Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-06 / 234. szám

Ke«íd, I^TQ. 6, ÉSZAK-MAOYA&OSSZAG 3 Az emberi boldogság építői — A társadalmi felemel- hetRés olyan szakaszába, ér- tÁMck, amikor a fejlődés mi­nőségi. tényezői kerültek elő­térbe. Ilyen folyamat bonta­kozott ki Miskolcon is. s ez tudományosán megalapozol I tevékenységet igényelt és igényel. igéimé! feleltek Dr. Havasi Béla, a Mis­kolci városi Pártbizottság el­ső titkára mondotta ezt teg­nap, a Lenin Kohászati Mü­vek kommunista küldöttei­nek partértekezletén. A kér­dés az, hogyan gondolkoznak a kohászok, megértek-e a lehetőségek, a párt politiká­jának folytonosságát, a foko­zódó igényeket kifejező el­járások teljesítésére. A gyár ki aiapszervezetének 143 küldötte egyenként és kol­lektiven is erre igennel fe­lelt. Az értekezlet voltakép­pen egy nagy felmérés volt. Dr Havasi elvtárs igy érté­kelt: — A Lenin Kohászati Mü­vek a IX. kongresszus óta végzett munkáját pozitívnak taxijuk. A gyár vezetői és deigozoi a határozatokat jól, értelmezve teremtették meg a politikai és gazdasági munka egységet, dinamikus fdßödest tudtak etérni. Elzt támasztja alá az érte­kezletre készített bő írásos anyaag. ívlegt adjuk belőle, hogy a gyár a III. ötéves tervben 27,5 százalékkal nö- wetee a termelési értéket, 120 százalékkal az exportot, s az elmúlt időben 80—90 száza­lékban. most pedig a több- 'ermelést teljes egészében termelékenységgel biztosítja, 'hőbb kezdeményezés — pél­dán! a korszerű vezetőkép­zés itt „született”, amely or- stegosan kibontakozott. Szer­vezetileg is sokat erősödtek a partszervék, hiszen a. párt­tagok száma a múlt év vé­gére elérte a dolgozók 21,5 százalékát. Koszti Lajos, a nagyüzemi partbizottság titkára a veze- töségválasztó taggyűlések ta­pasztalatairól szólva elmon­dotta, hogy — többek között az idősebbek nyugdíjba tá­vozása révén — közel egy- harnradával felfrissült a pártvezetés, s több nő ke- rült be. Majd így folytatta: — A politikai munka sar­kalatos kérdése a tömeg- kapcsolat. Fontos eszköze en­nek a vállalati és különösen a pártdemokratizmus. As előrehaladás még lassú, oly­kor sok a formális vonás, s nem mindig abban kérjük ki a tagság véleményét, ami a legfontosabb. rr Őszinteség nyíltság B. Nagy Sándor osztályve­zető terjeszti vitára a párt- bizottság állasfoglalását, a kongresszusi irányelvekkel, a szervezeti szabályzat módo­sításával kapcsolatosan. Élénk vita bontakozik ki. A kohászok — a tőlük megszo­kott őszinteséggel, nyíltság­gal —, a gyár valamennyi dolgozójáért, s az egész tár­sadalomért érzett felelősség - érzettel fejtik ki véleményü­ket. Álláspontjukat így tóiét summázni: a diósgyőri kom­munisták a. legteljesebb mértékben egyetértenek a párt. leül- és belpolitikájával, s a legteljesebb mértékben támogatják azt. Ügy véle­kednek, hogy még tovább kell erősíteni a munkásosz­tály vezető szerepét, a mun­kás-paraszt szövetséget. He­lyeslik, hogy a rátermett rf- ják 18 éves kortól tagjai le­hetnek a pártnak, és java­solják, hogy az ifjúság ne­velését az egész nép ügyé­vé kell tenni. Sok dolgos kézre van szükség N em panaszkodhatunk az októberi időjárásra — mondták a szövetkezeti gazdák a minap Fancsalon —, teljes lendülettel dolgoz­hat gép és ember. Mezőkö­vesden. Mczöesáton, Hejőpa- pihan. Mithin jártunk az el­múlt napokban: mindenütt a munka lázától égtek: teljes erővel folyt a betakarítás, szántás-vetés és tegnapi ér­tesülésünk szerint sok he­lyen dolgoztak vasárnap is. Nehéz esztendeje volt me­zőgazdaságunknak: a szeszé­lyes időjárás, az esőzések sok veszélynek tették ki gazdag­nak ígérkező termésünket. Ezeket a heteket hát min­denütt arra használják fel, hogy — pótolandó amit csak lehet — utolérjük magunkat, megteremtsük a jövő évi ter- ir>"s alapjait. Sok dolgos kézre van szükség, minden er:V ;>z őszi műnki>feladatok teljesítésére kell összpontosí­tani. Erről volt szó a minap azon az országos értekezleten is. '»vélvén dr. Dimény Imre mező......,;s élelmezés­ügyi lálékoztatta a szakemb: --’el és a sajtó képviselőit az élelmiszergaz­daság helyzetéről és az őszi munkák állásáról. A helyzet a mostani szép időjárás elle­nére is nehéz: nemcsak a nyárról áthúzódott munkákat kell befelezni, hanem mer kel! birkózni a kapásnövé- nyek későbbi éréséből adódó (ennivalókkal is. A munkák tehát országszerte-megye- szerte torlódnak, ezért van szükség a nyújtott műszakok­ra, és mindenütt a legjobb szervezésre. A legnagyobb gondot talán a kukorica betakarítása je­lenti, mert a rendelkezésre álló géppark a megyében is kevés ahhoz, hogy ezt a munkát teljes egészében gé­pesíteni tudjuk. A burgonya, a cukorrépa kiemelése túl­nyomó részt gépi úton törté­nik, de — mint azt a minisz­ter is hangsúlyozta —, a re­ánk váró feladatok mind­egyikénél kiemelkedően nagy szerep jut az embereknek! Ha valamikor, ügy most kü­lönösen fontos, hogy paraszt­ságunk szorgalmát, hozzáér­tését, szívét adja a munkák­hoz. Sok dolgos kézre van szükség a családtagok, a munkások, az iskolások, a fiatalság, s ahol lehet, az ipa­ri munkásság köréből is — mondta a miniszter —, mert csak együttesen, társadalmi összefogással lehetünk úrrá a tennivalókon. A nti ezekkel kapcsolato­san a megyei helyzet­képet illeti, a járások­tól kapott tegnapi informá­cióink szerint mindenütt munkában van valamennyi gép: a betakarítással egyide­jűleg folyik a tala jclökeszi- tés is. Sajnos azonban, az alkatrész-ellátás továbbra is •ok gondot okoz. A nyári munkák során, a rendkívül nehéz terep- és talajviszo­nyok miatt sok gép töckre- tnenf és ezek kijavítása ké­sedelmesen halad. O. M. A vitában jogos észrevé­telek hangzanak el az oly­kort visszásságokkal kapcso­latban. Ügy vélik, hogy ez abból ered; nem mindenütt hajtják végre a különféle határozatokat, és éppen ezért fokozottabb ellenőrzést kell megteremteni. Meg kell ta­lálni a módot a több mező- gazdasági áru biztosítására, meg kell akadályozni az esetleges indokolatlan ár­emelést, a bürokratikus ügy­intézést, az egoizmust. A gondokról Többen szóltak róla, nagy gondot okoz a fluktuáció. Ennek egyik oka olykor a rossz munkakörülmény. A gyár hatalmas fejlesztést vé­gez, új gyárat épít a régi testén, vagy mellette. Az újak mellett törődnie kell a régiek korszerűsítésével is. Akadnak, akik a bérek mi­att mennek el. A pártérté- kezleten ügy vélekednek, hogy a kohászatban a bérek sokat fejlődtek, de más ipar­ághoz viszonyítva, némi le­maradás mutatkozik. Megol­dását részben a felsőbb szer­vektől várják. Ám önkriti­kusan megállapítják, hogy itt sem tettek meg érte min­dent. A differenciálásról be­szélnek, de olykor a nép­szerűség kedvéért mindenki­nek egyformán adnak bért. A nagyobb jövedelem forrá­sa: a hatékonyabb munka, s ebben nagy tartalékok van­nak még. Van tennivaló a pártszervezetek munkájában. Vonatkozik ez a gazdasági vezetésre is. Nőtt a termelő- egységek önállósága, de nem mindenütt élnek elég­gé vele. Dr. Énekes Sándor, a gyár vezérigazgatója agy értékeli: — Gyárunkban él., érvé­nyesül a párt vezető szere­pe. A fejlődés a vezetési módszereken kíván változ­tatást.. Ennek érdekében minden gazdasági vezetőnek, egyúttal politikai vezetőnek is kell lennie, és növelni kell a. tömegkapcsolatát. Ez a néhány kiragadott mozzanat arra utal, hogy a pértértekezlet tovább érleli a még hatékonyabb munka feltételeit, a kohászok tenni- akarását. (Os. B.) A járási kórház közelében, a II-es szekcióban még ott van az árvíz nyoma, kegyet­len kézjegye. A romok, a' roskatag épületek felemelő, pozitív ellentéteként emel­kednek Fehérgyarmat első magasházai. Az űj lakónegyed terüle­ten, a vastag porrétegben éies kocsi nyomok. A B At’.V. s a miskolci 3. sz. EPFU jár­müvei sűrűn fordulnak a ce­menttel, sóderrel, a Miskolc­ról hozott közép blokk okka!. Feltűnik, hogy a talaj erő­sen repedezett. — Olyan rugalmas itt a talaj, mint a gumi — ma­gyarázza Kendi Pal. a BAEV iőépítésvezelöje. — Közel vau a talajvíz. így a négyszintes bérházakhoz nem tudunk alagsort, pincét készíteni .. . Akkor látták volna, amikor idejöttünk. Csak gumicsiz­mában lehetett járná s ha az ember nem vigyázott, elsüly- lyedt. Itt egy nagy gyümöl­csös volt. Nagyon szeretem a fát. Óvom, ahol csak kell. A szivem fájt, s a többi építő­nek is, amikor a dozerral ki keltett tépetni a fákat. De bét mindenné! fontosabb, Térjék József ács — nem bi­zalmatlanul. hanem derűs mosollyal közelednek, s arról faggatnak bennünket, mikor lehet' beköltözni? Térjék József: Emberi köte­lességünk segíteni. A BÁÉV — az átadott tíz kislakáson túl — négy darab négyszintes bérházat épít. A különálló 48 lakásos bérhá­zal, s a 180 méter hosszú sza­lagház első szekcióját, 96 tá­lcást nevem bér 10-ig. s a másik két szekciót — ugyan­csak 96 lakást — az év vé­gén akarják átadni. A hepehupás úton jármű’ tő a fáradtság, s gyötörnek a hideg éjszakák is. — Itt nem nézzük az órát, nem minden a pénz. A harmadik szekció lába­zatai) dolgozó munkások egyike. Térjék József mond­ja ezt. Meg is magyarázza az okot. — Mindenki tudja, hogy ez rendkívüli eset. Emberi kötelességünk, hogy az árvíz- károsultak a barakkokból, a sátrakból mielőbb a bérhá­zakba költözhessenek. S igy gondolkozik Dócs István, Ba­logh József és szocialista brigádunk valamennyi tagja. Nemegyszer előfordul, hogy az emberek még a szabad napokról is lemondanak. — Mind a hárman egy­szerre. s önként jöttünk — mondja Timkó János kőmű­ves. — Ennek több oka van. Segíteni akarunk, pénzt is ke­resni. s hozott a kalandvágy is. Mit értek a kalandvágy alatt? Nem jártam még ezen a vidéken, s szerettem volna ezt. megismerni. Ö egyébként Vágáshután lakik. A cigándi Lakatos Sán­dor tömören fogalmaz: — Nekem is van családom, egy edes kislányom. Arra gondoltam, ha az én csalá­dom került volna így bajba, Épülnek Fehérgyarmat első magashazai hogy otthont adjunk az em­bereknek. Es most. már meg­van az elégtétel, látni a há­zakat: ... A sokat szenvedeti járási székhelyen ezek az első ma­gasháziak. Az ácsok derűsen mesélik el, hogy — amikor júliusban a munkához kezd­tek — a leendő lakók először tamáskodva nézelődtek. — Ugyan! Emeletes há­zak?! Jövőre, de még azután sem készülnek el. Es ahogy nőnek a házak, úgy nő a bizalom, s a bor­sodi építőik tekintélye. — Most már — mondja jármüvet követ. — Jö! Mehet! — harsány hang csapódik a magasba. S a zümmögő toronydaruk megállás nélkül, éjjel-nappal emelik a magasba, s illesz­tik helyükre a blokkokat. — Minden emberről kivé­ted nélkül csak a legjobbat tudom mondani — értékeli Székely János főművezető az építők munkáját. — Minden­ki tudásának, képességének a maximumát adja. A rész­vét, a segíteniakarás benne van az emberek hangulatá­ban. Nagy-nagy tempóval dolgoznak, noha már érezhe­Egy gyár erőfeszítései TÍZ ÉVEN AT semmiféle felújítási, bővítési, kbrszerüsítési mun­ka nem történt a Borsod- nádasdi Lemezgyárban. Az emberek régóta arról beszél­lek már, hogy a gyár ha­marosan megszűnik. Nincs rá szükség, a Dunai Vasmű ellátja a jelentkező összes igényeket. Sorvadt a gyár, és a környék is: nem fejlődött a bolthálózat, a közlekedés, nem volt megfelelő orvosi ellátás. Az új gazdaságirányítási rendszer változást hozott a Borsodnádasdi Lemezgyár sorsában. A nádasdiak nem hagyták magukat. Üzlettár­sakat kerestek, sikerült 260 ezer tonna lemezre szerző­dést kötni, sőt lemezáruból exportkötelezettséget is vál­laltak Kockázatos vállalko­zás volt, mert a szállítás késlekedése esetén dollárban kellett volna megfizetniük a kötbért. A főmérnököt, aki a munkát vállalta, sokan hi­báztatták a nagy kockázat miatt. Az igazgató azonban mellé állt, Elkezdték a le­mezgyártást Kezdetben na­gyon sok volt. a selejt. A főmérnök azonban néhány munkatársával, s a gyúr dol­gozóival együttműködve, vé­leményüket meghallgatva, felülvizsgálta a technológiát, erősítette a minőségi ellen­őrzést, s átalakították a gyár­tás egész folyamatát. 1968- ban már 82 400 tonna volt lemezáruból az évi teljesít­ményük. Ilyen teljesítmény eddig ebben a gyárban még nem született. A siker bátorított. Ötletek születtek. Az itt gyártott le­mezből terménytárolót ké­szítettek, felépítettek a jár- mükerék-üzemet, ahol autó- buszkerekekel gyártanak. Magyarországon az autóbusz- kerék addig importáru volt. Ma a Borsodnádasdi Lemez­gyár terméke eljut Svájcba, és a Renault autógyár is rö­videsen megrendelőik közi tartozik. a szabad BEVEZETTEK szombatos rendszert, amit a gyári mun- káskolléktíva úgy hálált meg, hogy az eddigi 21 mű­szak helyett 16 műszak alatt termelt ugyanannyit, olykor többet is. Bevezették a deg- resszív-progresszív bérezést, ami a jó teljesítmény ará­nyúban növeli a keresetei, illetve ha rossz a' munka, csökkenti azt. Magára talált a gyár. íme. néhány szám: 1968- ban 22 milliós nyeresé­get értek el. amihez 26 mil­lió forint dotációt kaptak. 1969- ben 50 millió forint volt a nyereségük, s ekkor már 19 millióra csökkent a dotá­ció, 1970-ben mostanáig a 72 millió forintos nyereségnél tartanak, s nincs dotációjuk, arról önként lemondtak. A Borsodnádasdi Lemez­gyár tekintélye megnőtt a kohászati gyárak között. Most új üzemrészt építenek, az acélöntődét, ahol — a Győri Vagon- és Gépgyárral együttműködve — autóalkat­részeket készítenek majd. Molnár Lászlóval, a gyár fő­mérnökével beszélgetünk az j újjászületésről, s az azóta megtett útról. A gyár kom­munistáinak van miről be­számolniuk a párt X. kong­resszusán Bori a Isti iirt akkor más is jött vofera se­gíteni. A miskolci Lakatos Jto- zsef szavai súlyosak. — Nekem is van családom, de nincs még lakásom. Bele­gondoltam, ha rajtam nem segítenek, legalább én segí­tek másokon. Az építők hat-hat napot dolgoznak, s három-három nap a hazautazás, a pihenő. De hát ezt gyakran nem tart­ják be. Sürgetett a munka, s így ez a blokkszerelő cso­port is kétszer dolgozott ki- lenc-kilenc napot egyhuzam­ban. Több nő is dolgozik itt. Bo­gár Erzsébet a kőművesek­nél már törzstagnak számit. Bányász Mihályné, a reme­kül dolgozó térmester, 12 nap­ja nem tudott hazamenni Miskolcra. — Sokat köszönhetünk ne­ki. Ö aztán kihajtja az anya­got. Az éjjel is hajnali ket­tőig szállítottak. Leült az ét­teremben a lócára, s ott aludt el. Reggel negyed öt­kor már megint talpon volt. A borsodiak tíz kislakást a kért időpontnál negyven nap­pal előbb készítettek el. Most a két darab 48—48 lakásos bérház munkáit végzik. Németh Sándor, Fehér­gyarmat tanácselnöke nagy elismeréssel beszél a BÁÉV dolgozóinak munkájáról. Ar­ról a kollektíváról, amely va­lamennyi építő szerv sözül itt, de egész Szabolcsra vo­natkozóan is a legtöbbel. 202 lakás építését vállalta. — Sátorban néni lakik már senki. Barakkban is ne­vesen. De össze vannak »0- folva az emberek. 790 la­kást rombolt szól az árvíz,. 1054 űj lakást kell építeni,. Csak megköszönni tudjuk, hogy a borsodi építők hihe­tetlen erőfeszítéssel dolgoz­nak. Es ha átadják nekü a bérházakban az első oo la­kást, legnyomasztóbb gond­jaink 80 sízázpuvt-..-.) megoldó­dik. sorba Barnabás Fotó Szabados György Fejjegyzések uz LKM ártértcicczletérői

Next

/
Thumbnails
Contents