdésekre mi nem tudtunk válaszolni, ezért a legilletékesebbek elé ter­jesztettük. E téma legjobb is- )nerőjével, Tok Miklóssal, u városi tanács vb-elnökhcjyet- tcsével, Kammel Lajosnéval, az I. kerületi tanács vb-el- nökével, dr. Szabó Istvánnal, a tanács vb egészségügyi osz­tályának vezetőjével és Szil­vást Lajossal, a szociálpoliti­kai csoport vezetőjével be­szélgettünk. összegezve a több órás eszmecserét, a kö­vetkezőket közöljük olvasó­inkkal: Egyelőre illuzórikus lenne beszélni róla, hogy a szociá­lis otthon fokozatosan átala­kulhat nyugdíjas házzá, az ellátást Igénylők száma jóval nagyobb, mint a jelenlegi fé­rőhely. Nehéz volna megva­lósítani, hogy egy épületben valaki többet, más pedig ke­vesebbet, vagy egyáltalán semmit sem fizessen az ellá­tásért. Ideáiig körül nini vek Megnéztük a szociális ott­hont, amelyet most rendez­nek be, s ekkor értettük meg az ellenvetést. Itt ugyanis csupa kétféröhelyes szobák vannak. Modern bútorral ren­dezték be, amelyeket az Avas bútorgyár külön erre a célra tervezett és készített. Annál a körülménynél jobbat, mint amit ez a miskolci szociális otthon nyújt az öregeknek, intézményes keleteken belül nem lehet pillanatnyilag meg­valósítani. Érdemes megem­líteni. ez az otthon az ország­ban is a legtökéletesebb. Feszültséget okozna, ha üt most valakitől 1000 forintos térítést fogadnának el, mert az esetleg egy teljesen nincs­telen rászorultat zárna ki az otthonból. Min* várhat a nyugdíjas? A kis tanácskozás részve­vői egyetértettek abban, hogy valamilyen megoldást feltét­len találni kell arra is, hogy a nyugdíjas, de szociális ott­honi kedvezményes ellátást nem Igénylő, önállóságukat védő idős embereken is se­gítsenek. Erre egyetlen meg­oldás kínálkozik a közeljö­vőben: — az új lakótelepeken külön épületben garzonlaká­sokat kell, építeni nyugdíja­sok részére. Természetesen többről len­ne azért itt szó, mint szokvá­nyos garzonokról. Pályázatot kellene hirdetni, hogyan le­helne házgyári elemekből ilyen speciális igényű épüle­teket létrehozni. Lift és étterem Az épületben szükség van liftre, a földszinten közös ét­kezőhelyre, de legalább ar­ra. hogy a közelben étterem legyen. Ha saját étkező hely van. az nappal presszóként, olvasóként üzemelhetne, s a szociális otthonból is lehetne diétás ételt hozni. Legalább egy olyan alkalmazott kelle­ne, a házba. aki szükség ese­tén a gyengélkedő öreg szo­bájába viszi az ételt. Külön­ben komfortos garzonok len­nének a lakások, s a lakbér árába a rendszeres takarítást is be kellene számítani. Kinek mi lenne a haszna ? Az rtiár első pillanatra lát­szik, hogy az igény nagy. Az első ilyen ház lakásainak szétosztásánál mutatkozna meg tulajdonképpen, hányán vágynak szolid, kényelmes, egészséges, nyugodt otthonra, amit meg is tudnának fizet­ni. Az idős ember elsődleges haszna az lenne, hogy to­vábbra is önállóan élhet, nem kell bevásárolnia, takarítania, tüzelőről gondoskodnia, önál­A kohászati hengerművek­ben a revéseké a legnehezebb munka. Az ö feladatuk, hogy — amikor az öntecsek, bu­gák, bugavégek 1000 Celsius fok körüli hőmérsékletükben a gépek, a hengerek szorítá­sába kerülve levelik a tűztöl és a gépek harapásától meg- pörkölődött „hámrétegüket" — a revét összeszedjék. Az Ózdi Kohászati Üzemek dur­vahengerművében a tűz, a hő, a por, a gáz, a gőz és a zaj birodalmában Baróczi Jó­zsef és Papp Ferenc szedi össze a revét a hengerek alól. Alagúton, a tomboló gépek alatt közelítik meg a henger­sorok aknáját. Nemcsak a zaj, hanem a por is hull rájuk. így a rövidre szabott reg- gelitdö a pihenés ideje is szá­mukra. A hatalmas daru egy vörösen izzó, több mázsás bugavéget hoz és tesz eléjük. ..