Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-28 / 253. szám

ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 2 Szerda, 1970. október 28. Esem ény ékről •• RÖVIDEN TÁRGYALÁS ANGLIÁBAN Sir Alec Douglas Home (bal oldalt), Nagy-Britannia kül­ügyminisztere és vendége, Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter, a brit kül­ügyminisztérium előtt. TALÁLKOZÓ WASHINGTONBAN Ceausescu román elnök a Fehér Házban beszélgetést folytatott Nixon elnökkel. LÁTOGATÁS CSEPELEN A DlVSZ-kongrcsszus alkal­mából hazánkban tartózkodó Komszomol-küldötlség, J. M. Tyazselnyikov első titkár oldalt) vezetésével, ked­den látogatási tett a Csepel Vas- és Fémművekben. Magyar— NSZK gazdasági megállapodás Tegnap a Külügyminiszté­rium Dísz téri vendégházá­ban Vályi Péter pénzügymi­niszter és dr. Kari Schiller, az NSZK gazdaságügyi mi­nisztere aláírta a Bonnban ez év szeptemberében para­fáit magyar—NSZK hosszú lejáratú, ötéves árucserefor­galmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapo­dást. A megállapodás aláírásá­nál jelen volt Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhe­lyettese. Ott voltak a dr. Kari Schiller miniszter kísé­retében levő magas rangú személyiségek. A megállapodás, amely a két ország első hosszú lejá­ratú egyezménye, visszame­nőleg 1970. január 1-től 1974. december 31-ig érvényes. Az eddiginél szélesebb alapokra helyezi a két or­szág gazdasági kapcsolatait és az árucsereforgalmon túl a gazdasági-műszaki koope­rációkra is kiterjed. Alapve­tő célként mondja ki, hogy az áruforgalom évről évre bővüljön és kiegyensúlyozot­tan, harmonikusan fejlődjön. A megállapodásban az NSZK kormánya kifejezi szándékát, hogy folytatja a liberalizáció politikáját azzal a céllal, Nicolae Ceausescu, a Bő­mén Kommunista Párt főtit­kára, a román Államtanács elnöke kéthetes magánjellegű 'látogató-körutat tett az Ame­rikai Egyesült Államokban, melynek, során felszólalt az ENSZ jubileumi közgyűlésén is. Hétfőn délelőtt R. Ni­xon, az Egyesült Államok elnöke ünnepi külsőségek kö­zött fogadta a Fehér Házban Ceausescut. E nap délutánján a román államfő Rogers kül­ügyminiszternél tett látoga­tást, aki ebédet adott a ma­gas vendég tiszteletére. Az ebéden elhangzott pohérkö­hogy a magyar áruk bevite­lénél még fennálló mennyi­ségi korlátozásokat fokozato­san megszüntesse. A vállala­tok kooperációs tevékenysé­gének elősegítésére a felek az ilyen ügyletekből szárma­zó áruszállításokat mentesí­tik a mennyiségi korlátozá­soktól és készek arra, hogy az országaikban érvényes rendelkezések keretén belül kölcsönösen vám- és egyéb kedvezményeket nyújtsanak. 'A megállapodás előirányoz­za a két kormány képvise­lőiből álló vegyesbizottság létrehozását. A vegyesbizott­ság feladata lesz, hogy éven­ként új árulistákat állapít­son meg és megvizsgálja a kereskedelmi-gazdasági kap­csolatok fejlődését. Az 1970. évi magyar— NSZK áruforgalom az év elején elfogadott árulisták Kedden a Kossuth-klubban ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat or­szöntők szerint mindkét ál- \ lám — a fennálló társadalmi és politikai különbségek el­lenére — őszintén kívánja az egymás közötti kapcsolatok javítását, amit gazdasági j együttműködés területére is j ki akarnak terjeszteni. Hétfőn este Nixon a Fe­hér Házban díszvacsorát adott a román államfő tisz­teletére, melyen miniszterek és magas rangú diplomaták is megjelentek. Nicolae Ceausescu és kísérete lapunk zártának perceiben visszaér­kezett Bukarestbe. alapján történik, amelyek szerint a szerződő felek mindkét oldalon jelentősen emelték a beviteli kontingen­seket, emellett számottevően bővül a Német Szövetségi Köztársaságba korlátozás nélkül, liberalizáltán szállít­ható magyar árucikkek köre. Dr. Kari Schiller, az NSZK gazdaságüg’yi minisztere ked­den a magyar—NSZK hosz- szú lejáratú árucsereforgal- mi gazdasági és műszaki együttműködési megállapodás aláírása után az aláírás szín­helyén a • Külügyminisztéri­um Dísz téri vendégházában sajtókonferenciát tartott. A miniszter válaszolt a magyar és a külföldi laptudósítók, rádió- és tv-riporterek szá­mos kérdésére. A nyugatné­met miniszter tegnap eluta­zott fővárosunkból. szágos elnöksége. Dr. Orlu- tay Gyula akadémikus, a TIT elnöke tájékoztatást adott az ismeretterjesztő tár­sulatnak a legutóbbi elnök-. ségi ülése óta végzett mun­kájáról, majd az országos el­nökség megerősítette a funk­ciójában dr. Vonsik Gyulát, a társulat új főtitkárát. Ezt követően határozatot fogad­tak el a TIT-nek a közmű­velődés rendszerében elfog­lalt helyéről, szerepéről és feladatairól. A határozat hangsúlyozza: — A TIT feladata, hogy népszerűsítse a különféle tu­dományokat, közreadja — a társadalom egészére kiterje­dően — a legfontosabb, leg­frissebb információkat, ugyanakkor keltsen magas szintű tudományos érdeklő­dést az emberekben. A TIT feladata Ceausescu Nixonnál és Rogersnél 9. A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt 'egy pilla­natnyi döbbenet után úgy ért a földre, mintha ejtőernyő­vel érkeztek volna. — íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —i a bűnjelet is magunkkal hoz­tuk . . . Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a fő­hadnagy sugárzó arca elárul­ta a többieknek: a szemle eredményes volt. A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták —, fél tízkor el is hagyta a tisztást, s útban volt,Násfa felé — Mondd, Paál — kér­dezte Beke a kocsiban —, milyen madarak ’ehettek ab­ban a fészekben? —- Azt niszem. vadgalam­bok ;£jen. hiszen mi­előtt a teszek közelébe kúsz­tam, hallottam is, hogy tur- békolnak. Azután, persze, el­röppentek ... Beke elgondolkozva ciga­rettára gyújtott. . * A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodá­jának vasrácsos ablaka né­zett, már sötét volt; az író­asztalon égett az olvasólám­pa, de Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni akarta annak a tíz katonának a múltját, egyéni­ségét, akit i leginkább gyanú­ba vehetett. Hatan a harma­dik üteg első lóvegénél telje­sítettek szolgálatot, négyen pedig a két utolsó teherautó­ban ültek, Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, ötven körüli szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig sze­mélyesen is jól ismert. — Boda. a lőszeres kocsi sofőrje, gazdag, maszek autó­szerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beat­zenekarban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK- ban és Spanyolországban is. A honvédségnél büntetve nem volt. — Ki ült mellette? — Gruber tizedes. Ö nem­rég fenyítést kapott. Súlyos fegyelemsértést követett el. Őrségben állt, de fegyverét letette, odatámasztotta a lak­tanyakerítéshez, és beállt a focizó fiúk közé. Civilben egyébként fodrász, Pesten. Néha engem is megborotvált, ilyenkor hagytam fecsegni, szellemeskedni. Persze, mód­jával. Ügy látszik, mégis hi­ba volt, elkapartam. Ha kí­váncsi rá — dörmögte Za- lay —, most mór villanybo­rotvát használok ... — Lássuk az élelmiszeres kocsit! A .sofőr? — Czukor Pál, civilben motorversenyző. Nem épp nagynevű, nemzetközi me­zőnyben nem is indult még. Azt mondja: elnyomják. Se a pénz, se a politika nemigen érdekli. Sőt, a lányok se. Egy istene van: a motor, egy szenvedélye: a sebesség. Fé­nyit v«e egyszer sem volt. — Kísérője? — Király őrmester. — Öt ma már tárta m. Ott volt a szemlén. — Régi, kipróbált bútor­darab, legalább húsz pa­rancsnokot elkoptatott. már. Sokszor megkísérelték, hátha tisztet tudnának belőle ne­velni. Aztán beletörődtek: nem tanulásra született, ő pedig elégedett volt helyze­tével. Nem lángész, az biz­tos. Mégis, inkább a lányok­kal szokták ugratni. Ebben a pillanatban a rá­csos ablakon egy fekete cica ugrott be, az otthonos ven­dég nyugalmával. Az íróasz­talra szökkent, majd egyet­len lendülettel a páncélszek­rény tetején termett, ahol egy tányérka tejet talált. Be­ke nem sok figyelmet szen­telt neki. Visszatért, Ki”>'tv őrmesterre. — Fenyitve volt? Zalay legyintett: — Az ősszel, úgy tudom, szóbeli figyelmeztetést ka­pott. Az ügyeletes a kiképző tiszt irodájában találta, este, amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Ügy értem, hi­vatalosan. Király rettentően elszégyellte magát, s később ki is nyögte az igazságot: a szocialista verseny kérdéseit másolta le, hogy elárulja a katonáknak. Hiszen ismeri az ilyesmit: jó-pontot akart sze­rezni a fiúk számára. Leg­alább az ő eredményeikre lehessen büszke! A dolog el­ítélendő ugyan, de akasztás azért nem lett belőle... — kedélveskedett az alezredes. — Reméljük, ezután sem lesz. Becsapás! kísérlet A Nixon-tervezet meghirdetése óta eltelt két hét elegendő annak biztos megítéléséhez, hogy az amerikai elnök sokkal inkább a közeledő vá­lasztásokra gondolt, semmint a háború gyors befejezé­sére. Nixon úgy cselekedett, mintha a párizsi tárgyalá­sok nem is léteznének, a VDK és a DIFK nem terjesz­tette volna elő tárgyalásra a javaslatait. Nixon a rádió és a televízió mikrofonjai elé ült, s a legszabályosabb, amerikai értelemben vett kortesbeszédet mondott. Tulajdonképpen a választási hatásvadászat mellett másodrendű szerepe maradt annak az öt pontnak, ame­lyet mint saját „béketervét” adott elő, de mivel az egész hivatalos amerikai propaganda ezt próbálja megnyergel- ni, érdemes bonckés alá venni Nixon beszédének ezt a részét. Mit kíván az amerikai elnök? Mindenekelőtt olyan tűzszünetet — saját kitejezóse szerint: „hclybenálló tűz­szünetet” —, amelyben „minden, Indokínában harcoló katona szüntesse be a tüzelést, és maradjon a jelenleg elfoglalt állásaiban”. Nem nehéz felfedezni, mi rejlik e látszólag kifogástalan óhaj mögött. Nixon ennek elfogad­tatásával azt érné el, amire a legjobban vágyik: a sza­badságáért harcoló vietnami nép, és annak képviselői okmányszerűen legalizálják a félmilliónyi amerikai, dél­koreai, thaiföldi és más csatlóscsapatok korlátlan idejű jelenlétét, vagyis törvényesítsék az agresszor tevékenysé­gét. Továbbá: Nixon Indokínáról beszél, beleértve Kam­bodzsát és Laoszt, Kambodzsában, a Lón Nol-féle puccs után Amerika-barát rezsim jött létre, s amerikai—dél­vietnami katonai egységfek törtek be az országba. A „je­lenleg elfoglalt állások” megtartását Nixon javaslata szerint úgy kell értelmezni, hogy a Kambodzsa elleni ag­resszió is elnyerné a széntesítést. Ha Nixon elszánta volna magát a békés rendezésre, akkor két kézzel kaphatott volna például a DIFK azon javaslata után, amely 1971. június 30-ig békés és hábo­rítatlan elvonulást biztosít az amerikai és más külföldi csapatok hazaszállítására. Csakhogy ehhez az amerikai kormány kötelező nyilatkozatára lenne szükség. Ugyan­ez vonatkozik a hadifoglyok ügyére is. Nixon most az amerikai nép érzelmeit szeretné meglovagolni, amikor azt kívánja, hogy azonnal engedjék szabadon az összes hadifoglyokat. A vietnami szabadságharcosok válasza: azonnal el lehet kezdeni a tárgyalásokat a hadifoglyok- elbocsátásáról, ha Nixon az említett határidőt jelöli meg az agressziós csapatok teljes és végleges kivonására. Mindezek indokolttá teszik, hogy a VDK kormánya, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága és a déttvietnami ideiglenes forradalmi kormány egységesen visszautasította az ame­rikai javaslatokat. Nem érdektelen, hogy még az ameri­kai sajtó egy része is becsapási kísérletnek, politikai szé­delgésnek minősítette Nixon beszédét. Ünnepi tanácsülés r Osdon A tanácsrendszer megala­kulásának 20, évfordulója alkalmából tegnap, október 27-én, kedden ünnepi tanács­ülést tartottak Ózdon, a Beke, egy véletlen mozdu­lattal, rákönyökölt az olvasó­lámpa gombjára, a körte ki­hunyt, a szobában sötét lett. — Bocsánat! — mondta. De Zalay már meg is nyomta a gombot, s a vil­lany ismét kigyullad!.. — Násfán, sajnos, gyakran van áramszünet, de miniket nem érint. Nekünk is, min! a kórháznak, kettős áramíllátá- sunk van. — Zalay tovább beszélt a kisvárosról, a nyá­ron megnyíló strandfürdőről de Beke nem tudott figyelni rá: az iménti véletlenen tű­nődött. Látott valamit abban a sö­tétségben? Maga sem tud­ta... Valami, mintha eg.v kicsit furcsa lelt volna. Igen, szokatlan, felemás!... De mi? Hogy időt nyerjen, amíg tudatában felbukkan, felszín­re kerül annak a parányi meglepetésnek a-titka, szóra­kozottan' megkérdezte: — öné a cica? — Ó, nem. Még az is lehet, hogy gazdátlan. Rendszerint éhes, és enni jön ide. Sajná­lom de nem merem haza­vinni. mert a feleségem ki nem állja a macskákat. Né­ha, esténként, amikor egy- egy okmányt tanulmányozok, beugrik egy tányérka tejre. Ne tartson érzelmesnek, de jólesik, hogy nem vagyok annyira egyedül. Ide telep­szik az íróasztalomra, és ül, bölcsen, akár egy hadtörté­nész . Igen — nevetett Za­lay alezredes —, együtt mé­lyed ünk az iratokba... (Folytatjuk) Liszt Ferenc Művelődési Köz­pontban. A kibővített ünnepi ülésen részt vett, és az el­nökségben foglalt helyet dr. Kardos Sándor, a megyei ta­nács vb-titkára, Elekes And­rásáé, az Építési és Város­fejlesztési Minisztérium osz­tályvezetője, Csépányi Sán­dor, a megyei párt-végre­hajtóbizottság tagja, az Óz­di Kohászati Üzemek vezér- igazgatója, Juhász György, az Ózdi városi Pártbizottság el­ső titkára, Schneider Jenő, a városi pártbizottság titkára, Vajda István, az ÖKÜ nagy­üzemi Pártbizottságának tit­kára és dr. Nahlik Béla. a Hazafias Népfront városi bi­zottságának elnöke. A tanácsülés részvevőit dr Bárdos Sándor, a városi ta­nács titkára köszöntötte, majd Szroffh Károly, az Óz­di városi Tanács vb-elnökhe- lyelle.se tartott ünnepi meg- rm’ékezést a tanácsrendszer 29 éves fennállásáról. Ismer­tette a városi tanács kétévti- zedes munkáját, s a jövő megnövékedett feladatait, melyet elsősorban az új vá­rosközpont építése jelent. Az ünnepi megemlékezés után dr. Kardos Sándor mondott köszönetét a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevé­ben a város lakóinak, akik társadalmi munkájukkal ön­zetlenül segítették a város fejlődését. Ezután kitüntető oklevelet , adott át Jávori Emilnek, Fiikőh Leventének, Gatyán Mihálynak, Nagy- mengyi Györgynek és Siroki Lászlónak. Az ünnepi tanácsülés má­sodik napirendi pontjaként Ózd város távlati fejlesztési tervét tárgyalták meg. A ta­nácsülés részvevői egyhan­gúlag jóváhagyták az ismer­tetett 25 éves távlati tervet, és elfogadásra javasolták a megyei tanácsnak is.

Next

/
Thumbnails
Contents