Észak-Magyarország, 1970. november (26. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-01 / 257. szám

* Wosérmtp, WSW. no*. % Céltudatos vízgazdálkodás Mils haszonnal A köztudatban a vízgazdál­kodás egyértelmű az öntö­zéssel. Pedig az öntözés csak egyik féle ennek az össze­tett tevékenységnek. A víz ugyanis kétféleképpen okoz gondot a mezőgazdaságban: ha nincs — vagy ha túl sok van belőle. A tervszerű víz- gazdálkodásnak az a felada­ta, hogy mindkét véglet ve­szélyének ele.iét vegye, s a növények fejlődését legjob­ban elősegítő, kívánatos mennyiségű vizet mindig a megfelelő időben biztosítsa.. Az idei rendhagyó esztendő mindkét káros véglettel szol­gált, s kétszeresen nehéz próbatétel elé állította a me- zőgaadasági szakembereket. Ezért volt különösen idő­szerű asz. a vízgazdálkodási tanácskozás, amelyet a na­pokban tartottak a Bogrog- z ágban, Kemézlőn, az Észak- magyarorszáigi Vízügyi Igaz­gatóság, s a Sátoraljaújhelyi járási Tanács mezőgazdasági osztálya közös rendezésében. A tanácskozásom a vízügyi és a termelőszövetkezeti szakemberek a közös termi- vnlőkiat határolták meg — az egész mezőgazdaság gyor­sabb iramú fejlesztése érde­kében. Szemléleti változás Msjdenekeäött saemWteti változások szükségeseik ah­hoz, hogy valamennyi mező- Saadauági üzemben kellőkép­pen érvényesüljön a szak­szerű vízgazdálkodás előnyös hatása. Ez volt a vezérgon­dolata Stéfám Márton, a víz­ügyi igazgatóság osztályw- zefcŐHSőmémöke előadásának. A mezőgazdasági üzemeik mónekmütt termelésfejlesztési lerv szerint gazdálkodnak, amelyben megjelölik, hogy melyik időszakban mélyek a lenni valók a különféle üzem- ágakban. Viszont — ritka ki vételtől éttekántve — a vízrendezési igény ötletszerű­en jelentkezik a nagyüze-' mekben is. Vízgazdálkodási fejlesztési terveket pedig csak elvétve találni még a termelőszövetkezetekben. Célravezető megoldás A leginkább célravezető megoldás az, ha a megfelelő adottságú szövetkezetekben önálló vízgazdálkodási ágaza­tot fejlesztenek ki. Ilyen módon megszüntethető az öntözés és a vízrendezés öt­letszerűsége, s lehetővé vá­lik hozzáértő törzsgárda ki­alakítása és annak folyama­tos foglalkoztatása. Az ön­tözés ebben az esetben csu­pán egy része az itt dolgozók tevékenységének, hiszen ez időszakos munka, az időjá­rási tényezőktől függ, hogy hosszabb, vagy rövidebb ide­ig kell vele foglalkozni. Az öntözési munkáikon túl a víz­gazdálkodási ágazatban dol­gozók feladata — amit eddig a legtöbb helyen elhanyagol­tak — az öntözőberendezé­sek karbantartása, a bels^á csatornák iszaptailanítása, gaztalanítása, .az üzemi úthá­lózat gondozása, az útmenti árkok tisztítása. Mindez egyúttal hatásos megelőző védekezés is a belvízveszély éllen. Soha nem szabad ugyanis megfeledkezni arról, hogy az öntözésre is sacdsStó csatornahálózatnak ugyan­olyan fontos rendeltetése csa­padékos időben a belvizek levezetése, a talajvíz szintjé- nek szabályozása. Az elisza­posodott csatornák nem aU Mmasak erre a céka. A belvizek megzabolázása Hogy ebből .milyen károk származnak, arra elgondol­/ ■ ; >v . .