Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-28 / 253. szám
ÉSZAK- MAGYARORSZÁG 2 Szerda, 1970. október 28. Esem ény ékről •• RÖVIDEN TÁRGYALÁS ANGLIÁBAN Sir Alec Douglas Home (bal oldalt), Nagy-Britannia külügyminisztere és vendége, Andrej Gromiko, szovjet külügyminiszter, a brit külügyminisztérium előtt. TALÁLKOZÓ WASHINGTONBAN Ceausescu román elnök a Fehér Házban beszélgetést folytatott Nixon elnökkel. LÁTOGATÁS CSEPELEN A DlVSZ-kongrcsszus alkalmából hazánkban tartózkodó Komszomol-küldötlség, J. M. Tyazselnyikov első titkár oldalt) vezetésével, kedden látogatási tett a Csepel Vas- és Fémművekben. Magyar— NSZK gazdasági megállapodás Tegnap a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában Vályi Péter pénzügyminiszter és dr. Kari Schiller, az NSZK gazdaságügyi minisztere aláírta a Bonnban ez év szeptemberében parafáit magyar—NSZK hosszú lejáratú, ötéves árucsereforgalmi, gazdasági és műszaki együttműködési megállapodást. A megállapodás aláírásánál jelen volt Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese. Ott voltak a dr. Kari Schiller miniszter kíséretében levő magas rangú személyiségek. A megállapodás, amely a két ország első hosszú lejáratú egyezménye, visszamenőleg 1970. január 1-től 1974. december 31-ig érvényes. Az eddiginél szélesebb alapokra helyezi a két ország gazdasági kapcsolatait és az árucsereforgalmon túl a gazdasági-műszaki kooperációkra is kiterjed. Alapvető célként mondja ki, hogy az áruforgalom évről évre bővüljön és kiegyensúlyozottan, harmonikusan fejlődjön. A megállapodásban az NSZK kormánya kifejezi szándékát, hogy folytatja a liberalizáció politikáját azzal a céllal, Nicolae Ceausescu, a Bőmén Kommunista Párt főtitkára, a román Államtanács elnöke kéthetes magánjellegű 'látogató-körutat tett az Amerikai Egyesült Államokban, melynek, során felszólalt az ENSZ jubileumi közgyűlésén is. Hétfőn délelőtt R. Nixon, az Egyesült Államok elnöke ünnepi külsőségek között fogadta a Fehér Házban Ceausescut. E nap délutánján a román államfő Rogers külügyminiszternél tett látogatást, aki ebédet adott a magas vendég tiszteletére. Az ebéden elhangzott pohérköhogy a magyar áruk bevitelénél még fennálló mennyiségi korlátozásokat fokozatosan megszüntesse. A vállalatok kooperációs tevékenységének elősegítésére a felek az ilyen ügyletekből származó áruszállításokat mentesítik a mennyiségi korlátozásoktól és készek arra, hogy az országaikban érvényes rendelkezések keretén belül kölcsönösen vám- és egyéb kedvezményeket nyújtsanak. 'A megállapodás előirányozza a két kormány képviselőiből álló vegyesbizottság létrehozását. A vegyesbizottság feladata lesz, hogy évenként új árulistákat állapítson meg és megvizsgálja a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlődését. Az 1970. évi magyar— NSZK áruforgalom az év elején elfogadott árulisták Kedden a Kossuth-klubban ülést tartott a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat orszöntők szerint mindkét ál- \ lám — a fennálló társadalmi és politikai különbségek ellenére — őszintén kívánja az egymás közötti kapcsolatok javítását, amit gazdasági j együttműködés területére is j ki akarnak terjeszteni. Hétfőn este Nixon a Fehér Házban díszvacsorát adott a román államfő tiszteletére, melyen miniszterek és magas rangú diplomaták is megjelentek. Nicolae Ceausescu és kísérete lapunk zártának perceiben visszaérkezett Bukarestbe. alapján történik, amelyek szerint a szerződő felek mindkét oldalon jelentősen emelték a beviteli kontingenseket, emellett számottevően