Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
Szerda, 1970. október 28. ÉSZAK*MftOVARORSZÁG 5 Ki tud segíteni? Ne taszítsák el! Tízezer cincér — Kezdjük az elején. Hadd írjak meg magáról mindent. Csak úgy várhatunk megértési. — Jó. Kezdjük az elején. 1944-ben születtem. Anyáin velem vészelte át a háborút ... — Apja? — Csordás. kondás volt felváltva. Novajidrányban lakunk.. Most már tsz-nyugdíjas. I — Testvérei? — Tizenegyen vagyunk testvérek. A szerkesztőség kis szobájának falait szinte szétfeszíti az a sok keserűség, amelyet ez a fiatalember magával hozott. Az ő gondja, az ő baja. mégsem egyedül az övé. Rég megoldásra váró, s egyre sürgetőbb probléma kívánkozik az ő példája nyomán a nyilvánosság elé: az idegbetegek rehabilitációjának gondja Huszonhat éves fiatalember. aki nem tud és nem ake- otthon ülve, saját tragédiáján töprengeni. Dolgozni akar. Munka és egészséges élet .egyazon fogalom előtte. Dolgozni, de mit? Hol'' Finoman, intelligensen fűzi gondolatait. — Mindig szerettem tanulni. S akartam. Az általános iskolát kitűnő eredménnyel végeztem el. — Könnyen tanult? . — Igen. Pedig akkor meg mind a tizenegy gyerek otthon volt... nem is tudom, hogyan csináltam... felfigyeltek rám az iskolában ... aztán szüleim is örültek, hogy tanult ember lesz belőlem. — És most? — Most nehezen tudják megbocsátani, hogy nem lettem az... hogy hiába költötték rám a pénzt... Mert ma is nagyon hosz- szú az út a csordásháztól, a nagycsaládból a gimnáziumig. A fiú kollégiumi ellátást kapott, s bár itt már nem sikerült a kiemelkedő tanulók közé feltornásznia magát, sikeresen leérettségizett. Testvérei csodálattal vegyes irigységgel figyelték életútját. S ez az életút egyre merészebben ívelt felfelé. Czentnár Ferenc tisztiisko- lai növendék lett. Főiskolás. Milyen büszke volt az öreg csordás, meg a felesége, mikor Feri hazaállított az elegáns egyenruhában. Tiszt lesz belőle. Katonatiszt. — Mikor kezdődött a betegsége? — Harmadéves voltam, már túl a szigorlatokon. Még egy év és az államvizsga volt hátra ... — Abba kelleti hagynia a tanulást? — Igen. Leszereltem ... nem voit civilruhám. Adtak egy felöltőt, egy nadrágot, két inget, szóval annyit, amiben hazajöhettem. — Otthon hogyan fogadták? — összeomlott minden. Azt hiszem, a szüleim máig sem tudják nekem megbocsátani, hogy a betegségem így összetörte szép álmukat. Testvéreim pedig? Hogy is mondjam ... talán ha nem játszik velem a sors, s én is segédmunkás maradok köztük, most jobban elfogadnak, mint így ... Nem tudom. Nagyon nehéz, hiszen kollégiumban éltem le fiatalságom jó részét ... nem köztük ... legalább szakmám lenne... vagy valami elfoglaltságom ... A kitűnően tanuló gyerek- sok segítséggel bejutott az ózdi gimnáziumba. Czentnár Ferenc most 800 forint nyugdíjat kap. Négyórás munkáért kilincsel már jó ideje — de hiába. A miskolci Gömöri pályaudvaron Harcik a fényárban dolgozott egy évig segédmunkásként. Küldönc volt, takarította a műhelyt, s vele mosatták a mellékhelyiségeket is. Egy évig bírta. Nem az • alantas munka alázta meg, hanem az a tudat, hogy másra, többre is képes . . Kikívánkozik az emberből a kérdés, hogyha történetesen egy értelmiségi származású gyerek kerül hasonló helyzetbe hároméves főiskolai tanulás után, vajon az is csak a legnehezebb segédmunkát kapná? Valami egyszerű, tiszta, könnyű négyórás munka kellene. Elképzelhető, hogy ez a nagy, erejét meghaladó tettekre vállalkozó fiatalember az általa annyira óhajtóit munka révén visszatérhet a társadalomba. A modern pszichológia idegbeteg-' ségek esetében is rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a munkaterápiának. Sajnos, nemhogy az encsi járásban, de még Miskolcon sincs megoldva a betegek rendszeres foglalkoztatása. A mozgásszervi sérültek rehabilitációja már messze elöl jár, az idegbetegekét viszont még csak tervezik. Mégis reméljük, hogy En- csen, ebben a rohamosan fejlődő járási székhelyen akad olyan szerv. intézmény, amely elfogadható munkát kínál ennek a jó modorú, tettre kész fiúnak. Adumovics Ilona Páratlan rovargyűjtemény- nvel büszkélkedhet a kincsesbányai általános iskola igazgatója. Nagy József 18 éves kitartó munkával összegyűjtötte a megye cincérfélé- it. Gyűjteményében ma több ezer — mintegy 105 fajta — cincér található. A nagy türelemmel és hozzáértéssel összeállított gyűjteménynek sok csodálója akad a rovar- gyűjtők és a biológiát kedvelő tanítványok körében. Jegyzetek a faluból Kisvendéglők A fejlettebb községek egyik új igénye a kisvendéglő. Megyénk számos falujában megteremtették már, az arra járók hírüket keltették, leginkább jó hírüket. de más községek vezetőivel beszélgetve is mind több helyen kerül szóba az igény a vendéglátás, a kisvendéglő iránt. Persze nem úgy: legyen, de rögtön, mert enélkül most már egy tapodtat sem mehetünk tovább. hanem megfelelő mérlegeléssel, helyénvaló okoskodással, érdemes lenne-e A vándormadarak is I ^11 1 ~ Miinkacrő-inozffás leszaunak az urn-ben A BVK Irodaháza előtti téren nagy fényhalású higanygőz kandelábereket szerelnek fel. Képünkön: a világítótest sze- i relése. Fotó: Sz. Gy. | Reggel 7 óra 5 perc. Mintha valami végigrez- dülne a szűk, s rövid folyosón szorongó kis embercsoporton. Zömök, pirosas arcú férfi, Albert János lép ki a felvételi irodából. — Jó reggelt kívánok! — köszönt barátságosan. — Aki felvételre jött, legyen olyan szives... Két újdonsült lakatos most vállal először munkát. Van. aki a katonaságtól' jött visz- sza a másiknak lejárt a szerződése az NDK-ban, egy fiatalasszony, s egy faluról jött ember most jár először a gyárban. Van, aki évtized után változtat sorsári. Néhány ember kezében már szinte rojtos, agyonpecsételt az első. vagy a sokadik munkakönyv, és sorozatos benne ez a beírás: „kilépett , .. kilépett... kilépett ...” Amit a statisztika mutat és eltakar A gyáhban sok ezer derék, becsületes ember dolgozik évek, évtizedek óta ki- maradozások nélkül. Soknál családi hagyomány a kovács. a hengerész, az olvasztár szakma — a szálak az őskohóhoz nyúlnak vissza —, s a l'iúk az apák nyomdokaiba lépnek. itt. a munkaerő-grzdálko- dáson egy másik utánpótlási ér is látszik. Száz és száz ember jön. száz és száz ember hagyja el a gyárat. Kilenc hónap alatt 21M6 ember számolt le. s ettől jóval kevesebb, 2248 :-j*t. ötszáz ember hiányzik. Olvan kényszerhelyzetben van az LKM. hogy olykor vál-va- tás nélkül vesz fel embere, kel. , ■\ fluktuáció roppant nagy teher a gyár vől'áo. Egy távozás az új ember beállítása körülbelül 10 ezer forint veszteséget okoz. Ha igv számolunk, a nagy mozgás több mint 22 millió forintos termeléskiesést okozott a Lenin Kohászati Műveknek, s vele a népgazdaságnak is. De hát a csere többnyire nem azonnal, hanem sok esetben hetes, hónapos késéssel történik meg, máskor több hetes kiképzés előzi meg a tényleges munkát, így a fluktuáció sokszoros ,kárt okoz. Anyagi okok'? A statisztika megmutatja a fluktuációt, anyagi kihatásait, egyben el is takarja a valóságot. Ebben az évben eddig 565 ember vonult be katonának, valamint nyugdíjazás és rokkantság miatt kilépett a gyárból. A katonaság, az öregedés az emberi élet objektív velejárója. Negyven fiatal tanulmányútra ment az NDK-ba. Ez a jövő érdekében történik. Ha ezeket leszámítjuk, csak 1620 ember esetében kell megkérdezni, miért ment el. — Az emberek ^zért mennek el — hangzik gyakran a válasz —, mert másutt többet kapnak. Van benne igazság. A leszámolok egyharmada úgy nyilatkozik: a bérezés miatt megy el. De hát az önként kilépő 664 ember közül is csak 249 ment el ezzel az indokkal. Sem itt, sem másutt nincs összevetve, mit jelent ez a „bérezés miatt" Valójában megkapta-e azt az összeget, amit hasonló képességű munkatársai kapnak, .vagy valami ok miatt megfeledkeztek róla. Nem nll-c fenn az az eset. hogy csak a követelésben jár elöl, ■i munkában, a fegyelemben pedig hátul kullog. Kétségtelenül vannak, akik az új munkahelyen többet kapnak. Ha ez általános lenne, a látogatásunk napján felvett: G. József nagy jövedelmű volna, mivel 1965-től — a DIGÉP-től kezdve a Léhi Állami Gazdaságig, az LKM- ig — 11 helyen dolgozott. A 18 éves H. Endre jövedelmének ugrásszerűen kellett volna nőnie, mivel az elmúlt év márciusától a hatodik munkahelyre jelentkezett, s könyvében csak ez szerepéi: „kilépett... kilépett .. Többnyire hallgatnak róla itt és másutt is, hogy sokszor nem a bérrel, hanem a bér elosztásával, az egyen- lősdivel van a baj. Így van az, hogy a lakatos szakmá- jű darukezelő például csak 10 fillérrel kap többet a betanított munkásnál. A nemrégiben megtartott szocialista brigádvezetők tanácskozásán is elhangzott, hogy évente három-három és fél millió forintot fordítanak a brigádok jutalmazására — mégis csak csurran-cseppen a forint. És nehogy sértődés legyen belőle, mindenkinek igyekeznek adni. Márpedig brigádok és brigádok, emberek és emberek között nagy a különbség. És kicsit túl sok az óhajtás. Sokszor megfeledkezünk róla. hogy a több bér. a több jutalom feltétele a még jobb, a még eredményesebb munka. 4kik maradnak A munkára jelentkezők közel egyharmada igen gyakran változtat munkahelyet. Nagy teher "ez valamennyi üzem és az egész népgazdaság számára. Ezé» csak várnak a társadalomtól. Ottlétünkkor az egyik ilyen vándormadár az orvosi vizsgálat, a tényleges felvétel előtt ezt kérdezte: — Melyik irodában adnak nekem pénzt? _ — Mert hát ugye. kell a j vonatra, a buszra és ... A gyárban választ próbáltunk keresni arra a kérdésre. vajon akad-e a vándor- ' lók között olyan, aki megtelepszik. Erre igennel ‘ válaszolhatunk. R. Lajos 1962- től — több nagy gyár, köz- j lekedési vállalat, tsz, ktsz j „örömére” tizenkét helven dolgozott. A múlt év rrtáju- sában jött vissza, s hatodszor az LKM-be. Azóta becsülettel dolgozik. Csorba Barnabás (Folytatjuk) j megteremteni, elbirná-e a falu. stb. Mitől az igény a kisvendéglőre? Okvetlenül látnunk kell ebben a régi italboltok — nevezzük nevén: kocsmák — megszüntetésének, eltüntetésének vágyát is, ezek helyére pedig valami kulturált, elfogadható egység megteremtését. Ahová már tisztességes ruhában felöltözve is be lehet menni, leülni, a pincérnél rendelni. Nyilvánvaló, hogy az igénykialakulásban közrejátszik a faluban megforduló idegenek, vendégek sokasága is — mert ma már minden falut felkeresnek különböző okok miatt az idegenek —, de talán nem is ez az elsődleges szempont. Az elsődleges valahonnan belülről, a faluban élőkből fakad. Elsősorban ők „unták meg” — és higy- gyék el, nagyon sok helyen megunták — a kocsmákat, ezek helyett kulturált, szép helyiségben szeretnék eltölteni az erre szánt időt. Változik a falu összetétele is. A termelőszövetkezetekben egyetemet, főiskolái, technikumot végzett emberek is dolgoznak, felépül egy-egy orvosi rendelő, gyógyszertár, a tanácsi munka is mind képzettebb embereket igényel: a falu mindinkább elbírja, vagy, éppen megköveteli az új Vendéglátó egységeket. Néhány napja Szomolyán került szóba ez a téma. Hirtelen számítások alapján a tanácsi dolgozókból, pedagógusokból. a termelőszövetkezet értelmiségi foglalkozású részéből stb. naponta körülbelül 20—25 állandó vendége léhetne az ételt is felszolgáló kisvendéglőnek. Nyilván más községekben is felvetődik cg a gond És nyilvánvaló az is. hogy. egy kisvendéglő létének szükségességét az erre illetékes szakemberek megfelelő módon fel tudják mérni, a döntés joga az övék. az is igaz. ezt nem lehet elhamarkodni, elsietni sem Szomolyán. sem másutt, de tény: az igény mind több faluban felbukkan. Számolnunk kell vele. figyelnünk kell rá. Az új falu egyik megnyilvánulásaként. (Pt) \
