Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-17 / 269. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Kedd, 1970. nov. 17. Fodor László útinaplója CIPRUSI BARANGOLÁS 6. Üvegházi éghafBaS Autó autót cr a főváros utcáin. BEPILLANTVA CIPRUS hétköznapjaiba, s látva, érezve a még mindig fennálló görög—török viszályt, felmerül az emberben: hogyan is lehet ilyen körülmények között dolgozni, milyen az ország gazdasági fejlődése, miből él a lakosság? Töprengésemre George Christormlide, az AKEL (kommunista párt) gazdasági ügyekkel foglalkozó titkára adott választ: — A látszat valóban az, hogy ilyen körülmények között igen nehéz dolgozni; Ennek ellenére az elmúlt 10 évben a konfliktusok, a fegyveres összetűzések idején is fejlődött Ciprus gazdasága. Az első öt évben csaknem 7 százalékos volt a növekedés, idén pedig még túl is haladja ezt a bruttó nemzeti termék növekedése. A szigetország elsősorban mezőgazdaságából, bányászatából él. A földterület 76 százalékát hasznosítják, s a lakosságnak csaknem 40 százaléka a mezőgazdaságban dolgozik, s a nemzeti jövedelem 24,7 százalékát adja. (A többi szikláp, kiégett, művelésre egyáltalán nem alkalmas, agyagos talaj, úgyannyira, hogy még a juli sem él meg rájta.) A fő növényi termékek — amelyeket elsősorban a parti síkságokkal összefüggő, jobb minőségű földeken termelnek — a búza, az árpa, a zab, a burgonya, a gyapot, a dohány, a déligyümölcs, a zöldség, a szőlő, a szentjánoskenyér, az olajbogyó. S ami nekünk szinte elképzelhetetlen, olyan ideális éghajlati viszonyok között, amely a mi üvegházainknak felel meg. így aztán érthető: olyan szemű szőlőt, friss őszibarackot, banánt, fügét lehet kapni a piacokon, hogy csodálkozik az idegen. — Hát még milyen termés lenne — magyarázta az AKEL gazdasági titkára —, ha meg tudnánk oldani a földreformot, az öntözéses gazdálkodást! A megművelhető föld egyötöde az egyház birtoka, s a papok minden módon vigyáznak, hogy véletlenül se csússzon ki kezük közül egy talpalatnyi föld sem. Az állattenyésztés külterjes. Szarvasmarhát, juhot, kecskét, sertést és szamarat tartanak nagyobb számban. Számottevő a halászat, főleg a szivacsé, s a selyemhernyó-tenyésztés. Ciprus — a szigeten végigutazva, az idegen is jól érzékelheti — bővelkedik ásványi kincsekben. Főbb bányászati termékei a vas, a pirit, a réz, a kén, a gipsz, a króm, az azbeszt, s az okkerfestékföld. A bányászat zöme angol, amerikai érdekeltségű, így a profit az ő zsebüket vastagítja. Az ásványkincseket csupán kibányásszák a szigeten, hajókba rakják, a feldolgozás már más országokban történik. Csupán az érc egy részét dúsítják belföldön. így aztán az a furcsa helyzet alakult ki, hogy gazdag ásványi kincsei ellenére, Ciprus gyáripara a mezőgazdasági termékek kisipari feldolgozásán alapszik. Konzerv-, malom-, bőr-, textil-, bútor-, dohány- és építőanyagipari üzemei vannak. Nagy jelentőségű viszont a hajózás. S a sors iróniájaként, a Li- massolban, a Lamacában, a Famagustában kikötő hajókon a helybeli munkások „közreműködhetnek” nemzeti kincsük elszállításában. Mindezek ellenére, nem j élnek rosszul a ciprusi em- j berek. Az egy lakosra jutó j évi nemzeti jövedelem 785 font. Az egy lakosra jutó átlagos jövedelem pedig, tíz év alatt, 200 ciprusi fontról 300-ra emelkedett. Ha hinni lehet a jól értesült köröknek, ez 30—35 százalékkal magasabb életszínvonalat biztosít a szigetországnak, mint például a görögöké. (A józanabbaknak ez is egyik érvük az enozisz ellen.) az Eremnek azonban a másik oldalát is meg kell nézni. Hadd idézzek egy hideg pipát szívogató öreg török szavaiból (úgy látszik, annyira megcsodáltam, a mi üveg kávéfőzőnkre hasonlító ; szerkezetet, hogy beszélgetést kezdeményezett): — A görögöknek szép, nagy házuk van — magyarázta —, a törökök, hozzájuk képest szűk, egészségtelen odúkban laknak. (Egyébként erről a városnézés közben magam is meggyőződhettem.) A törököknek alig van autójuk, bezzeg nekik kettő is van családonként — füstölgött. — A mi gyerekeink között sok az analfabéta, ők meg Angliában taníttatják gyerekeiket — bizonygatta. Az öreg szavainak igazolására hadd idézzek egy hivatalos dokumentumból : „A lakosságnak 20 százaléka írástudatlan. Az alapfokú oktatás kötelező, az oktatás nyelve a tanulók nemzetisége szerint, görög, vagy török. Felsőiskola nincs.” Következik: Magyar kapcsolatok. mmm A ciprusi nemzeti múzeum. (A szerző felvételei.) A KÉPERNYŐ ELŐTT A húsevő apainén meg a riporter — és más adások A Kicsoda — micsoda? című, eddig nagyon unalmas, s jóformán a játékvezető és a versenyző kettősére szorítkozó intim versengés — amelyből a nagyközönség annyira ki van zárva, hogy még csak otthon sincs módja gondolkodni, mert a megfejtést azonnal közlik vele —, vasárnap este érdekes fordulatot vett: a három versenyző közül kettő nemcsak minden fordulót sikerrel vett, hanem egyiküknek még nagyszerű bravúr játékra is jutott ideje. Érdemes volt megfigyelni a két versenyző logikus kérdéssorait, a jól felépített következtelések iskolapéldáit. Annál szembetűnőbb néhány játékvezetői bizonytalankodás. amiből ugyancsak kevesebb volt most, mint a korábbi adásoknál, de az egyik tévedése nagyon-nagyon kínosnak tűnt: húsevőnek minősíteni egy tenyészmént, nagyobb tévedés, mint ami játékvezetőnél szó nélkül elnézhető. Még akkor is, ha utána görcsösen ragaszkodik tévedéséhez. Kiváló ötletnek tűnt — amíg csak ötlet volt — a Hogy érzi magát, elvtárs? sorozat. Az eddig látott három adás, sajnos, nem igazolta a várakozást. Szokványosság kisérteti, ahol meg mód lett volna generációk egybevetésére — Apa és fia című adás — látszólag sem szerkesztő, sem rendező nem tartotta kézben az értékes nyersanyagot. Szeretnénk hinni, hogy a jó ötlet a további adásokban jobb megvalósulásban realizálódik. A hét című vasárnapi műsor ismét érdekes, sokszínű volt, kiemelkedő része a Komócsin Zoltánnal folytatott időszerű beszélgetés. Keveset foglalkozott viszont a műsor sajátosan heti hazai eseményekkel. A hallóit nyilvános ellenvélemény dacára — ismételten — nem ebbe a műsorba tartozónak érezzük a televízió belső kritikáját, A hét című adás cél-/ ja — mint többször tudatták — a legfontosabb időszerű feladatokra irányítani a figyelmet. Nem könnyű kiválogatni a sok közül mik a legfontosabbak. Aligha tartozik közéjük a televízió műsorainak érintőleges kritikája. Erre szükség van, de egy más műsorba i. Esetleg alaposabb, elemzőbb módon. Az első arckép Horváth Teri színművészt állította elénk. Hitelesen, meleg, emberi módon. A hajdani Horváth Árpád kollégiumban tanult, ' népi származású színművészek útjának nyo- monkísérése igazán jó ötlet volt. Az első adás kitűnő sorozatot ígér. A Három arckép című sorozat riportere Tomkai Judit, rendezője Hozó László, önvallomásban elevenedett meg Horváth Teri pályája, mégis olyan plasztikusan, mintha magunk is ott jártunk volna a rábatamási cselédházban, a soproni pékmester lomtárában, vagy a szinészkollégi- um rosszul berendezett ter- meben. A Dominas-banda című NűK-l’ilm valóságos bűnesetet dolgozott fel, részben a krimik részben <» rekonstruált dokumentumjátékok eszközeivel. Akik szokványos bűnügyi történetet vártak, csalódtak. Bár bűntettekben nem volt hiány, a hangsúly nem a bűneseteken, hanem a hajdani cinkosságból lukadó. mai nyugat-németországi fontos közhivatalokban is fellelhető összefonó- dottságon van. A íeldolgo- ban a második rész volt az érdekesebb tartalmasabb. Kiváló operaelőadást iát- hattunk kedden este. A salzburgi ünnepi játékok Carmen előadása lenyűgöző élmény volt Kiváló énekesek, nagyszerű rendezés es muzsika — mindkettő Karajan nevéhez fűződik —. és nem utolsósorban az operatőri bravúr voltak a nagy élmény legfőbb összetevői. A könnyed szórakozások kedvelőinek örömére szolgálhatott szombaton este Molnár Ferenc híres, Játék a kastélyban című víg játékának vígszínházi előadása. A ragyogóan semmitmondó, brilliáns szerkezetű játék kiváló rendezéssel és nagyon jó színészi alakításokkal pá- rosullan nyújtott kellemesen szórakoztató két órát. B másik szereposztás Rézi, Carlo, Maddalena, Ombrella A Miskolci Nemzeti Színház Péntek Rézi című zenés játékában négy szerep eleve kettőzötten volt kiosztva. Az egyik szereposztásban részt vevők munkáját a bemutatás után méltattuk. Most megnéztük a másik — és nem második! — kiosztás szereplőit is. A darabról vallott felfogásunkat most, az ismételt megtekintés után sem kell revideálnunk, de nem is célunk, nem is érdemes. A szereplők játéka azonban feljegyzést érdemel. ki, de Mátray Márta szimpatikus jelenség volt ebben a kis szerepben. A Hódmezővásárhelyi Divatkötöttáru' Gyárból láttunk riportot. Végre tanúi lehettünk, hogy a riporter nem hagyta szó nélkül azt a gyárvezetői megnyilatkozást, amely a hazai fogyasztók, illetve vásárlók igényeit messze az export mögé sorolta, s vitába szállt a magyar vásárlók jobb megbe- | csü léséért. (hm) | Benedek Miklós Erzsébetre, Katalinra! A címszerepet most Péva Ibolya játszotta. Bájos egyénisége, vitalitása, kamaszos szelessége nagyon hihető Péntek Kézivé tette. Afféle kis, intézeti gézengúz, rajongó tizenéves, s ijedt kislány, amikor az intézeten kívüli élettel szembetalálja magát. E pozitív vonásai mellett valami vei kevésbé hihető nagystílűsége, amivel a darab végén a hitelezőket elintézi. (Bár ezt már a harmincas években is nehéz volt elhinni a regénybeli lányalaknak.) Fáradhatatlan központja a játéknak. Örülünk, hogy láttuk. Nagyon kellemes meglepetés Mátyás Jenő Carlo ügyvédié. Az eddig elsősorban énekesként, vagy egészen kis szerepek formálójaként ismert színész kitűnően formálta meg az aranyifjú orvos barátját. Visszafogottan, minden fölös harsányságot kerülve állította elénk a jó barátot, alki ebben a megfogalmazásban kontrasztja volt Lorenzónak. Őszinte, a szerep lehetőségein belül hihető, a közönséget hamar lefegyverző alakot formált. Énekszáma külön elismerést érdemel. A „Rém” néven emlegetett Maddalena felügyelőnő Zoltán Sára karikatúra megfogalmazásában szikár, ellenszenves, gonosz vénlányként állt előttünk. Van egy kis steerep még: „Ombrella, aki szerelmes és bajt csinál” — a színlap szerint. Éz persze csak a színlapból tűnik Üvegtálak, bonbonierek, kelyhek, különböző színben és formában, poharak, exportkülönlegességek, hihetetlen kedvező áron! EZT NÉZZE MEG! A Borsodi Iparcikk Kisker. Vállalat 151. sz. boltjában, Széchenyi u. 58. sz. Szállította az AMFORA—tjVÉRT lerakata, Miskolc. A B.-A.-Z. megyei Vas- és Fémipari Vállalat. Miskolc, Sajó-part 2. sz. alatíi telepére kapus és éijeliőri szolgálat ellátására FELVÉTELRE KERES FÉK FI DOLGOZÓK A T A jelentkező lehet nyugdíjas is. Jelentkezni lehet: Miskolc. Sajó-part 2. sz. alatti telep lrodoheiv: ségében, naponta 7—14 óráig. Fizetés megegyezés ,<'