bővül a Német Szövetségi Köztársaságba korlátozás nélkül, liberalizáltán szállítható magyar árucikkek köre. Dr. Kari Schiller, az NSZK gazdaságüg’yi minisztere kedden a magyar—NSZK hosz- szú lejáratú árucsereforgal- mi gazdasági és műszaki együttműködési megállapodás aláírása után az aláírás színhelyén a • Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában sajtókonferenciát tartott. A miniszter válaszolt a magyar és a külföldi laptudósítók, rádió- és tv-riporterek számos kérdésére. A nyugatnémet miniszter tegnap elutazott fővárosunkból. szágos elnöksége. Dr. Orlu- tay Gyula akadémikus, a TIT elnöke tájékoztatást adott az ismeretterjesztő társulatnak a legutóbbi elnök-. ségi ülése óta végzett munkájáról, majd az országos elnökség megerősítette a funkciójában dr. Vonsik Gyulát, a társulat új főtitkárát. Ezt követően határozatot fogadtak el a TIT-nek a közművelődés rendszerében elfoglalt helyéről, szerepéről és feladatairól. A határozat hangsúlyozza: — A TIT feladata, hogy népszerűsítse a különféle tudományokat, közreadja — a társadalom egészére kiterjedően — a legfontosabb, legfrissebb információkat, ugyanakkor keltsen magas szintű tudományos érdeklődést az emberekben. A TIT feladata Ceausescu Nixonnál és Rogersnél 9. A következő pillanatban az ág megingott, s szép lassan letört. A két tiszt 'egy pillanatnyi döbbenet után úgy ért a földre, mintha ejtőernyővel érkeztek volna. — íme — mutatott rá az ágra Paál főhadnagy —i a bűnjelet is magunkkal hoztuk . . . Beke nem bocsátkozott magyarázatokba, de a főhadnagy sugárzó arca elárulta a többieknek: a szemle eredményes volt. A két gépkocsi — az egyikre az ágat is felrakták —, fél tízkor el is hagyta a tisztást, s útban volt,Násfa felé — Mondd, Paál — kérdezte Beke a kocsiban —, milyen madarak ’ehettek abban a fészekben? —- Azt niszem. vadgalambok ;£jen. hiszen mielőtt a teszek közelébe kúsztam, hallottam is, hogy tur- békolnak. Azután, persze, elröppentek ... Beke elgondolkozva cigarettára gyújtott. . * A násfai Kölcsey utca, a dunántúli kisváros csendes mellékutcája, amelyre Zalay alezredes parancsnoki irodájának vasrácsos ablaka nézett, már sötét volt; az íróasztalon égett az olvasólámpa, de Beke még nem fogyott ki a kérdésekből. Pontosan ismerni akarta annak a tíz katonának a múltját, egyéniségét, akit i leginkább gyanúba vehetett. Hatan a harmadik üteg első lóvegénél teljesítettek szolgálatot, négyen pedig a két utolsó teherautóban ültek, Zalay alezredes — kövér, lassú mozgású, ötven körüli szőke férfi — már az előző napon beszerezte a tíz ember adatait, néhányat pedig személyesen is jól ismert. — Boda. a lőszeres kocsi sofőrje, gazdag, maszek autószerelő fia. Mielőtt bevonult, a Gömbvillám nevű beatzenekarban játszott. Gitáros. Az együttessel többször járt már külföldön. Az NSZK- ban és Spanyolországban is. A honvédségnél büntetve nem volt. — Ki ült mellette? — Gruber tizedes. Ö nemrég fenyítést kapott. Súlyos fegyelemsértést követett el. Őrségben állt, de fegyverét letette, odatámasztotta a laktanyakerítéshez, és beállt a focizó fiúk közé. Civilben egyébként fodrász, Pesten. Néha engem is megborotvált, ilyenkor hagytam fecsegni, szellemeskedni. Persze, módjával. Ügy látszik, mégis hiba volt, elkapartam. Ha kíváncsi rá — dörmögte Za- lay —, most mór villanyborotvát használok ... — Lássuk az élelmiszeres kocsit! A .sofőr? — Czukor Pál, civilben motorversenyző. Nem épp nagynevű, nemzetközi mezőnyben nem is indult még. Azt mondja: elnyomják. Se a pénz, se a politika nemigen érdekli. Sőt, a