Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-15 / 268. szám

ÉSZ AK - NtAGVÄROR’SZÄG 6 Vasärnep, 1970, nov. 15, közgyűléséhez tógépek alkalmazásáról és kutatáséitól, általában es konkrétan is a műszaki fej­lesztés soron következő és távlati munkádról — a fenti ­közvetlenül érdekelt a Magyar Tudományos Akadé­mia év elejei tartozó, de az Akadémia át­szervezése miatt csak most aZ év végén — november 9 —10—11—19-én — megtar­tott; tudományos ülésszak eredményeiben. Hadd említ­sük mindjárt;, hogy az egyik ilyen izgalmas tudományos .szekcióülésen, amelyen az ország természeti erőforrá­sainak kutatása és feltárása voitt napirenden, a miskolci egyetem tudós rektora, dr. Zamibó János mutatta be a hazad bányászati műveletek gazdaságosságának. vizsgála­tára vonatkozó új tudomá­nyos eredményeit. Ebben is, mint cseppben a tengert, fel­fedezhetjük az Akadémia tu­dományos ül esszakának sok új vonását, azt, hogy a tu­dósok most már konkrét megoldásokkal és a kutatási eredmények általánosítása - vwl járulnak hozzá társadal­munk, népgazdaságunk ki­emelt jelentőségű problémái­nak megoldásához. Meggyőződhetünk erről, ha aitfekántjük a tudományos oifeszafc programját más tu­dományokban is. A tudósok foglalkozták közgazdasági jellegű kőrisekkel, a. terme­lés, a jöMedeSemeiosztás, a keresetele átakulása „izgal­mas’’ témáival, melyeik nyil- vrmvalofm nemcsak közgaz­dasági, hanem jogi, szocioló­giai problémákat is érinte­nek, s csak e diszciplínák együttese adhat valóban tu­dományos választ a felvetett kérdésekre. Ugyanezt mond­hatjuk a biológia, az orvos- tudományok aktuális, ugyan­akkor előrelátó problem »fel­vetéséről. Az élővilág létfel- téteteónék, összefoglaló név­vel a bioszférának ipari el­szennyeződése olyan elemzé­sekben és olyan magas szín­vonalú összefoglaló előadá­sokban került a tudomány terítékére, amilyenre még nem. volt hazánkban példa. FöLdünkön az utolsó öt év­ekhez hasonló, további nagy jelentőségű, új programokról .számolhatnánk be. Ezek kö­zül csak egyet említünk, amely a megye iparát, de fő­ként a vaskohászatot érdekel­heti. Ez pedig az építőipari könnyűszerkezetek rendsze­rének alkalmazása, egy ki­terjedt, jól előkészített tudo­mányos és gyakorlati mérnö­ki, illetve építési program, amelynek biztonságát éppen a tudományos kutatás adja meg. A könnyűszerkezeteket a hagyományosan kialakult nehézbeton-építkezés kiegé­szítésére, egyes tipikus ópü- letmegoldásokniil. — például, irodaházak, kulturális létesít­mények, gyárak és üzemek építésénél — alkalmazhatják ■speciálisam gyártott acél - építőelemek felhasználásává!. Kihatása — épületeülyok ti- .zedére való csökkenésének köszönhetően — a szállítást tekintve is kedvező. Az acél­vázas épületek használati ér­tékére vetítve pedig az épí­tőipari élőmunka-igény a ha­gyományos építkezéseknél el­érhető átlagérték 10 százalé­kára, az építés időtartama pedig harmadára, negyedére csökken... Már az utóbbi programból is kiderül, hogy kidolgozá­sában nemcsak az építészeit, hanem műszaki tudományok egész spektruma szerepel; majd pedig az építőipar, meg a kohó- és gépipar szintén újszerű társulása kell a kivi­telezéshez, amely továbbá az együttműködés megtint- csak újszerű ökonómiai tu­dományos és gyakorlati prob­lémáinak megoldását követe­li. Pillantást vetve a jövő • be, konkrét program van kialakulóban, mely jobban elősegíti azt, hogy a lakások építése és az építőipari beru­házások általaiban egy sokkal ■szélesebb körű ipari érde­keltségben valósuljanak meg, s hogy az egész építőipari kultúránk színvonalának nö­velésében ily módon nagyobb részt vállaljon az egész ipar, a gazdaság, a társadalom. Az összefogás, komplex tudományos, majd pedig ipari munkát, gyakor­latot ériünk, kitűnően sike­rült a tudományos üléssza­kon, amikor — először a ha­zai tudományok történetében — együtt dolgozott a fizikus a kémikussal, a kohász a