Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-11 / 239. szám
ÉSZAK MAGYARORSZÁG 4 Vasárnap, 1970, ©ki 11Á:i elkötelezett művészetet támogatjuk A gyöngyhangok ára A pari kongresszusi tézisei között azt is olvashatjuk, hogy továbbra is fontos politikai és ideológiai feladatnak kell tekinteni a közízlés formálását és a továbbiakban is „a népünk és az emberiség alapvető kérdéseiben pártosan állást foglaló szocialista-realista közéleti érdekű, elkötelezett művészetet támogatjuk”. len. mindössze kétforintos Ez a kongresszusi tézis egy hosszú évek, óta alkalmazott es igen hasznosnak bizonyult müvészeipolitika. folytatására szóló útmutatás. Művelődéspolitikánkban már több esztendeje következetesen alkalmazzuk a támogatás, « tűrés, a tiltás és a tájékozódás elvét, azaz különböző művészeti termékeket, irányzatokat, törekvéseket a szocialista. allam és társadalom erkölcsi és anyagi erejével segítünk, másokat, amelyek •kevésbé értékesek a szocialista-realista közéleti érdek és a pártos elkötelezettség szempontjából, eltűrünk, azaz, nem emelünk kifogást ellenük, de különösebb támogatásban nem részesítünk. A káros szemléleteket hordozó, ellenséges töltésű műveket eltanácsoljuk művészeti kóz- étetónkből. A negyedik kategória, a tájékozódás tulajdonképpen nem széles társadalmi rétegeket érint, hanem azt jelenti, hogy bizony«; alkotásokat, amelyeket nem' támogatunk ugyan, és nem is tartjuk szükségesnek semmilyen formában köz- kinccsé tenni, szűk szakmai körökben, szoMmai tájékozódás végett, teszünk hozzáférhetővé. A kongresszusi tézisek egy korábbi fejezetében az az. útmutatás olvasható, hogy az efeí minden területén növelni keß, a, szocializnms aktiv temetnek megbecsülését, erősítem azt. a közszettemet, amelyben, a társadalom pozi,~ tk> erői, a szocializmus hívei a hangadók. Természetes tehát, hogy kulturális etetönk- ben is, az embereken tál msoknt a műveket, alkotásokat támogatjuk, amelyek a szoaaMzmus pozitív erőinek művészi formában történő jelentkezései. Kulturális és szellemi életünk gazdagodásával növekszik a művészeti alkotóműhelyc-k jelentősége, a mert a párt formai, stálárte kérdésekbe nem avatkozik szervezeti rendszabályokkal, a közízlés formálásának po- lUAkai jellege még nagyobb hangsúlyt kap. A művészetek élvezői körében sokszor elhangzik olyan kérdés, miért kei*üj például egyik-másik fajta könyv az átlagosnál többe, vagy miért van felár egyikmásik színházi produkció belépőjegyéhez. miért sújtja az állam kulturális járulékkal, az úgynevezett giccsadóval a művészileg kevésbé értékes produktumokat, és így tovább. Az elmúlt évben rendszeresített kulturális járulék, illetve az egységes állam; kulturális alap megteremtése nagyrészt választ ad ezekre a kérdésekre, ugyanakkor messzemenően tükrözi a bevezetőben említett kongresz- szusi tézist, illetve annak' már előzetes gyakorlatát, Felbecsülhetetlen összeget fordítunk kultúrára. Elég példaként említeni a színházjegyek áfát. amelyek csak egy kisebb hányadát jelentik'az egy nézőre jutó előadási költségnek. Elég említeni a komoly zene támogatását, a könyvkiadást, a képzőművészetnek juttatott segítési. A közönség az eseteknek csak kis hányadában érzékeli, ha szocialista államunk kévéssé támogat valamilyen produktumot. A kulturális járulékkal terhelt egyes iparművészeti termékeknél a vásárló például nétn érzi az előállító vállalat. nyeresegcsökkenését, ha netán ezeket az árukat keres! a boltban, és jelentéktetöbbletdijat fizetett eddig az a színházlátogató, aki az eszmeileg, tartalmilag kevesebb támogatást kívánó előadásokat tisztelte meg látogatásával. Aki pedig a mozikban csak a kalandfilmekre kíváncsi, csak az eszmeileg Közömbös, vagy éppen idegen, látszólag politikamentesen .szórakoztató alkotásokat nézi, ritkán gondol rá, hogy ennék a filmnek kevesebb támogatás jár, ezért a bevételből kisebb hányad jut a forgalmazó