lányok se. Egy istene van: a motor, egy szenvedélye: a sebesség. Fényit v«e egyszer sem volt. — Kísérője? — Király őrmester. — Öt ma már tárta m. Ott volt a szemlén. — Régi, kipróbált bútordarab, legalább húsz parancsnokot elkoptatott. már. Sokszor megkísérelték, hátha tisztet tudnának belőle nevelni. Aztán beletörődtek: nem tanulásra született, ő pedig elégedett volt helyzetével. Nem lángész, az biztos. Mégis, inkább a lányokkal szokták ugratni. Ebben a pillanatban a rácsos ablakon egy fekete cica ugrott be, az otthonos vendég nyugalmával. Az íróasztalra szökkent, majd egyetlen lendülettel a páncélszekrény tetején termett, ahol egy tányérka tejet talált. Beke nem sok figyelmet szentelt neki. Visszatért, Ki”>'tv őrmesterre. — Fenyitve volt? Zalay legyintett: — Az ősszel, úgy tudom, szóbeli figyelmeztetést kapott. Az ügyeletes a kiképző tiszt irodájában találta, este, amikor semmi keresnivalója nem volt ott. Ügy értem, hivatalosan. Király rettentően elszégyellte magát, s később ki is nyögte az igazságot: a szocialista verseny kérdéseit másolta le, hogy elárulja a katonáknak. Hiszen ismeri az ilyesmit: jó-pontot akart szerezni a fiúk számára. Legalább az ő eredményeikre lehessen büszke! A dolog elítélendő ugyan, de akasztás azért nem lett belőle... — kedélveskedett az alezredes. — Reméljük, ezután sem lesz. Becsapás! kísérlet A Nixon-tervezet meghirdetése óta eltelt két hét elegendő annak biztos megítéléséhez, hogy az amerikai elnök sokkal inkább a közeledő választásokra gondolt, semmint a háború gyors befejezésére. Nixon úgy cselekedett, mintha a párizsi tárgyalások nem is léteznének, a VDK és a DIFK nem terjesztette volna elő tárgyalásra a javaslatait. Nixon a rádió és a televízió mikrofonjai elé ült, s a legszabályosabb, amerikai értelemben vett kortesbeszédet mondott. Tulajdonképpen a választási hatásvadászat mellett másodrendű szerepe maradt annak az öt pontnak, amelyet mint saját „béketervét” adott elő, de mivel az egész hivatalos amerikai propaganda ezt próbálja megnyergel- ni, érdemes bonckés alá venni Nixon beszédének ezt a részét. Mit kíván az amerikai elnök? Mindenekelőtt olyan tűzszünetet — saját kitejezóse szerint: „hclybenálló tűzszünetet” —, amelyben „minden, Indokínában harcoló katona szüntesse be a tüzelést, és maradjon a jelenleg elfoglalt állásaiban”. Nem nehéz felfedezni, mi rejlik e látszólag kifogástalan óhaj mögött. Nixon ennek elfogadtatásával azt érné el, amire a legjobban vágyik: a szabadságáért harcoló vietnami nép, és annak képviselői okmányszerűen legalizálják a félmilliónyi amerikai, délkoreai, thaiföldi és más csatlóscsapatok korlátlan idejű jelenlétét, vagyis törvényesítsék az agresszor tevékenységét. Továbbá: Nixon Indokínáról beszél, beleértve Kambodzsát és Laoszt, Kambodzsában, a Lón Nol-féle puccs után Amerika-barát rezsim jött létre, s amerikai—délvietnami katonai egységfek törtek be az országba. A „jelenleg elfoglalt állások” megtartását Nixon javaslata szerint úgy kell értelmezni, hogy a Kambodzsa elleni agresszió is elnyerné a széntesítést. Ha Nixon elszánta volna magát a békés rendezésre, akkor két kézzel kaphatott volna például a DIFK azon javaslata után, amely 1971. június 30-ig békés és háborítatlan elvonulást biztosít az amerikai és más külföldi csapatok hazaszállítására. Csakhogy ehhez az amerikai kormány kötelező nyilatkozatára lenne szükség. Ugyanez vonatkozik a hadifoglyok ügyére is. Nixon most az amerikai nép érzelmeit szeretné meglovagolni, amikor azt kívánja, hogy azonnal engedjék szabadon az összes hadifoglyokat. A vietnami szabadságharcosok válasza: azonnal el lehet kezdeni a tárgyalásokat a hadifoglyok- elbocsátásáról, ha Nixon az említett határidőt jelöli meg az agressziós csapatok teljes és végleges kivonására. Mindezek indokolttá teszik, hogy a VDK kormánya, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront, a Laoszi Hazafias Front Központi Bizottsága és a déttvietnami ideiglenes forradalmi kormány egységesen visszautasította az amerikai javaslatokat. Nem érdektelen, hogy még az amerikai sajtó egy része is becsapási kísérletnek, politikai szédelgésnek minősítette Nixon beszédét. Ünnepi tanácsülés r Osdon A tanácsrendszer megalakulásának 20, évfordulója alkalmából tegnap, október 27-én, kedden ünnepi tanácsülést tartottak Ózdon, a Beke, egy véletlen mozdulattal, rákönyökölt az olvasólámpa gombjára, a körte kihunyt, a szobában sötét lett. — Bocsánat! — mondta. De Zalay már meg is nyomta a gombot, s a villany ismét kigyullad!.. — Násfán, sajnos, gyakran van áramszünet, de miniket nem érint. Nekünk is, min! a kórháznak, kettős áramíllátá- sunk van. — Zalay tovább beszélt a kisvárosról, a nyáron megnyíló strandfürdőről de Beke nem tudott figyelni rá: az iménti véletlenen tűnődött. Látott valamit abban a sötétségben? Maga sem tudta... Valami, mintha eg.v kicsit furcsa lelt volna. Igen, szokatlan, felemás!... De mi? Hogy időt nyerjen, amíg tudatában felbukkan, felszínre kerül annak a parányi meglepetésnek a-titka, szórakozottan' megkérdezte: — öné a cica? — Ó, nem. Még az is lehet, hogy gazdátlan. Rendszerint éhes, és enni jön ide. Sajnálom de nem merem hazavinni. mert a feleségem ki nem állja a macskákat. Néha, esténként, amikor egy- egy okmányt tanulmányozok, beugrik egy tányérka tejre. Ne tartson érzelmesnek, de jólesik, hogy nem vagyok annyira egyedül. Ide telepszik az íróasztalomra, és ül, bölcsen, akár egy hadtörténész . Igen — nevetett Zalay alezredes —, együtt mélyed ünk az iratokba... (Folytatjuk) Liszt Ferenc Művelődési Központban. A kibővített ünnepi ülésen részt vett, és az elnökségben foglalt helyet dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-titkára, Elekes Andrásáé, az Építési és Városfejlesztési Minisztérium osztályvezetője, Csépányi Sándor, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, az Ózdi Kohászati Üzemek vezér- igazgatója, Juhász György, az Ózdi városi Pártbizottság első titkára, Schneider Jenő, a városi pártbizottság titkára, Vajda István, az ÖKÜ nagyüzemi Pártbizottságának titkára és dr. Nahlik Béla. a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöke. A tanácsülés részvevőit dr Bárdos Sándor, a városi tanács titkára köszöntötte, majd Szroffh Károly, az Ózdi városi Tanács vb-elnökhe- lyelle.se tartott ünnepi meg- rm’ékezést a tanácsrendszer 29 éves fennállásáról. Ismertette a városi tanács kétévti- zedes munkáját, s a jövő megnövékedett feladatait, melyet elsősorban az új városközpont építése jelent. Az ünnepi megemlékezés után dr. Kardos Sándor mondott köszönetét a megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében a város lakóinak, akik társadalmi munkájukkal önzetlenül segítették a város fejlődését. Ezután kitüntető oklevelet , adott át Jávori Emilnek, Fiikőh Leventének, Gatyán Mihálynak, Nagy- mengyi Györgynek és Siroki Lászlónak. Az ünnepi tanácsülés második napirendi pontjaként Ózd város távlati fejlesztési tervét tárgyalták meg. A tanácsülés részvevői egyhangúlag jóváhagyták az ismertetett 25 éves távlati tervet, és elfogadásra javasolták a megyei tanácsnak is.