bá ­nyásszal és az ópítőbechnoló- güssal — munkájuk a gya­korlat, a társadalom és a népgazdaság igényeivel eb­iben a komplexitásban talál­kozott. Azt is elmondhatjuk, hogy a Magyar Tudományos Akadémia megreformálása a tudománypolitikai irányelvek sikeres megvalósulásának el­ső évében kezdi megterem­ni gyümölcsedt. A legmaga­sabb tudomány társadalmi­lag új közegbe kerülj a „fő­próba”, az Akadémia ez évi tudományos ülésszaka látha­tóan felvillanyozta a tudóso­kat. Ügy is mondhatnánk, hogy kezdik, igazi gazdaként érezni fefelösségtíket azért, hogy a tudományokat közeli és távolabbi programokban egyaránt tényleg az ország szolgálatába äffifeäk. És ez még az ülésszak külsőségei­ben is meglátszott: a máskor csak hézagosam elfoglalt aka­démiai széksorok mind meg­teltek, még a folyosóikra is kiszorultak az emberek, akik között nemcsak tudósok vol­tak, hanem őszintén érdek­lődő gyakorlati szakemberek is. Az ő együttműködésüktől függ majd a folytatás, amely az előadásökból és a viták­ból ítélve, csák sok új és ér­dekes eredménnyel kecseg­tet. Szluka Emil Beszélgetés egy kongresszusi küldöttel Több kultúrát a mnnkáskörnyezetbe! A X. kongresszus Borsod megyei küldöttei között talál­juk Sallös Gábort, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatójal. Sallös Gábor már főiskolás korában igen tevékeny munká­sa volt a párt politikájának, s azon belül is elsősorban mű­velődéspolitikánk érvényesülésének, a művelődés és a mun­kások és parasztok gyermekei egymáshoz közelítésének. Mint színész, majd mint színházigazgató sem szűnt meg a párt művelődéspolitikája aktív harcosa lenni, s most az ország egyik legjellegzetesebben munkásjellegü megyéje képviselő­jeként vesz majd részt a kongresszuson. — Minek szeretne el­sősorban hangot adni a pártkongresszuson? — Nem tudom, szóhoz ju- tok-e majd. hiszen gondo­lom, rajtam kívül nagyön sokan szeretnék hallatni vé­leményüket, elmondani azo­kat az eredményeket és gon­dokat egyaránt, amelyeket területükről magukkal visz­nek. Én a művelődésügy te­rületén munkálkodom, talán természetes, hogy elsődlege­sen ilyen témák foglalkoztat­nak, és ilyen gondjaimat sze­retném a párt közvéleménye elé tárni. A kultúra, decent­ralizálásáról szeretnék szól­ni, nevezetesen arról, hogy az ország lakosságának négy­ötöde Budapesten kívül él, kívánatosnak mutatkoznék hát az erős centralizáció fel­oldása művészeti életűnk­ben. Rádió, filmgyár, televí­zió, szinkronstúdió mind Bu­dapesten van, hogy csak azokat a kultunafis műhelye­ket említsem, amelyek a színmüvészettel kapcsolato­saik. Jónak látnám a televí­zió, a filmgyár és a szink­ronstúdió egy-egy kihelyezett részlegének Borsodba telepí­tését. Ez annál is kívánato­sabb lenne, mert Miskolc környékén, Felső-Borsodban, ezen a jellegzetes és igen sűrűn lakott munkásvidéken sajátosabb profilt kaphatna a kihelyezett stúdiókban ké­szülő alkotások sora. Ezzel már jobb lenne például a munkáskörnyezetben játszó­dó, munkás témájú alkotások aránya, ugyanakkor a mis­kolci és borsodi művészeti élet is sajátos lendületet kap­hatna. Hasznára válna Bor­sodnak. és jót terme egész művészeti életünk tematikai arányainak is. — A decentralizálást borsodi viszonylatban, saját színházát tekintve, miként' képzeli? — Múlt a megyei partérte- kezteten is .jeleztem felszó­lalásomban, szeretnénk fo­kozni a Miskolci Nemzeti Színház megyei tevékenysé­gét. Ozdon, Kazincbarcikán, Lemnvárosban, Mezőköves­den es Sátoraljaújhelyen létrehoznánk egy-egy kis színházi centrumot, mintegy öt „kamaraszínházat”. A re­gi tájolási rendszer már el avult, új módszereket kell keresni. Ez az öt kamara­színházi hely nem művelő­dési házi vendégszereplés lenne, hanem igazi színház, ahol. egy-egy darabot több­ször is bemutatnánk. Példá­ul kivisszük A tanítónőt az egyik helyre; délután tarta­nánk egy előadást a helyi középiskolásoknak, este pe­dig a felnőtteknek. A Mis- kolctól távol lakó ifjúságot ilyen módon szervezettebb formáhan szoktatnánk a színházbajáráshoz. Elképze­lésünk szerint, a vidéki vá­rosok egy-egy, 20 kilométe­res sugarú kör centrumai lennének, ahová autóbuszok­kal lehetne behozni a közön­séget. Ezek számára is tari ­hatnánk ott külön előadáso­kat. Hangsúlyozni szeret­ném : nem tájváltozatokat, hanem teljes értékű előadá­sokat. Tervezzük, hogy más helyekről pedig külön autó­busszal, vagy vonattal hoz­nánk közönséget. Vélemé­nyünk szerint, így a munká­soktól sűrűn lakott borsodi iparvidék süritettebben kap­hatná. a szinházkultúrát, marit eddig, több kultúra jut­na a munkáskörnyezetbe, íbm) | Hetvenöt évvel ezelőtt, 1895-ben alakult meg az óz­di gyár zenekara, s az eltelt háromnegyed évszázad alatt a gyárváros ..(fúvósai” orszá­gos hírnevet, elismerést sze­reztek. A zenekar megalakí­tása Schuch Ferencnek, a munkás érzelmű szervező karnagynak a nevéhez fűző­dik, aki a megalakítástól közel négy évtizedig állt a zenekar élén. Az ózdi fúvószenekarra Schuch Ferenc hangszerelte 1918-ban az Internacionálét is, s ezeket a megsárgult kot­tákat ma is az ózdi Liszt Fe­renc Művelődési Központban őrzik. A Tanácsköztársaság leverése után sokáig keres­ték a kottákat, de a zenekar tagjai jól elrejtették, mond­ván: „lesz még idő, amikor újra látszhatják az Interna- cionálét.” Ez az idő, mint is­meretes, csak a felszabad u- . iás után érkezett el. A kar­nagyi pálca ekkor már Pa- i rizek Ferenc kezében volt, ben a gyors iparosodás és a tartalék termőterületek nagy­arányú hasznosítása — egy­idejűleg természetes vegetá- ció, például az erdőik meg­gondolatlan kiirtása — meg­változtatta a bioszféra egyen­súlyát, veszélybe sodorva azt a létfontosságú folyamatot is, amelyet a természet auto­matikus öntisztulásának ne­vezhetünk. De nemcsak kri­tikai elemzés, hanem vilá­gos programok is jellemezték az ülésszakot. Újdonságokat aht"“0ll mányos ülésszak más vo­natkozásokban is. Azokkal az új tudományos eljárásokkal ismertetett meg bennünket, a legilletékesebb és a leghite­lesebb tudományos fórumon, a szekcióüléseken, amelyek a világon másutt már alkal­mazásba kerültek, s hazánk is felkészült alkalmazásuk­ra. Ilyen például a mély- bányászat elméleté és gya­korlata, amellyel a föld kin­cseiben jelenleg szegénynek vehető országunkat olyan kincsekkel gazdagíthatjuk, amelyek a mélyebbre hatoló bányászkodá.s új módszerei­vel felszínre hozhatók és hasznosíthatók. Közelről érint bennünket, fogyasztó­kat. a hazai élelmiszertudo­mányi kutatás helyzete és új arányai. Az a kérdés példá­ul, hogyan lehet a már meg­termelt élelmiszer-any agkész- lelekel a lehelő legkisebb veszteséggel a leghosszabb ideig megőrizni' vagy az a kérdés, hogy miként lehet az említett készleteket új mód­szerekkel jelentősen növelni és az alapanyagokból a táp- lálkozástani szempontból leg megfelelőéi ■ élelmiszereket előteremteni S ha sorra vennénk mind­az! amit az Akadémián hal lettünk az automatizálás ha­za1 é„ nemzetközi helyzeté­ről. a mechanikai kutatások­ról, ér; feladatairól, a számi- I Méltó otthont ka p a KISZ-iskola A KISZ BORSOD MEGYEI Bizottságának csanyiki Ság- vári Endre Vezetőképző Is­kolája kitűnő környezetben, de meglehetősen szűkös kö­rülmények között végzi szép hivatását. Három megye — Borsod, Hajdú és Szabolcs — ifjúsági vezetői közül évente 000—700-nak nyújt eszmei­politikai és módszertani kép­zést, ezenkívül — a nyári hónapokban — 3500—40011 KISZ- és úttörővezető to­vábbképzéséről gondoskodik A tíz évvel ezelőtt kisebb feladatokhoz méretezve épüli iskola ma már nehezen tud megfelelni a vele szemben támasztott nagy követelmé­nyeknek. Mérlegelte ezt s KISZ Központi Bizottsága is, amikor nemcsak elvileg, ha­nem jelentős összeggel is hozzájárult e fontos ifjúság! i ntézmény korszerűsítéséhez. Az elvi és anyagi hozzájá­rulás birtokában a KISZ Borsod