vállalatnak, mint a tartalmilag értékes filmek esetében, holott a néző mindenféle kategóriájú filmnél ugyanannyit fizet a jegyéért. Talán a könyvkiadásban vehető észre leginkább, hogy a ponyvák, a félponyvák, a bestsellerek ára valamivel magasabb, mint amennyit a kötet kiállítása, és tartalma megérne, de ezeknek a tulajdonképpen csak megtűrt, írásoknak bevételéből jut rá pénze az államnak, hogy értékes müveket nagyon olcsón jelentessen meg, a halhatatlan alkotásokat olcsó sorozatokban tehesse közkinccsé, és a nagy értékű irodalmi alkotások vászon- burkolatú és egyéb, magas színvonalú kiadásait is mesz- sze a. világpiacon szokásos ar alatt kúrálhassa az értékekre vágyó közönségnek. Kilencvenkilencedik alkalommal lépett közönség elé ezzel a műsorával Tompa László, a sepsiszentgyörgyi székelj' színház művésze. A budapesti Egyetemi Színpad pedig már kitűzte a három számjegyű jubileumi est dátumát is. Kosztümös, látványos színpadi játéknál is nagy sikernek számít a szá-' zas széria. S lám, nehéz veretű versekkel, együttgondolkodásra késztető prózával egyetlen ember kelt ennyi estén át megújuló érdeklődést Tompa László teljes odaadással azok szolgálatába szegődött, akiket megszólaltat, Műsora ezért több válogatott irodalmi szemelvények igényes előadásánál. Apáczai Csere Jánostól Tamási Áronig, Tudor Arghezi- től Oetavian Gogáig mind, akiket idéz, arról vallanak, hogy egy sajátos földrajzi Ez a gyakorlat a kongresszusi tézisek szellemében továbbra is érvényes, és minden bizonnyal tovább finomodik, csiszolódik. A kongresszusi iránymutatást valóra váltva fokozottabb támogatást kell kapniuk a szocialista-realista közéleti érdekű, elkötelezett művészeti alkotásoknak, még akkór is, ha a rájuk fordított támogatás emelkedik, és fokozottabb kedvezménymegvonásnak, tovább csökkentett támogatásnak kell jutnia az eszmeileg’ érdektelen produktumoknak. Tovább kell finomítani a kulturális járulék behajtásának, majd hovafordításának már eddig megkezdett és jónak mutatkozó gyakorlatát, és még következeteséb- ben kell fellépni kritikai hangvétellel, ha kell, kemény, tiltó szóval és rendelkezéssel a különböző helytelen nézetek, az eszmeileg káros művészeti megnyilvánulások ellen. Népgazdaságunk sokrétű gondjai között jelentős helyet foglal el a kultúra támogatása, s ha gondosan megnézzük, mint ahogy gondosan kell megnézni, hogy szűkös anyagi lehetőségeinket e vonatkozásban mire használjuk fel, úgy e kongresszusi útmutatás nagyon fontos számunkra, mert támogatásunkból — erkölcsiből és anyagiból egyaránt — csak a szocialista-reálista, közéleli, érdekű elkötelezettet részeltethetjük. Benedek Miklós történelmi közösségben egymás mellé rendelt, különböző anyanyelvű emberek egyetértése korokon, s határokon át messzeható példa lehet. Egymást erősíti Misz- tótfalusi Kis Miklós és a róla drámát író Németh László, Mik«; Kelemen és Ap- riíy Lajos, , a zsoltárszerző Szenei Molnár Albert és a Korunkat szerkesztő Gaál Gábőr mondanivalója. Az előadó szerkesztői érdeme nem kisebb, mint művészi tehetsége. Szervesen egy műnek ható. több szó- lamú oratóriumba tudta ösz- szehaingolni az egymást követő századokból, különböző műfajokból — országgyűlési törvény, vitairat, napló, vers. dráma, novella, modern publicisztika — való részleteket Szándéktalanul hatásos érWel szolgált ez az előadóest abban, az ismét gyűrűző A csendet, ami befészkelte magát a vastag falakba, zongoraakkordok törik meg. Aztán egy másik teremből hegedűhang kúszik elő, lágyan vibrál a levegőben. A hangok megfordulnak a lépcső- házban, s a vastag falak szinte magukba isszák. Hirtelen megtörik a zene, de pár pillanat múlva újra felhangzik a csendben. A Bartók téren, a Zenepalota épületében, mindez — a zene és a csend eggyé ötvöződött. Hiszen'az elmúlt húsz esztendő alatt sok százan ismerkedtek itt a zene szép mély titkaival. Gyakorolni, gyakorolni Az idén húszesztendős Bartók Béla Zeneművészeti Szak- középiskola tanulói látszatra miben sem különböznek 14— 18 esztendős társaiktól. Az utcán éppoly bohókás-ko- moly fiataloknak nézik őket, mint a többi tizenévest. Pedig életmódjuk sóikban eltér a többiekétől. — Sokan azt hiszik, mi csak „lötyögünk” az iskolában, mert csak „zenészek” vagyunk. Pedig, ha tudnák, mennyire tévednek! -— tolmácsolta, mint inkább panaszolta a téves közhiedelmei. Komlósi Zsuzsa. A többiek tényekkel támasztották alá szavait. — A .körismereti tárgyakon kívül tanuljuk a zenét. Hetente, a gyakorlásokat nem számítva, átlag 35—40 óránk van. S olykor bizony, a késő éjszakába nyúlik, mire hazamegyünk. Néha olyan fáradt vagyok — mondta Címer Zsuzsa —, hogy elalszom a könyv mellett, —■ Pedig a zeneóráin már csak prodtótóintmk kall — vette át a szót Tóth Gabon — Mindazt, amit nehéz és* fáradságos múlásával „csiholunk” ki magunkból a gyakorlásokon. Amikor ki tract— ja, hányadszor játszón» ugyanazt, egyszer csak, azt veszem, észre, hogy üettáradtam. De nem lehet abbahagyni Olyankor skálázó® kezdek; megpróbálok gyöngy- hangofeat kicsatoi a trombitából. A többiek bólogatnak. A fekete hajú Címer Zsuzsa szinte önmagának mondja: — Gyakorolni, újból csak gyakorolni. Tíz-tizenkét évi tanulás után sem mindig örömünnep. De muszáj. A séta és a nagy zenészek — Nagy zenészekről olvastam — meséli Tóth Gábor —, hogy azt vallották: annyi vitában is, hogy modem korunkban indokolt-e régi irodalommal terhelni a diákokat az iskolában? Sárospatakon sok gimnazista ült a nézőtéren, épp a leginkább érdekelt évfolyamokból, 3 • egyöntetűen lelkes - reagáló - ! suk azt bizonyította, hogy ma is eleven hatásúak a ré- i gi irodalmi értékek, s szépségük élő hangzásban érvényesül igazán! A több évszázada megfogalmazott humanista mondanivaló a gyorsuló időben sem veszített érvényéből. A szó legnemesebb értelmében példás pedagógiai tett is Tompa László vállalkozása. Örömünkre szolgál, hogy a közeljövőben, november 2- án Sátoraljaújhelyen, a művészeti hetek során újra elhangzik ez a méltán sikeres műsor. Berecz József AK*C »TV AH* Nem néznek rám a ísaeangob elvesztették hanKfulca-t. a virágok elvesztették színüket, lm, esdeklóen kerdezem: Miért vsm ez? Miért van ez? ., -£s> a Nap meghallgatott, s tükrének csókot adott, A harangok összeverik fókájukat. A virágok távolokkal poharaznak. Hangok évada dúl. Színek évada dúl. Minden jól van. Minden jól van. Nem néznék ram! — S ezt úgy rikoltom, mintha nem vótoa semmi dolgom. MIN ÁLUNK VANNAK FENYVESEK 33 33 Tompa László előadóestje Sárospatakon időt , töltenek sétával, mint amenyit gyakorlással. Számunkra, szakközépiskolások számára, ha komolyan vesz- szük, amit csinálunk, mindez egyelőre álom. — Lehet, hogy frázisnak tűnik, mégis igaz: szigorú időbeosztással kell élnünk. Még így is nehéz. Mozira, olvasásra nagyon kevés időnk marad — mondta Komlósi Zsuzsa. — Sok mindemről le kell mondanunk, de hát vállaltuk. S a zene kárpótol mindenért. Engem legalábbis. Abban szinte valamennyien egyetértenek, hogy a fárasztó. kimerítő és időt igénylő gyakorlásnak is megvan a maga szépsége. Amikor belemerülnek a zenébe, szinte más világban élnek. S ezért az örömért olykor, ha nem is könnyedén, de lemondanak a sétákról, a táncról és a moziról. Mert másképp, bizony, nem megy Legalábbis nem úgy, ahogy szeretnék. — Persze, a lehetőségeken belül igyekszünk mindenre időt szakítáni — folytatta Gábor. — Időnként gyalog megyek haza. — No meg szükség is van ám az aktív kikapcsolódásra — mondta Komlósi Zsuzsa. — A spqrt jót tesz. — Csak ne járj úgy, mini a múltkor — céloztak a többiek, Zsuzsa bekötött kezére. — Labdajáték közben ütötte meg — magyarázták. Zongorázni pedig nem lehet sérült kézzel. A beszélgetés önmagukról az iskola névadójára, Bartók Bélára terelődött. Nehéz, nagyon nehéz megértem Bartókot. Ebben valamennyien egyetértettek. De abban is, hogy Bartpk zenéje csodálatos. Egyszerűségéi csodálom — Sokáig nem értettem —■ vallott Címer Zsuzsa. —Egyszer megengedték, hogy beüljek egy nagy zenekarba. A Kékszakállút játszottuk. Akkor, ott, nagyon közel kerüli hozzám. — Én egyszerűségét, emberségét csodálom. Azt, hogy a népzenét be merte vinni a koncerttermekbe. Számomra ő az eszménykép, az utolérhetetlen. Komlósi Zsuzsa vallomása volt ez. S ebben benne volt az is, amit egyikőjük sem mondott ki, de kiérződött minden szavukból: a remény, hogy egyszer, talán, a koncerttermek dobogójáról az ő játékuk szerez örömet az embereknek. De ha nem így történne is, nem vész kárba a sok-sok esztendő, ar/ éjszakákba nyúló gyakorlás. Nem, mert gazdagabbak let • lek azzal, amit a zene tad nyújtani. Kifelé menet ismét zene- hangok kísértek. A gyakorlótermekben, ki tudja, hányadszor játszották már ugyanazokat a dallamokat. Mert a gyöngyhangoknak, a mindent feledtető zenének, a játék nak megvan a maga ára. Kint sütött a nap. Az emberek rohantak az utcán, s csörömpölve elhúzott egy villamos. Csutorás Annamária Cikkünk nyomán V itafórum az ózdi közművelődésről Október 4-én, vaiSánnap Kell-e a kultúra az ózdiaknak? című cikkünkben a gyárvánros mozihelyzetóró I írtunk. Egy évvel ezelőtt avatták az új művelődési házat Özdon, a Béke-telepen, azonban az új létesítmény a várakozás ellenére nem eredményezte a mozikínálat és a moziválaszték növekedését. A Liszt Ferenc Művelődési Házban ugyanis félére csökkentették a vetítési napok számát, hogy ugyanazt a filmet másnap az új művelődési házban vetíthessék. Az Ózdi Népművelési Intézmények igazgatója az érdeklődés hiányával magyarázta ezt a vitatható intézkedési; Cikkünk megjelenése után érkezett egy statisztika a MOKÉP-től, amely szintén a filmek iránti érdeklődés megdöbbentő alacsonyságát igazolja. Hazánk 73 városában értékelték az egy lakosra jutó morilátogatást, s Ózd a legutolsó helyre került. Az értékelés a tavalyi adatok alapján készült, s az igazsághoz tartozik, hogy az idén az elmúlt évinél is kevesebben mentek moziba. Kultúrpolitikai szempont ■ böl helytelenül, gazdasági okokkal indokolva — s természetesen az igénytelen Béggel —, a mozikínálat további csökkentését tervezik Ózdon. Mi az óka, hogy az ipari városban egyre kevesebben veszik igénybe a művelődési házak „szolgáltatásait”? Valóban az igénytelenséggel, az emberek „bezárkózásával” van baj? Vagy esetleg a művelődési házak kínálatának választéka, gyakorisága, vagy a kínálat módja nem felel meg az igényeknek? Cikkünk megjelenése után ebben az izgalmasnak, ugyanakkor érdekesnek ígérkező témában vitafórumot kezdeményezett az Ózdi Népművelési intézmények igazgatósága. A vitára kedden, 13-án délután 3 órakor kerül sor a Liszt Ferenc Művelődési Központban. A pedagógusok helyzete Sátora íj au jhe lyeii A Sátoraljaújhelyi városi Szakszervezeti Bizottság a napokban értékelte az 1969— 70. tanévi munkaterv teljesítését, és meghatározta az 1970—71-es tanév legfontosabb teendőit. Segítették a pedagógusokat a lakásépítési hitel juttatásban, 1969-ben 230 ezer forintot osztottak ki az oktatási és technikai dolgozóknak jutalom és rendkívüli feljebbsorolás címén. Ezzel az összeggel csak minimálisan egészítették ki az oktatási dolgozók alacsony bérét. Mivel Sátoraljaújhelyen az országos átlaghoz képest magasak a szabadpiaci arak. a pedagógusok reálbére alacsonyabb, mint a jobb áruel- látottsággai és alacsonyabb árszínvonallal rendelkező vá. rosok pedagógusainak reálbére, A bizottság saját pénzügyi keretéből a pedagógusok egyszeri étkezési hozzájárulását 1 forint 57 fillérről 2 forintra emelte az elmúlt tanévben.: 20 pedagógus családnak saját szervezésben biztosított üdültetést. Az eredmények ellenére sokat kell még tenni a sátor, aljaújhelyi pedagógusok élet- s munkakörülményeinek javításáért. T. J,