ÍV. rann rr a jo s oje fizetnék nyugdíjamból havonta ezer forintot egy V“ _ es e“°t“sérí a miskolci új szociális otthonban. Lesz-e erre lehetőség?” v„Eo5ia íí^fést ,rf.tta valaki papírra név nélkül azon a vá- s ejles/.tesi ankéton, amelyen vezető emberek válaszoltak a meghívottak kérdéseire. Mindenki feszülten várta, milyen választ kap a névtelen érdeklődő. Nem utasították el kereken. Azért kell így fogalmazni, mert ez az igény ma még kü­lönös es érdekes, de ha belegondolunk, az öregek új élet- orma iránti igénye fogalmazódott meg benne. Ez lesz a jö­vőben a lehető legjobb megoldás. Most szociális gondoskodás tekintetében is átmeneti kort elünk. Nagyon sok olyan öreg, elhagyott ember él köztünk, akiknek semmiféle jövedelmük, elfogadható nyugdíjuk nincs. Egyetlen mentsváruk a szociális otthon, ahol intézeti formák közt gondoskodnak róluk. Ez az intézeti jelleg azonban bár­mennyire is jó, mert megad mindent, mégis kényelmetlen a kényszerű összezártság miatt. Anyagi eszközeink azonban nem teszik lehetővé, hogy jelenleg más formát vezessünk be. A- Jövő azonban az úgynevezett nyugdíjasok házáé. A név­telen érdeklődő még csak az első fecskék közé tartozik, aki 1T1aga sem biztos míg benne, reális-e kérése. Hazánkban ma már minden felnőtt férfi és a nők fele dolgozik, tehát nyugdíjjogosult. Mire megöregednek, nem ősznek kiszolgáltatva sem gyermekeiknek, sem állami segít- ,SsSet nem igényelnek. A lehető legjobb megoldás az lesz, ha '■hűlnek majd olyan házak, ahol egymást nem háborgatva ’'“'ön szobát vehetnek igénybe, s nyugdíjukért megfelelően Vádaskodnak róluk. 'ügy tervezik, hogy az év végén remélhetően végre át- “üásra kerülő miskolci szociális otthon fokozatosan ilyen nyügdíjasok házává alakul át. Mindenesetre sokkal emberségesebb, jogilag és erkölcsileg tisztibb iTKv'oldás les-, mint a sokszor balul sikerülő eltar- *d3i szerződések. A. I. kozható példát említett Bod­nár Sándor, a vendéglátó kenézlői -Dózsa Tsz főmező­gazdásza. Az idén lehullott szokatlanul soli csapadékot az eliszaposodott és gyomos csatornák az ő földjeikről sem tudták levezetni, s emi­att még most, a sok hete tar­tó őszi szárazság után is 250 holdon van pangó belvíz. Az évről évre terebélyese­dő csatornahálózat állandó karbantartása, tisztítása csak megfelelő gépesítéssel végez­hető el. A fenntartási mun­kákhoz szükséges nagy telje­sítményű gépeket azonban külön-külön nem, szerezhetők be a mezőgazdasági üzemek. Elsősorban a vízgazdálkodási társulásokra vár ez a fel­adat. A megoldás legcélsze­rűbb és leggazdaságosabb módja az volna, hogy ame­lyik vízgazdálkodási társulat kötelezi magát a működési területén levő üzemi és üzemközi csatornahálózat, s a vízrendezési műszaki be­rendezésék fenntartási mun­káinak elvégzésére, az a szükséges gépeik vásárlására kapjon külön állami támoga­tást. Hiszen a céltudatos víz­gazdálkodás kettős haszna végeredményben a népgaz­daság nagyobb mérvű gyara­podásában jelentkezik. Béréi® Jéaseí SIÍűiíÉ A Kiskun Tsz-ben a meglevő, de használaton kívüli épületekbe — j ebbed az évben, kísérleti jelleggel laskagombát telepítettek. A kísér- | íetí eredmények azt bizonyítják, hogy nagyobb volumenben is ér- í elemes foglalkozni a gombatermesztéssel. Képünkön: Gere Jözseíné j bemutat egy jélfejlett gombatövet. A Rudabányai Vasércbá­nya és Dúsítómű termelésé­ben az elmúlt négy év során jelentős. szerkezeti változás következett be, részben a re­form bevezetése, részben pe­dig geológiai és más okok miatt. A barnavasérc ter­melését például 15 százalék­kal csökkentették. A változások miatt az üzemnek 18 millió forint ter­melési érték kiesése lett vol­na, azonban a dúsított vas- . érctermelés 17 százalékos növelésével és más terme­lési ágak fejlesztésével az üzem termelési értékét a korábbi szinten tudták tar­tani. Ez azért is figyelmet érde­mel, mert közben a létszámot 10 százalékkal csökkentették. Rekordok hete OK U-ben 1.070 elején az LKM 95 ezer tonna öntecset kért az ÖKÜ-től, amit az előzetes tervek alapján asz. ózdiak nem tudtak vállalni. Az ózdi durvahengermű évi nagyja­vítása, majd az azt követő hónapok nem valami jól si­kerülteik: Ózdom. Üzemzavar üzemzavart követett. Ebben az időszakban az ÖKU dol­gozói mégis szállítottak ön­tecseket az LKM-nek. A di­ósgyőriek ebben' az évben eddig 80 ezer tonna öntecset kaptak Ózdról. A nehéz idő­szakban viszont, hogy az óz­di ftaomsorazatok anyagéba­Fillérekből—milliók — Mondd, makor utoljára egyfdienest? — Nem is emlékszem. ’Vün olyan egyáltalán? Ügy tu­dom, csak kétfillőres van, de azt sem láttam évek óta. A kérdés a vasúttal, köz­vetlenül a másfcoká vontatá­si főnökséggel függ össze. A kongresszusa versenyről szó­ló értékelésükben ugyanis ez szerepel: minden tonna súlynak 100 kilométerre való szállításánál 1 fillémyi haj­tóanyagot, energiát takarí­tottak meg Egy fillér jetentőkteJen összeg. 100 kilométer nagy távolság S egy tonnával 100 loilamébent keli megtenniük, hogy 1 fillér értékű értéket takarítsanak meg S hogyan? — A villamos mozdonyok­nál — hangzik a válasz — úgy lehet takarékoskodni az energiával, hogy például ki­használják a lejtőket. A gőz- mozdon y okn ál okosan, ész­szerűen kell tüzelni, keverni a szenet, s ha poros, locsol­ni. És mit hoz ez a fegyelme­zett munka? A kilenc hónap alatt 437 000 forintot! A Lenin Kohászati Mü­vekben az értékeket csak milliárdokban lehet kifejez­ni. — Mit gondolsz — kérdez­ték —, számít valamit ötven kiló koksz a nagy gyárnak? A gyúr nagyolvasztó mű­vében ugj'ands minden ton­na nyersvas gyártásánál 50 kiló kokszot takarítanak meg. Ezek az ötven kilók az év kilenc hónapjában 20 millió forint megtakarítást eredményeztek. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy ez jelentős részben a BÉM, az érctömörítőm ű munkájának az érdeme. Ám a megtakarításban 10—20 százalékig közreműködnek a kohók dolgozói is. A nagyolvasztóban keve­sebb ember dolgozik, mint amennyire szükség van. Volt, s talán mast is van rá eset, hogy két ember három helyett dolgozik. Kemény munkával — a szénhőmér­séklet növelésével, a póttü­zelésű anyagok használatá­val, ősszaefogtalva — a tech­nológiai fegyelem betartásé­val érik el a nyersvas min­den tormájának gyárfásánál a koksz megtakarítását. Vegyünk a Jseaünk-be egy parányi csavart. Általában van rajta egy horony, aho­vá a csavarhúüjót illeszthet­jük. Az ongai gyárban ez úgy készül, hogy az egyik gór} elkészíti a csavarfejet, a máik két gép kifűrésaeilá a hornyot. Szilágyi Ferenc, a tsaerszámüaem vezetője egy szerkezetet készített, ennek eredményeiképpen a gép nemcsak a fejet, hanem a hornyot is elkészíti. Az első kísérleti műszakon 15 000 darab csavart gyártottak le, kiváló minőségben. Egy csavarnál talán ki sem lehet számítani a meg­takarított értéket. De ha fi­gyelembe vesszük, hogy két gép helyett egy gép csinálja, és hogy évente egymilhárd háromszázmillió csavarról van szó, akkor ez már sejtet valamit a megtakarításból. Itt még roppant sok meg­takarítási lehetőség van. A csavarok nagy részét forgá­csolással készítik. Ez az anyag kétharmad részét elvi­szi. Színesfémek esetében pedig igen költséges dolog. Ügy vélik, sokkal olcsóbb lenne néhány ócsika gépel el­dobni, s újat beszerezni, amely forgácsolás nélkül, saj­tolással készítené a c'-n-n-o- kat. Két-három évvel ezelőtt az országban három helyen — köztük Sátoraljaújhelyen —' kocsibontó üzemet hoztak létre. — Amíg a kocsibontó nem volt — mondják a MÁV miskolci Igazgatóságon — a kiselejtezett vasúti kocsikat és egyéb berendezéseket át­adtuk a KAV-nak. Beolvasz­tották az acélművek. Ez év 9 hónapjában 9 millió forin­tot