megyei Bizottsága — az iskola vezetőségének ja­vaslatait is figyelembe véve — kidolgozta a csanyik! KISZ-iskola fejlesztésének löbb évre szóló programját, amely a IV. 5 éves terv idő­szakában három ütemben va­lósul majd meg. Az első ütemben kerül sor az itt — egyelőre makettról készült fényképen — látható új, 80 személyes szálló, vala­mint ennek földszintjén ter­vezett 100 személyes előadó- és 4 tanterem megépítésére Ezzel egyidejűleg az iskola összes helyiségeinek távfűté­séhez olajtüzelésű kazánházat építenek és rendeznek be. (Ez a kép jobb oldalának előteré­ben látható.) Építését — a tervek szerint — tavasszal kezdik meg, és 1971 végére szeretnék befejezni. Megvaló­sítására körülbelül 6 millió forintot fordítanak. Az építkezés második üte­mében átalakítják a jelenlegi szálló épületét, amelyből kü­lönböző szakköri- és játék­helyiségeket képeznek ki; megoldják a jelenlegi főépü­let központi fűtését, és kor­szerűsítik az intézmény kony­háját. Végül a harmadik ütemben keiül sor az úttörő- és KISZ tábor, továbbá a KISZ téli továbbképző korszerűsítésére és bővítésére; a tervezett sza­badtéri színpad, a szükséges bekötő utak és járdák meg­építésére, valamint az intéz­mény egész területének par­kosítására. Ez tehát a terv, amelynek kivitelezési dokumentációit az ESZAKTERV — Dósa Károly és Tóth István tervezőmérnök jórészt társadalmi munkában — úgy is mondhatnék, KISZ- munkában — készítette, ille­tőleg készíti, s amely decem­ber elején teljes egészében a kivitelezők rendelkezésére áll. A tervek realizálását a BÁÉV a jó ügyhöz méltó megértéssel vállalta annak ellenére, hogy kapacitását úgyszólván teljes egészében lekötik a IV. 5 éves terv nagy borsodi beruházásai, minde­nekelőtt a nagyszabású la­kásépítési program megvaló­sítása. * NEM TUDJUK, gondolt-e rá a KISZ-bizafctság, hogy e nagyszabású, több évig tartó „ifjúsági építkezés” megvaló­sításából — mondjuk, a nyá­ri hónapokban — közvetle­nül is részt kiérhetne, részt vállalhatna az érdekelt me­gyék ifjúsága is! Meggyőző­désünk, hogy néhány ezer társadalmi munkaórával nemcsak gyorsabban, hanem olcsóbban is megvalósulna ez a szép program, amelynek során az iskola az ország legszebb ilyen jellegű intéz­ménye lesz. Arról nem is szólva, hogy a BÁÉV mun­kaerő-gondjain is enyhítene az ifjúság. Csépányi Lajos aki Sdhuch utódaként, közel két évtizedig dirigálta az óz­di gyár dolgozóinak zeneka­rát. Ezután Forrai György, majd Dóbisz István vette át a karnagyi pálcát, s néhány éve Gazsik György, a tehet­séges fiatal karnagy a ze­nekar dirigense. * Tegnap, szombaton, 14-an este 6 órai kezdettel — az ózdi kulturális hetek prog­ramjaként — került sor a jubileumát ünneplő ózdi fú­vószenekar hangversenyére Özdon, a Liszt Ferenc Mű­velődési Központban. A hangversenyt megelőzően Sárközi Ferenc, az ózdi nép­művelési intézmények iga/, 1 gatója köszöntötte a jubileu­mát ünneplő zenekar tagjai;, röviden ismertette az ózd i fúvószenekar történetéi, munkásságát, s köszöneté- fejezte ki a zenekar tagja’ nak, akik nyolcórai gyár munka után fáradhatatUr munkásai a kultúrának. E/ követően Béka Tivadar, a Özdi Kohászati Üzemek sza: szervezeti bizottságának ti i kára kitüntetéseket adott • a jubileum alkalmából a ze­nekar lúgjainak. A művelő­désügyi miniszter által adó mányozott Szocialista kulid ráért kitüntető jelvényt ka­pott Gyuxcsik István és id. Szurovi József, Szakszerve­zeti munkáért ezüst fokozatú kitüntetést Csobó László és Gazsik József, Szakszeri'«« zeti munkáért oklevelet id Orbán Dezső és Rózsa János kaptak. A fentieken kívül külön pénzjutalomban része­sítették Sárik István, a ze nekar legidősebb tagját, aki már 55 éve tagja az egytí* lesnek és Gazsik Györgyök a fúvószenekar karnagyát. Az említetteken kívül a ze­nekar további 12 tagja ré­szesült még pür/ite lomban. Tóth István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents