Észak-Magyarország, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-27 / 252. szám

ÉSZftK-MAOYARORSZÁG 2 Kedd, 1970. október 27, Xuari Thuy látogatásai Szombaton hazánkba érkezett Xuan Thuy áílamminiszter, a VDK Párizsban tárgyaló békedelegációjának vezetője. Szombaton a miniszter látogatási tett Péter Jánosnál, majd találkozott a Hazafias Népfront OT vezetőivel és az Orszá­gos Béketanács képviselőivel. Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke ma hivatalában fo­gadta Xuan Xhuyt. A VÖK Párizsban tárgyaló delegációjá­nak vezetője később az MSZMP székházában felkereste Ko­mócsin Zoltánt, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tag­ját, a Központi Bizottság titkárát. Vietnami vendégünk dél­után megjelent a DÍVSZ VIII. kongresszusának megnyitó- ülésén. PáítítiüÉÉsÉ kitüntetése Az idei nagy árvíz elleni védekezés és a belvízkárok elhárítása során megyénkben több pártmunkás kiemelkedő szervező- és irányítómunkát végzett. Tegnap, október 26- án. hétfőn délelőtt meghív­ták őket Miskolcra, az Észak- magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság székhazába, ahol meg .jelent dr. Bodnár Fe­renc, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra is. Vesse Sándornak, az igaz­gatóság vezetőjének jelenlé­tében értékelte a meghívott pártmunkások áldozatkész munkáját, majd Vaskó Mi­hálynak, a megyei pártbizott­ság titkárának, Fejes László­nak, a megyei pártbizottság osztályvezetőjének, továbbá dr. Németh Pálnak, a Sátor­aljaújhelyi. Imri Gyulának, a Szerencsi, Mező Istvánnak, a Mezőcsáti és Molnár András­nak, a Mezőkövesdi járása Pártbizottság első titkárának, valamint Kovács Miklósnak, a Leninvárosi Pártbizottság első titkárának átnyújtotta az Árvízvédelemért emlék­érmet. Megkezdte munkáját a DÍVSZ kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) vendégekkel dr. Ajtai Mik­lóst, az MSZMP Politikai Bi­zottságának póttagját, a kor­mány elnökhelyettesét, vala­mint Sarlós Istvánt, a Fővá­rosi Tanács elnökét. Köszön­tötte a külföldi részvevőket, köztük Jevgenyij Mihajlo- vics Tyazselnyikovot, a leni­ni Komszomol Központi Bi­zottságának első titkárát, a szovjet delegáció vezetőjét és Anatolij Visziljevics Filip- csenko űrhajóspilótát, a Szov­jetunió hősét, aki a szovjet delegáció tagjaként érkezett a kongresszusra. Losonczi Pál, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsának el­nöke üzenetet intézett a ta­nácskozáshoz. Az üzenet a többi közt hangsúlyozza: — Bizalommal és remény­séggel tekintünk a tanácsko­Bűntettek Réczei László proíesz- szor, az Országos Béke- bizottság alelnöke, az Egyesült Államok indo­kínai háborús bűntetteit kivizsgáló nemzetközi bi­zottság tagja nyilatko­zott a bizottság síockho«- mi ülésszakáról. A pro­fesszor hangoztatta: a bizottság elé terjesztett okmányokból kiviláglott, hogy a tömeggyilkossá­gok, amelyeket az ame­rikai kormány elszige­telt eseteknek, egyes alá­rendelt vezetők egyéni túlkapásainak igyekezett feltüntetni, valójában e háború és a katonai ki­képzés Intézményesített katonai célja. A kiképzés annak a sugalmazásából indul ki, hogy a vietnamiak ala­csonyabb rendűek, meg­ölésük nem ér fel az „emberölés” bűnével. zás elé. Tudjuk, hogy, bár a küldöttek különböző világré­szekből és országokból jöttek, sokféle nyelven beszélne!':, mégis az egység, az egybe­hangolt cselekvés készségé­nek szelleme hatja át őket. Ezután dr. Horváth István, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára mondott ün- népi beszédet. A DÍVSZ Végrehajtó Bi­zottságának nevében Angelo Oliva, a világszövetség elnö­ke mondott megnyitóbeszé­det. Hangsúlyozta: — Ez a kongresszus fontos politikai esemény a DÍVSZ életében, s nem túlzás azt mondani, hogy most a bu­dapesti tanácskozás fel for­dul öt földrész fiataljainak figyelme. Beszéde után szünet követ­kezett. majd megválasztották a kongresszus 35 tagú elnök­ségét. Délután nagy taps köszön­tötte a szónoki emelvényre lépő Xuan Thuyt, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bi­zottságának titkárát, állam- minisztert, a VDK Párizsban tárgyaló küldöttségének ve­zetőjét. Xuan Thuy elöljáróban a vietnami nép forró, testvéri üdvözletét tolmácsolta a kongresszusnak. A VDK párizsi delegáció­jának vezetője hangsúlyozta: a vietnami nép az imperializ­mus elleni harc első sorai­ban küzd. Az USA-agresz- szorok és csatlós csapataik sú­lyos bűntényeket követnek el a vietnami nép ellen, s úgy tűnik, még mindig ab­ban bizakodnak, hogy meg­törik Vietnam ellenállását. A vietnami nép azonban legyőzhetetlen! — mondotta a kongresszus részvevőinek viharos tapsa közben. Xuan Thuy a továbbiak­ban részletesen szólt a pári­zsi tárgyalásokról. Ezután Angelo Oliva, a DÍVSZ elnöke olvasta fel a VJH. kongresszus üzenetének szövegét, amelyet a fiatalok vietnami, laoszi és kambo­dzsai testvéreiknek küldtek. A--DÍVSZ VIII. kongresz- szusa kedden folytatja mun­káját 8. A három tiszt meglepődött. Ismerték Kertészt, tudták, hogy nem hord rózsaszín szemüveget. Mi biztatót talál hát ebben a megoldhatatlan helyzetben? __ Látom — folytatta Ker­tész ezredes —, csodálkoztok a dolgon. De hát gondoljá­tok meg! Számíthatott az el­lenség arra, hogy Zalay al­ezredes átvizsgálja a lőszert, hogy Tárnok őrnagy átfésüli a gyakorlat színhelyét? Nem! Arra a véletlenre sem szá- míthatott, hogy a két pa- rancsnok éppen az utol so lo- szeres kocsinál beszélget majd, s hogy később a láda­halomnál tartózkodnak. M indez csak látszólag nehe­zíti a mi helyzetünket.’ Va­lójában azonban szerencse, meri egy csomó lehetőséget kizár. Az. ellenség arra szá­mított. hogy kénytelenek le­szünk a rengeteg eshetőség között tétovázni. De ezek most. mind kiesnek. A dolog így sokkal egyszerűbb, igaz., hogy titokzatosabb is. Lát­juk, hogy se tíz, se húsz le­hetőségük nem volt a lőszer­cserére, nem válogathattak az alkalmak között. De bizonyos, hogy egyetlen mód mégis nyílt számukra. Kieszeltek egy trükköt, és ügyesen vég­rehajtották. A többi lehetőség nem érdekelte őket, s mint kitűnt, azok szóba se jöhet­tek volna, elestek tisztjeink óvatossága és a szerencsés véletlenek folytán. Most, ami­kor ' nyomozni kezdünk, nem is kell időt áldozni rájuk. Ébert százados beszámolója azért biztató, mert szilár­dan körvonalazza az ügyet, keményen meghúzza az eset kontúrjait. A rendszer zárt, és egyetlen kulcs nyitja. Erre kell rátalálnunk. Ti hárman, holnap reggel útnak indul­tok, hogy megleljétek ezt a kulcsot. A parancsnok: Be­ké őrnagy. Fél kilenc volt, amikor há­rom nappal később a gépko­csi megállt a bakonyi ma­gaslaton, s az elhárító tisz­tek kiszálltak belőle. A leta­posott fű még őrizte a löve- gek és a nehéz vontatók nyo­mát, de az erdei tisztás, ahol a násíai tüzérek május 8-án reggel tüzelőállást foglaltak, egyébként kihaltnak látszott. Sütött a nap, a szép, kirán­dulásra alkalmas időhöz gondtalan jókedv illett volna. Ez azonban a három férfi­ből, teljesen hiányzott. A fák közül még három katona lépett elő: Tárnok őrnagy, a gépkocsi vezetője és egy Király nevű idősebb őrmester, aki szolgálatvezető volt az alegységnél,. amely­nek lövege elpusztította a Vadgalambot. Tárnok őrnagy részletesen ismertette az elhárítókkal, hogyan festett a terep a gya­korlat reggelén, megmutat­tok, hol foglaltak állást a lö­vések, hol álltak a teher­gépkocsik. hova rakták a lő­szeres ládákat. — Sasával, eme, keletnek... — Bocsáaaat — seólt közbe Ébert százados —, ön most i ritkább észalíkeflet felé mti- bab ___ ■ —■ Á, peressel —' Tárnok be- lepépott a tévedésbe. — Nos, ssüáwál annál a bükkfánál... igen, ott beszélgettünk a lom'bsátor alatt, s Zalay elv- társ a ládákon ült. Később, amikor a tűzbemérő ... Beke ezt már ismerte. Ami új volt, az a homályos gya­nú, hogy Tárnok őrnagy nem mindig tájékozódik jól a te­repen. Ezt a hiányt térkép­pel pótolni lehet ugyan, de kétségtelen, hogy az ösztö­nös térérzék, tájékozódási képesség nagyon hasznos. Tárnokból, úgy látszik, ez hiányzik. Nem illik, és nem is érdemes szemére vetni,1 ez olyasmi volna, mintha azért rónánk meg valakit, mert rövidlátó és szemüvegre van szüksége. Ettől még kitűnő tiszt lehet. De Beke azért megjegyezte- magának a dol­got. A kis csoport a bükkfához ért, s a pillantások a leta­rolt gyepre tapadtak, oda, ahol nemrég a lőszeres ládák feküdtek. Egy valaki nézett a magasba: Paál főhadnagy. A feszült csendben hirtelen megszólalt: —- A lombkoronát, úgy tu­dom, senki sem kutatta át... Beke azonnal kapcsolt. — Arra gondolsz, hogy kö­téllel ? ... — Pontosan! Tegyük fel, hogy a gyakorlat előtt vala­ki elrejtőzött odafent. A lomb sűrű, senki sem vehet­te észre. Cinkosa, aki itt volt a katonák között, a kellő pillanatban a fa alá lépett. Ausztria tizenöt éve yugati szomszédunk, Ausztria, egyik legnagyobb történelmi sorsfordulójának másfél évtizedes ju­bileumát ünnepli. Az 1955. májusában kötött osztrák államszerződést új alkotmánytörvény megalkotá­sa követte, amelyet október 26-án fogadott el az osztrák törvényhozás. A/, államszerződés nyomán Ausztria örö­kös semlegességet vállalt, s hivatalosan törvénybe iktat­ták: Ausztria „minden rendelkezésére álló eszközzel” megtartja és megvédi függetlenségét. Mindenekelőtt arra kell emlékeztetni, hogy az állam­szerződés — amelynek az alkotmánytörvény természetes következménye és gyümölcse volt —- hosszú évek nehéz tárgyalásai után jöhetett csak létre. 'Az államszerződésig (különösen a NATO 1949-ben történt megalakulása után) az amerikai politika egész sor kísérletet tett arra, hogy Ausztria nyugati részét — a három nyugati nagy­hatalom megszállási övezeteit — valamilyen formában egy előretolt stratégiai bázissá szervezze. Az utóbbi másfél évtized tapasztalatai azt mutatják: helyes volt a Szovjetunió és az európai szocialista orszá­gok értékelése, amikor az államszerződést az európai biztonság létrehozására irányuló politika jelentős győ­zelmének tekintették. A tizenötödik évfordulón meg lehet állapítani, hogy a változó osztrák kormányok a semlegesség alapvető kato­nai és politikái elemeit tiszteletben tartották. Természetesen 1970. májusában, amikor — Ausztria történetében először — ^szociáldemokrata kormány lé­pett hivatalba, ismét politikai mérlegre került az oszt­rák semlegesség. Megállapítható, hogy a Kreisky-kor- mány, elődeihez hasonlóan, tiszteletben kívánja tartani, sőt meg akarja szilárdítani Ausztria semlegességét. Ami Kreisky személyét illeti, ő már 1964-ben egy, éppen Bu­dapesten tartott előadásában kifejtette meggyőződését: „minél inkább alapelvünk a semlegesség, annál erősebb lesz Ausztria helyzete Európában”. Hasonló hangot ütött meg Kirchschläger külügymi­niszter, amikor a semlegesség megszilárdítását és az osztrák semlegesség folytonosságát hangsúlyozta. összefoglalva: az alkotmánytörvény 15. évfordulóján a helyzetet az jellemzi, hogy Ausztria általános külpoliti­kai vonala nem változott, s az osztrák semlegesség csor­bítatlan. Ez természetesen lehetőséget adott és ad arra, hogy a szocialista országok szorosabbá tegyék Ausztriá­hoz fűződő kapcsolataikat. A mi szempontunkból külö­nösen jelentős az osztrák semlegesség, hiszen országaink törekvése a jószomszédi viszony ápolása, örömmel re­gisztrálhatjuk tehát a magyar—osztrák kapcsolatok sok­oldalú fejlődését, amely kifejezésre jutott vezető állam­férfiatok kölcsönös látogatásaiban is. A szocialista országok, így hazánk álláspontja termé­szetszerűen az, hogy minden erővel meg kell őrizni azo­kat az értékeket, amelyeket az osztrák örökös semleges­ség legszigorúbb megtartása az európai béke számára jelent. — ie — Ülést tartott a SZOT elnöksége A Szakszervezeteik Orszá­gos Tanácsának elnöksége hétfőn ülést tartott a SZOT székhazában. A tanácskozás elé terjesztett javaslatok alapján a szakszervezeti jo­gok érvényesülésének tapasz­talatairól és a szakszervezeti taggyűlések helyzetéről, to­Föletmélte az egyik ládát, s nqakaszitotta a gyorsan ledo­bott kampóra. Egy pillanat, s a zsákmány már el is tűnt, fent a magasban, a lombok között. De épp ily gyorsan le is ereszthették a másik, az éleslöszért rejtő faládát. A tüzérbemérő háttal állt, s az. egész akció zajtalan volt... Beke azonnal döntött: — Fölmegyünk 1 Ha nehezebben is, mint a kamaszkorban megmászott eper-, meg cseresznyefákra, a két tisztnek sikerült felkúsz­nia a lombok közé. — Nehogy csalogánnyá változz, őrnagy elvtársi — tréfált Paál főhadnagy. — Ne félts, énekből min­dig elégségesem volt! — Egy fészket már látok... De ez ... ez fontosabb itt. Az ágon, amelyre Paál fel­kapaszkodott és Bekét is fel­segítette, szögescipő talpának nyomai látszottak, friss hor­zsolások, melyek az ágon át­vetett, megterhelt kötél, meg a kéregbe akadt, belelépő vaskampó okozhatott. Feltét­lenül ember okozta nyomok voltak, s az, hogy éppen ezen a bükkfán akadtak rá­juk, nem hagyott kétséget: aligha egy szerelmespár má­szott fel ide. mialatt a fa tö­vében ott feküdtek a lőszeres ládák . .. — Túl szép lenne — dör- mögte Beke. — Az is! Ezek a nyomok mindent megmagyaráznak. — Félek, hogy a fellegek- ben jársz. — Nem is a földön! — mo­solygott elégedetten a főhad­nagy. — Nézz le, legalább öt méter magasan vagyunk! '(Folytatjuk) váibbfej lesz teáéról tárgyálltak. A SZOT elnöksége határozot­ton állást foglalt abban, hogy a szakszervezeti taggyű­lést továbbra is az alap­szerv legfelsőbb fórumá­nak kell tekinteni. A választott vezető testüle­teknek e tanácskozáson kell a szervezett dolgozók véle­ményéit kikérni és a korábbi határozatok végrehajtáséról beszámolni. Indokolt azon­ban, hogy a szákszervezeti taggyűlések kötelező megtar­tásában több szabad kezet kapjanak az alapszervezetek-. Lehetővé kell tenni, hogy évente ne négyszer, hanem kétszer legyen kö­telező a taggyűlés, azzal a fenntartással, hogy minden esetben amikor a döntésre kerülő téma indo­kolja, össze lehessen hívni a taggyűlést. Ezt a javaslatot majd a magyar szakszerve­zetek XXII. kongresszusa elé terjesztik. Az új Munka Törvény- könyvében rögzített szak- szervezeti jogok hatályba lé­pése óta csaknem három év telt el. Megállapították, hogy a vállalati kollektívák meg­elégedéssel fogadták a kibő­vített szakszervezeti jogokat, s élnek velük, gyakorolják azokat. A szakszervezetek eddig a közös szabályozási, a dönté­si és az egyetértési jogkört gyakorolták leginkább. So­kan nem ismerték még fel, hogy a véleményezési, az el­lenőrzési és a beszámoltatá­si jog is jelentős eszköz az üzemi demokratizmus fejlesz­tésében. Találkozni azzal a szemlélettel is, amely a vé­tójogot tekinti alapvetőnek, e felfogás híveit meg kell győzni arról, hogy ez csak a végső eszköz a dolgozók jo­gainak védelmében. A vitákat elsősorban egyeztetéssel kell megol­dani. A SZOT elnöksége megál­lapította. hogy a szakszerve­zeti jogok köre elegendő, újabbak kialakítása nem szükséges, a meglevőket kell hatórozoblaibban alkalmazni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents