Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-18 / 270. szám
Szerda, T970. oov. W. Miért kell elválniuk? — Ki nem hozta még be a száz forintot a kirándulásra? — Én. — Miért? — Anyukám nem akar el engedni Debrecenbe . .. — Persze, te fogadott gyerek vagy, s nem ad a mostohád. Jól van, ülj le! (Babi tényleg örökbefogadott gyerek volt, csak ezt nem tudta mostanáig. .A negyedik általánosba járt...) * — Édesanya! — Tessék, kislányom. — Mondd édesanya, mi az, hogy fogadott gyerek? — Miért kérdezed? — Mert azt mondta a tanító néni, hogy én fogadott gyerek vagyok, s te azért nem adsz pénzt a kirándulásra ... (Minden örökbefogadó szülő azt reméli, sikerül megőriznie titkát a gyerek előtt. Aztán jön egy véletlen, s az igazság megismerése mindig megrázkódtatással jár.) * — Anyuka, biztos, hogy én a tied vagyok? — Gyere ide, Babi. ide a tükörhöz. Látod, milyen egyforma a homlokunk, az arcunk, a szemünk is kék, a hajunk is szőke. És nézd csak a kezünk formáját. . — Jól van an ve, :”rí't nem ken s'Tnod. (örökös rettegés, aggodalom. kíséri a múló éveket Vajon mikor, hol tudja meg a gyermek az igazságot? * — Babi, vedd fel ezt a pulóvert ' — Hagyj békén! — Látod, a barátnőid is melegen öltöztek. — Mondtam már, hogy ne parancsolgass nekem! Különben is milyen jogon diri gálsz? Azt csinálok, amit akarok! (Nem lenne-e sokkal egyenesebb és jobb, ha a gyerek abban a tudatban nőne fel a családban, hogy őt az intézetből azért hozta el anyuka, mert szereti, s gondoskodni akar róla? Az ilyen' kor illuzórikus gyermeki hála helyett nem alakulna-e egy tartalmasabb vonzalom, megértés és szeretet a gyerek lelkében?) * — Amióta a tanító néni elárulta neki nagy titkunk azóta nem bírok vele. Nem fogad szót, visszafelesel, s olyan goromba velünk .. . Sokat sírok miatta. — Mennyi idős volt, amikor örökbe fogadták? — Hároméves múlt. Leromlott. gyenge gyomrú gyere': volt. Egyik orvostól a másikhoz hordtam, mire megerősödött. . Olyan boldog voltam. Csak magának mondom, hogy mikor első éjszaka itt aludt a szobában letérdepeltem, s úgy adtam hálát az istennek, amiért nekem adta. S úgy kértem, segítsen meg, hogy felnevelhessem . .. Nem segített... A hitem is odalett, ezzel a szomorú anyasággal. — Nem fordult segítségért a pedagógusokhoz? — Mikor felsős volt Babi i",b’- • voltunk az oszt«Ívfőnöknél. Mindig azt mondta. alattomos, nevelhetetlen a gyerek. Ha nem bírok vele, jobban teszem, ha visszaadom. — És maga? — Eleinte hallani sem akartam róla. — Családlátogatáson voltak a nevelők? — Nyolc év alatt egy sem keresett meg minket... Pedig nagy szükségem lett volna a segítségükre. (Minden családban, ahol kamaszkorú gyerekek vannak, nagy szükség van a pedagógusok nevelési tanácsaira. Babi nevelőszülei — akik idősebb emberek — különösen rászorullak volna erre a segítségre. Ha megkapják, talán nem alakul ki a mostani helyzet.. .) * — Úgy gondolják, nem lehet már ezt a dolgot helyrehozni ? — Sajnos, nem. Kértük, bontsák fel az örökbefogadást. — Babi még nincs tizenöt éves, mi lesz vele? — Ö akarja. Azt mondja, nem bír velünk élni. Utál minket. . így, szó szerint.. I Pedig mi mindent, mindent megadtunk neki. A férjem most megy nyugdíjba . . Milyen jó lett volna, ha öregségünkre ránk nyitja valaki az ajtót. Még a rokonságunkban sincs gyerek. Babira maradt volna a ház is. Ha ezzel érvelek, azt mondja, ő inkább a szívére hallgat mint az eszére (Szertefoszlott a szülői ház illúziója. A gólyameséből is kinövünk egyszer; de itt sokkal veszélyesebb a valóság ra ébredés.) * —- Tedd le azt a macskát. Babi! Figyelj ide egy kicsit’ Hogy h-'nze’cd el az eleiedet. ha innen elm'sz? — Keresik az édesanyámat. — Nem is ismered, azt sem tudod, milyen körülmények között él és hol... Azt sem tudod, kellesz-e majd neki. — Kellek! Már megtalálták, írt., hogy elfogad. — Biztos vagy benne, hogy nála jobb lesz? — De hiszen az édes- ‘ anyám!.. Adamovics Ilona llésezett a koordinációs bizottság rendjén. A városban — feltéA közelmúltban történt: tárcaközi koordinációs bizottságot hívtak életre a Magyar- országon élő cigányok érdekeinek hatékonyabb képviselete, életkörülményeinek javítása céljából. Az ott kialakított állásfoglalás hangsúlyozta: a cigánykérdéssel foglalkozó párt- és kormány- határozatok hosszú időre meghatározzák az ezzel kapcsolatos konkrét feladatokat, minden területen a helyi tennivalókat. Miskolcon is megalakult a területi koordináló bizottság, amely tegnap, ( kedden délelőtt Tok Miklós vb-elnök- helyeltesnek, a bizottság elnökének vezetésével megtartotta második ülését. Ez alkalommal komplex vitaanyag szerepelt a tanácskozás napiipari jellegű megyénknek is vannak olyan iparilag fejletlenebb körzetei, mintpel- dául az encsi járás. Jelzi ezt — többek között — járás területéről eljáró- dolgozok nagy száma is. A 68 000 lelkei, számláló encsi járásból ugyanis jelenleg mintegy tízezer ember jár el rendszeresen dolgozni, főleg a miskolci, a leninvárosi. a kazincbarcikai, az ózdi üzemekbe és az edelényi járás szénbányáiba. A másutt dolgozók nagy számát jól érzékelteti, hogy a szomszédos Szabolcs-Szat- már megyéből összesen körülbelül 24 000-ren járnak el dolgozni más megyékbe, a többségül'- éppen Borsodba es a fővárosba. , Az encsi járásból eljáró dolgozók nagy száma azonban teles adatok szerint — mintegy 3600—4000-re tehető a cigányok száma. A város különböző területein, csoportokban élnek. Környezetébe, társadalmi életünkbe a cigányok egyharmada általában beilleszkedett. Viszont legalább ezer olyan ember van közöttük, aki nem tud, vagy nem is akar asszimilálódni. Egészségtelen körülmények között, munkakerüléssel, házalással lengetik mindennapjaikat. A KISZ Borsod megyei Bizottsága által ez év januárban tízezer példányban gas, ha figyelembe vesszük, hogy 1960-ban még tizenkét ezer volt. A csökkenő tendencia összefügg azzal, hogy a járás termelőszövetkezetei az utóbbi években jelentősen megerősödtek. De összefügg azzal is, hogy a járás vezetői szüntelenül keresik a lehetőségét az ipartelepítésnek. Ezt a lehetőséget több fővárosi üzemnek felkínálták, akiknek képviselői jártak is Encsen, tárgyaltak a járás illetékes vezetőivel, azonban — ahogyan ők mondják —, „csak a névjegyüket hagyták ott”. Maradt tehát a feladat: keresni tovább a helyi ipartelepítés lehetőségeit — és az illetékes felsőbb szerveknek is segíteni a járás ez irányú törekvéseit. (csé) A tegnap megtartott tanácskozáson felvetették a szakigazgatási szervek és a társadalmi testületek képviselői : az egészséges életre való nevelést, a tudati formálást már gyermekkorban kell elkezdeni. A következő időszakban tehát a legfontosabb tennivaló: kiszélesíteni a cigánynabközik hálózatát, felszámolni az analfabétizmust, s minden eszközzel segíteni a eigánylakosság asz- saiimilálódásét. kiadott Módszertani útmutató az alapszervezeti KISZ- munkához kevésnek bizonyult. A praktikus kiadványt két hét alatt szinte szétkapkodták megyénk KISZ-szervezetei és aktivistái. Érdeklődött iránta több megye KISZ-bizottsága is. Az igényeket azonban nem tudták kielégíteni. Mindezeket figyelembe véve, a Borsod megyei KISZ- bizoltság újra kiadja, új fe- jezetekkel kibővítve. az alapszervezetek számára készült útmutatót. A második, bővített kiadásban figyelembe veszik az MSZMP Központi Bizottsága 1970. februári határozatának és állásfoglalásának a K1SZ- munka iránt támasztott követelményeit. s majd az MSZMP X. kongresszusa határozatainak végrehajtásával kapcsolatos ifjúsági feladatokat is. Helyet karnak benne olyan fejezetek, mint a lakóterületi KISZ-munka rendje és módszerei, valamint az információ szerepe. jelentősége és módszerei a KISZ-munkában. A módszertani útmutató új kiadása előreláthatólag 1971 elejére jelenik meg. Tízezren másutt dolgoznak ma már csak viszonylag ma~ Ujra kiadják Fodor László útinaplója CIPRUSI BARANGOLÁS 7. Magyar kapcsolok BÁRMILYEN MESSZE IS fekszik egy ország a mienktől, ha ott jár az ember, : - resi, kutatja a magyar kapcsolatokat. Cipruson ugyancsak meglepődtem: A magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője olyan gazdasági kapcsolatokról tájékoztatott, amelyekre gondolni sem mertem. Ciprusnak évi 10 millió angol fontra rúgó exportkapcsolata van a szocialista országokkal, köztük Magyarországgal. A szocialista országoknak ma már éppen úgy, mint a tőkéseknek. kereskedelmi kirendeltségük van a szigeten. A magyar nagykövetség kereskedelmi osztályát, merthogy pontosan így nevezik. 1970 július 1-én hívták életre a? illetékesek. Az eredmény máris meglepő. Jelentős mennyiségű narancsot, citromot, burgonyát, borpárlatot. cipőt, cirnreTit eb. v súroltunk a sr’-s'en. Z v menyes volt a kTcic’:' azon erőfeszítése is, hogy ásvány k kieseket vásároljon hazánk számára. 30 ezer tonna piritre már megkötötte a szerződést, s vásárolt ércet, rezet. A Hellenic Miit ig Co. (Ciprusi Köztársaság tulajdona) már úgy tartja nyilván Magyarországot, mint jó üzleti partnert. Érdekes azoknak az áruknak listája is, amelyet Magyarország szállít Ciprusnak. (70 százalékban ipari terméket, 30 százalékban élelmet vásárolnak.) Hűtőpultot, alu. míniumedényeket, televíziót, campingcikkeket, gyógyszert ipari varrógépet, kapát, villát, gereblyét, zsebkendőt, ceruzát, téliszalámit, sonkái. gombakonzervet stb. vásárolnak tőlünk. 25 ezer angol font értékű évi szerződést kötöttek velünk például kefére, ecsetre, seprőre. Sőt nemrégiben írtak alá egy olyan szerződést, 364 ezer dollár értékben, amely szerint bányászati akna szállítóberendezést gyártunk a szigetországnak. (Télre teljesítjük is a rendelést). Folynak a tárgyalások kikötői rakodó- és bányagépekre is, valamint egy farostlemez- gyár megépítésére. Bérelnek tőlünk egy 140 tonnás tolóhajót is, személyzettel együtt Hosszan lehetne még sorolni, mit veszünk, és mii adunk el Ciprusnak. Ehelyett azonban hadd idézzem kirendeltségvezetőnk szavait: gazdaságos az együttműkóA Leóra Palace hotel terasza. dé-sünk. hálás ország, érdemes velük kereskednünk. Egy másik kapcsolat Ciprus és Magyarország között: Tomasovszki Pál, a MALÉV nikbziai kirendeltségének vezetője, aki 1969. áprilisától él a szigeten. Hetente ugyanis egy MALÉV-gép száll le a főváros repülőterén, s most folynak a tárgyalások, hogy jövőre heti két járat legyen. A MALÉV-kapcsolat már szinte „őskorinak” tűnik. 1964-ben kötöttük meg a légügyi egyezményt Ciprussal, s 1965-től rendszeres járatunk van a szigetre. Dr. Szentmártoni Tibor, a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, gépészmérnök, UNES- CO-megbízatás alapján tartózkodik Nikoziában. Nyolcéve járja a világot. Damasz- kuszban és Beirutban technológiai intézetet építettek irányításával. Cipruson egy 3 éves felsőfokú techniku- n\ot alapított, amely üzemmérnöki képesítést ad a hallgatóknak. (A szigetországnak eddig nem volt felsőfokú iskolája.) Az iskola megépítése is UNESCO-se- gítséggel történt. A ciprus1 állam 1,5 milliárd dollárt adott hozzá. Mint az iskola igazgatója (már van mellette egy görög, akinek majd átadja az intézetet), 200 hallgatója tanulmányi eredményéért, s nyolc különböző nemzetiségű tanárért felelős. Jövőre végeznek az iskola első növendékei. Szentmártoni professzor büszkélkedve mondja: intézetünkben mái megvalósították a békés egymás mellett élést a tanári karban éppúgy, mint a hallgatók között. A svéd, angol, csehszlovák, NSZK, belga oktatók a legnagyobb békességben dolgoznak, akárcsak hallgatói, a török-görög diákok tanulnak. Regényes életút után került a szigetre Künstler József az 1928-as év magyar válogatottjának jobbszélsője. Miután, a Horthy-rendszer- ben. az újpesti játékos többször volt munka nélkül, vándorútra indult. Dolgozott és futballozott Spanyolországban. Portugáliában. Olaszországban. majd hatéves görögországi tartózkodás után meghívták Ciprusra, hogy alakítson egy futballcsapatot. Megbízatása úgyannyi- ra sikerült, hogy Nikoziában le is telepedett. Futballozott, majd edzösködött. s mint a ciprusi válogatott szövetségi kapitánya, sok szép sportsikert ért el „fiaival”. Zsengellér Gyula, az egykori, nagy nevű magyar futballista szintén Cipruson él, a famagustai csapat edzőjeként. S él még a szigeten három-négy idősebb hölgy, akik a harmincas években, mint artisták kerültek ki Magyarországról Ciprusra, ott férjhez mentek s végleg a szigetországhoz kötötték életüket. * CIPRUSRÓL _ HAZAFELÉ tartva, a repülőgép fedélzetéről jóleső érzés volt még egyszer visszatekinteni a sziget ismerős tájaira, az égszínkék tengerre, amely néhol úgy tűnt, mintha vattacsomókkal lenne telehintve. A bárányfelhőket azonban elkergette a szellő, s az athéni repülőtér már tűző napsütésben úszott. Budapesten pedig esett az eső Mégis, a Ferihegyi repülőteret láttam a legszebbnek... (Vége) A magyar kereskedelmi kiren deltség.