kaptunk a KAV-tól ócs­kavasért, mivel adagolható méretben adtuk át. Az anyagokból kiválasztják azokat, amelyek kevés javí­tás után ismét beépíthetők, így hárommillió forintot nyertek eddig. Korábban a szétbontott vagoné*: faanya­gát tüaedőanyiagkécrt haszno­sították. Most egy készét fel­használják ja/vftásra. s így 200 köbméter új fenyőfát takarítottak meg. ISÜttliiiiü A vasgyárban, a Lenin té- ; ran van egy többemeletes j épület A kívütáHök úgy vél- j hetik, hogy ez csak az ad- j rrsinisztrációt növelheti. Pedig létrejöttét a takaré­kosság indokolta. A gyár több százmilliós fejlesztést végez évente. Megtervezéséért a különféle intézetek több tízmillió fo- -ríntot „vittek el’’. Igaz, van­nak tervek, amelyekkel vál­tozatlanul neves intézetek foglalkoznak. Ezek azonban nem szívesen foglalkoznak kisebb résztervekkel. Nos, a gyár tervezőgárdája évente sok milliót takarít meg. Vannak kihatások, amelyeket nem is lehet forintban le­mérni. A nemesacél-hengermű oszJopcsamokos alagsorának tervét, például ez a kollek­tíva készíti el. Ennek ered­ményeképpen az ÉAÉV em­berei és kz álvállalkozók té­len itt dolgozhatnak. Ili Egy fillér, egy horony, né- j hány kiló koksz jelentékte- lennék, semmiségnek látszik. I Mégis, ha törődünk vele,. ha j magunkénak érezzük a vas- i utal, az üzemet, az intézetet. '■ millió forintokat megtaka­ríthatunk. Sok ezer ember ! munkája van ezekben a i megtakarításokban. Száz és ezer lehetőség van | még a takarékosságra. És ha mindenki csak egy kicsivel jobban törődik a közös tu­lajdonnal, ha csak egy ki­csit is több hajtó- és" fűtő­anyagot, nyersanyagot és energiái: megtakarítunk, miit lies és milliárdos értékkel gazdagszik népgazdaságunk. Csorba Barnabás fását biztosítani tudják, az LKM szállított Ózdra 18 ezer tonna bugát. Szép kooperá­ció ez a két patinás vállalat között. Ebben a hónapban kama­tozik Özdon a durvahenger­mű évi főjavításával történt átszervezés, átalakítás. A na­pokban már hírül adtok, hogy a hét első két napján rekordok születtek a durva- hengerműben. Csütörtökön újból megdöntöttük a gyár­részleg dolgozód ezeket a ki­emelkedő eredményeket is. Természetesen a blokk sor rekordja maga után vonja a többi gyárréssteg termelési rekordját is. Október 30-án az acélmű 108,2 százalékon állt, és ter­mészetes az is, hogy több meleg öntecset nyújtott a blökksori dolgozóknak. Ez viszont azt jelenti, hogy a finomsorozatokat ellátó buga­sor is terven felül termek Október 29-én a büókksor 700 blokkot hengeréit el, a fimomthengermű részére re­kordjavítással 505 darab ön­tecset készítettek bugára. A blokksorok 103 százalékos, a bugasorok 105,8 százalékos tervteljesítéssel végeztek ok­tóberben. A finomhengermö- nél a drótsorozaton 640 ton­nás tervelőirányzat mellett 765 torma 8 mm-es henger­huzalt tudtak termelni Ez a napi eredmény 111.9 száza­léknak felel meg. Havi tere vüket figyelembe véve most a sorozat a 105,3 százalékon áll. A nehézipar ózdi fellegvá­rának dolgozói ilyen jelentős sikereket érnek el a X. párt- kongresszus tiszteletére. V. 7. A kongresszus ti sztéléiére Gépeket síp! fel egy Irinád Jelentős felajánlások szü­lettek az MSZMP X. kong­resszusa tiszteletére az on- gai csavarárugyárban is. A TMK-műhely egyik brigádja például azt a váll akist tette, hogy tizenöt gépet teljesen felújít, ezzel is segíti a fon­tos munkaeszközök további kihasználását. Old óber elején kezdett hozzá a brigád e műn ki vho7„ s úgy tervezik. hofív év vé­Rére befejezik a ^ép6i\ fel­újítását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents