Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-17 / 269. szám
K~drJ, 1970. nov. 17. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 Kongresszusra készülve: ; u' ' ' - ~v.?,Osztályharc! A gyűrűs- fonóban kapitalista országokban az utóbbi években több olyan könyv jelent meg, amely bizonygatni pró bálja: a munkásosztály állítólag elveszítette forradalmi szellemét és már nem ugyanaz. mint Marx és Lenin korában. következésképpen a forradalmi csaták es a heves osztályharc ideje a múlté Ezek az írások táplálják és tükrözik a burzsoázia azon törekvését, hogy a ..partnerség’', a ..részvényesség” hangoztatásával osztálybékét hirdessen, vagyis a dolgozók tömegeit az osztályharc feladására buzdítsa. Sajnálatos, de tény, hogy ezeknek a reakciós köröknek bizonyos fokig a kezükre játszanak a mun kásm ozgalom sora iban tevékenykedő jobboldali opportunisták. akik a munkás- ' osztály társadalomátalakító forradalmi szerepének „csökkenéséről” gyártanak „elméleteket” és az ultraforradalmárok is, akik viszont sokszor anarchista kalandokba próbálják belerángatni a munkásságot és kommunista pártját. E torz felfogások es káros gyakorlatok legélesebb bírálója maga az élet. Vitathatatlan realitás ugyanis, hogy korunkat nem az „osztálybé- ke”, a „társadalmi béke”, hanem az jellemzi,"' hogy a munkásosztály, a dolgozók tömegei a kapitalista világban fokozódó harcot folytatnak nemcsak gazdasági helyzetük megjavításáért, hanem politikai követeléseik teljesítéséért. Követeléseik mindinkább közvetlenül a monopol- lökés uralmi rendszert, veszik célba. Gondoljunk például a nagyszabású politikai csatákra Olaszországban. A dolgozók megmozdulásai megin- gatjáik, vagy lehetetlenné teszik az uralkodó osztályok különböző manővereit a kapitalista rend stabilizálására. Ezzel magyarázható az. ún. középbal-politika tartós válsága. De jó példa Spanyol- ország is. ahol a tömegek harca érezhetően gyengíti Franco diktatúráját. Mindent, összevéve teljesen helytálló a kommunista és munkáspártok tavalyi közös értékelése: „Fellendült az osztályharc és a sztrájkmozgalom, erősödtek a dolgozók, a diákok és inás társadalmi rétegek megmozdulásai...” B ár a kapitalizmus fellegváraiban folyó osz- tályharc említett új vonásának a jelentősége óriási. nem lebecsülendők o harc p.yyik megnyilvánulásának, a ■ -trajkóknak tömeges méretei sem. A fejlett tőkés országokban a sztrájkolok száma 1964 és 1967 között 19 millió 500 ezer volt. 1967 és i í)7o között pedig 52 millió! •íven kiterjedt sztrájkmoz- aalomra korábban még soha nem volt példa. Ez a minőségi és mennyiségi fejlődés tehát eppen akkor domborodik a monopóliumok elleni küzdelemben, amikor az imperializmus a munkásmozgalom ellen wí eotva, lábbal tiporja a aempkri i tikus szabadságjogo a , leplezetlen erőszakot máz, a rendőrterror kíméletlen módszereihez és mun kásellenes törvényekhez folyamodik. Emellett; felhasználja a demagógia, a bur- zsoá reformizmus eszközeit. szüntelenül új módszereket keres, hogy a munkásmozgalmat. belülről megossza. s „beillessze” a kapitalista rendszerbe. Ilyen körülmények között vagyunk tanúi a lökés o' zugokban az osztály- harc fellendülésének — és .tz ..osztálybékét” hirdető elme- letek nyilvánvaló, tendenciózusan hamisító szándékainak. tíz a fellendülés persze nem önmagától következett be. Dönlö szerep jutott ebben a kommunista mozgalomnak, annak, hogy a pártok egyrészt maguk igyekeztek megtalálni a helyi politikának megfelelő bel vei módszereket, másrészt tudatosan törekedtek a munkás- osztály egységének megteremtésére. s a szocialistákkal. a szociáldemokratákkal Való — elvi engedmények nélküli — együttműködés mellett foglaltak állást. Közeledtek a munkásosztály harcához a kis- és középparasztság a városi középrétegek, az értelmiség bizonyos csoportjai is, Fokozódó politikai aktivitást tanúsít az ifjúság egyre nagyobb része, főleg Nyugat-Európában, de Amerikában és Japánban is. Megfigyelhető a nők tömeges részvétele az osztályharcban, főleg az imperialista külpolitika ellen, a béke frontján. Ez a részvétel legszemléletesebben az ameri - kaiak vietnami agressziója elleni megmozdulásokban tapasztalható. Ha tehát összegezni akar- .puk mindazt, amit ma a kapitalista országokban folyó osztályharcot, jellemzi, azt mondhatnék: a célok horizontja kitágult, a monopolistaellenes front sorai bővülnek, s a harc eredménye, hogy — idézzük a kommunista mozgalom tavaly júniusi nemzetközi tanácskozását — „a munkásság nagy osztálycsatái sok kapitalista országban szétzilálják a monopóliumok hatalmát, elmélyítik a kapitalista társadalom ingatagságát és elleni- mondásait”. E i zek olyan nyilvánvaló tények — mondhatná valaki —, hogy nem is lehet vitás: az osztályharc a tőkés világban változatlanul folyik. Mivel tudnak akikor operálni azok, akik a munkásosztály „megváltozott szerepét” bizonygatják? Vitathatatlan tények erősen vitatható magyarázatával. Vegyük például korunk egyik jellemző vonását, a tudományos- műszaki forradalmat. Nos, ebből a burzsoá ideológusok szociális demagógiával, a kapitalizmus „ k i menthetetlen lehetőségeiről” terjesztett illúziókkal arra a következtetésre próbálják rávezetni — magyarul: - megtéveszteni — az embereket, hogy enyhülni fognak a szociális és ideológiai konfliktusok, eltűnnek az osztályok, jön a „népi kapitalizmus”. a „jóléti állam”, a „bőség társadalma”. Ezzel szemben az igazság az: hogy a tudományos-műszaki forradalom nemhogy eisekélyesí- tené az osztályharcot, hanem új feladatokat állít elé. Új módon kell küzdeni a munkanélküliség, a kizsákmányolás ellen, a munkafeltételek javításáért, más körülmények között, kell fellépni a monopóliumok nemzetközi összefonódása ellen —, hogy csak néhány problémát említsünk. Senki sem gondolja persze, hogy az osztályharc sima. kitaposott út. Görögországban, vagy Indonéziában, az Egyesült Államokban és Portugáliában — de sorolhatnánk más országokat, is — nagyon nehéz körülmények között vívja harcát a munkásság Sokak életébe kerül ez a harc, sokszor minden erőfeszítés ellenére is előretör a reakció, a győzelmeket olykor vereségek váltják fel. De vajon ezek a helyenkénti és átmeneti vereségek megváltoztat ják-e azt a tényt, hogy a munkásosztály és szövetségesei egyre nagyobb erővel lámadják a monopóliumok hatalmát? Nyilvánvalóan, világméretekben nem. I- gazuk van a X. párt- kongresszusra kiadóit irányelveknek: „Az imperializmus elérhet ugyan átmeneti sikereket, a kapitalista rendszer kibékíthetetlen ellentmondásait azonban nem képes megoldani, a politikai válság állapotában van ...” Pálos Tamas Fokozott hatékonyság — növekvő életszínvonal A Miskolci Pamutfonó BI) j gyűrű sfon ójában dolgozik, I példamutató teljesítménnyel, Szűcs Mária. Fotó: Szabados György. (Folytatói az I. oldalról) Népgazdaságunk a fejlődés olyán szakaszához érkezeti. amikor nincsenek többé számol tevő lehetőségeink az exlenziv fejlesztésre. Az egy íöic jutó nemzeti jövedelem a következő tervidőszak végére olyan összeget er el, amikor a gazdaságban már minőségi változásoknak act) bekövetkezniük, s a terv készítésekor már ezeket a változásokat. a fejlettebb gazdaságra jellemző követelményeket is figyelembe kellett venni. Amint az a nyilvánosságra hozott icrvlörvényböl ismert. a IV. ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem felosztásakor nem no a felhalmozás aránya. A fel 'Halmozáson belül pedig növekszik a nem termelő beruházások súlya. Ismert az is hogy a munkaerőforrások lényegében kimerültek, tehát olyan fejlesztési koncepciót kell megvalósítani, amely- nem a foglalkoztatás növelésére, hanem a népgazdaság hatékonyságának növekedésére alapul. Ennek megfelelően kell alakítani a népgazdaság szerkezetet, a beruházási politikát, és a hatékonyság követelményei szerint lseit élnünk meglevő lehetőségeinkkel is. A IV ötéves tervben, a nem termelő területek közül kiemelt szerepet kap a közlekedés fejlesztése, a vízgazdálkodás és a lakásépítés. A lakásépítési program egyben azt is jelenti, hogy a fogyasztáson túl is növekszik az életkörülmények javítására fordított összegek aránya, A hatékony fejlesztés érdekében a népgazdasági terv néhány kiemelt programot jelöl meg A központi fejlesztési programok: az energiaszerkezet korszerűsítése, az autóbuszprogram, az alu- mü.iumfeldolgozó ipar fejlesztése, a könnyűszerkezetes építési mód bevezetése, a ruházati ipar rekonstrukciója. valamint az elektronikus számítógépek kooperációs gyártásának és széles körű felhaszn álásának programja. Igen fontos az építő- és építöanyagipar fejlesztése is. A mezőgazdaságban elsősorban az állattenyésztés, a hústermelés fejlesztése a feladat. Köviíiew’n áladják a forgalomnak Elkészüli a Kisfaludy utcai felüljáró Néhány nap múlva, november 21-én éjfélkor átadják a forgalomnak a Kisfaludy utcai, martintelepi felüljárót. Ehhez a vasúton átívelő hídhoz az egész város élete, mozgása kötődik Mint ismeretes, Martintelepen 26 ezer ember lakik, sokan járnak el innen, vagy jönnek ide dolgozni. A városnak fontos a Síid — Április 26-án kezdődött a vasszerkezeti munkák felújítása. — Beszélgettünk Papp Istvánnal, a Közúti Építő Vállalat építés vezetőjével. — Tudtuk, hogy- a városnak nagyon fontos a híd. A költségeket, a tervező 1 millió 600 ezer forintra kalkulálta. de végül is 2 millió 200 ezer forintba került a felújítás. Sok mindent ki kellett cserélni, amire nem számoltunk, amit a tervező előre nem is láthatott. A művezető sorolja az elvégzett munkákat: — 17 kereszttartót cseréltünk ki. Növelni kellett a teherbírást, s így valameny- nyi tartóra erősítő vasöveket szereltünk fel. Minden vasBeszélgetés egy kongresszusi küldöttel Politikánk töretlen, egyenes A megyei pártértekezlet vitájában elhangzott felszólalásában Mezó István, a mezöcsáti járás küldötte, a já- rási pártbizottság első titkára a többi között a következőket mondotta: „A mezöcsáti járás, amely mezőgazdasági jellegű volt, és bizonyos értelemben ma is az, olyan változáson menl keresztül, amely alapvetően megváltoztatta a falu társadalmi viszonyait. A falut is még jobban formálja, átalakítja a gazdasági fejlődés és változás. a mezőgazdasági nagyüzem; ennek technikája, és a nagyüzem adta elelvüvíi]mén,vek javulása. A húszas- harmincas évek falukutatói, akik az akkori falu tespedtségét, nyomorát, egyben ideálját bemutatták — ma sok mindent, s alapjában véve mindent. másképp találnának.'.. A falvak átalakultak, megváltoztak. A mező- Csáti járásban ma a közösen végzett munka eredményeként, modern nagyüzemek vannak kialakulóban, ahol az er értékét a közösség javára vég- hr>iáro/,7,a meg." Hétfő, 1970. november 16... ..Bejelentés” nélkül, úgyszólván hi vatalos Időn kívül kerestem meg Mezó Istvánt, a Mezöcsáti járási Pártbizottság első titkárál. megyénk 56 kongresszusi küldöttének egyikét. A megye egyik legismertebb, legjellegzetesebb mezőgazdasági járása 22 terme- őszövetkezeti községének eredményeit. gondjait összegeztük rövid beszélgetésünk során. Még néhány nap, s Mező István is ott ül a küldöttek között pártunk X. kongresszusán, ahol az egész ország, a dolgozó magyar nép szocialista építőmunkájának eredményeit, gondjait összegezik. Magától adódott tehát a kérdés: mit vár Mező István a X. kongresszustól? Pillanatnyi szünet. Hirtelen jött a kérdés, bár Mező István már önmagának is sokszor feltette ugyanezt. A válasz