•■asasztalukra”. A két revés ekkorra már előkészíti a vas- nvárson a jókora darab sza­lonnát. bal tenyerükre újság- pnpirlanol lesznek, rá a nagy önrah kenyeret, a kény erre egy sor nagyinál. Aztán az izzó bugavég fölé emelik jobb kezükkel a nyársra tű­zött szalonnát, fedetlen ar­cukat kissé hátrahajtkák, meri a tüzes vas pörköl. S anu nem jó az ember arcá­nak, az kell a szalonnának. Szaporán csöpög a zsír, elő­ször a bugavégre, aztán a kenyérre. S ahogy megszíne- zödik a zsírtól a kenyér egy darabja, s rajta a szalonna, úgy le is harapják azt a fa­latot. S ha elfogyott bal te­nyerükből a kenyér, s ha megpirult a szalonna, ismét jön a daru, fölmarkolja a kél revés „vasasztaláról” a több mázsás, vörösen izzó bugavéget, s elviszi. Néhány perc múlott csak el. A két revés megreggeli­zett, s kissé megpihent. S megpihent az izzó bugavég is, hogy aztán tovább men­jen, elinduljon végtelen út­jára. Vajon mi minden ké­szül belőle? O. J. lóan él, de mégsem elhagya­tottan, mert a ház lakói kö­zösséget alkotnának. Általában minden miskolci nyugdíjasnak van főbérleti lakása, nem is egynek olyan nagy, amit nem tud kihasz­nálni. A garzonba költözés­nél a tanács a meglevő lakást értékelné, s a különbözet árát a nyugdíjas lelakhatja. Olyan is előfordulhat, hogy egyáltalán nem kellene lak­bért fizetnie, ha most na­gyobb értékű lakásban vagy saját házban lakik. Így nem merülhet fel az az ellenvetés sem, hogy a lakásépítés ter­hére nem lehet ilyen garzon­házat építeni, hiszen az öre­gek beköltözésekor lakások szabadulnának fel. küniiYcbh a gondozás Hosszasan sorolhatnánk még, mi minden került szóba az említett megbeszélésen. Többek között az, milyen nagy elfoglaltságuk van je­lenleg a szociális gondozó­nőknek. Szinte képtelenek naponta felkeresni minden rászorulót. Bizonyos mérté­kig javulna a kórházi férő­helyek igénybevétele is. Nem titok, hogy több olyan öreg ] foglalja el a kórházi ágyak egy részét, aki csak azért van ott, mert télen nem tud ma­gárót gondoskodni. Végezetül még egy nagyon fontos érv: nem lenne szük­ség eltartási szerződésekre. A lakásért, a házért sokkal jobb gondoskodást kaphatna az öreg ember egy ilyen házban, mint idegen, kényszer csalá­di közösségben. Ha olvasóinknak vannak további javaslataik a nyugdí­jas garzonok létrehozásához, lapunk hasábjain szívesen to­vábbítjuk azt az illetékesek­hez. Adamovics Ilona A legjobb befektetés i L m'iinL Ei-tn lezajló technikai forradalom, a gépek nui iiunutiu térhódítása az élet valamennyi terüle­tén — bár végső soron ez az embert szolgálja — kissé hát­térbe szorította magát az embert, az emberekkel való fo­kozott foglalkozást, az emberekről való fokozott gondosko­dást. Gazdasági vezetőink egy része az embert magát is. csak mint a termelés egyik alkatrészét, csak mint termelő erőt tartja szómon. Ezért lepett meg, amikor a közelmúlt­ban a Bükkaljai Bányaüzem főmérnökével, Tuskán Józseffel arról beszélgettünk, hogy minek köszönhetik szép eredmé­nyeket. produkáló tevékenységüket. A főmérnök azt mon­dotta, hogy a legjobb befektetés ebből a szempontból is a ter­melő ember, a bányász mindenféle gondjainak ismerete, pa­naszainak orvoslása. A főmérnök emberségét közel másfél évtizede ismertem meg, amikor egy kis akna vezetője volt,-s így a keze alatt dolgoztam. Szinte kivétel nélkül mindenkit nevén szólított. Tudta, hogyan dolgozik, hogyan él. Ezt a jó tulajdonságát örömmel fedeztem fel most is, pedig ma mór egy nagyüzem | műszaki vezetője. Megmaradt az a jó tulajdonsága is, hogy emberi közelségbe tud kerülni a bányászokkal, hogy szívesen és bizalommal fordulnak hozzá, és hogy amit meg­ígér, azt meg is tartja. Vezetői tevékenységének ezek a jó oldalai nem taktikai meggondolásokból alakultak ki. Ter­mészetes adottságai, amelyeket sokszor nem is tudatosan használ fel. Persze, a /főmérnököt legalább ilyen szenvedélyesen ér­dekli mindaz az új, ami manapság a technikában, a bányá­szatban születik. A Bükkaljai Bányaüzem is óriási léptekkel haladt az utóbbi években a műszaki fejlesztés útján. Itt is végrehajtották ‘az aknák, a munkahelyek koncentrációját. Míg néhány éve hat aknában 180 vagon szenet termeltek, most három aknában mér 300 vagon szén a napi teljesít­mény. A vékony telepek nagyüzemi művelése érdekében sok kísérletet kellett végrehajtani. Itt született meg a Dobson rendszerű bizosí tóberendezés világrekordja. Nagyszabású munkaszervezési intézkedésekre volt szükség. És gondoskod­ni kellett az ű.i technika, az új technológia megismertetésé­ről, megszerettetéséről. Mindezt csak úgy lehetett sikeresen megoldani, hogy ha ebben az időszakban is legalább annyit törődtek az üzem gazdasági és társadalmi vezetői a bányá­szok gondjaival, problémáival, mint az új technikával. Eze­ket a nagyszabású feladatokat csak a dolgozókkkal való tel­jes egyetértésben és együttműködésben lehetett megvalósí­tani. Csak így tudták a legnagyobb nehézségek között is a csatát megnyerni, csakis így érhették el, hogy a bányaüzem a Borsodi Szénbányák legjobban termelő egységei között foglal helyet. Eredményeikre jellemző, hogy nem pillanatnyi fellángolásokról van szó, hanem tartós sikerekről. F/Prí vallía a főmérnök az üzem többi vezetőivel ‘ együtt, hogy a legjobb befektetés az emberekkel való fokozott foglalkozás, az emberekről való fokozott gon­doskodás. Mert enélkül a pénzben kifejezhető többi befekte­tés, a műszaki fejlesztés, a gépesítés sem oldható meg. (Oravec) A köz kárára kupeckodtak Hussonketten a vádlottak padján Társadalmi tulajdont kárositó, folytatólagosan elkö­vetett csalás, üzérkedés, vesztegetés, sikkasztás, ma­gánokirat-hamisítás szerepel annak a 22 vádlottnak bűnlajstromán, akik felett hónapokig tartó, alapos vizsgálat után hirdetett ítéletet a Sátoraljaújhelyi Já­rásbíróság dr. Szigethyné tanácsa. A sokfelé ágazó gazdasági bűnügy főszereplői vezetői beosztásukkal tudták több mint egy éven át takargat­ni kártevésüket. Barathy Sá­muel, a zemplénagárdi Szőke Tisza Tsz volt elnöke és Sol­tész János, a megyei Állat­forgalmi Vállalat sátoralja­újhelyi kirendeltségének volt vezetője több beosztottjuk­kal. s más, gazdasági szer­veknél dolgozó ismerőseikkel összejátszva, társtettesi mi­nőségben különféle vissza­éléseket követtek el. Fondor­latosán. a maguk hasznára — s a közösség kárára — ..megvámolták” például a háztáji tehéntartás ösztön­zésére szánt állami támoga­tást. A vemhes üszők kedvez- ménves vásárlásának feltéte­leit törvényes rendelkezések szabályozzák. ásárlási ügyletek Reggeliznek a revések. (IVIizeráU István felvétele) 1 V Az Állatforgalmi Vállalat megbízottai, Papp János és Szécsi István a zemplénagár­di körzetben nem ellenőriz­ték az eladók és a vevők személyazonosságát, elfogad­tak az előírásoknak nem megfelelő járlatleveleket. Ennek az lett a következmé­nye, hogy az állatvásárokon Barathy és társai kedvükre k u peckedhettek: például ugyanazt a tehenei — nem egyszer járlatlevél hamisítá­sával — rövid időn belül többször is értékesítették. A zemplénagárdi vásáron feltű­nően megnőtt az állatforga­lom. Barathy nem riadt visz- sza fiktív vásárlási ügyletek lebonyolításától sem, sőt, másolóiak is teremtett ilyen lehetőséget. A saját zsebükre nyerész­kedők másik jól jövedelme­ző vadászterületének a vágó­állatokkal való spekuláció kínálkozott. A szerződéses vágómarháért az Állatfor­galmi Vállalat többet fizet, mint a szabadforgalmi árak. Ezt a lehetőséget kihasznál­va Laczi István, a vállalat felvásárlója és Barathy meg­állapodott, hogy magángaz­dáktól vásárolnak — felhaj- tóik révén — állatokat, s azokat a tsz nevében és szer­ződésére, tehát jelentős fel­árral. saját hasznukra érté­kesítik. Egyetlen ilyen ügy­letüknél 24 ezer forint ár­különbözeten osztoztak a bűntársak. Gyengébb áru — feljebb minősítve Mesterkedéseikhez tarto­zott az is, hogy a magánter­melőtől alacsonyabb osztá­lyúként vásárolt jószágot már íeliebb minősítve adták el az Állatforgalmi Vállalat­nak, s ily módon is tetemes többlethaszonhoz jutottak. Ilyen, s hasonló mesterkedé­sekbe vonták be például De­ák Ferencet, a tiszakarádi Tisza-part Tsz brigádvezető­jét, Nagy Sipos Bertalant, a semjéni Búzakalász Tsz el­nökét, s Erdődi Tibort, a ri- csei termelőszövetkezet fő­könyvelőjét is. Végül már annyira „nagyvonalúakká” váltak, hogy ökröket a sok­kal drágábban értékesíthető hízott tinókként adtak el. Mi számított szegy ennek? A kinyomozott anyagi kár­tétel sok tízezer forintra rúg. Még nagyobb azonban az az erkölcsi kár. amelyet a bűn­társak társadalmi környeze­tükben okoztak. Az ítélet in­dokolása megállapítja, hogy Zemplénagárdon olyan lég­kör alakult ki, amelyben az számított „szégyennek", ha valaki nem kísérelte meg az állami támogatás jogtalan megszerzését. A járásbíróság Barathy Sá­muelt 3 évi, helyi bűntársai közül a korábban már lopás­ért kétszer büntetett Bányász Istvánt 2 év 8 hónapi, a sik­kasztásért már szintén el­ítélt Balogh Józsefet 2 év 2 hónapi, Soltész Jánost 2 év 6 hónapi — tizennyolc bűn­társukat pedig io hónaptól 2 évig terjedő szabadságvesz­tésre ítélte. Közkegyelem folytán a büntetés valameny- nyi elítéltnél felére csökken. Hogyan lehetne nyugdíjasok háza Miskolcon?! Revések reggelije

Next

/
Thumbnails
Contents