megfontolt, nyugodt. A szünet arra kell, hogy új módon fogalmazza meg mondanivalóját, hiszen — s ezt Hangsúlyozza —■ a közhelynek lüno kijelentéseket szeretné elkerülni; annál is inkább, mert nagy kérdésekben nincs helyük a közhellyé koptatott szavaiénak. A párt és az egész ország oly nacv eseménye előtt, mint a X. kongresszus, súlya, jelentősége van a megfogalmazott mondatoknak. — Mit is várok a kongresszustól? — teszi fel a kérdést, szinte önmagának. S a válasz nyílt, egyenes: — Annak a politikának folytatását, megerősítését. amit a IX. kongresszus szellemében végeztünk. Ezt kell tovább folytatnunk, töretlenül a megjelölt úton haladva. Ez a fő, az alapelv. de mosl már a részletkérdésekre is jobban ügyelve. Megyei pártértekezletünk is világosan fogalmazott, és állást foglalt; politikánkat határozottan, következetesen kell továbbfolytatnunk: mégpedig azt a politikát, amely nemcsak az egyik, vagy a másik osztály. hanem mindkét osztály alapvető érdeke. Sokat várok a X. kongresz- szust.ól, de nem többet, mint amenynyil az élet, a politika dialektikus fejlődése révén elvárhatunk tőle. A valóság talaján maradva várom, hogy állásfoglalásaival, iránymutatásával leloldja a termelés területén mutatkozó feszültségeket, az ellentmondásokat, amelyek — s most a mi sajátos területünkre gondolok — a mezőgazdaság anyagi és eszközellátásában, mint állandóan visszatérő problémák mutatkoznak... Az irányelvek szellemében mást is várok, Várom, hogy kongresszusunk megfogalmazza és kimondja: jobban érvényesüljön a végzett munka erkölcsi és anyagi megbecsülése. Másképpen szólva: a gazdálkodó egységek kezdeményezőkészségükkel és lehetőségeik jobb kihasználásával eredményesebben járuljanak hozzá a népgazdasági célok eléréséhez. A vállalatok jövedelme, és a dolgozók keresete a hatékonyság javulásával összhangban emelkedjék. Az egyéni, valamint a vállalati, a szövetkezeti csoportérdekek az össztársadalmi érdekekkel összhangban érvényesüljenek. 22 termelőszövetkezeti község gond- ia-baja nyugszik a mezöcsáti járási irányító szervek vállán. A járási párt- bizottság első titkára ma sem nézte az órát, hogy mikor kezdődik a ..hivatalos” munkaidő. Ez a hétfő is olyan volt, mint a többi: egy új, dolgos hét kezdete. Egy héttel a X. kongresszus előtt. Onodvári Miklós szerkezetet felülvizsgáltunk, hiszen 1944 óta nem festették ezt a hidat, és így sok kárt tett benne a rozsda. — Milyen nagy ez a híd*? — kérdezem a művezetőt — Harmincnégy meter hosszú és hat méter 20 centiméter széles. Nagy forgalom bonyolódik le rajta. A szorgalmas brigád Igen rövid idő alatt nagy munkát végeztek itt az építők. Megcsúszott a töltés, és így mintegy 60 köbméter anyag felhasználásával támfalat Is kellett építeni, 22 köbméter volt a faanyag, amelyet az állványzathoz felhasználtak. Húsz tonna aszfaltburkolatot kapott a híd. A kitöltő és az úgynevezett védőbeton mennyisége is meghaladja a 32 köbmétert. A jelentős munkát Urbán Ferenc kilenctagú brigádja végezte. A kiváló kollektíva majdnem 1 hónappal a határidő előtt végzett feladatával. — Iparkodtunk — mondja a művezető —, tudtuk, hogyannak a rengeteg embernek, akik itt hajnalonta munkába. este pedig haza igyekeznek, milyen fontos, hogy lerövidüljön ez a napi két út. Például amint befejeződött a vasszerkezeti szerelés, a brigád nyomban éjszakai műszakot szervezett, és egyik napról a másikra elvégeztük a betonozási munkát. A híd készen áll. újjáépítve, karcsún íveli át a vasutat. A kivitelező Közúti Építő Vállalat 1970. december 15-i átadással szerződött a híd újjáépítésére. Lapunk egy közérdekű közleményt kapott, amely szerint a KPM Közúti Igazgatósága hírül adja, hogy’ a híd megerősítési munkái november 20-án befejeződnek, és november 31-én éjfélkor átadják ezt a forgalomnak. Csengett Ervin